|
Kegyelem, napról - napra 14 éve, 1 hónap
|
|
|
2010. május 20. Csütörtök
„Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé.”
1. János 4:17
(Zsolt 76:9–10; ApCsel 1:12–26; Gal 5:1–15)
Ha Isten szeretete tölti be szívünket, nem csak a mai napra nézhetünk biztonsággal elõre. A legtávolabbra: életünk végére, a világ végére sem félelemmel, hanem bizalommal tekinthetünk, mert Isten szeretete Krisztus által átvisz az ítéleten, kegyelmesen megtart az örök életre.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve, 1 hónap
|
|
|
2010. május 21. Péntek
„Mert valahány ígérete van Istennek, azokra Jézus Krisztusban van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsõségére általunk.”
1. Korinthus 1:20
(Ezsd 3:11; Ján 19:25–27; Gal 5:16–26)
Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó – hangzik a közmondás. Istentõl már megjött a válasz a megtartásra. Jézus eljött, és beteljesedett Isten minden ígérete. Az is, hogy van bűnbocsánat, Isten gyermekévé lettem, megújulhat életem, gyakorolhatom a szeretetet minden embertársam iránt. Van segítõm a halálban is, és a halálból örök életre mehetek. Minderre Jézusban van az igen és az ámen. Ez az Isten dicsõsége.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve, 1 hónap
|
|
|
2010. május 22. Szombat
Jézus Krisztus mondja: „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban.”
János 14:13
(Ézs 30:19; Zak 4:1–14; Gal 6:1–18)
Akik Jézusban hisznek, arra is ígéretet kaptak, hogy kérésük teljesül. A Jézus nevére való hivatkozás nem csupán forma, hanem a vele való olyan egység, melyben megvalósulhat kérésünk – különösen is, ha egyezik az Ő akaratával, és egyben embertársaink javát szolgálja. Így rajta keresztül az Atya dicsõítése is valóra válik.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve, 1 hónap
|
|
|
2010. május 23. Pünkösdvasárnap
Krisztus mondja: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, õ tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.”
János 14:26
(Józs 23:3; Ján 14:23–27, ApCsel 2:1–18; Zsolt 118:24–29)
Gyakran hallani olyanoktól, akik valakivel nagyon összevesztek, hogy így sopánkodnak: „Most már tudom, mivel kellett volna visszavágnom neki, mit kellett volna mondanom, de akkor nem jutott eszembe semmi.” Milyen bölcs az Isten: nem engedte, hogy a szájukra jöjjön bármi olyasmi, amivel tovább szították volna a gyûlölet lángját! Azt azonban megígérte nekünk Krisztus, hogy minden vigasztaló szó és minden jó, amit tõle kaptunk, eszünkbe jut majd, amikor fojtogat a kétség, elönt a bánat. Az ígéretet Jézustól kaptuk, ám az, aki mindezt munkálja, nem más, mint a Szentlélek. Õ az, az isteni személy, aki nem engedi elhalványulni Krisztust a szívünkben, hanem a benne való bizalomra tanít sok-sok évvel azután is, hogy felhõ takarta el õt a szemünk elõl.
„Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged.”
1. Mózes 26:24
(Ef 3:20,21; Ján 14:23–27; ApCsel 2:1–18; Zsolt 97)
Isten velünk van – ez azt jelenti, hogy a mi oldalunkon áll, a mi pártunkat fogja. Jézus a Szentlelket ezért nevezi Paraklétosznak, amely akkoriban közismert jogi szakkifejezés volt: a bírósági tárgyaláson a védõügyvédet nevezték így. Szemben az ügyésszel, aki az Ószövetség nyelvén sátán. Isten bírói széke elõtt a sátán vádol, elítélésünket követeli, a Szentlélek ellenben a felmentésünkért küzd. Nem bûneinket menti, hanem minket, bûnösöket akar megmenteni. Nem a mi tetteinket hozza fel mentségünkre, hiszen tetteink mind ellenünk tanúskodnak. Tetteinkre az ügyész (sátán) hivatkozik: leleplezi, hogy még a legjobb, legigazabb cselekedetünkhöz is tisztátalan indulat, bûn tapad. Védõnk, a Szentlélek Jézusnak az értünk véghez vitt tetteit, megváltó mûvét hozza fel mentségünkre. Rámutat, hogy Ő már megbûnhõdött bûneinkért, és mi az övéi vagyunk, hiszen vérén vásárolt meg minden jogot az életünk fölött. Ebbõl meríthetjük vigasztalásunkat: nem kell többé se bûn, se halál, se kárhozat igáját hordanunk.
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2010-05-23 14:21 : .
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve, 1 hónap
|
|
|
2010. május 24. Pünkösdhétfõ
„Az Úr szeretete mindörökké az istenfélõkkel van, és igazsága még az unokáikkal is: azokkal, akik megtartják szövetségét.”
Zsoltárok 103:17–18
(ApCsel 2:41; Máté 16:13–19; 1Kor 12:4–11; Zsolt 81)
Az ó szövetség pecsétje a körülmetélés volt. Az új szövetség pecsétje a Szentlélek ajándéka. A Szentlélek pedig mindig és minden körülmények között Isten szeretetét árasztja szívünkbe – függetlenül attól, amit tapasztalunk, ami velünk és körülöttünk történik, hathatósan tanúsítja, hogy „az Úr szeretete mindörökké az istenfélõkkel van”.
„Mindazok pedig, akik hittek, dicsérték az Istent, és kedvelte õket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülõkkel.”
Apostolok Cselekedetei 2:44,47
(Jer 31:7; Máté 16:13-19; 1Kor 12:4-11; Zsolt 118:15-29)
A Lélek csodálatos munkája, hogy épül az egyház. Ha stagnál, ha leépül, a Lélekért kell könyörögni, a Lélek áradásának kell medret biztosítani. A Lélek indít arra, hogy - körülményeinktõl függetlenül - panaszkodás helyett Istent dicsérjük!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve, 1 hónap
|
|
|
2010. május 25. Kedd
„Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag?”
Zsoltárok 77:10
(2Pét 3:9; ApCsel 4:23–31; Énekek 2:1–7)
Adódnak életünkben olyan helyzetek, amikor magunkénak érezzük a zsoltáros panaszát: „Elfelejtette kegyelmét az Isten…” Még a bûn minden csábítását visszautasító Jézusnak is alá kellett szállnia abba a mélységbe, ahol az Isten jelenlétébõl és boldogító szeretetébõl az emberi lélek semmit sem képes felfogni. Isten Lelke azonban ilyenkor is bizonyosságot ad, hogy a felhõk fölött változatlanul ragyog Isten szeretetének napja, és ha kitisztul az ég, melegét is újra érezni fogjuk.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
