|
2011. július 3. vasárnap 13 éve
|
|
|
„Én, az Úr, vagyok a te Istened. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én.”
Hóseás 13:4
(Ef 4:6; Lk 14:16–24; Ef 2:17–22; Zsolt 106:24–48)
Szabad világunk új iramot diktál: „Rendelkezz az életeddel, szerezd meg, amit kívánsz… Használd, élvezd, ha meguntad, dobd el!” Komoly kihívás egy megroppant társadalomban, ahol a kizárólagos, a maradandó értéktelenné vált. Az önmagát áltató ember idõvel egyedül marad. Ebben az elveszett állapotban szólítja meg õt is az élet Ura: „Én vagyok a szabadító, rajtam kívül nincs más!” Ez a Biblia hitvallása: az ember élete a vele való találkozásban értelmet nyer. Akiben bízol, akihez bajodban menekülsz, akitõl segítséget vársz, akin a szíved csüng, akit félsz és tisztelsz, az a te Istened.
A nap éneke:
KI ISTENÉNEK ÁTAD MINDENT
1. Ki Istenének átad mindent,
Bizalmát csak beléveti,
Azt folyton áldja, őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett,
Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj és jajszó mit ér,
Ha sebeink még jobban fájnak,
S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz,
Az Úrrendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz!
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak, s járd az utat,
Mit éppen néked ő adott;
A mennyből gazdag áldást juttat,
S majd Jézus ád szép, új napot!
Ki benne bízik és remél,
Az mindörökké véle él.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 4. hétfő 13 éve
|
|
|
Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az az élõ kenyér, amely a mennybõl szállt le: ha valaki eszik ebbõl a kenyérbõl, élni fog örökké.”
János 6:51
(Zsolt 105:40–42; Péld 9:1–10; 1Móz 39:1–23)
Nagyobb ünnepélyek végén a szeretetvendégségben némelyek a többieket "beelőzve" szerzik meg a kiszemelt falatokat. Egy átlagos vasárnapon imaházunk hézagosan betöltött sorait figyelve azon gondolkodom: vajon a mennyei, az élõ kenyér miért nem ilyen kelendõ? Mit rontottunk el mi, akik Krisztus követõinek valljuk magunkat? Az orvostudomány gyakran figyelmeztet arra, hogy az egészségtelen táplálkozásnak súlyos következményei lehetnek. "Az igaz jóllakásig ehet…" (Péld 13:25) – olvassuk a Szentírásban. Milyen jó dolguk van Isten gyermekeinek! Övék az élet kenyere: Jézus Krisztus.
A nap idézete:
„Mennyi jót ad nekem az Isten,
Azt én el sem mondhatom!
Égi harmat éltet engem,
Felüdít, ha szomjazom!
Életkenyér vár reám,
Isten gazdag asztalán!”
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 5. kedd 13 éve
|
|
|
„Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.”
János 3:35
(Zsolt 33:6; 2Móz 2:11–25; 1Móz 40:1–23)
Vannak, akik a természet szépségében, mások önmagukban keresik Isten jelenlétét, kérdéseikre mégsem kapnak választ. Az Atya szeretett Fia kezébe adott mindent, ezért õ – elhagyva a mennyek országát – az emberek közé jött, és nem hagyja nyugodni õket: keres, kutat, és magához hív. Betegágy mellett állva gyakran elfog a tehetetlenség érzése: mellette vagyok, de segíteni nem tudok… Isten azonban cselekszik. Õ lelkünk tápláléka, szívünk gyógyítója, az egyetlen út, amely az életre visz.
A nap éneke:
ISTEN FIA A FÖLDRE JÖTT
1. Isten Fia a földre jött,
És megtalált a bűn között.
A vétkemért Ő bűnhődött,
Szeretve fölemelt.
Az ingoványból engemet
Szelíd kezével fölemelt.
Az éj után jött fénysugár.
Zengd ajkam ezt: Ő felemelt!
2. Mielőtt még hallám e szót,
Nem tudva, hogy bűnös vagyok,
Hívó szava megragadott
S kegyesen fölemelt.
Az ingoványból engemet
Szelíd kezével fölemelt.
Az éj után jött fénysugár.
Zengd ajkam ezt: Ő felemelt!
3. Most szívem vallja boldogan,
Hogy nála éltem üdve van.
Nem tudom, mint lehet s
hogyan; Ily bűnöst fölemelt.
Az ingoványból engemet
Szelíd kezével fölemelt.
Az éj után jött fénysugár.
Zengd ajkam ezt: Ő felemelt!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 6. szerda 13 éve
|
|
|
„Hirdetem nevedet testvéreimnek.”
Zsoltárok 22:23
(Mt 28:8; Péld 9:1–10; Jak 1:1–11)
Istenrõl vallani csak az tud, aki valóban átélte, milyen az Úr szeretete: milyen az Õ bûnbocsánatából élni, milyen napról napra megtapasztalni kegyelmét. Ez az, amit nem lehet titokban tartani, nem lehet nem elmondani. Ez az a tapasztalat, ami ki akar törni, és teret akar nyerni magának. Az evangélium, a Jézus Krisztusban adott örömhír visszatarthatatlan. Aki magában akarja tartani, hamar megbánja. Ezért „hirdetem nevedet testvéreimnek”…
A nap éneke:
HIRDESSÉTEK HANGOS SZÓVAL
1. Hirdessétek hangos szóval,
Hogy Isten a szeretet!
Erről szól a föld szépsége,
Ezt hirdetik az egek.
Halleluja! Ezt a jó hírt
Elménk alig fogja fel,
Mégis hangos énekekben,
Örvendezve zengjük el!
2. Ezt a bűnnel telt világot
Úgy szerette Istenünk,
Hogy Fiát e földre küldte
Megmentőül minekünk.
Halleluja! Ezt a jó hírt
Elménk alig fogja fel,
Mégis hangos énekekben,
Örvendezve zengjük el!
3. Boldogító szó, mely mondja,
Hogy Isten a szeretet.
Boldog az, kinek a szívét
Ezért hála tölti meg.
Halleluja! Ezt a jó hírt
Elménk alig fogja fel,
Mégis hangos énekekben,
Örvendezve zengjük el!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 7. csütörtök 13 éve
|
|
|
„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: Miért formáltál engem ilyenre?”
Róma 9:20
(Zsolt 24:1; Mt 15:29–39; 1Móz 41:37–57)
Kevés az elégedett ember: van, aki a megjelenésén, a képzettségén, más az anyagi helyzetén, az elismertségén szeretne változtatni. Felsorolod kívánságaidat, pedig egyedül Isten tudja, mire teremtett, mire van szükséged, és azt meg is fogja adni. A Szentírás az öröm könyve, de ha nem leszel azzá, amivé õ szánt téged, boldogtalan maradsz. Az elégedetlen ember haragban áll a világgal: arca, viselkedése keserûséget tükröz, míg Isten gyermekét az õ ígéretének öröme vezeti és megvidámítja még a szenvedés idején is.
A nap éneke:
NE SZÁLLJ PERBE ÉNVELEM
1. Ne szállj perbe énvelem,
Ó, én édes Istenem.
Mert meg nem igazul
Te előtted lelkem,
Elkárhoztathatsz engem.
2. Néked bűnöm megvallom,
Mert én azzal tartozom.
Te bocsáthatod meg,
Bizonnyal jól tudom.
Segítségedet várom.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 8. péntek 12 éve, 12 hónapja
|
|
|
„Ezért tehát nem csüggedünk. Sõt ha a külsõ emberünk megromlik is, a belsõ emberünk mégis megújul napról napra.”
2.Korinthus 4:16
(1Móz 3:19; Lk 23:39–43; 1Móz 42:1–28)
Egy súlyos mûtéten átesett beteg, aki hónapokat töltött egy elkülönített kórteremben, mondta a következőket, az őt meglátogató lelkésznek: - „most azokért imádkozzunk, akikért nem könyörög senki” - majd az ünnep megszentelésérõl és Urunk áldó hatalmáról beszélt. Később az állapota váratlanul romlani kezdett. Utolsó beszélgetésük egy rövid imádság volt: „A mélységbõl kiáltok hozzád…” (Zsolt 130:1) Végül maradtak a gépek és az ígéret: „…csendes vizekhez vezet engem.” (Zsolt 23:2)
Gyógyulásról nem beszélt, de megelégedettségrõl igen; a döntést letette az õt magához hívó Jézus kezébe.
– Rövid történet Isten kegyelmérõl, aki a betegszobát templommá, a szenvedést áldássá formálja.
A nap éneke:
HAGYJAD A JÓ ISTENRE
1. Hagyjad a jó istenre
Minden te utadat!
Ha bánt szíved keserve,
Ő néked nyugtot ad.
Ki az eget hordozza,
S oszlat felhőt, szelet:
Napját rád is felhozza,
Atyád ő és szeret.
2. Az úrra bízzad dolgod,
S könnyebbül a teher!
Ezer baj közt is boldog,
Aki nem csügged el.
Minek a gond, a bánat,
Mit gyötröd lelkedet?
Őhozzá küldd imádat,
S megnyered ügyedet!
3. A te irgalmasságod
Kísér, jó istenem,
Te jól tudod, jól látod,
Hogy mi használ nekem.
Sorsomat úgy intézzed,
Amint te akarod!
Bölcs a te végezésed,
Ha áld, ha sújt karod.
4. Őbenne vesd halálig
Reményed horgonyát,
S biztos révpartra szállít,
Van néki gondja rád.
Bár késik a segítség,
S gyakran nem lelsz vigaszt:
Eloszlik bú és kétség,
Előbb, mint véled azt.
5. Ő megcselekszi végre
Velünk azt, ami jó;
Ösvényünk erőssége
Te vagy, mindenható!
Nehéz itt földi pályánk,
Könny lepi és tövis;
De örök pálma vár ránk,
Utunk a mennybe visz.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
