|
2011. július 15. péntek 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért!”
Ézsaiás 55:1
(Jn 4:14; Mt 27:3–10; 1Móz 45:25–46,7)
Most amikor dúl a kánikula, a nagy melegben ingyen ásványvizet osztottak Budapest nagyobb terein, hogy a kitikkadt, a rosszullét határárán levő embereknek segítsenek egy kicsit. Látni kellett volna az arcokat, milyen hálásak voltak…! A jelenések könyvének verse jut eszembe: „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (22:17) Az ingyen ásványvíznél mennyivel többet, nagyobbat, különlegesebbet kínál fel az Úristen Krisztus által, aki az üdvösségünk! Ingyen, válogatás nélkül idõsnek, fiatalnak, még erõsnek, már elgyengülõnek, nekünk! Hálásak vagyunk-e érte? „Elvesszük-e” egyáltalán, szomjazunk-e rá?
A nap éneke:
JÖJJ, ÉLŐ VÍZ
1. Jöjj, élő víz, Te égi íz;
Csak téged óhajt szívem!
Más forrás nincs, Csupán e kincs,
Ez megelégít ingyen.
2. Hű Megváltóm, Szabadítóm!
Életre buzgó kútfő!
Öt sebedből, Szent véredből
Megváltás, élet, üdv jő.
3. Jöjj, szomjazó! Az Üdvadó
Itt élő vizet kínál.
Kérd hittel őt! Ad új erőt,
A szomjazókra még vár.
4. Jézus az Út. Ki rajta fut,
Bő legelőkre lelhet.
Nézd lábnyomát, Halld meg szavát,
Jó vizekre terelget!
5. Törj össze, gát! E nagy világ
Szomjazza rég a békét.
Áradj, folyó, Bűnt tisztító,
Add vissza ékességét!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 16. szombat 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„A varázslók megcsalnak látomásaikkal, haszontalan álmokat beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér.”
Zakariás 10:2
(Jak 2:19; Róm 8:1–6; 1Móz 46:28–34)
Magára valamit adó tévécsatorna, bulvárlap, magazin tenyér- és kártyajósokat, horoszkópelemzõket, jövendõmondókat, boszorkányokat (!) foglalkoztat. Mert ma „ez kell”. Virágzik a bálványimádás, mert piaca van. A 24. óra, azaz felelõsségünk nem hárítható; minden Jézus-követõ ember az igazi Vigasztalóról tegyen bizonyságot, aki valóban ismeri a jövõt, aki kézben tartja a jelent, s akinek a szava soha meg nem csal.
A nap éneke:
LELKED ÁLTAL, ISTENEM
1. Lelked által, Istenem,
Hadd legyen tiéd szívem!
Bennem bálványtrónokat
Döntsön össze szent szavad!
2. Lelked védjen szüntelen,
Bűntől oldozd fel szívem!
Átkos vágyak láncait
Törje szét bennem a hit!
3. Lelked lángja, Istenem,
Fénnyel járja át szívem!
Bűnök éje múljon el,
Áldj meg újult élettel!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 17. vasárnap 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Akinél jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem.”
Máté 13:23
(Ézs 55:10–11; Lk 6:36–42; Róm 14:10–13; Zsolt 107:23–43)
Jézus közelsége, igehirdetésekben, nagy közös beszélgetésekben, találkozásokban, egymás hitének megerõsítõ megtapasztalása – vajon kiben terem majd gyümölcsöket, s ki az, akit nem lendít semerre? Kiben hogyan és meddig rezonálnak majd az ezeken átéltek? Reméljük, hogy sokan vannak, akiknél jó földbe hullott a mag! De mit tehetek azért, hogy a föld jó legyen? Igen sokat! Mindenekelõtt imádkozhatok, hogy Isten térítsen meg önzõ utaimról, hogy halljak, értsek, s azután teremjek.
A nap énekei:
SZÁNTS BENNEM ÚJ UGART
Feltört talaj régóta parlagon,
Megkövült már... - Közöny az arcomon.
Nincs bennem vágy, nem izzít szeretet,
Nem éget a tűz, játszom a szerepet.
Kiszáradt föld régóta parlagon,
Esőre vár... - Könnycsepp az arcomon...
Ez sem segít, a felszínt éri csak,
Törd meg szívem, szánts bennem új ugart!
Te hoztál fényt, nekem adtál életet,
És mégis elszórom, tékozlom az éveket.
Igéd, ha szól, a felszínt éri csak�
Törd meg szívem, szánts bennem új ugart!
Ne hagyd, hogy újra kőszívvel várjalak!
Ne fojtson félelem, adj rám sasszárnyakat!
Öröm és tűz repítsen utadon,
Kövessem lépted, szolgáljak szabadon!
Tövis helyett teremjen mirtuszág,
Árassza életem szent igéd illatát!
Sok bűn-bogáncs ne fojtsa szívemet,
Halál helyett éledjen szeretet!
Szántsd fel a szívemet!
Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet!
Égessen a bűn, gyűlöljem lelkemet!
Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet!
Előled nem rejtem el, nem rejtem el bűnömet.
HULL AZ IGE-MAG
Szállnak évezredek,
S az Isten egyre vet:
Napfényes ég alatt
Még hull az Ige-mag.
Útfélre, kőre is,
Tövisvert földbe is
Hull, hull az Ige-mag
Légy jó talaj, akiben szárba szökken, kihajt,
Aki termést érlel, gyümölcsöt bőven ad!
Szállnak évezredek
De jaj annak, akiben szent csírája kihal,
Aki adós marad a harmincannyival!
Szállnak évezredek,
S az Isten egyre vet:
Napfényes ég alatt
Hull, még hull az Ige-mag
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 18. hétfő 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Egy zsinagógai elöljáró ment Jézushoz, leborult elõtte, és így szólt: A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog. Jézus felkelt, és követte õt tanítványaival együtt.”
Máté 9:18–19
(Zsolt 102:18; Lk 5:17–26; 1Móz 47:1–12)
A halál tényét mindenkinek el kell fogadnia. De mi azt is tudhatjuk immár, hogy van, aki nagyobb és hatalmasabb a halálnál, aki legyõzte a halált. Tehát nem mindegy, hogy minek tekintjük a halált: úgy gondolunk-e rá, mint mindennek a végére, avagy tudatában vagyunk annak, hogy az elmúlással kapcsolatos félelmeinket, szorongásainkat letehetjük Jézus Krisztus kezébe. Élni fogunk, ha õ „ráteszi a kezét” életünkre, ahogyan Jairus lányára tette: örök életre és üdvösségre vezet, nála leszünk életünkben, halálunkban.
A nap éneke:
A HALÁL LEGYŐZŐJÉNEK
1. A halál legyőzőjének,
Ki meghalt a Golgotán,
Zengjen hála, örömének
Minden hívő ajakán!
Szenvedett az átokfán,
Értünk mindent már elvégzett:
Sírjából föltámadott,
Poklot, halált megrontott!
2. Hálahimnuszt zengjen szívünk,
Zúgjon égi örömár,
Hódolattal telve menjünk
Hozzá, hol az élet vár!
Nem árt többé a halál,
Múljék minden rettegésünk!
Rajtunk élet napja kél,
Íme, Jézus Krisztus él!
3. Majd ha egykor angyalszóra
Új testben föltámadunk,
Az lesz majd a boldog óra,
Dicsőséges hajnalunk.
Krisztus előtt hódolunk,
S reánk ragyog fénylő arca.
Szemtől szembe látjuk őt,
A föltámadt égi Hőst.
4. Zengjünk néki hálazsoltárt
Buzgó szívvel, örömmel!
Szórjunk lába elé pálmát,
Bensőnk hála töltse el!
Dicső hajnal támadt fel,
Messze űzve éj homályát;
Jertek, zengjük szerteszét
Jézus Krisztus győzelmét!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 19. kedd 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye õket.”
Nehémiás 9:20
(Jn 14:16; Neh 9:1–3,29–36; 1Móz 47:27–31)
Izrael népének bûnbánó imájából való ez a rész, de mi is õszintén elmondhatjuk: egyéni sorsunk, egyházunk, hazánk Isten jóságos Lelke nélkül nem lenne megtartva. Több formája lehetséges az értelmes életnek, de valódi kiteljesedésünk a hit által, a Szentlélek megújító ereje által következik be. Izrael sokszor mégis elfordult, fellázadt Istene ellen. Hogy Isten nem fordult el tõlük, amint tõlünk sem, az kegyelem.
A nap éneke:
VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS
1. Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.
2. Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető tiszta fény,
Ő az éltető tiszta fény.
3. Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét,
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
4. Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van ő,
Segít hordani, ott van ő.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 20. szerda 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetõmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”
Zsoltárok 126:5–6
(Mt 5:4; Mk 11:20–26; 1Móz 48:1–22)
Egy õsi közmondás lehet a zsoltárvers alapja. Az aratás, a szép termés begyûjtése igen nagy ünnep, ok a hálaadásra. A városi ember talán nem is tudja, fel sem fogja, milyen nagy csoda, ha a magból kikel a vetés, ha az egész éves munkát megkoronázza az aratás! Áldásért Istenhez fordulni minden ügyünkben lehetséges, sõt szükséges. A kérés hitbõl fakad: hogy Isten ki tudja hozni a rosszból is a jót, s a jóból a még jobbat.
A nap éneke:
NAGY MAGVETŐ
1. Nagy Magvető, te drága Jézus,
Ó, mennyi szív még zord, sivár;
Ellenáll áldott szent Igédnek,
És téged is dőrén kizár.
Most, amíg a kegyidő tart:
Jöjj, szánts Te új ugart,
Jöjj, szánts Te új ugart!
2. Nagy Magvető, te drága Jézus,
A mélyben sok kő rejlik még,
Csorbítja élét az ekének,
Miatta nő a veszteség.
Te szólj, hisz benned van erő:
S termő lesz majd a kő,
S termő lesz majd a kő!
3. Nagy Magvető, te drága Jézus,
Az ige-mag hull szerteszét.
De nézd, a drága szántóföldben
Rút tövis fojtja a vetést!
Fékezd a tövis erejét,
Hogy ne terjedjen szét,
Hogy ne terjedjen szét!
4. Nagy Magvető, te drága Jézus,
Munkáld, gondozd a szíveket!
Lábad nyomán új élet indul,
A puszta termőföld lehet.
Munkádra jő nagy változás,
Dúsgazdag aratás,
Dúsgazdag aratás!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
