|
2011. június 2. csütörtök 13 éve, 1 hónap
|
|
|
Mennybemenetel napja
„Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!” ( Zsoltárok 110:1)
„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.”
(Zsidókhoz írt levél 1:3)
Mit is jelent a Bibliában valakinek a jobbján ülni? A király vagy Isten jobb keze felől való ülés különösen megtisztelő kitüntetésnek számított (1Kir 2:19; Mt 26:64; Róm 8:34; Kol 3:1), és legtöbbször a kormányzásban való részvételt jelentette. Drága Megváltónknak mindenképpen kijárt ez a megtiszteltetés. Vállalta értünk a töviskoronát, a gúny bíborpalástját, jogarként a megaláztatás nádpálcáját, végül pedig a kereszt trónját. Önként megalázta magát, ezért a mennyei Atya jobbjára emelte.
Lássuk ma így a megdicsőült Királyt!
Olyan királyunk van, aki ugyanakkor főpapunk is. Szószólónk az Atyánál, esedezik érettünk. Hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, mivel azonban nem vétkezett, tud segíteni rajtunk, amikor segítségre van szükségünk. Jézus Krisztus által Isten trónusa nem a rettegés helye, hanem a kegyelemé, ahol irgalmat találhatunk. Magasztaljuk megdicsőült Királyunkat, és adjunk hálát, mert országát kész megosztani mindazokkal, akik hisznek benne és engedelmeskednek neki!
A nap éneke:
JÖJJETEK MIND
1. Jöjjetek mind, ti, buzgó keresztyének,
Szemléljük őt, Krisztust, a nagy Királyt!
Ő égbe száll, hangzik már boldog ének,
Ujjongva zengi nagy diadalát.
2. Mennyekbe ér a fényes felhő szárnyán,
Szent sereg és angyalkar várja őt.
Megtörve már halál, verve a Sátán!
– Győzött az Úr! – A menny áldja a Hőst.
3. Országa vár, hol helyet készít nékünk,
Édeni hon, hova ő befogad.
Végtelen nagy kegye árjában élünk,
Mert Lelke áld, és üdvösséget ad.
4. Egy napon ő, ki trónol fönt az égben,
Ítélni jön élőt és holtakat.
Győzelme teljes a nagy mindenségben.
Feltámadunk, ránk örök nap virrad.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 3. péntek 13 éve, 1 hónap
|
|
|
„Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.”
Zsoltárok 126:3
(Zsid 1,3; Jn 18,33–38; Fil 1,27–2,4)
Akkor örvendezik az ember, ha oka van rá. De ha oka van rá, el sem lehet némítani az örvendezést, az örvendezõt. A kereszytén örvendezés oka nem bennünk, emberekben van, hanem Istennél. Abból fakad, hogy hatalmas dolgokat cselekszik velünk, bennünk és közöttünk ma is az élõ Úr. Aki ezt megtapasztalja, annak szívébõl szól az idézett zsoltárvers.
A nap éneke:
ÖRVENDJ, EGÉSZ FÖLD
1. Örvendj, egész föld, az Istennek,
És énekelj szép zengéssel!
Nagy dicsőségét szent nevének
Minden nép dicsérje széjjel!
Mondjátok ezt az Úr Istennek:
Mily csodásak Te dolgaid,
Nagy hatalmad és erősséged
Rettegik ellenségeid!
2. Szentséges isteni Felséged
E földön mindenek áldják,
És dicsőséges szent nevedet
Énekléssel magasztalják.
Jertek és ezt jól meglátjátok,
Minden nép ide figyeljen:
Istennek mely csodára méltók
Dolgai az emberekhez!
3. Halljátok most, hogy hadd beszéljem el
Nektek, istenfélőknek,
Amiket Isten tett énvélem,
Mily kegyesen tett lelkemnek!
Ínségemben nem hagyott ő el,
Meghallgatott ott engemet,
És ezért nyelvem beszédével
Mindig Őt fennen dicsérem.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 4. szombat 13 éve, 1 hónap
|
|
|
„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az õ ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az õ útjai!”
Róma 11:33
(Zsolt 77:14; Ef 6:18-24; Fil 2:5–11)
A mulandó ember nem képes befogadni a végtelen Örökkévalót. Neki azonban hatalmában állt emberré lenni Krisztusban. Megfoghatatlan ítéleteinek és kikutathatatlan útjainak igazi célját viszont nem rejtette el elõlünk: ez nem más, mint örök életünk, üdvösségünk. A Krisztussal való közösségben az örök élet bölcsességében és mélységében részesülhetünk.
A nap éneke:
ÖRÖK ISTEN
1. Örök Isten mi Atyánk,
Álld meg küzdő néped!
Szeretettel áraszd ránk
Égi békességed!
Szépen zengő énekkel
Téged szívünk így tisztel.
Könyörgünk ó, fogadj el
Mentő kegyelmeddel.
2. Kérünk hittel, Istenünk:
Szálljon ránk ma áldás.
Hogy betöltse a szívünk
Béke, megbocsátás!
Minden napon légy velünk!
Véled lenni jó nekünk.
Majd ha célba érkezünk,
Vár már üdvösségünk.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 5. vasárnap 13 éve, 1 hónap
|
|
|
„Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.”
Ézsaiás 55:9
(1Pt 1:8; Jn 15:26–16:4; Ef 3:14–21; Zsolt 27)
A távolságot le kell küzdeni! Õszinte kívánsága, napi feladata ez mindannyiunknak. Mégsem csupán a munkahelyre, az iskolába való eljutásról, napi kilométerek megtételérõl van szó. Leküzdésre szorul az emberek közötti távolság is, a hamisságtól az igazságig, a rossztól a jóig, a betegségtõl az egészségig vezetõ út is. Jézus keresztje a távolságok leküzdésének színtere, hiszen ott megszûnt a messzeség Isten és ember, élet és halál, Isten szenvedése és az ember személyes szenvedése, Jézus bûntelensége és a személyes bûn között. Ez ad erõt a hétköznapi mérföldkövek megtételéhez.
A nap éneke:
NAGY VAGY TE ISTEN
1. Nagy vagy Te, Isten, nagy a Te hatalmad,
Világteremtő a Te szózatod!
Mondád: „Legyen!”, s a puszta semmiségből
Világosság s mindenség támadott.
A csillagezrek, a nap fényessége,
Ég, föld követte szent parancsszavad.
Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja
Mindenható, dicső hatalmadat.
2. Nagy vagy Te, Isten, nagy a bölcsességed.
Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!
A földi embert tetted gyermekeddé,
Lelkedből lelket őnéki adál.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben
Dicső kezed nyomát szemlélteted.
Szívem kitárva, hódolással áldom
Csodálatos, nagy bölcsességedet!
3. Nagy vagy Te Isten, s mily nagy a kegyelmed,
Fiadban mit vélem éreztetél!
A pislogó kis mécsest el nem oltád,
S a megtört nádnak megkegyelmezél.
Mikor hevertem bűnben, megkötözve,
Felém kinyújtád irgalmas kezed.
Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom
Te üdvözítő nagy kegyelmedet!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 6. hétfő 13 éve, 1 hónap
|
|
|
„Az Úr szereti az igaz ítéletet.”
Zsoltárok 33:5
(Mt 5:6; Ez 11:14–20; Fil 2:12–18)
Megmérettetés, vizsgáztatás, bizonyítás, állásinterjú… Sorolhatnám azokat a szavakat, amelyek nap mint nap feszültséget, sokak számára életet veszélyeztetõ stresszt jelentenek. Persze korábban is így volt ez – legyinthetnénk. Igen. Csak talán több emberben tudatosult, hogy személyes értéküket az Örökkévaló mindennél többre tartotta, hogy Ő igent mondott életükre gyengeségeik, alkalmatlanságuk ellenére is. Istennek ez az igaz ítélete fölszabadító és megtartó erõ akkor is, ha egy ember a másikat leminõsíti vagy alkalmatlannak, fölöslegesnek tartja.
A nap éneke:
ÉRTHETETLEN KEGYELEM
1. Ó, érthetetlen kegyelem,
Mely rég utánam járt,
Ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,
Egyszer csak rám talált.
2. Félelmektől megszabadít,
Szent félelemre tanít;
S ahol csak megjelen e drága kegyelem,
Bűnöst megigazít.
3. Hozzá bajok, vészek között
Mindig járulhatok.
Megőriz, megvéd, s bőségesen elég
Elérni otthonunk!
4. Az Úr íme jót ígért nekem,
Vár Nála biztos jövő.
Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő,
Életfogytiglan Ő!
5. S ha végsőt dobban majd a szív,
Az élet véget ér:
Túl titkok fátyolán a lelkem igazán
Szent békességbe tér.
6. Sok ezredév ha eltelik,
Kevés, akár egy nap
Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy
S oly érthetetlen az.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 7. kedd 13 éve, 1 hónap
|
|
|
„Hasonló a mennyek országa a kereskedõhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékû gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”
Máté 13:45–46
(1Krón 22:19; Lk 21:12–19; Fil 2:19–30)
Belsõ nyugalom, céltudatosság: szilárd és biztos alapokra helyezett élet. Nem fájdalommentes, nem szenvedés nélküli, nem anyagi gazdagságban tobzódó, bár ilyen is lehet. Ám biztonságát és szilárdságát mégsem a körülötte lévõ dolgok tökéletes minõsége és a mellette levõ emberek szervezettsége és ereje adja. Hanem egyedül az alap, Isten léte, amelyre tekintettel él, és amelyet életének elsõdleges forrásaként tart számon. Az Isten létében való hitbeli részesedés viszonylagossá teszi a világ által adható biztonságot és tökéletességet.
A nap éneke:
IGAZ BŰNBÁNAT
Aki Isten felé fordul,
Igaz bűnbánatra indul,
Aki megtér hamis útról,
Isten annak megbocsát!
Aki Isten felé fordul,
Igaz bűnbánatra indul,
Aki megtér hamis útról,
Isten hallja, ha kiált,
Küldi reá áldását!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
