|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. március 2. Szerda
„Mi is az Urat akarjuk szolgálni. Bizony, õ a mi Istenünk!”
Józsué 24:18
(Róm 12:5–6; 1Kor 10:9–13; Róm 5:12–21)
A sikemi országgyûlésen Józsué a nép kezébe adja a döntés lehetõségét: melyik istent akarják szolgálni? Izrael népe nagyon határozottan az Urat választja. Nem telik el sok idõ, amikor döntésükben kételkedni kezdenek, hûségükben meginognak, és más istenek után néznek. Izrael története késõbb is a hûtlenség és az Istenhez való visszatérés váltakozása. Mélyen emberi ez a folyamatos ingás, bizonytalanság. És mélyen isteni az újra meg újra megszólaló hívogatás, megbocsátás, az újrakezdés lehetõség.
A nap éneke:
ÚRNAK SZOLGÁI MINDNYÁJAN
1. Úrnak szolgái, mindnyájan,
Áldjátok az Urat vígan,
Kik az Ő házában éjjel,
Vigyázván vagytok hűséggel!
2. Felemelvén kezeteket
Az Úristent dicsérjétek,
Szívből néki hálát adván
Örvendezzetek irgalmán!
3. Áldjon meg téged az Isten
A Sionról* kegyelmesen,
Ki teremtette az eget,
A földet és mindeneket!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. március 3. Csütörtök
„Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendõ: a Mindenható.”
Jelenések 1:8
(Mal 3:6; Jak 4:1–10; Róm 6:1–11)
Így nyilatkozik meg a Biblia utolsó oldalain a mindenható Isten. Az idõbe, térbe helyezett ember számára szinte megérthetetlen az isteni világ, csak halvány sejtések, hasonlatok mesélhetnek róla. Milyen érzékletes elnevezés az, hogy Mindenható! Amikor tulajdon életünket bezártnak, korlátozottnak, kilátástalannak érezzük, mindig eszünkbe kellene jutnia ennek a névnek. Õ az, aki mindenféle hatást kiválthat, tehát mindent megtehet, számára nincs lehetetlen. Hogyne lenne nála megoldás még a számunkra megoldhatatlanak látszó helyzetekben is?!
A nap éneke:
SZENT VAGY
Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
Mindenség Ura!
Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
Dávidnak fia!
Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
Áldott Istenünk!
Szent, szent, szent az Úr
Aki volt, aki van, aki eljövendő!
Ég és föld elmúlnak,
Igéid el nem múlnak!
Alleluja, nem múlnak el!
Áldott legyen az,
Ki az Úr nevében jő,
Áldott legyen Jézus,
Áldott és dicső!
Hozsanna, hozsanna,
Imádjátok Őt!
Szent, szent, szent az Úr
Aki volt, aki van, aki eljövendő!
Övé minden dicsőség,
Tisztelet és hatalom!
Alleluja, jöjj el, Uram!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. március 4. Péntek
„Lelkemmel ajándékoztam meg szolgámat, törvényt hirdet a népeknek.”
Ézsaiás 42:1
(Mt 11:27; Zsid 2:11–18; Róm 6:12–23)
Sokaknak összeszorul a gyomruk e szó hallatán: törvény. Valami kérlelhetetlenséget, kegyetlenséget sejtünk mögötte, szorongást kelt bennünk. Az Ószövetségben úgy jelenik meg a törvény, mint Isten gondoskodásának, szeretetének látható jele az õ választott népe számára. Az isteni törvény legfõbb alapja a szeretet. A próféciában szereplõ szolga maga Krisztus, aki a szeretet fényével világította meg újra az õsi törvényt. Nem rettegni kell a törvénytõl, hanem örömmel megköszönni. A törvény és az evangélium nem két egymásnak ellentmondó dolog, hanem ugyanannak az érmének két oldala. Az érme pedig: Isten végtelen szeretete a világ iránt.
A nap éneke:
Ó, BÁR MEGTARTHATNÁM
1. Ó, bár megtarthatnám törvényed,
És néked élnék szüntelen!
Serényen járhatnám ösvényed,
S el nem hagynám azt hűtelen!
Hogy szavad lenne Istenem,
Teher helyett öröm nekem,
Teher helyett öröm nekem!
2. Ó, vajha én minden beszéded
Komolyan megfigyelhetném,
S ami nincs tetszésedre néked,
Bárcsak mindazt megvethetném;
Segíts, Uram, hogy énbennem
Akaratod végbe menjen,
Akaratod végbe menjen!
3. Ó, lenne bár igéd vezérem,
Világom és irányadóm,
Legvégső szóm, zsinórmértékem,
Buzdítóm és tanácsadóm;
Hogy felismerve jót s igazt,
Szilárd lennék és tenném azt,
Szilárd lennék és tenném azt!
4. Bár mindig hinnék szent igédben,
Minden körülmények között,
Engedelmes lennék egészen
Beszédednek minden fölött;
Magamnak azt engedve meg,
Amit igéd megengedett,
Amit igéd megengedett!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. március 5. Szombat
„Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Jakab 1:19
(Zsolt 4:5; Jel 20:1–6; Róm 7:1–6)
„Számolj háromig, mielõtt megszólalnál” – milyen bölcs ez a közhelyszámba menõ tanács! Az elsõ indulat, amelyet akkor érzünk, ha méltóságunkon, büszkeségünkön csorba esett, vagy felháborító igazságtalansággal találtuk szembe magunkat, elhomályosítja a tiszta gondolkodást. Gyorsnak kellene lennünk arra – mondja Jakab apostol –, hogy meghallgassuk egymást, hogy igazán a végére járjunk, mit miért tett vagy gondolt valaki. Igazi párbeszédek helyett sokszor csak monológok hangzanak el. Vagy nem halljuk, vagy nem értjük meg egymást. Add, Istenem, hogy értõn tudjak hallgatni és szólni!
A nap éneke:
NÉKED ZENG A DALOM
1. Kész az én szívem, Uram, Néked zeng a dalom.
Elő hát, hárfa, lant, hadd keltsem fel a hajnalt!
Szent az Úr, jó az Úr, hirdetem a népek között,
Mert az Ő hűsége felhőkig ér!
2. Igazság, hatalom Igéd minden egyes szava.
Szívembe rejtem el, soha el nem felejtem.
Szent az Úr, jó az Úr, hirdetem a népek között,
Mert az Ő hűsége felhőkig ér!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. március 6. Vasárnap
„Ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam õket, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem õket – így szól az Úr.”
Jeremiás 31:28
(Jak 4:5–6; Márk 12:1–12; Róm 5:1–11; Zsolt 10)
„Emlékezzél meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedrõl…” (Zsolt 25:6) Jeremiás – mintha csak a zsoltáros imádságára válaszolna – azzal vigasztalja a babiloni fogság ítéletét szenvedõ népet, hogy a kiszabott hetven esztendõ elteltével Isten újra meg fog emlékezni irgalmáról és kegyelmérõl, és gondja lesz rá, hogy visszavigye õket saját hazájukba, ahol újra gyökeret verhetnek, és felépíthetik a romokban heverõ országot. Mert bár az ítéletet ki kell állni, Isten utolsó szava övéihez mégis a kegyelemé.
A nap éneke:
AZ ÚRNAK IRGALMÁT
1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem,
Hűséges nagy voltát én mindig hirdetem;
Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma,
Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha;
És hogy mind az égig megtartod fogadásod,
Megerősíted jól a Te szent igazságod.
2. Az egek hirdetik sok csudadolgodat,
A szent gyülekezet Te igazságodat.
Mert vajon ki volna ott fenn a magos égben,
Ki nagy hatalommal hozzád hasonló légyen?
Az erős angyalok nagy seregében van-e,
Ki e dicső Úrhoz hogy hasonlatos lenne?
3. Mely igen hatalmas e fölséges Isten,
Őt minden tiszteli a gyülekezetben.
Ó, seregek Ura, tenéked minden enged!
Te nagy, erős Isten, vajon ki érne véled?
Tenálad lakozik a Te nagy igazságod,
És soha el nem múlik Te igazmondásod.
4. Boldog a nép, amely tenéked örvendez,
Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez.
Fényes orcád előtt ők járnak nagy merészen,
És a Te nevednek örvendnek éneklésben,
Mert nagy dicsőségre felmagasztalod őket,
És jótéteményed rajtuk megerősíted.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
2011. március 7. Hétfõ
„Letelnek gyászod napjai.”
Ézsaiás 60:20
(Róm 8:17; Jer 26:1–3,7–14,24; Róm 7:7–13)
A babiloni fogságba hurcolt nemzedék halottként gyászolta önmagát. A próféta vigasztaló igéje: „Letelnek gyászod napjai”, nem arról szól, hogy egyszer csak felhagynak önmaguk siratásával, és tudomásul veszik a megváltoztathatatlant. Az ígéret arra vonatkozik, hogy eljön a nap, amikor többé már nem lesz okuk a gyászra, mert Isten új élettel ajándékozza meg õket. Amikor Isten egy idõ után újra megemlékezik irgalmáról és kegyelmérõl, akkor a holtak életre kelnek.
A nap éneke:
CSÜGGEDT VAGYOK
1. Csüggedt, alélt vagyok, fáraszt a szó,
Bénultan ér napom, ha rossz, ha jó.
Űzd el homályomat, hozd fel világodat,
Szentlélek, drága, hű Vigasztaló!
2. Új élet Lelke vagy, gazdag, csodás,
Hittel kínálsz, s a hit: föltámadás!
Erőd kit felkarolt, nem nyughat, mint a holt,
Lendíti éltető terv s alkotás!
3. Édes fuvallatod áraszd ki rám,
S menten fogy bú, keserv, szűnik hiány.
Látván jóvoltodat szívemben dal fakad,
S ha már dicsérni tud, mást nem kíván!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
