|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 5 hónapja
|
|
|
2011. január 18. Kedd
Imahét 3.nap: - Egységben az apostolok tanítása által -
„… hallgassatok rám nemzetek!”
Ézsaiás 51:4-8
(Zsolt 119:105-112 „Lábam elôtt mécses a te igéd… ”
Róm 1:15-17 „… szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni”
Ján 17:6-19 „Kijelentettem a te nevedet…”)
A jeruzsálemi egyház egységét – az Apostolok Cselekedeteirôl írott könyv szerint – az apostolok tanítása iránti elkötelezettség adta tagjai nyelvi és kulturális különbözôsége ellenére. Az apostolok tanítása pedig az Úr Jézus Krisztus életérôl, tanításáról, szolgálatáról, haláláról és feltámadásáról szólt. Ezt a tanítást Pál Apostol egyszerûen „evangéliumnak” nevezi. Az apostolok tanítása klasszikus példája Szent Péter apostol jeruzsálemi prédikációja Pünkösd napján. Joel prófétára való hivatkozással összekapcsolja az Egyházat Isten népének bibliai történetével. Elbeszélése, amelybe bennünket is bevon, az Egyház születésével kezdôdik. A különbözôségek ellenére Isten Igéje összegyûjt és egyesít bennünket. Az apostolok tanítása és a jóhír a maga teljességében állt minden különbözôség ellenére az elsô jeruzsálemi Egyház középpontjában. A mai jeruzsálemi keresztyének emlékeztetnek bennünket, hogy nem egyszerûen az apostolok tanítása az, ami egyesítette az ôsgyülekezetet, hanem a tanítás iránti elkötelezettség is. Ez az elkötelezettség tükrözôdik abban, ahogy Pál apostol azonosítja az evangéliumot az „Isten üdvözítô erejével”-vel Róm 1:16. Ézsaiás próféta arra figyelmeztet bennünket, hogy Isten tanítása elválaszthatatlan Isten „igazságosságától, amely világosság a népek számára”. Vagy amint a zsoltáros imádkozik: Lábam elôtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet. Zsolt 119:105-106.
A nap éneke:
SZÁLLJ SZÍVÜNKBE
1. Szállj szívünkbe, nagy Isten,
Lélekadó Lélek!
Úgy lépjünk trónod elé,
A szívünkben véled!
Úgy szálljon fel énekünk
Jóillatú füstje
Ahhoz, aki vigaszul
A Szentlelket küldte!
2. Dicsőség az Istennek
Magasságos mennyben!
Békességet lásson itt
Minden igaz ember,
Akiben a szeretet,
A Szentlélek ébren,
S jóakarat vezeti
Cselekedetében!
3. Apostolok pünkösdnap
Együtt imádkozván,
Zúgás kelt a magasból
Sebes szélnek szárnyán.
Betöltötte házukat,
Tüzes nyelvek szálltak,
És a gyenge félőkből
Bátor hősök váltak.
4.Szent, szent, szent az Úr Isten,
Atya, Fiú, Lélek!
Ezt harsogja kórusa
A nagy mindenségnek.
Jöjj, Szentlélek Úr Isten,
Munkálkodj mibennünk,
Hogy teljünk meg erőddel,
S bátorságot nyerjünk!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 5 hónapja
|
|
|
2011. január 19. Szerda
Imahét 4.nap: - javaink megosztása egységünk jele -
„Oszd meg kenyeredet az éhezôvel…”
Ézsaiás 58:6-10
(Zsolt 37:1-11 „Bízzál az Úrban és tégy jót...”
ApCsel 4:32-37 „… mindenük közös volt.”
Mt 6:25-34 „… keressétek elôször Isten országát”)
A jeruzsálemi apostoli Egyházzal való kapcsolat folytonosságának jele az apostolok tanításához és közösségéhez, a kenyér megtöréséhez és az imádsághoz való hûség. A mai jeruzsálemi egyház azonban ennek az elkötelezettségnek a gyakorlati következményére, javaink önzetlen megosztására is emlékeztet bennünket. Az Apostolok Cselekedeteirôl írott könyvben egyszerûen ezt olvassuk: „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.” ApCsel 2:44-45. A mai napra rendelt ige öszszekapcsolja a javaknak ezt a radikális megosztását a hathatós apostoli bizonyságtétellel, amellyel tanúságot tettek Krisztus feltámadásáról és „nagy kegyelem volt mindannyiukon”. A javaknak ez az önzetlen megosztása ma is jellemzi a jeruzsálemi keresztyének életét. Sokféleképpen történhet a javak megosztása. Az apostoli egyházban ennek olyan radikális formája valósult meg, hogy senki nem maradt szükségben. Ma beszélhetünk egymás terheinek, küzdelmeinek, fájdalmainak és szenvedéseinek közös hordozásáról is, ugyanakkor egymás örömében, sikereiben, áldásaiban és gyógyulásaiban is osztozhatunk.
A nap éneke:
EGYMÁSNAK TERHÉT
Refrén:
Egymásnak terhét ha hordozzátok,
Úgy tesztek Jézus szava szerint.
Egymásnak terhét csak hordozzátok,
Mint arra Jézus példája int!
1. Sok a baj betegség,
Sok a gond nehézség
Honnan jő ilyenkor segítség?
Refrén:
Egymásnak terhét ...
2. Lelkünk bűnterhét
Ő, önként vállalta át.
Lássuk meg mi is hát más baját!
Refrén:
Egymásnak terhét ha hordozzátok,
Úgy tesztek Jézus szava szerint.
Egymásnak terhét csak hordozzátok,
Mint arra Jézus példája int!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 5 hónapja
|
|
|
2011. január 20. Csütörtök
Imahét 5.nap: - A kenyér reményteljes megtörése -
„… ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nekik eledelül”
2.Mózes 16:13-21
(Zsolt 116:12-14; 16-18 „Hálaáldozatot mutatok be neked”
1Kor 11:17-28; 23-26 „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre…”
Jn 6:53-58 „Ez az a kenyér, ami a mennybôl szállt alá…”)
Az elsô jeruzsálemi Egyháztól kezdve mindmáig a „kenyér megtörése” központi jelentôséggel bírt a keresztények számára. A mai jeruzsálemi keresztények életében a kenyér megtörése hagyományosan a barátságról, a megbocsátásról és a közös elhívatásról beszél. A kenyér ilyen megtörése azt a kihívást jelenti számunkra, hogy keressük az egységet, amely prófétai erôvel tud szólni a megosztott világhoz. Ez az a világ, amely – különbözô módokon – mindannyiunkat formál. A kenyér megtörésében a keresztyének megújulnak, hogy az egész emberiség számára hirdessék a reménység prófétai üzenetét. Ma mi is megtörjük a kenyeret örömteljes és nyitott szívvel. Ugyanakkor átéljük megosztottságunk fájdalmát is. A keresztyének egységéért tartott Imahetünk ötödik napján a jeruzsálemi keresztyének a Felsô Szobában jönnek össze, azon a helyen, ahol az utolsó vacsora történt. Itt – bár nem ünnepelhetik együtt az úrvacsorát – reménységben törik meg a kenyeret. Ezt a reménységet akkor éljük meg, amikor elégedetlenségünk pusztaságaiban Isten közeledik felénk. A zsidó nép vándorlásának leírása elbeszéli, hogy miképpen válaszol Isten az általa megszabadított, elégedetlenkedô népnek azzal, hogy megadja nekik mindazt, amire szükségük van – nem többet és nem kevesebbet. A pusztai manna Isten ajándéka, amelyet mi magunktól nem szerezhetünk meg és nem is érthetünk igazán. Ez az a pillanat– miként zsoltárunk ujjongva hirdeti – amely egyszerûen hálaadásra indít, mert Isten „meglazította kötelékeinket”. Pál apostol felismeri, hogy a kenyér megtörése nem egyszerûen az úrvacsorának az ünneplése, hanem egy úrvacsorai közösségnek a létrejötte, ami azt jelenti, hogy Krisztus teste vagyunk a világban. Ez a rövid olvasmány a maga összefüggéseivel (1Kor. 10-11) arra emlékeztet, hogy a keresztyén közösségnek hogyan kell élni, nevezetesen: közösségben Krisztussal, törekedve a helyes viselkedésre a nehéz világi környezetben s a mindennapi életünk valóságát az Ô irányítására bízni. A Krisztusra való folyamatos emlékezésben élünk. Mint a kenyér megtörésének népe, az örök életnek, a teljes életnek a népe vagyunk, amint arra János evangéliuma tanít ma bennünket. Az úrvacsora ünneplése felszólít bennünket, hogy gondolkozzunk el arról, miként tükrözôdik az élet bôséges ajándéka mindennapi életünkben, reményben és kudarcok közt egyaránt. A napi megpróbáltatások ellenére a jeruzsálemi keresztyének tanúságot tesznek arról, hogy miképpen lehetséges a reménységben való örvendezés.
A nap éneke:
JÉZUSHOZ JÖTTEM
1. Jézushoz jöttem, szíve várt reám,
Látta sok vétkem, megtépett ruhám,
Lábához roskadt bűnös életem,
Átkarolt, fölemelt kegyelmesen.
2. Most égi étke vár ez asztalon,
Így adta testét, - drága alkalom, -
Így adta vérét: frigyre lép velem,
Fájdalmas harcára emlékezem.
3.Hű szövetsége óvja életem,
Bátorít bajban, folyton érezem,
Utamon társam, cél felé vezet,
Nincs semmi érdemem, mégis szeret.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 5 hónapja
|
|
|
2011. január 21. Péntek
Imahét 6.nap: A cselekvésre indító imádság -
„Az Úrtól jön a szabadulás…”
Jónás 2:1-11
(Zsolt 67:1-7 „Magasztaljanak a népek ó Isten, ... ”
1Tim 2:1-8 „…tartsatok könyörgéseket … minden feljebbvalóért”
Mt 6:5-15 „… jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!”)
Az apostoli tanításban, a közösségben és a kenyér megtörésében való elkötelezettség után a jeruzsálemi Egyház negyedik tulajdonsága az imaélet. Ma is mindennapos felismerés a jeruzsálemi keresztyének számára – ugyanúgy, amint bárhol máshol – hogy a hatalom és erô forrására van szükségük. A jeruzsálemi keresztyének mai bizonyságtétele azon helyzetek mélyebb megértésére hív bennünket, amelyekkel szembesülünk az egyenlôtlenség és igazságtalanság állapotában. A keresztyéneket mindezekben az imádság erôsíti meg a közös misszióra. Jónás számára az intenzív imádkozás a cet gyomrából való drámai szabadulást eredményezte. Imádsága szívbôl és bûnbánatból fakadt, mivel el akarta kerülni Isten akaratát. Elhagyta az Úr prófétai meghívását s ez reménytelen helyzetbe sodorta. S ebben a helyzetben Isten meghallgatja imádságát és felszabadítja a küldetés betöltésére. A zsoltár szerint azért kell imádkoznunk, hogy Isten ragyogtassa ránk orcáját – nem csak a mi javunkra, hanem az Ô uralmának elterjedése érdekében – „minden nép között”. Az apostoli egyház emlékeztet bennünket, hogy az imádság része a világ javát szolgáló missziónak és prófétaságnak. Pál apostolnak Timóteushoz írt levele szerint különösen is imádkoznunk kell azokért, akiknek hatalma van a világban, hogy békében és méltóságban éljünk. Különbözô társadalmaink, országaink egységéért imádkozunk, sôt az egész emberiség Istenben való egységéért. A Krisztusban való egységünkért mondott imádság az egész világot eléri. Az imádságnak ez a dinamizmusa az Úr tanítványainak adott tanításában gyökerezik. Máté evangéliumából ma azt halljuk, hogy az imádság titkos hatalom. E hatalom lényege nem a külsôségekben, hanem abban áll, hogy alázatosan az Úr elé járulunk. Jézus tanítását a Mi Atyánk foglalja össze. Amikor ezt együtt imádkozzuk, akkor mint az Atya akaratát keresô nép az Ô országát munkáljuk itt a földön.. Ez az imádság a megbocsátás és a megbékélés gyakorlására hív mindannyiunkat.
A nap éneke:
IMÁDKOZZATOK ÉS BUZGÓN KÉRJETEK
1. Imádkozzatok és buzgón kérjetek!
Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg!
Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk,
Hallgass meg Fiad nevében, ha kérünk!
2. Keressetek buzgón és megtaláltok!
Téged keresünk, Uram, hogy bűn s átok
Erőt ne vegyen mirajtunk; légy nekünk
Égi utunk, igazságunk, életünk!
3. Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!
Elfáradtunk, Uram, e világ zaján,
Ó, nyisd meg az égi béke szép honát,
Add, hogy zenghessünk örök halleluját!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 5 hónapja
|
|
|
2011. január 22. Szombat
Imahét 7.nap: Életfeltámadás – hitben -
„Isten szabadítását nevezed kôfalaidnak, és dicséretét kapuidnak”
Ézsaiás 60:1-3; 18-22
(Zsolt 118:1,5-17 „Nem halok meg, hanem élek”
Róm 6:1-11 „… eltemetkeztünk vele a halálba, hogy … új életben járjunk.”
Mt 28:1-10 „Jézus így szólt hozzájuk: ne féljetek!”)
Az elsô keresztyének elkötelezettsége az apostoli tanítás, a közösség, a kenyér megtörése és az imádság iránt a feltámadott Jézus élô hatalma miatt volt lehetséges. Ez a hatalom most is él és a mai jeruzsálemi keresztyének errôl tesznek tanúságot. Bármilyen nehézségben is találják magukat, hitük által tudják, hogy minden megújul Jézus valós feltámadása által. A feltámadás fénye és reménysége mindent átalakít. Amint Ézsaiás próféta hirdeti: ez a sötétségnek a világosságba való átalakulása, minden nép megvilágosodása. A feltámadás ereje Jeruzsálembôl, az Úr szenvedésének helyérôl árad ki, s ez minden népet áthat. Ebben az új életben megszûnik az erôszak, s mindenki biztonságra talál a megváltásban és a dicséretmondásban. A zsoltár szavaival a kereszténység központi élményét, a halálból az életbe fordulást ünnepelhetjük. Ez az Isten állhatatos szeretetének megtartó jele. A halál rémületétôl az új élet felé fordulás minden keresztyént meghatározó valóság. Mert – amint Pál apostol tanítja – a keresztségben eltemetkeztünk Krisztussal és vele együtt fel is támadtunk. Meghaltunk Krisztussal és élünk Vele, hogy osztozzunk az Ô feltámadott életében. Ezért másként látjuk a világot: együttérzéssel, türelemmel, szeretettel és reménységgel. Hiszen Krisztusban a jelen szenvedéseivel nem fejezôdik be történetünk. Még megosztottságban élô keresztényekként is tudjuk, hogy a bennünket összekapcsoló keresztség – a feltámadás fényében megvalósuló kereszthordozás. A keresztény evangélium szerint ez a feltámadás nem egy eszme vagy elgondolás. Ez egy térben és idôben történô eseményben gyökerezik. Errôl a mélyen megrendítô eseményrôl hallottunk az evangéliumban. A feltámadott Úr Jeruzsálembôl küldi köszöntését tanítványainak évszázadokon keresztül. S minket arra hív, hogy félelem nélkül kövessük. Ô elôttünk jár.
A nap éneke:
A KRISZTUS ÉL
1. A Krisztus él, mit bánkódom?
Föltámadt ő, ezt jól tudom!
A bűn, halál legyőzetett,
Ezért zeng ajkam éneket!
2. Csak őbenne van már hitem,
Hisz megváltá az életem;
Eltörlé minden bűnömet,
Megszerzé üdvösségemet.
3. Ha mind e világ megtagad,
Elég, ha ő velem marad.
A Sátán bármit is tegyen,
Nem árthat többé már nekem!
4. Azért immár nem félek én,
Mert Jézus él és ő enyém,
Időm ha egyszer majd letelt,
A sírból ő életre kelt.
5. Legyen hála halálodért,
Dicső föltámadásodért,
Te élsz, mi is élünk veled,
Ezért imádjuk szent neved!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 5 hónapja
|
|
|
2011. január 23. Vasárnap
Imahét 8.nap: Meghívás a kiengesztelôdés szolgálatára -
„Ézsau eléje futott, megölelte… és sírtak”
1.Mózes 33:1-4
(Zsolt 96:1-13 „Mondjátok el a népeknek, hogy király az Úr”
2Kor 5:17-21 „… és reánk bízta a békéltetés igéjét.”
Mt 5:21-26 „… békülj ki elôbb atyád fiával s csak azután térj vissza.”
Az elmúlt hét imádságai különleges utazásra vittek bennünket. A Szentírás vezetésével visszatértünk keresztyén gyökereinkhez, a jeruzsálemi apostoli Egyházhoz. Megvizsgáltuk elkötelezettségünket az apostolok tanításához, a közösséghez, a kenyér megtöréséhez és az imádsághoz. Az Apostolok Cselekedeteiben leírt ideális keresztyén közösség tanulmányozása után visszatérünk saját világunkba, a megosztottság, elégedetlenség, kiábrándulás és igazságtalanság valóságába. Ennél a pontnál a jeruzsálemi egyház egy kérdést intéz hozzánk.
Mire kaptunk meghívást itt és most az Ökumenikus Imahét végén?
Mindenekelôtt, hogy szolgáljuk a megbékélést, a kiengesztelôdést. Ez a felhívás a megbékélés különbözô szintjeit mutatja az összetett/ bonyolult megosztottsággal szemben. A keresztyén egységért imádkozunk, vagyis azért, hogy az egyház a gyógyulás jele és eszköze lehessen a politikai, strukturális szétszakadozottság/ megosztottság és igazságtalanság miatti fájdalmakban. A békés és igazságos együttélés jele és eszköze legyen a zsidók, keresztyének és muszlimok között. Egymás növekvô megértésének jele és eszköze legyen a hívôk és nem hívôk között A kiengesztelôdésre szóló felhívásnak meg kell jelennie a személyes és családi életünkben is. Jákob és Ézsau tesvérek, de elidegenedtek egymástól. Ugyanakkor megbékélésük akkor történik, amikor a konfliktus további mélyülése lett volna várható. Találkozásukkor az együtt síró fivérek félreteszik az erôszakot és a haragot. Keresztyén és emberi egységünk felismerése Isten színe elôtt a zsoltár szavához vezet bennünket, ami a világot szeretô igazságossággal kormányzó Urat dicséri. Krisztusban Isten megbékéltet minden népet önmagával. Ennek leírásakor Pál apostol a kiengesztelôdés megélését, mint új teremtést ünnepli. A megbékélésre szóló felhívás azt jelenti, hogy engedjük, hogy Isten hatalma mindent újjáteremtsen bennünk. Tudjuk, hogy ez a jó hír arra hív, hogy megváltoztassuk életünket. Amint Jézus – Máté evangéliuma szerint – megpróbál bennünket, nem mehetünk az oltárhoz felajánlásainkkal mindaddig, amíg tudjuk, hogy felelôsek vagyunk a megosztottságért és igazságtalanságért. A keresztyének egységére szóló felhívás egyúttal felhívás a kiengesztelôdésre. És a felhívás a kiengesztelôdésre, felhívás a cselekvésre – olykor olyan cselekvésre, amely kizökkent bennünket a megszokott egyházi tevékenységünkbôl.
A nap éneke:
ÁLDOTT LEGYEN A FRIGY
1. Áldott legyen a frigy,
Mely minket összeköt
Krisztus által szeretetben!
Szilárd ez és örök.
2. Atyánk trónja előtt
Együtt esengeni
Örömben, búban közösen,
Az kedves Őneki.
3. A sújtottak terhét
Megosztjuk szívesen,
És folynak részvétkönnyeink
Urunkhoz közösen.
4. Ha testben válni kell,
Az mélyen fáj nekünk;
De egyesít minket a hit,
És menny felé megyünk.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
