|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
2009. november 18. Szerda
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!”
Zsoltárok 100:2
(1Kor 10:31; 1Kor 3:9–15; 1Thessz 5:12–28)
Hálaadó ünnepségeken gyakori igeválasztás a 100. zsoltár. Szépen, emelkedetten, himnikus tömörséggel adja elõ az Istenben bízó közösség bizonyságtételét. Szolgáltak örömmel, hittel, elhivatottsággal és meggyõzõdéssel az õsök, így õrizve meg egy hívõ közösség életét az Úrban. Példájuk vonz, és követésre indít, éppen ezért él tovább a buzdítás, hogy mi is örömmel szolgáljunk az Úrnak, és vigadozva járuljunk színe elé, nap mint nap.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
2009. november 19. Csütörtök
„Állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.”
Zsidókhoz írt levél 10:36
(1Sám 26:23; Kol 4:2–6; 2Thessz 1:1–12)
Az elsõ bevetéseik során harcoló katonáknak úrrá kell lenniük félelmeiken, és le kell küzdeniük a csak magukkal való törõdés kísértését ahhoz, hogy a kitûzött hadicélt egy csapat tagjaként teljesíthessék. Csak akkor válhatunk Isten akaratát teljesítõ küldöttekké, ha már rutinosan tudunk megküzdeni hitünk ereje révén a saját gondjainkkal, problémáinkkal. Nem állhatunk meg magunknál. Istennél mindig újabb és újabb bevetések vannak. Újabb és újabb elveszett bárányokat kell felkutatnunk és hazaterelgetnünk. Talán még nem edzõdtünk eleget, talán még nem volt eléggé kipróbált a hitünk, ha még mindig csak a saját sebeinket nyalogatjuk.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
2009. november 20. Péntek
Jézus így szólt a tanítványokhoz: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”
Lukács 22:46
(Zsolt 57:4; Máté 25:1–13; Jel 21:1–7; Zsolt 46)
Jézus a közelgõ veszély miatt éberségre, imádkozásra inti tanítványait. Nem olyasmit ajánl, ami neki nem kenyere. Belehelyezkedik az Atya akaratába: vérét kell ontania, váltságul sokakért. Isten akaratával ellentétes akarattal kellett megküzdenie. Küzdelmének eszköze, az õ igazi fegyvere az imádság. A tanítványok sorsa hasonló a Mester sorsához. Akik az Isten akaratát kívánják követni, azok sorsközösségbe kerülnek Krisztussal. Kérdés, hogy miként tudunk hûségesek maradni Krisztushoz a világ kísértései közepette. Jézus elõre megmondta nekünk is: Keljetek fel, és imádkozzatok!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
2009. november 21. Szombat
„Megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.”
2 Korinthus 1:4
(2Krón 15:7; 1Pét 1–13; 2Thessz 3:1–5)
Mindannyiunkból sugárzik, hogy mi van bennünk valójában. A keserû, cinikus ember keserûséget és cinizmust, míg a kiegyensúlyozott és békés ember biztonságot és nyugalmat sugároz. Kizárólag mennyei Atyánk szava képes megvigasztalni háborgó szívünket, lelkünket. De nem azért teszi, hogy önmagunkba forduló, saját lelki életünket ápolgató gyermekei legyünk, hanem hogy megvigasztalt emberként másokat is tudjunk vigasztalni! Ez azonban csak akkor történhet meg, ha nem a szokásos „Majdcsak lesz valahogy…” vigaszpótlékával kísérletezünk, hanem ugyanazzal az életfordító jó hírrel vigasztalunk, mellyel maga az Úr vigasztal minket!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-11-20 20:29 : .
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
2009. november 22. Vasárnap
A tanítványok megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: "Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?"
Lukács 8:25
(Zsolt 93:4; Ján 3:1-15; Róm 11:32-36; Zsolt 45)
Az ember ma már sok mindent az ellenõrzése alatt tart, mégis van, ami elõtt tehetetlenül áll, s félelemmel tölti el, ha saját korlátain túl fel-felvillan az Úristen hatalma. Megrettenti, ha látja, hogy bár Isten az ura a természet erõinek, néha nem akadályozza meg a földrengés vagy a víz pusztítását. Az ember csodálkozik, megremeg, mert érzi, milyen hatalom színe elõtt van. Mégis sokszor engedetlen, s nem hallgat Ura szavára. Vajon miért mond ellent oly gyakran a krisztusi szónak? Pedig tudja, hogy Krisztus a mindenség Urának erejével cselekszik... S miért van az, hogy míg a természet erõi azonnal engedelmeskednek az Úrnak, addig a teremtés koronája folyton engedetlen?
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
2009. november 23. Hétfõ
„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!
2 Thesszalonika 3:16
(Zsolt 20:8; ApCsel 17:16,22-34; ApCsel 5:1-11)
Sokszor tör fel belõlünk a sóhaj, amikor békéért fohászkodunk ebben a békétlen világban, pedig valójában félünk a nyugalomtól, a csendtõl. Talán ezért vesszük körbe magunkat számtalan feladattal, és ezért merülünk bele az élet zajos forgatagába. Kritikusan figyeljük a másikat, s ezernyi okot találunk a háborgásra. Életkörülményeinket okoljuk a békétlenség, a rendezetlenség, a hangzavar miatt, mert félünk magunkba tekinteni. Pedig elõször a szívünkben kellene rendet tennünk; saját magunkkal kellene békét kötnünk, s ehhez a békesség Istene nyújthat segítséget.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
