|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 14. Csütörtök
„Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.”
Zsoltárok 31:23
(Mk 10:52; 1Kor 2:1–5; Jn 17:1–5)
Isten minden imádságot meghallgat, de a meghallgatás nem rögtön lesz nyilvánvaló. Ám ha kitartó hittel imádkozunk, nem lesz részünk csalódásban: a maga idején megtapasztaljuk Isten segítségét.
A nap éneke:
MÉLYBŐL KIÁLTUNK HOZZÁD
1. Mélységes mélyből kiáltunk
Hozzád, irgalmas Isten.
Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj
Elveszni bűneinkben!
Ha Te mindazt számba veszed,
Amit vétettünk ellened,
Ki állhat meg Előtted?
2. Nálad nincs is másnak helye,
Mint csak az irgalomnak.
Az emberek jótettei
Kevésnek bizonyulnak.
Előtted nem kérkedhetünk,
Nékünk nincs semmi érdemünk,
Csak kegyelmedből élünk.
3. Én csak az Úrra építek,
Nem saját érdememre.
Szívem erős bizodalma
Az Istennek kegyelme.
Igéjében hirdetteti,
Hogy a bűnöst el nem veti:
Én csak Őbenne bízom.
4. Ha késik is segítsége,
Ha várat is magára,
Nincs kétségem, szava igaz,
Ígéretét beváltja.
Bízzál, hű népe Istennek!
Ti szülötti Szentlelkének,
Csak várjátok az Urat!
5. Bármily sok is a mi bűnünk,
Még több az Úr kegyelme;
Kész ő mindig, hogy a bűnöst
Karjával fölemelje.
Ő Izráel hű pásztora,
A nyáj az ő tulajdona,
Ő a mi szabadítónk.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 15. Péntek
„Énekelek az Úrnak, mert jót tett velem.”
Zsoltárok 13:6
(2Kor 2:14; Zsid 10:1,11–18; Jn 17:6–16)
Ha átéltük, hogy Isten jót tett velünk, hálánkat a legegyszerűbben szívünk énekével fejezhetjük ki. Ez mindig kedves Isten előtt. A zsoltáros is ezt teszi, de nem titkon, hanem nyíltan, másoknak is hirdetve Isten jóságát.
A nap éneke:
Ó, LENNE BÁR EZERNYI NYELVEM
1. Ó, lenne bár ezernyi nyelvem,
Ezernyi ajkam énnekem,
Hogy szívem óhajához mérten
Elzenghetném dicsénekem;
Dicsénekre dicséneket
Arról, mit Isten vélem tett!
2. Bár zengne ajkam oly serényen,
Hogy fel- feltörne a napig!
Buzogna hálától a vérem,
Amíg csak eremben folyik;
Hogy lenne egy- egy dicszengés
Énbennem minden érverés!
3.Mért hallgattok szívem erői?
Munkára fel hát szorgosan!
Szolgálni Istent, őt dicsérni,
Imádni buzgón, hangosan!
Ó, lelkem, testem, ne pihenj,
Magasztald Istent szüntelen!
4. Jóságod vágyom énekelni,
Amíg csak ép lesz a nyelvem;
Hálámnak áldozatát tenni,
Míg élet van a szívemben;
S ha nem lesz erő ajkamon,
Dicsérni fog majd sóhajom.
5. Ó, fogadd hálás éneklésem,
Kegyelmesen, jó Istenem!
Add, hogy ez ének még szebb légyen
Tenálad ott a mennybe’ fenn,
Amikor majd sok ezrekkel
Dicsérlek örök énekkel!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
[b]2011. április 16. Szombat
„Az Úr meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat.”
5. Mózes 26:7
(Jn 6:18–20; Jel 14:1–5; Jn 17:17–26)
Az egyiptomi fogságból való szabadulásért Isten népének mint közösségnek is oka volt hálaadásra. Az úrvacsora liturgiáját bevezető nagy hálaadó imádságban az egyház – mint Isten megváltott gyermekeinek közössége – ad hálát Istennek, hogy megkönyörült a bűn következményeként számtalan ideig való és örökkévaló nyomorúsággal sújtott emberi nemen, és Jézus Krisztus halála által levette az átkot mindazokról, akik hisznek benne, hallgatnak rá, és hűségesen követik őt.
A nap éneke:
HALLD KEGYELMES ISTENÜNK
1. Halld, kegyelmes Istenünk,
Most néped buzgón esdve kér:
Ó, bocsásd meg bűneinket!
Szívünk benned hisz, remél.
Vétke súlya porba sújtja,
Ámde él az, ki megtér.
2. Lásd, e nép küzd gyötrelemben,
Békét, nyugtot nem talál.
Gyászban él és félelemben,
Terror tör rá és halál.
Árva szíve, kínra , sebre
Égi gyógyírt tőled vár.
3. Jézusunk, szent véred által
Mosd meg bűnös szívünket,
Hogy szeressünk tiszta vággyal
Testvér és ellenséget!
Légy Te nékünk példaképünk,
Küldd vezérül Lelkedet!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 17. Virágvasárnap
„Az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!”
János 12:12–13
(Ézs 40:29; Jn 12:12–19; Fil 2:5–11; Zsolt 55)
„Amikor Jézus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora.” (Pilinszky)
Nem, nem sodorja el, nem lepi be! Mi, Krisztusban hívők nem a tavasz érkezésének örülünk ezen a napon! Az ősi zsoltárral köszöntsük mi is a városba érkező Urat. Olyan Úr érkezik, akinek még a szamara sem az övé, s a sorfal, amely között elhalad, „mindenféle népből” áll. S köszönteni ma mi is ott lehetünk.
A nap éneke:
ZENG A VÁROS
1. Zeng a város, víg a nép,
Ének csendül szerteszét.
Zúgják mind, hol Jézus jár:
„Dávid sarja nagy Király!”
Ámde Jézus könnye hull,
Népe sorsán megindul.
2. Térj meg, Jeruzsálem ma,
Hozzád szól az Úr szava!
Ám, ha Krisztust elveted,
Békéd többé nem leled!
Rád tör ellenséges nép,
Isten karja meg nem véd!
3. Lelkem, készülj, ébren légy,
Krisztus Jézus jön feléd!
Légy hű, és őt el ne hagyd,
Meg ne tagadd szent Urad!
Áldd és magasztald a Hőst,
Pálmád lengesd, dicsérd őt!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 18. Hétfő
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”
Zsidókhoz írt levél 13:8
(Zsolt 145:13; Róm 5:6–11; Jn 18:1–11)
Tegnap az ünnepelt és hozsannázott Jézust mint Királyt köszöntötték. Fények és árnyak követik egymást gyorsan. Már halljuk az utolsó vacsora döbbenetes szavait az elárulásról. A keresztút drámai képei. Király? Keresztet hordozó bűnös, akit halálra ítéltek. Majd a nagyszombat csendje. A várt Megváltó – halott. A sír foglya. S a húsvétvasárnapi kertben az elhengerített kő. Jézus Krisztus ezen a héten mennyi stációt jár, s lelkünk, őt követve, szintén. S ő mindvégig tudta, és vállalta, s ő ugyanaz! Ebbe kapaszkodjunk, mikor az eufórikus örömtől a gyász fojtogató sírásáig járjuk nagyhét útját. Az Úr ugyanaz.
A nap éneke:
HOGY FOGADJALAK TÉGED
1. Hogy fogadjalak téged,
Megváltóm, nagy Király?
Hogy hódoljak előtted?
Szót ajkam nem talál!
Ó, kérlek, gyújtsd meg bennem
Hit-adta fényedet,
Hogy tisztán lássa lelkem
Nagy dicsőségedet!
2. Zöld olajágat s pálmát
Szór Sion teeléd.
Zeng zsoltárt és hozsannát
A lelkem most feléd.
Csak néked hódol szívem,
És dicsér szüntelen,
Készséggel szolgál híven
Az egész életem.
3. Elhagytad trónod értem,
Hogy nékem békét hozz;
Lejöttél szánva éltem,
Énhozzám, koldushoz.
A biztos ösvényt égbe
Én, balga elvesztém,
De jöttél, hogy az éjbe
Fényt ragyogtass felém.
4. Ezt jól elmédbe véssed,
Kit bánat ért vagy gyász,
És lelki szenvedésed,
Sok bűnöd megaláz:
Az üdvös segély készen
Az ajtód előtt áll,
Örvendj hát új reményben:
Megváltód földre száll!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 19. Kedd
„Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.”
Zsoltárok 145:9
(1Jn 4:11; Jób 38:1–11; 42:1–6; Jn 18:12–27)
Megpróbáltam jó lenni. Mindenkihez. Egy fél napig. Hát, nem sikerült. A gödöllői buszon meglökő, a boltban „beszóló” vevőtárs vagy a szemtelen eladó – ő is a „mindenki” egyike. Jaj, de nehéz. Pedig én is „mindenki” vagyok – másnak. S hozzám jó az Úr. Pedig elfordulok, nem törődöm vele. Vagy feleselek. Tetteimmel elszomorítom. Felbosszantom Őt, aki jó hozzám. Annyira jó, hogy az életét adja értem. Irgalmazz, Uram, add, hogy jó lehessek!
A nap éneke:
Ó, JÉZUS, TE CSODÁLATOS
1. Ó, Jézus, Te csodálatos,
Győzelmes hős egykor és most,
Mindig dicső, nagy és nemes:
Te benned bízni érdemes!
Mondjatok, mondjatok,
Mondjatok, dicséretet az Úrnak!
Mondjatok, mondjatok,
Mondjatok, mind zengve hangosan!
2. Isteni arc, ó, jöjj hozzánk,
Világosságod áraszd ránk,
Űzd el a bűnnek éjjelét,
Szenteld meg e világ terét!
Mondjatok, mondjatok,
Mondjatok, dicséretet az Úrnak!
Mondjatok, mondjatok,
Mondjatok, mind zengve hangosan!
3. Kinek szívét elfoglalod,
Igéd fényével áthatod,
Abból kihalt ez a világ,
És a szeretet járja át.
Mondjatok, mondjatok,
Mondjatok, dicséretet az Úrnak!
Mondjatok, mondjatok,
Mondjatok, mind zengve hangosan!
4. El nem múlik e szeretet,
Mert lelkeddel Te éleszted,
Nem fogy soha, de gyarapul,
Folyton nagyobb lángokra gyúl.
Mondjatok, mondjatok,
Mondjatok, dicséretet az Úrnak!
Mondjatok, mondjatok,
Mondjatok, mind zengve hangosan!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
