|
Kegyelem, napról - napra 14 éve, 1 hónap
|
|
|
2010, június 7. Hétfõ
„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre. Mielõtt hegyek születtek, mielõtt a föld és a világ létrejött, öröktõl fogva mindörökké vagy te, ó Isten!”
Zsoltárok 90:1–2
(1Ján 1:2; Luk 10:1–16; Ef 3:1–13)
Nem vagyunk „hajléktalanok” ebben a világban, a számunkra félelmetesnek tűnõ, hatalmas, kiismerhetetlen teremtettségben! Kezdet és vég, tér és idõ korlátait azonban nem gyõzhetjük le, és ez a tudat szorongást kelt bennünk. Ám az, akinek hatalma van mindezek felett, aki örökkévaló, közösséget vállalt velünk. Velünk, akiknek kezei közül csak kihullanak a percek. Üres, semmit markoló kezünket atyai kezébe fogta. Így vezet nemzedékrõl nemzedékre, és szemünket az örök felé nyitja.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve
|
|
|
2010. június 8. Kedd
„Aki könyörül a szegényen (a bajba jutotton), az dicsõíti az Istent.”
Példabeszédek 14:31
(Luk 14:23; Jer 36:1–9,21–24,27–31; Ef 3:14–21)
Személyi jövedelemadónk 1%-ának felajánlása végett számtalan alapítvány, civil szervezet kérte a segítségünket. Néztem a hirdetéseket… Megdöbbentõ, hogy mennyi emberi nyomorúság, testi-lelki szenvedés vár gyógyításra, amelyhez eszköz lehet a pénz – de ez persze korántsem minden. S akkor még ott az állatvilág, a természet is, amely szintén odaadásra, önzetlen segítségre szorul. A keresztyén ember ezt reklámok nélkül, a kampány elmúltával is élete programjává kell, hogy tegye! Nyitott szemmel járva a világban ezer jelét adhatnánk Isten iránti hálánknak és szeretetünknek! S nem csak azért, mert technikailag olyan egyszerû dolog a felajánlás, no meg az adóból is sok minden leírható…
Árvízi segélyvonalak: 1749 és 1752
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2010-06-08 12:49 : .
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve
|
|
|
2010. június 9. Szerda
„Nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.”
Jeremiás Siralmai 3:31–32
(1Pét 5:10; 1Thessz 2:1–12; Ef 4:1–6)
A szülõ nagyon szomorúan hallgatja gyermeke sírását. Akkor is, ha az a gyerek rettenetesen rossz volt, és szigorú büntetést érdemel. De a szeretet, a megszánás minden szülõ szívében ott él. Mennyivel inkább fáj Istennek látnia vétkes, büntetést érdemlõ, de egymagában teljesen tehetetlen gyermekét: téged, engem. Az Úristen üdvözítõ akarata végérvényesen és visszavonhatatlanul nyilvánvalóvá lett! Már nem ígéret, hanem valóság. A tékozló fiú elõtt nem bezárul az ajtó (ahogyan megérdemelné), hanem atyai ölelés fogadja õt.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve
|
|
|
2010. június 10. Csütörtök
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.”
Galaták 5:22–23
(Neh 12:43; Ján 21:15–19; Ef 4:7–13)
Néhány héttel pünkösd után nézzünk a Lélek ajándékaira! Emeljük ki mára ezt: türelem. Olyan kevés türelmes emberrel találkozom, s magam is látom, érzem, hogy sokszor mennyire türelmetlen vagyok. Szememre vetik hát – jogosan! – hozzám hasonlóan türelmetlen emberek… Baj ez, szabadulnánk tõle, hiszen nemcsak mi szenvedünk a türelmetlenség miatt, hanem a környezetünket is hergeljük, idegesítjük vele. Mindent azonnal akaró, önzõ életünkben ajándék, ha megtanulunk várni.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve
|
|
|
2010. június 11. Péntek
„Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek.”
Ézsaiás 65:1
(ApCsel 9:15; Luk 22:24–30; Ef 4:14–16)
„Jézus a válasz.” „De mi a kérdés?” – íme graffiti nyelven kifejezve egy igazság. Nevezetesen hogy nem elegendõ kérdezni, jól kell tudni kérdezni. Aki nem kérdez, az mindent tud. Aki nem keres, annak mindene megvan. A nem kérdezõ világa teljes, kerek egész. A kérdés: életjel. Kommunikáció, a másik iránti nyitottság, a feleletre való vágy. Kíváncsiság, bizalom vagy éppen kétely. Gazdagodásra, többletre mutatott igény. Isten várja kérdéseinket. Orcáját már nem rejti el a keresõ elõl: Jézus Krisztusban feleletté lett.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 14 éve
|
|
|
2010. június 12. Szombat
„Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem.”
Zsoltárok 94:18
(Ef 2:4–5; Luk 1:57–80; Ef 4:17–24)
Az élet: út. Jelek: lábnyomok a tengerparti homokban. Mindig két pár, egymás mellett… Kivéve akkor, amikor a legsúlyosabb terheket kellett viselni. Csak egy pár lábnyomot látok. Miért? Mégis elhagyott, pedig azt ígérte, a világ végezetéig velem marad?!
„Azokon a nehéz napokon át ,
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak!”
(Ismeretlen szerzõ, ford.: Túrmezei Erzsébet)
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
