|
2011. június 14-15. kedd-szerda 13 éve
|
|
|
2011. június 15. Szerda
„Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belõle elvenni való.”
Prédikátor könyve 3:14
(ApCsel 17:26; ApCsel 8:9–25; 1Móz 24:29–49)
Isten tökéletes világot alkotott. Nincs az õ alkotásában semmi kivetnivaló. Az éden maga volt a teljesség, az örök békesség, ahol Isten minden teremtménye boldogan élhetett volna. A valóság azonban más. Öljük egymást fegyverrel, nyelvünkkel vagy bolond elképzeléseinkkel. Pusztítunk, mert a teremtmény nagyobbá akar lenni Alkotójánál. Isten válasza: Jézus Krisztus, a Megváltó. A megoldás, az egyedül üdvözítõ. Senki nem tud nála jobbat.
A nap éneke:
NAGY ISTENEM
1. Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Melyet teremtett szent „legyen” szavad,
Ha itt a földön millió lényt látok,
Kiket igazgatsz s táplálsz egymagad,
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
2. Ha nézek föl az ég dicső boltjára,
Hol tündököl csodás csillagsereg,
Hol pompás két aranyhajóként járva
A nap s a hold az űrben fönt lebeg,
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
3. Uram, Igédben hogyha megtalállak,
Ha látom ott kegyelmes tetteid,
Választott néped amint egyre áldod,
Türelmesen viselve bűneit,
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
4. Ha Jézust látom itt a földön járva
Alázatos, türelmes szolgaként,
Látom, hogy áldást áraszt a világra,
S kereszthalálra adja életét,
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
5. Ha földre nyom a búnak, gondnak terhe,
Szegény szívem halálosan beteg,
S hozzám hajol az Úrnak szent kegyelme,
S lelkem az Ő irgalma menti meg,
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
6. Ha majd az Úr elszólít e világból,
És színről színre láthatom meg Őt,
Ha majd felém dicső arca világol,
S én térdre hullok szent színe előtt,
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
Szívem Feléd ujjong örömtele:
Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!
2011. június 14. kedd
Simon Péter így felelt: ,,Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad."
János 6:68
(3Móz 19:31; ApCsel 4:23-31; 1Móz 24:1-28)
Annyi ötletünk lenne Péter számára. Hogy megoldás a pénz, a siker, a karrier, a fiatalság, az egészség vagy a szépség. Embertársaink zöme ma ezek után fut. Pillangókat kergetnek, s egyszer majd a levegőt markolja üres kezük. Péter megtalálta a választ. Jézus nem fut el előlünk, nem illan el, mint a délibáb, nem csal meg. Aki Jézusra építi az életét, kősziklára épít. Mert ő örök életet kínál és nem múló boldogságot.
A nap éneke:
ÁLL A SZIKLA
1. Áll a szikla mindörökké,
Melyet Isten épített
Fáradt szívem menhelyévé
Zúgó hullámok felett.
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
2. Lábaimnál zúg a tenger,
Zúg a szélvész rémesen.
Én Krisztusra építem fel
Szép reményem és hitem!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
3. Hasztalan dühöng az orkán,
Hasztalan nincs semmi fény:
Éjben és viharban némán
A hajnalra várok én!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
4. Bősz habok játéka egyre,
Megleled-e menhelyed?
Zaklatott szív, jöjj e szirtre,
Mely megmentett engemet!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 16. csütörtök 13 éve
|
|
|
Odament egy leprás, leborult Jézus elõtt, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”
Máté 8:2
(Ruth 2:12; ApCsel 11:1–18; 1Móz 24:50–67)
Az internetes keresõ „a remény nem hal meg soha” szólást csak három helyen találta meg. Ennek változatát, azt, hogy „a remény hal meg utoljára”, viszont összesen 36 800 helyen. Ezek szerint a többség úgy véli, ha utoljára is, de egyszer a remény is meghal. A leprás reménye ellenben nem szûnt meg létezni. Mert több volt, mint remény. Õ hitt, tudott valamit: számára Jézus a megoldás. És alázatos volt. Ez az el nem múló, hitté lett reménység viszi oda Jézushoz. Ez nem a szalmaszál bizonytalansága, hanem szilárd meggyõzõdés. Õ meggyógyult. – Te hogyan mégy oda Jézushoz?
A nap éneke:
AMINT VAGYOK JÖVÖK
1. Amint vagyok, sok bűn alatt,
De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldoztad magad,
Bárány Jézus, jövök.
2. Amint vagyok, nem várva, hogy
Lelkemnek terhe, szennye fogy,
Hozzád, ki megtisztíthatod,
Bárány Jézus, jövök.
3. Amint vagyok, bár gyötrelem
S kétség rágódik lelkemen,
Kívül harcok, bent félelem,
Bárány Jézus, jövök.
4. Amint vagyok, vak és szegény,
Hogy kincset leljek Benned én,
S derüljön éjszakámra fény,
Bárány Jézus, jövök.
5. Amint vagyok, nincs semmi gát,
Kegyelmed mit ne törne át,
Reád bízom lelkem javát,
Bárány Jézus, jövök.
6. Amint vagyok, hogy a Te szent
Kegyelmed tudjam, mit jelent
Már itt s majd egykor odafent,
Bárány Jézus, jövök.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 17. péntek 13 éve
|
|
|
„A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok.”
Ézsaiás 30:15
(Róm 5:5; ApCsel 11:19–26; 1Móz 25:19–34)
A tékozló fiúnak el kellett jutnia a disznók vályújáig, hogy rádöbbenjen, honnan esett ki, és hova kellene visszatérnie. Mi milyen mélységeket fogunk még megjárni? Hova kell még süllyednünk, hogy egyáltalán a fejünkhöz kapjunk? Isten néha megengedi, hogy megtudjuk, mire megyünk nélküle. Ki kell ezt próbálni? Milyen megrázkódtatást kell még átélnünk, hogy rájöjjünk, az atyai házban a helyünk? Valóban, nekünk mindig Mohács kell, hogy észre térjünk? Az Atya pedig ott áll és vár. Naponta kimegy a kapu elé, kémleli a messzi utat. Hátha egyszer meglátja a mi meggörnyedt, meggyötört, rongyos alakunkat is. És majd szalad, csak szalad, és fut…, hogy magához öleljen.
A nap éneke:
HOZZÁ KIÁLTS
1. Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.
Hozzám, ha minden elhagyott!
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
2. Hozzá kiálts sietve, mert az ellen
Tőrbe kerít, tőrbe kerít!
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
3. Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!
Szerelme, lásd, szerelme, lásd,
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
4. Csupán az Úr tehet szabaddá téged
A bűn alól, a bűn alól.
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
5. Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,
Őt megtaláld, Őt megtaláld.
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 18. szombat 13 éve
|
|
|
„Bízzál az Úrban teljes szívbõl, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és õ egyengetni fogja ösvényeidet.”
Példabeszédek 3:5–6
(ApCsel 1:10–11; Lk 24:44–53; ApCsel 1:3–11; Zsolt 110)
Az ige nem azt mondja, hogy ne használjuk Istentõl kapott értelmünket. De óv attól, hogy saját értelmünk belátása, emberi esélylatolgatásaink legyenek a kapaszkodók életünk krízishelyzeteiben. Isten a kanyaron túl is látja életünk útját, és akkor is tud cselekedni, mikor értelmünk az összes kapaszkodót elveszti. Ilyenkor is támaszkodhatunk Istenre hittel, bizalommal – és nem fogunk csalódni!
A nap éneke:
AZ ÚRBAN REMÉLJ
1. Az Úrban remélj, hidd, ő fölemel,
Ma teljék meg szíved szent örömmel!
A megígért váltság már valóra vált.
Mély hálával fogadd be a nagy Királyt!
2. Ha kísért a bűn, ha csügged a szív,
Hű Pártfogód véd, és éretted vív.
Csak előre tekints, és végig kitarts,
Megváltóddal győztes lesz a lelki harc!
3. Meghallgatja mind, ki hozzá kiált,
Kiárasztja rá bűnbocsánatát.
Ki egyedül őrá néz és érte él,
Üdvöt nyer, ha szeret, ha hisz és remél.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 19. vasárnap 13 éve
|
|
|
„Erõm és énekem az Úr, megszabadított engem.”
Zsoltárok 118:14
(Ef 3:7; Jn 3:1-15; Róm 11:32–36; Zsolt 111)
Sosem felejtem el azt a napot, amikor hónapokig tartó tépelõdés után végre megértettem: Isten engem is szeret, én is fontos vagyok neki. Hosszú-hosszú, mélységeket átgondoló álmatlan éjszakák voltak mögöttem. Akkor és ott nekem szólt az örömhír: „Isten a Krisztusért megbocsátotta minden bûnödet.” Ekkor éltem át elõször, mi is a bûnöktõl való szabadulás. Egy ének járt folyamatosan az elmémben: „Olyan örömöt, mint a forrás, kaptam tõled, Istenem!” Boldoggá, könnyû léptûvé az életünk csakis a személyes bûnbocsánat átélése által lesz.
– Jöjj, és énekeljünk ezt az éneket együtt!
A nap éneke:
OLYAN ÖRÖMÖT, MINT A FORRÁS
1. Olyan örömöt mint a forrás,
olyan örömöt mint a forrás,
olyan örömöt kaptam tőled lelkemben.
Olyan örömöt mint a forrás,
olyan örömöt mint a forrás,
olyan örömöt kaptam tőled lelkemben.
2. Olyan békét, mint a folyó,
olyan békét, mint a folyó,
olyan békét kaptam tőled lelkemben.
Olyan békét, mint a folyó,
olyan békét, mint a folyó,
olyan békét kaptam tőled lelkemben.
3. Olyan szeretetet, mint a tenger,
olyan szeretetet, mint a tenger,
olyan szeretetet kaptam tőled lelkemben.
Olyan szeretetet, mint a tenger,
olyan szeretetet, mint a tenger,
olyan szeretetet kaptam tőled lelkemben.
4. Olyan hitet, mint a szikla,
olyan hitet, mint a szikla,
olyan hitet kaptam tőled lelkemben.
Olyan hitet, mint a szikla,
olyan hitet, mint a szikla,
olyan hitet kaptam tőled lelkemben.
5. Olyan szabadságot mint a madár,
olyan szabadságot mint a madár,
olyan szabadságot kaptam tőled lelkemben.
Olyan szabadságot mint a madár,
olyan szabadságot mint a madár,
olyan szabadságot kaptam tőled lelkemben.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. június 20. hétfő 13 éve
|
|
|
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Mit féltek, ti kicsinyhitûek?”
Máté 8:26
(Ézs 43:16; Jer 10:6–12; 1Móz 27:30–40)
Kémleljük életünk égboltját; hol innen tûnik föl egy sötét felleg, hol amonnan rémiszt valami vihar elõszele. Kezünk összeszorul, térdünk remeg, mert csak a felsejlõ rosszat látjuk. Pedig Jézus ott van a felhõ mögött, megbúvik a szélviharban is, ura az elemi erõknek. Hatalmasabb emberlétünk megpróbáltatásainál is. Mégis félünk. Mert nem vesszük észre õt. A koporsó mellett is a földet vagy a cipõnk orrát nézzük. Pedig ha fölfelé néznénk, ölelkezhetne a tekintetünk, az övé és a miénk. Jézus eloszlatja félelmeinket. „…a teljes szeretet kiûzi a félelmet.” (1Jn 4:18)
– Engedd magad szeretni!
A nap éneke:
NE FÉLJ NE RETTEGJ
1. Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok,
Ím, e szó utamra csillagként ragyog.
Felhők közt, mint napfény, úgy tör át szavad:
Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
2. Liliom elhervadhat és a rózsaszál,
Napfény elborulhat, ám egy bizton áll:
Jézus éltem üdve, én napsugaram,
Nem távozik tőlem, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
3. És utam sötét bár s környez sok veszély,
Hangját egyre hallom: Gyermekem, ne félj!
S majd ha fönn a mennyben meglátom Uram,
Ujjongva kiáltom: Nem, Ő nem hagyott magam!
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
