|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 20. Szerda
Krisztus mondja: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem: és én életemet adom a juhokért.”
János 10:14–15
(Ézs 52:12; Ézs 26:20–21; Jn 18:28–40)
A juhok természetes tulajdonsága az, hogy mindig követik az előttük járókat, megismerik a kolompja hangját, bégetését és szagát. De karám, bot, kolomp, pásztorkutya csak a juhok terelésében hathatós. Az összetartozás Jézus, a Pásztor és emberjuhai között a személyes és kölcsönös ismeretből, szeretetből, bizalomból fakad.
A nap éneke:
BÍZOM BENNED
1. Bízom Benned, Uram Jézus,
Benned bízom egyedül,
Kit kegyelmed árja hordoz,
Az bizton üdvözül.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
2. Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed,
S annak, aki Rád tekint csak,
Elesni nem lehet.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
3. Gondot is viselsz Te rólam,
Hordod minden terhemet,
Hogyne bízna szívem Abban,
Ki engem úgy szeret!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
4. Bízom Benned, Uram Jézus,
Add, hogy mindig így legyen,
Bízzam Benned, bármi érjen,
És bízzam szüntelen!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 21. Nagycsütörtök
Krisztus mondja: „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké.”
János 6:51
(4Móz 6:24; Jn 13:1–15, 34–35; 1Kor 11:23–26; Jn 19:1–16)
Asztalközösségben lenni embereknek egymással: meghitt, jó dolog. De az Istennel: ez olyan felfoghatatlan csoda, olyan mélyre hajlás, közeljövetel az Úr részéről! Testének és vérének vétele itt e földön bűneink bocsánatát adja. S majd egykor folytatódik ez a közösség Isten országában. Alázattal és örömteli lélekkel vegyük és együk az ünnepi vacsorát!
A nap éneke:
NAGY ISTENÜNK, TE ÚR VAGY
1. Nagy Istenünk, Te Úr vagy az ég, föld felett,
Lehajolsz mégis hozzánk, s őrzöd népedet.
Immár együtt vagyunk, és jöttödre várunk,
Szent templomodban esdve mind Téged áldunk,
Szent templomodban esdve mind Téged áldunk.
2. Az Úr beszéde élet, mint hűs, szent forrás,
A fáradt, beteg szívnek áldott újulás.
E forrás réges-rég ránk árasztja üdvét,
És ontja nékünk dúsan az élet vizét,
És ontja nékünk dúsan az élet vizét.
3. Az Úr Jézusnak vére nyújt égi üdvöt.
Most emlékezünk erre; érettünk ömölt.
Az Úr asztalán vár a kenyér, a pohár;
A Pásztor itt van köztünk, így boldog a nyáj,
A Pásztor itt van köztünk, így boldog a nyáj.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 22. Nagypéntek
„Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma.”
Zsoltárok 39:13
(2Kor 4:10; Jn 19:16–30; 2Kor 5:14–21; Jn 19:16–30)
Ez a nap a megrendülésé, a gyászé, a miérteké. Ha csak eddig tartana a történet, akkor a jajszó, a könny maradna csak. A Golgota felett besötétedő ég alatt állnánk, és az az ég néma. Hogyan történhetett? Győzött a gonosz, az erőszak, a végső, kegyetlen tény, a halál? Ha eddig tartana a történet…
Isten a nagyhét eseményeivel drámai módon megreszketteti ma is a világot: a keresőt, a tagadót, a válaszra vágyót. Ekkora ára volt az életünknek, üdvösségünknek. Ne féljünk szívünk minden érzésével átélni ezt a napot! Ne féljünk, mert jön rá holnap, a csend, de közeledik már a holnapután: a húsvét hajnala!
A nap éneke:
MAGA JÉZUS VITTE
1. Maga Jézus vitte azt a fát,
Mely engem illetett,
Isten áldozta föl Szent Fiát,
Hogy bűnből váltson meg.
2. Kezét, lábát vasszög fúrta át,
A testén mély sebek,
Önként vállalta a Golgotát!
Ó, mennyit szenvedett!
3. Drága vére ömlött,
A világ ez által lett szabad.
Már nem vár halál, ítélet rám!
Úr Jézus, áldalak!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 23. Nagyszombat
Krisztus mondja: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
János 14:27
(Ézs 2:4; JSir 3:51–62; Jn 19:31–42)
Nagyszombaton a félelmek, összetört remények hangja erősödik. Jézus milyen előre szólt akkor tanítványainak: ne féljetek, ne csüggedjetek. Mert ugyan lesz idő, amikor minden arra fog mutatni, hogy van rá okotok. És azt fogjátok érezni, hogy nem sikerült, hogy egy vesztes ügyben hittetek. De ne féljetek. Lesz békességetek. Ma sincs más üzenet. Ma is kétségbeeső, értetlen az ember. Bűnös, kegyelemre szorul. Nagyszombat csöndjébe is be kell zárkóznia. Isten véghezvitte a szándékát. A végső elveszéstől és árvaságtól megmentette minden, belé hittel kapaszkodó gyermekét.
A nap éneke:
A GYÖTRELEMNEK HEGYÉRŐL
1. A gyötrelemnek hegyéről mondjuk e fájó dalt.
E gyászos hely a Golgota, hol Megváltónk meghalt.
2. Nincs arra szó, hogy mit kellett ott elviselnie,
Úgy megrabolták, nem maradt e földön semmije.
3. Meghalt, hogy nyerjünk általa bűnből szabadulást,
Megnyitva ezzel számunkra a mennynek ajtaját.
4. A bűnért nem volt áldozat semmi és senki más,
Csak ő, az Isten báránya, az áldott Messiás.
5. Ha ő ily drágán vette meg e nagy üdvösséget,
Kell egymást éppúgy szeretnünk, mint ő szeret minket!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 24. Húsvétvasárnap
„Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.”
Máté 28:8
(1Krón 29:12; Mk 16:1–8; 1Kor 15:1–11; Mt 28:1–10)
Az asszonyok a húsvét, a nyitott és üres sír elsõ tanúi. Hitték, hogy aki nincs a sírban, Jézus, valóban feltámadt. Ezt a rendkívüli eseményt akarták gyorsan hírül adni a tanítványoknak – félelemmel és örömmel. Ahol Isten munkában van, ott az ember megrendül, és örül az õ tettei láttán. Ha egykor alkalmasak voltak az asszonyok a tanúskodásra, mennyivel inkább lehetnek ma a nõi lelkészek is az ige szószólói, a Feltámadott tanúságtevõi!
A nap éneke:
SZÁLLJON A JÓ HÍR
1. Szálljon a jó hír: húsvét napja kél!
Nincsen a sírban! Jézus íme él!
Megvívta harcát győzedelmesen;
Őbenne nyertem örökéletem.
2. Szálljon a jó hír: Jézus Krisztus él!
Ővele járni, ó, mily drága cél!
Hirdetni szerte: nem győz a halál,
Őbenne üdvöt minden szív talál.
3. Szálljon a jó hír: Jézus Krisztus él!
Életre kél, ki benne hisz, remél.
Félelmen, gyászon, síron átvezet,
Népének mennyben készít lakhelyet.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Kegyelem, napról - napra 13 éve, 2 hónapja
|
|
|
2011. április 25 Húsvéthétfõ
„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”
1. Péter 1:3
(Zsolt 34:2; Mk 16:1–8; 1Kor 15:1–11; Jn 20:1–10)
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Krisztus él, hitünk, reményünk él! Urunk, ezen a napon olyan fény ragyogja be a világot, amely minden szegletbe betűz, minden fagyos földet felhevít, minden szívet átmelegít. Széttört, beteg világ, beteg lelkek, halálos félelmek, fájó veszteségek, tört remények: nincs ereje halálnak, gonosznak rajtunk. Emberek! Szadai emberek! Krisztus feltámadt, szava szól, ereje lüktetve áramlik szét tagjainkban. Hajtsunk térdet, fejet előtte, a győztes Úr előtt!
A nap éneke:
ELMÚLT AZ ÉJ
1. Elmúlt az éj, itt a hajnal
A fényes diadallal;
Zeng győztes dalt sok angyal,
Halleluja! Halleluja!
2. Hol van, halál, diadalmad?
Ím, megtört már hatalmad,
Mert Krisztus Úr lett rajtad,
Halleluja! Halleluja!
3. Sok könnyel, megtört reménnyel
Múlt el két gyászos éjjel,
De föltámadt nagy fénnyel,
Halleluja! Halleluja!
4. Ó, Jézus! Az örökélet
Legdrágább kincsünkké lett:
Föltámadtunk mi véled,
Halleluja! Halleluja!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
