|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 6 hónapja
|
|
|
2010. december 31. Péntek
Óév napja
„Még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen.”
Ézsaiás 30:18
(Róm 3:24; 1Jn 1:1–4; Zsolt 40; Lk 12:35–40; Róm 8:31–39; Zsolt 93)
Egy újévi ige az év végén?! Igen, mert az év vége „csak” figyelmeztetés nekünk: letelik életünk, elmúlik a lehetõség a megtérésre. De „nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2.Pét 3:9). A hívõtõl azt várja Isten, hogy az év végén valamely bûnét letegye, a nem hívõtõl pedig, hogy életét Jézus kezébe tegye. Te melyik vagy? Mindenesetre csak így hajthatod le az év utolsó és az élet végsõ éjszakán nyugodtan a fejedet. „Fel, mert az irgalom percei múlnak…”
A nap éneke:
AZ IRGALOM
1. Fel, mert az irgalom percei múlnak,
Életünk, mint folyam árja siet!
Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak,
Elfogad összetört, árva szívet.
Jézus ma még vár, de úgy alkonyul már,
Nőnek az árnyak, ím későre jár!
2. Lankadni nincs idő életnek útján,
Vészben is járni és vállalni kell!
Könny pereg porba hullt perceink múltán.
Restek a pálmát nem érhetik el.
Éj lesz, s ha leszáll, minden munka megáll,
Drága a pillanat, jő a halál.
3. Vessük el mind, ami még köt és gátol,
Mint akit távoli otthona hív!
Fel haza! Zord úton hű útitársról,
Jézusról zengjen az ének, a szív!
Annyi itt a vész, de ha fölfele néz,
Várja a vándort a mennyei rész.
4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk!
Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj!
Támad az ellenség, nélküled végünk,
Ám a Te hű kezed el sose hagy.
Így szívünk se fél, távol fénylik a cél,
S ránk örök országod hajnala kél.
A nap verse:
ERŐRŐL ERŐRE
Szerző: Oláh Lajosné
„Újult erővel haladnak, és
megjelennek Istennél a Sionon.”
Zsoltárok 84:8
Hányszor hittem már,
hogy elfogyott erőm!
Vége, nincs tovább...
Megtántorodtam, már-már elestem,
elborított a nyomorúság.
Szóltam: saját erőmből nem telik több,
nem bírom tovább!
És akkor új erő jött.
Csendben és észrevétlen.
Nem a győztesek hódító ereje,
nem az erők világrengető serege,
csak épp annyi, amire szükségem volt,
csak épp annyi, amennyi fölemelt,
megiszamodott lábam lépésre bírta,
s nyomorúságom rengetegéből
a kivezető utat megmutatta.
Csak épp annyi.
S ha elfogy?
Akkor újra küldi Ő,
a kifogyhatatlan, örök, szent Erő!
Csak mindig annyit.
És épp eleget!
Eleget ahhoz, hogy el ne essem,
ne zuhanjak le a szörnyű mélybe,
e szent erővel általlépjem,
s csak a túlparton roskadjam össze.
Aztán megint ad új erőt.
Naponként kinyújtom kezem
a napi mannáért, és Ő ad.
,,Erőről erőre jutok",
világlik már a szent titok!
Az ínség földjén új forrás fakad,
amerre bizakodó lábam elhalad.
Tekintetem a célt kutatja már,
nem révedek erőtlen magamra,
végtelenné tárult a láthatár.
Mindig csak előre, előre,
át a völgyön, - a hegytetőre!
Kőről kőre, erőről erőre...
Átmenvén a siralom völgyén,
erőről erőre jutok,
míg fenn a Sionon megállhatok.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 6 hónapja
|
|
|
2011. január 1. szombat
Újév napja
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Efézus 2:8-10
(2.kor 5:17; Ézs 43:18-19)
Vannak egészen fontos kincseink, amelyek nélkül egyetlen percünket sem tudjuk elképzelni, és vannak olyan értékeink, amelyekrõl – mások kedvéért – akár lemondani is tudunk. Rangsoroljuk is ezeket az értékeinket. Megállapítjuk, mi a fontos, és mi az, ami nem lényeges. Az egyik legdrágább kincsünk a múló idõ. Bár gyakran elfecséreljük, de ilyenkor óév-újév fordulóján rádöbbenünk, mennyire fontos és drága. Isten igéje átrendezi, meggyógyítja értékrendünket. Talpra állított értékpiramisunk csúcsán a vele való közösség ragyog. Ez boldogít már itt, a földön, és majd teljességre jut az üdvösségben.
„Kegyelmes Istenünk! Köszönjük, hogy kivezettél az óévbõl, és kegyelmed új esztendejével megajándékozol bennünket. Tedd hatékonnyá szívünkben igéd üzenetét, hogy megértsük: csak akkor szolgálhatjuk szent neved dicsõségét, ha szolgálatunkat hûségesen betöltjük. Így adj boldog új esztendõt mindnyájunknak! Ámen.”
A nap éneke:
SZÁLL AZ IDŐ SEBES SZÁRNYON
1. Száll az idő sebes szárnyon,
Nincs megállás a világon,
Napok, évek tűnnek el;
Földünk minden népe újra,
Reménységben megújulva,
Újesztendőt ünnepel.
2. Elmúlik az élet nyara,
Elmúlik a télnek hava,
Öröm, gond és fájdalom;
Futó felhőt amint látunk,
Úgy röppen el ifjúságunk,
S testünk is csak sárhalom.
3. Csak egy nem változik: Isten,
Benne múlhatatlan minden,
Dicsőség és szeretet.
Csak ő tudja megmenteni,
Öröklétbe behelyezni
Az emberi lelkeket!
4. Üdvözlégy hát, Újév reggel,
Jöjj békével, szeretettel,
Hozzál erős, szent hitet!
Mi Atyánk, ki vagy a mennyben,
Adjál ez új esztendőben
Mindnyájunknak új szívet!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 6 hónapja
|
|
|
2011. január 2. Vasárnap
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”
Filippi 4:4
(Zsolt 68:4; Mt 3:13–17; Róm 12:1–8; Zsolt 101)
Létezik olyan öröm, amely nem kopik meg? Van olyan valóság a világban, amelyre rádöbbenni mindennap boldogságot jelent? Élettapasztalatunk sokszor így felel ezekre a kérdésekre is: semmi sem állandó, semmi sem örök. Terheink, múló idõnk megfakítják egykorvolt örömeinket. Istenben elrejtett életünk azonban mindennap boldogságunk lehet. Van könny és szomorúság akkor is, ha az õ tenyerén tudjuk magunkat, és nem teremt a csöndes mosolyból harsogó nevetést sem ez a tudat. Azonban olyan belsõ békét ajándékoz, amely felemel mindennapi eleséseinkbõl, és az örök jövõ üzenetének boldogságát hordozza.
A nap éneke:
BOLDOG EMBER
1. Boldog ember az, ki bűnt nem ismer,
Kinek vétke már elfedeztetett.
Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít,
Lelkében csalárdság nincsen.
2. Míg elhallgattam, megavultak csontjaim,
Napestig jajgattam, könnyeztem.
Éjjel, nappal éreztem kezeidet,
Szívemre, lelkemre nehezedett.
3. Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
S Te elvetted rólam a bűneim terhét,
Szabad, tiszta szívet adtál nekem.
4. Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam.
Boldog ember az, kinek szíve bűntelen,
Lelkében csalárdság nincsen.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 6 hónapja
|
|
|
2011. január 3. Hétfõ
„Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.”
Máté 2:10
(Ézs 42:16; ApCsel 10:37–48; 1Móz 2:4–17)
A napkeleti bölcsek már a célnál voltak. Tudták, hogy amit látnak, egyet jelent azzal, hogy megérkeztek, és vágyakozásuk beteljesedik: megláthatják azt, amiért elindultak, a világ legnagyobb csodáját. Õt, aki azóta is közöttünk van. Nem vált-e természetessé a jelenléte? Nem szoktuk-e meg, hogy velünk van? Legyen minden nap új rácsodálkozás és új öröm: életünk vezércsillaga mindig egünkön ragyog. Nem téveszthetjük szem elõl, mindig jó irányt, az élet irányát mutatja, vele vándorolni pedig mindannyiunk számára biztos, boldog célba érkezést jelent.
A nap éneke:
VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS
1. Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő a győzelmes, hű vezér,
Ő a győzelmes, hű vezér.
2. Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény,
Ő az éltető, tiszta fény.
3. Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét,
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
4. Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.
5. Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én.
Nevét végtelen áldom én.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 6 hónapja
|
|
|
2011. január 4. Kedd
Jézus így szólt: „Bízzál, leányom, hited megtartott téged.” És meggyógyult az asszony abban az órában.
Máté 9:22
(Zsolt 38:23; Józs 3:9–17; 1Móz 2:18–25)
Amikor már emberi számítás szerint nincs segítség, nincs kilátás, akkor érzi meg a bajba jutott saját esendõségét, törékenységét. Vannak olyan pillanatok, amikor nem marad más, mint rábízni a jövõt az ismeretlenre, a még ki nem próbáltra. Nemegyszer szorongás, félelem kíséri ezt a fajta hitet. Jézus azonban Isten országának gyõzelmét hirdeti a gonosz felett, gyõzelmébõl pedig részt ad nekünk. Hatalmának csodája az asszony gyógyulása, a belé vetett hit pedig nem az ismeretlenben való, félelemmel teli botladozás, hanem biztonságot adó elrejtõzés ölelõ karjában.
A nap éneke:
BÍZZÁL JÉZUSBAN
Bízzál Jézusban,
Add Neki minden hitedet!
Ő azt akarja,
Legyen mindig béke, szeretet!
Bízzál Benne,
Kövesd Őt,
És halld meg szavát,
Mert nincsen Nála,
Őszintébb barát!
Hozzá bármikor mehetsz,
Tőle bárki is lehetsz,
Ő mindig figyel rád,
Mert nincsen Nála,
Őszintébb Barát!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 6 hónapja
|
|
|
2011. január 5. Szerda
„Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.”
Zsoltárok 94:11
(Róm 1:21; Kol 2:1–7 ; 1Móz 3:1–13)
Számos gondolat fogalmazódik meg bennünk a különbözõ élethelyzetekben. Mérlegelünk, döntünk, jövõt tervezünk, de sokszor szembesülnünk kell azzal, hogy nem tudunk mindent figyelembe venni. Nemritkán azt is látnunk kell, hogy csak magunkat vesszük figyelembe, és sebeket ütünk, fájdalmat okozunk. Isten világossá tette számunkra a legtisztább, legcsodálatosabb gondolatot: szeretetére, irgalmára szorulunk. Õ ezt nekünk is ajándékozta, hogy a magunk tévelygése ne legyen végzetessé, hanem rá tudjunk találni a mindig hazaváró, befogadó atyai házra.
A nap éneke:
ÉN ISTENEM
1. Én Istenem! Lehajtom fejem,
Arra kérlek, nézz most rám!
Nézd, Istenem, Tiéd az életem,
Tiéd a szívem, hallgasd imám!
Dicsőség Tenéked,
Aki vagy a mennyekben!
Áldassék, szenteltessék meg
A Te neved, ó, Istenem!
Mi Atyánk, a Te országod jöjjön végre el,
S amint a mennyben,
itt a földön is akaratod meglegyen!
Mindenkor, Istenem!
2. Én jó Atyám! Hozzád száll imám,
Hálás szívem Téged áld.
Köszönöm, Istenem,
Hogy megvan mindenem,
Hogy féltve őrzöl, vigyázol rám.
Kérlek, Uram, ma is add meg
Mindennapi kenyerünk!
Kérlek, Uram, bocsásd meg,
Ha elgyengülünk és vétkezünk!
Kérlek, Uram, adj szívünkbe igaz szeretetet,
Hogy megbocsássunk mindazoknak,
Kik ellenünk vétkeztek! Add, hogy így legyen!
3. Én jó Atyám! Kérlek, nézz most rám,
Forró szívem Hozzád kiált.
Ó, jó Uram! Hadd szolgáljalak,
Vezess engem, mutasd utam!
Ne vígy minket a kísértésbe,
Hogy a mennybe juthassunk!
A gonosztól szabadíts meg,
Mert Tieid vagyunk, hű Urunk!
Az életünk, mit Tőled kaptunk,
Mindig csak Tiéd.
Tiéd az ország,
Tiéd a hatalom,
Tiéd a dicsőség.
Mindörökké.
Én Istenem!
Lehajtom fejem,
Áldj meg minket!
Ámen.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
