|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 24. Csütörtök
„Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!”
Róma 9:14
(Ez 33:17; Zak 7:2–13; Róm 3:27–31)
Isten sohasem években, hanem távlatokban gondolkodik. Gondoljunk csak József történetére! S vajon nekünk van-e bizalmunk a távlatokban gondolkodó Isten iránt? A világ tele van megpróbáltatásokkal, betegséggel, aggodalomra okot adó eseményekkel. Családunkban, életünkben is történhetnek megrendítõ dolgok. Jézus nem mondja, hogy nem lesznek megpróbáltatások. Isten igéje azt mondja: „A világon nyomorúságotok van…”, ám Jézus hozzáteszi: „…de bízzatok: én legyõztem a világot.” (Jn 16:33) Istenre tekintve, Krisztusban bízva a bajok is elviselhetõvé válnak, más értelmet nyernek.
A nap éneke:
JÉZUS HÍV, JÖJJ HOZZÁ MA!
1.Halljad bűnös, megtört lélek,
Jézus hív, jöjj Hozzá ma!
Tovább ne várj, kérve kérlek,
Hallgass hívó szavára!
Üdvözíthet, hogyha kéred,
Karja bűntől megmenthet,
Karja bűntől megmenthet!
2. Jöjj, ó, lélek, néked szól ez,
Készen vár a kegyelem!
Ingyen kínál üdvöt néked,
Könnyít súlyos terheden.
Jöjj, ne késs hát, szíved add át,
Üdvöd még ma fogadd el,
Üdvöd még ma fogadd el!
3. Bár úgy érzed, nem vagy méltó,
Szíved jóra képtelen,
Elég Néki csupán egy szó,
Mondd, hogy kell a kegyelem.
Lelke éltet, betölt téged,
Áldás lesz az életed!
Áldás lesz az életed!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 25. Péntek
„Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük.”
Ezékiel 11:19
(ApCsel 16:14; Jn 8:21–30; Róm 4:1–12)
Az Ezékiel prófétának adott ígéret nekünk is szól! Vajon mi odaszánjuk-e a szívünket, lelkünket, teljes életünket, hogy Isten Szentlelke tisztára mossa, formálja, áldásaival elhalmozza? Isten ma is azt munkálja minden keresztény közösség életében, hogy a különbözõ értékrendû, mentalitású emberek, férfiak és nõk, idõsek és gyermekek egy szívvel, egy lélekkel lehessenek együtt az istentiszteleti közösségben. A keresztség által mindannyian Istenre bízott emberek vagyunk. Van múltunk, jelenünk, és ha engedjük Isten Szentlelkének munkálkodását az életünkben, lesz jövõnk is, legyünk bármily kevesen, vagy legyünk bármily erõtlenek és gyengék.
A nap éneke:
A DRÁGA HÍR
1. Nincsen ennél drágább hír a földön:
Jézus Krisztus bűnöst üdvözít,
Értem halt, hogy megszerezze üdvöm,
Vére minden bűntől megtisztít.
Refrén:
Jézusomnak szeretete oly csodás,
Oly csodás, oly csodás,
Szeretetből van számomra gyógyulás,
Lelkemnek szabadulás.
2. Mindennap megújul nagy kegyelme,
Jóságát mind jobban láthatom,
Bűneimet végleg eltörölte,
Így most hálás szívvel áldhatom.
Refrén:
Jézusomnak szeretete oly csodás,
Oly csodás, oly csodás,
Szeretetből van számomra gyógyulás,
Lelkemnek szabadulás.
3. Meg sem értjük itt a földi létben
Mérhetetlen nagy szeretetét,
Csak ha egykor fönn leszünk a mennyben,
S zengjük mind a Bárány énekét.
Refrén:
Jézusomnak szeretete oly csodás,
Oly csodás, oly csodás,
Szeretetből van számomra gyógyulás,
Lelkemnek szabadulás.
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2011-02-25 15:32 : .
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 26. Szombat
„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.”
Zsoltárok 68:20
(2Kor 1:5; Dán 5:1–7,17–30; Róm 4:13–25)
Isten mindig velünk van. Az Úr nemcsak vasárnapról vasárnapra Istenünk: olyan Urunk van, aki estétõl reggelig, reggeltõl estig, éjjel és nappal gondot visel rólunk! Isten Krisztusban testet öltött, emberré lett, hordozta az emberlét minden nyomorúságát. Õ Krisztusban lett igazán mindannyiunk gondviselõ Ura. Rá merjük-e bízni az életünket? Vajon merünk-e támaszkodni rá, ha szemünk elõtt süllyed el életünk munkája? Merünk-e bízni benne, ha a reménytelenség hullámai csapnak össze felettünk? Vajon ilyenkor is van-e bennünk elegendõ hit és bizalom a gondviselõ Isten iránt?
A nap éneke:
GONDOT VISEL AZ ÚR
1. Szárítsd fel a könnyed, ne aggódj nagyon,
Szólj Üdvözítődnek, hogy vigaszt adjon!
Éjsötét, ha rémít, bátorítsd szíved,
Hidd, elveszi Jézus mind a keserved!
2. Jól ismeri gondod, nézz fel Jézusra!
Szép reggelre virradsz így nemsokára.
Jöjj Elé imában, bízz, és csendben várj!
Felragyog az Úrnak kedves napja rád.
3. Oly sok lélek szenved, hord nagy terheket.
Menj, beszéld el nékik, hogy ki mentett meg!
Hozd Jézushoz őket, mondj velük imát!
Szent vére meggyógyít, és nyugalmat ád.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 27. Vasárnap
Jézus így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.”
Máté 28:18–20
(Ézs 12:4; Mt 4:1–11; Zsid 4:14–16; Zsolt 30)
Egyszer Teréz anya nyilatkozta, hogy Indiában az emberek egy része gyanakvással viszonyul ahhoz, aki kereszténynek mondja magát. Ehhez a fogalomhoz ugyanis sok indiai számára a leigáztatás, erõszak, megaláztatás emléke tapad. Ha viszont valaki így határozza meg magát: tanító, gyógyító vagyok, akkor érdeklõdõ nyitottságot tapasztalhat. Talán kétezer év elegendõ ahhoz, hogy belássuk: erõszakkal nem lehet Krisztus tanítványává tenni a népeket… Akkor hogyan? Meghallja-e még a világ az Isten országába szóló szelíd invitálást? Tudunk-e még újat, hiteleset mondani?
A nap éneke:
AZ ÚRÉ MINDEN HATALOM
1. Az Úré minden hatalom,
Az áldás, bölcsesség.
Csak őt illeti hál‘adás,
Az üdv, a tisztesség!
Így zeng a menny nagy kórusa,
Az Úrnak hódolva.
2. Ott állnak mind a trón körül,
Fejükön korona,
A két kezükben pálmaág,
Rajtuk hószín ruha.
A Bárányé a győzelem!
Kiáltják szüntelen.
3. Megrendül tőle föld és ég,
Úgy árad, zeng e dal:
A trónon ülő áldassék,
Övé a diadal!
És áment mond a mennysereg,
Kit Jézus váltott meg!
4. Egy nap majd én is ott leszek
E boldog nép között,
És vélük együtt éneklem:
Áldott az Egyszülött,
Ki népét vérén vette meg,
Ki lelkünk üdve lett!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. február 28. Hétfõ
„Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.”
Példabeszédek 15:16
(Lk 12:24; 1Jn 3:7–12; Róm 5:1–5)
Egy munkahelyi beszélgetés alkalmával egyszer ezt mondta valaki: „Nekem van a legnagyobb fizetésem.” Kijelentésére minden jelenlevõ fölkapta a fejét; volt, akinek a szemében irigy fény csillant, ám az illetõ így folytatta: „Elég.” Ez a legtöbb. Bár tudnánk mindig, hogy mi az elég! Harmóniát, hitet, szeretetet, barátságot, békességet nem lehet pénzen venni, miért helyezzük mégis elõtérbe az anyagiakat? Ha választani lehetne, hogy gazdag vagy békés emberek legyünk, melyiket választanánk…?
A nap éneke:
NEM ARANY ÉS NEM EZÜST
1. Nem arany és nem ezüst,
Nem kincs az óhajom;
Tudni csak azt szeretném:
Uram szeret vajon?
Nincs nyugalma lelkemnek,
Bizonyosságot vár:
Élet könyvébe vajon
Nevem beírva áll?
Refrén:
Hogy nevem ott álljon,
Csak is azt kívánom,
Hogy az Élet könyvébe
Beírva ott álljon!
2. Sok az én bűnöm nagyon,
Mint a parton fövény,
De hatalmas Segítőm
Kegyében bízom én.
Hófehérre tisztítja
Kifolyt vére lelkem,
S így merem ezt kérdezni:
Ott van-é a nevem?
Refrén:
Hogy nevem ott álljon,
Csak is azt kívánom,
Hogy az Élet könyvébe
Beírva ott álljon!
3. Mennyei Jeruzsálem
Minden útja fényes,
És tizenkét kapuja
Drágakővel ékes;
Hol hangos hárfák pengnek,
Hol nincs a bú jelen.
Halleluja! Tudom már,
Ott van az én nevem.
Refrén:
Hogy nevem ott álljon,
Csak is azt kívánom,
Hogy az Élet könyvébe
Beírva ott álljon!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. március 1. Kedd
Jézus Krisztus mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket.”
Máté 9:13
(Zsolt 25:7; Jób 1:1–22; Róm 5:6–11)
Két ember egyszerre lépett a templomba. Egyikük meg volt elégedve magával, a másikuk bûnösnek látta magát. Utóbbi megállt leghátul, és kétségbeesésében Istenhez menekült, tõle kért bocsánatot. „Isten, légy irgalmas nekem, bûnösnek.” (Lk 18:13) A példázatot mesélõ Jézus hozzáteszi: ez az ember megigazulva távozott a templomból. Jézus szava nem jut el az önigazságába burkolózó emberhez, aki jól elvan a saját világában. Vastag falat rak Isten és önmaga közé. A fal túloldalán pedig Krisztus zörget.
A nap éneke:
JÉZUS HÍV
1. Jézus hív, bár zúg, morajlik
Életünk vad tengere.
Halk hívása tisztán hallik:
Jer, kövess, ó, jöjj ide!
2. Jézus hív, hogy őt imádjad,
Megragad, hogy el ne ess,
Mert kísért öntelt világod:
Jöjj, engem jobban szeress!
3. Ha nehéz az élet terhe,
Roskadozva hordom azt:
Bús orcám hozzá emelve,
Jézusban lelek vigaszt.
4. Uram, hozzám légy kegyelmes,
Tedd tieddé szívemet,
Hadd lehessek engedelmes,
Néked élő gyermeked!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
