|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 12. Szombat
„Örök szövetséget kötök veletek.”
Ézsaiás 55:3
(Lk 22:20; 1Kor 1:26–31; 1Móz 23:1–20)
Az Ószövetségben több szövetségkötésrõl is olvashatunk. Ezekben Isten kötött szövetséget egy-egy kiválasztott emberrel. De ezek nem lehettek tartósak, mert – az Isten iránti hûtlenség miatt – állandóan meg kellett újítaniuk. Végül Isten sorsdöntõ lépésre szánta el magát. Jézusban felülírt minden átmeneti megoldást, és örök szövetséget kötött minden emberrel.
A nap éneke:
SZÓLJ HOZZÁM URAM
1. Szólj, szólj hozzám, Uram,
Mert szolgád hallja szódat,
Mint szóltál eddig is,
Kegyelmedből nekem!
Hadd járjak utadon,
Hadd várjam égi jódat,
Hű szívvel szüntelen,
Hű szívvel szüntelen!
2. Szólj és csitítsd a bút,
Mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad
Ír, s gyógyító erő!
Szólj, dicsőséged úgy,
Még szebben tündökölhet;
És mindörökre nő,
És mindörökre nő!
3. Adj Lelkedből erőt,
Hogy értsem és szeressem,
Elrendelt utamat,
S minden parancsodat!
Egy vágyat adj nekem:
Hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat,
Szent igazságodat!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 13. Vasárnap
Jézus mondta a példázatban:
„A fiú így szólt: Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá.”
Lukács 15:21–22
(Zak 3:4; Lk 8:4–15; Zsid 4:12–13; Zsolt 25)
Az ember egy ideig, jó darab ideig – van, aki egész életén át – menekül az atyai háztól. A lelkében lázad, kerüli a találkozást, hátat fordít, és veszte elkerülhetetlen. De az Úristen tekintete követi a tékozlót, és karja érte nyúl, hogy ne vesszen el. A történet mélyebb értelmezése számomra valahogy így (is) fogható meg: pillanatokra betekinthetünk a végtelenbe. Az emberi lélekbe, a bûn, a szégyen, a félelem, a megbánás, az Isten-vágy mélységeibe, s a mélybõl feltekintve az Isten sugárzó szeretetének, ajándékozó, az embert magához ölelni vágyó gyengédségének végtelen horizontjára pillanthatunk. Amely fény, sugárzó szeretet ránk is ragyog.
A nap verse:
A TÉKOZLÓ FIÚ
(Szerző: Somogyi Imre)
Én Uram, Istenem, hozzád futok sírva,
Tékozló fiúként kebledre borulva.
Zárj engem szerető, atyai szívedre,
Tengernyi sok bűnöm ne vesd a szememre.
Ne vesd a szememre...
Jövök idegenből, sötét éjszakából,
Jövök egy rombadőlt, hazug, rút világból,
Tüskék megsebeztek, föld vermemet itta,
Megtérő fiadat, Uram, fogadd vissza!
Uram, fogadj vissza...
Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek
S fájó sebeimre balzsamot tehessek...
Csak ez az egy út volt, végig jöttem rajta.
Gyógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja,
Irgalomnak Atyja!
Vétkeztem Ellened, mikor elhagytalak,
Nem kérem én tőled, hogy hívjál fiadnak.
Elég lesz egy kis zúg az atyai házban,
Ott is boldog leszek örök szolgaságban,
Örök boldogságban!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 14. Hétfõ
„Mindenre van erõm a Krisztusban, aki megerõsít engem.”
Filippi 4:13
(Jer 39:18; 5Móz 32:44–47; Róm 1:1–7)
Mindenre? Az ellenkezõjét hányszor érezzük, mondjuk: nincs erõnk semmire… Pál arra tanít, hogy nem az Isten gyenge, hanem az ember hite, ha nem épít minden dolgában, gondolatában, tervében, apró és nagy „vállalkozásában” Istenre. Mert ha úgy tesz, akkor azt éli meg, amit Pál, aki testi kínok, fenyítések, börtön, üldöztetés dacára vallott így. Nem túlzás „a mindenre való erõ” érzése a keresztyén ember szóhasználatában! Ki másnak lenne hát e világon ereje, lendülete, dinamizmusa, mint annak, aki hite által Jézus Krisztusból meríthet erõt minden áldott nap?!
A nap éneke:
ADJ ÚJ ERŐT, URUNK
1. Adj új erőt, Urunk,
Ó, nyújtsd ki szent kezed,
Igéddel ébressz holtakat,
Szívünkbe gyújts tüzet!
Adj új erőt,
Adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet,
S az áldás a miénk!
2. Adj új erőt, Urunk,
Az álmot űzzed el,
Mécsünknek pislogó tüzét
Lelked gerjessze fel!
Adj új erőt,
Adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet,
S az áldás a miénk!
3.Adj új erőt, Urunk,
Gyógyírt vár a beteg,
Éhségünk, szomjunk csillapítsd,
Töltsd ránk Szentlelkedet!
Adj új erőt,
Adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet,
S az áldás a miénk!
4. Adj új erőt, Urunk,
Egész világ előtt,
Hogy megjelentsük szent neved,
s legyen tiéd a föld!
Adj új erőt,
Adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet,
S az áldás a miénk!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 15. Kedd
„Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékrõl nemzedékre!”
1. Mózes 17:9
(Róm 14:22; 2Móz 7:1–13; Róm 1:8–15)
Katonai és politikai, nemzetközi, államközi, hazai párt- és érdekvédelmi stb. szövetségek köttetnek és bomlanak fel Európában, a világban; emberi szövetségeink (barátságok, házasságok) is sérülékenyek. Egy igaz és maradandó, el nem múló szövetség van: az Ábrahámnak, a kiválasztott nép atyjának adott, õsi és a Jézus Krisztusban mindenkié lett új szövetség. Isten a „szövetségesünk”… Fel tudjuk-e fogni ennek jelentõségét, ennek gazdagságát, áldását?
A nap éneke:
Ó, HÁLA, ÚR JÉZUS
1. Ó, hála, Úr Jézus, hogy tiéd vagyok,
És reám új életnek fénye ragyog.
Nagy kegyelmed dicsérem, mert megmentett,
S a Szentlélek által újjáteremtett.
2. Ó, hála, Úr Jézus, hogy szabad vagyok,
S mint megváltott, tenéked szolgálhatok!
De nem így volt egykor, míg bűnben jártam,
És balgán a Sátán zsoldjában álltam.
3. Ó, hála, Úr Jézus, hogy enyém lettél,
S kifolyt véred árán üdvöt szereztél!
Nem kell már e világ sok csábja nekem,
Oltárodra teszem egész életem.
4. Ó, hála, Úr Jézus, hogy békét adtál,
És szent szövetségedbe választottál!
Vedd hát ezért hálából szívem s elmém,
Az ajkam ujjong neved dicséretén!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 16. Szerda
„Az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.”
Zsoltárok 103:19
(Zsid 4:16; Mk 6:1–6; Róm 1:16–17)
Leküzdhetetlen távolság, áthidalhatatlan szakadék? Mennyei trón, szemnek láthatatlan fényesség, dicsõség, hatalom, érinthetetlen, befoghatatlan (szellemi, lelki, nem pedig fizikai) „magasság”, megközelíthetetlen szentség. Isten hatalma mindenek felett uralkodik, aki él. A távolság azonban földi, emberi fogalom, a transzcendens Isten nem írható le vele. A mennyei trón Ura Jézusban emberré lett, az általunk meg nem tehetõ utat megtette hozzánk, szavát emberi füllel hallható szóvá transzformálta, érintett, gyógyított, szelíd tekintetét ránk emelte. S aki mindenen uralkodik, magát megalázta mindenkinél mélyebbre, egészen a kereszthalálig.
A nap éneke:
A MENNYBE FENN
1. A mennybe fenn a trónusnál,
A Krisztus értem közben jár,
Nagy Főpap, égi kezesem,
Örökre biztos védelmem.
Markába véste nevemet,
Szívébe írta, nem feled.
Örökké ő lesz pártfogóm,
Elnémul minden vádolóm,
Elnémul minden vádolóm.
2. Mikor a Sátán megkísért,
És vádol megbánt bűnökért,
Jézusra nézek, áldom őt,
A bűneimből megmentőt.
Ő halt meg minden vétkemért,
A bűntelen a bűnösért,
Isten, a bíró fölmentett,
Krisztusra nézve engedett,
Krisztusra nézve engedett.
3. Íme, a Bárány ő van ott,
Feltámadt, és üdvöt hozott,
Ő mondta: Megváltód vagyok,
Nem vonja vissza mit adott.
A Bárány vére volt az ár,
Őnála többé nincs halál.
Krisztusban üdvöm készen vár,
Ott fenn, az Isten trónjánál,
Ott fenn, az Isten trónjánál.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 17. Csütörtök
„Mily nagyok az õ jelei, mily hatalmasak csodái! Az õ királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékrõl nemzedékre!”
Dániel 3:33
(ApCsel 14:3; Lk 6:43–49; Róm 1:18–32)
A tüzes kemencében is megõrzi Isten azokat, akik hû hitvallói. Ez a csoda még Nebukadneccar királyt is istenhitre vezette. Jelek és csodák hírei ma is érkeznek számos forrásból, a média jóvoltából néha valóban megdöbbentõ, megmagyarázhatatlan jelenségek, máskor megtévesztõ szándékú hírek formájában. Fontos, hogy Isten jeleire és csodáira legyünk nyitottak és fogékonyak. S ez nem mehet másként, csak úgy, ha vele vagyunk olyan mély és bizalmi kapcsolatban, hogy gondviselõ keze nyomát felismerjük saját életünk és a minket körülvevõ világ történésein. Egy idézetgyûjteményben talált gondolat: a véletlen nem más, mint „a gondviselés inkognitóban…”?
A nap éneke:
GONDVISELŐ JÓ ATYÁM VAGY
1. Gondviselő jó Atyám vagy
Ó, én édes Istenem!
Látom én, hogy minden elhagy
E világon csak Te nem,
Hozzád vágyom, benned élek,
Üdvöt mástól nem remélek.
2. Mint az alélt bús virágra
Megújító harmatot;
Vérző szívem fájdalmára
Csak te hintesz balzsamot,
Könnyű sorsom terhe rajtam,
Ha imára nyílik ajkam.
3. Rám-rám derült ismeretlen
Utamon egy kis öröm:
Azt is a te véghetetlen
Jóságodnak köszönöm,
Hálakönnyem tündöklése
A te neved hirdetése.
4. Gyenge vagyok, lankadoznak
Buzgóságom szárnyai,
Bármily híven vágyakoznak
Színed elé szállani,
Ó, adj erőt, hogy míg élek,
Egyedül csak nékem éljek!
5. Ó, add, hogyha majd bevégzem
E múlandó életet,
Lelkem tisztán és egészen
Egyesüljön Teveled:
El ne vonjon semmi többé,
Tied legyek mindörökké!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
