|
2011. július 27. szerda 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Uram, egyengesd elõttem az utat!”
Zsoltárok 5:9
(Jn 10:4; Ez 2:3–8; Mt 5:1–12)
A zsoltáros nem a maga erejére, bölcsességére, ügyességére hagyatkozva akarja igazát bizonyítani az õt ért gonosz rágalmakkal szemben, hanem Istentõl várja, hogy feltárja ellenségei vétkét, és úgy intézi a dolgokat, hogy azok belebukjanak ellene szõtt fondorlatos tervükbe.
A nap éneke:
Ó, URUNK, VEZESS
1. Úgy kutattuk a homályban
Egy kis fény sugárait,
Ám a vészes ingoványba
Bűnünk mind mélyebbre vitt.
Hol a biztos kar, ki tudja,
Az erős, a hű, a szent,
Mely a bűn rabjából újra
Boldog s új embert teremt?
2. Íme, Jézus irgalommal
Hagyta el dicső honát,
S biztat: meggyógyulsz azonnal,
Jöjj, s ne vétkezz már tovább!
Semmi más, csak Jézus jobbja,
Csak az Ő hű szíve ment,
Bűneink láncát leoldja
És mindent újjáteremt.
3. Ó, mit adhatunk mi Néki,
Aki annyit tett velünk?
Általadtuk ezt a régi,
Bűnnel terhelt életünk.
Semmi más, csak Jézus jobbja,
Csak az Ő hű szíve ment,
Bűneink láncát leoldja
És mindent újjáteremt.
4. S bűnös szívünk, mit szegényen
Adtunk Néki, koldusok,
Az Ő áldott két kezében
Lett oly tiszta, oly nyugodt.
Semmi más, csak Jézus jobbja,
Csak az Ő hű szíve ment,
Bűneink láncát leoldja
És mindent újjáteremt.
5. Ó, Urunk, vezessen arcod
Mindörökre ezután,
Járjon utunk szent parancsod
S áldott Szentlelked nyomán!
Semmi más, csak Jézus jobbja,
Csak az Ő hű szíve ment,
Bűneink láncát leoldja
És mindent újjáteremt.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 28. csütörtök 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Igaz vagy, Uram, ha perlek is veled. Hadd beszéljek veled mégis az igazságszolgáltatásról!”
Jeremiás 12:1
(Róm 9:21; ApCsel 15:4–12; Mt 5:13–20)
Jeremiás a bennünket is gyakran foglalkoztató kérdéssel folytatja: „Miért szerencsés a bûnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?” (Jer 12:1) Jeremiás tudja, hogy Isten ezt elõbb-utóbb megelégeli, mégis sürgetõen kérdezi: mikor tesz már végre igazságot? Isten válaszában nem a mikorra, hanem a hogyanra ad feleletet: az Úr úgy fog igazságot tenni, hogy amikor már tetõpontjára hág népe gonoszsága, megkönyörül rajta, és – bár elõbb keményen megbünteti – végül újjáteremti.
A nap éneke:
AZ Ő IGAZSÁGA
1. Te csak az Istennek országát keresd,
És az Ő nagy igazságát,
Minden egyéb megadatik majd neked.
Halleluja!
2. Kérd bízva, és gondod elűzi neked,
Keresd és meg fogod lelni,
Zörgess az ajtón, és megnyílik neked.
Halleluja!
3. Ragyogja be fényed az embereket,
Hogy meglássák dicsőségét,
És áldjuk együtt Atyánkat a mennyben.
Halleluja!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 29. péntek 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.”
Ézsaiás 52:10
(Ef 5:14; Lk 22:31–34; Mt 5:21–26)
A próféta ezt a babiloni fogságból való szabadulásra érti. Ám Krisztus is „szent karját kinyújtva” szenvedte el az egész világ bûnéért a kínhalált, és az így szerzett szabadítás az egész földkerekségre kihat: minden nép meg fogja ismerni.
A nap éneke:
HALLD MEG A HÍVÁST
1. Halld meg a hívást, Jézusodét,
Még ma kövesd Őt, fogva kezét,
Áldva a karját tárja feléd,
Édesen így szól: „Jöjj!”
Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,
S minket az égi hon befogad,
„Itt vagyok, Jézus, lásd!”
2. Halld meg, ó, gyermek, drága szavát,
Nyisd meg a szíved, add magad át,
Édes a béke, mit neked ád,
Bátran azért csak jöjj!
Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,
S minket az égi hon befogad,
„Itt vagyok, Jézus, lásd!”
3. Higgy a szavának, nem taszít el,
Szívedhez ott ver szíve közel,
Hű szeretettel karja ölel,
Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj!
Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,
S minket az égi hon befogad,
„Itt vagyok, Jézus, lásd!”
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. július 30-31. szombat-vasárnap 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
2011. július 30. Szombat
„Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám – így szól az Úr.”
Jeremiás 29:13–14
(ApCsel 17:27; Fil 3:12–16; Mt 5:27–32)
A próféta a babiloni fogságban élõ népet vigasztalja így. Istent templomától távol, a számkivetés földjén, az idegen isteneket tisztelõ birodalom népei közé szétszórva is megtalálhatják, ha igazán keresik, és teljes szívvel folyamodnak hozzá. Az Istennel való élõ kapcsolat egyetlen feltétele a hit, amely szabad minden körülménytõl.
A nap éneke:
JÉZUS ENGEM MEGTALÁLT
1. Jézus engem megtalált,
Mindörökre hűn szeret,
Tenni szent akaratát
Lelke megtanít s vezet.
Ó, mily boldog lettem így,
Béke tölt el hű szívén,
Mindörökre szól e frigy:
Én Övé és Ő enyém.
2. Amióta ezt tudom,
Fényesebb a napsugár,
Zöldellő faágakon
Szebben zeng a kismadár.
Fű, virág mind úgy ragyog,
Minden szebb a föld színén,
És én oly boldog vagyok,
Én Övé és Ő enyém.
3. Mitől egykor féltem én,
Mint a köd tűnt mindaz el,
Nyugszom Jézus kebelén,
Védő karja átölel.
Eltűnt gond és félelem,
Sok teher vált semmivé,
Jézusom jár most velem,
Ő enyém és én Övé.
4. Mindörökre Ő enyém,
Én Övé örökre már,
Mennyi áldás, szent remény,
Mit az Úr előmbe tár!
Múlna el bár föld s az ég,
Válna éjre bár a fény,
Akkor is megállna még:
Én Övé és Ő enyém!
2011. július 31. Vasárnap
„Isten azt mondta Jákóbnak: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj! Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni.”
1.Mózes 46:3–4
(Zsid 12:12–13; Mt 28:16–20; Róm 6:3–11; Zsolt 119:1–8)
Jákób, akinek nagyapját, Ábrahámot Isten kihívta Ur városából és nomád pásztorrá tette, fél elmenni Egyiptomba, ahol bálványimádó pogányok között kell ismét letelepedett életmódot élnie. Semmit sem ért Isten tervébõl. Nem sejti, hogy legkedvesebb fiát, Józsefet a testvérei gonoszsága révén Isten azért juttatta Egyiptomba, és azért tette ott fõemberré, hogy ennek a pogány birodalomnak egy félreesõ tartománya legyen leendõ népe bölcsõjévé, hogy mintegy négyszázötven évvel késõbb hatalmas jelekkel hozza ki onnan a Jákób utódaiból lett népet, és bevigye õket az Ábrahámnak megígért tejjel-mézzel folyó földre, Kánaánba. Jákób fél elindulni, Isten azonban megerõsíti: õ maga megy vele Egyiptomba, és õ maga fogja visszahozni is: igaz, neki már csak a csontjait fogják magukkal vinni az Egyiptomból kivonuló utódok. Jákób ebbõl semmit sem ért, de bízik Istenben, és az õ szavára elindul. Hiszi, hogy Isten a bálványimádó birodalomban is vele lesz, és utódait is megõrzi a pogányság minden kísértésétõl. Isten népét – amíg hisz és engedelmeskedik – ellenséges világnézetû, kultúrájú, vallású környezetben sem érheti semmi olyan baj, amely megígért örökségének elnyerését veszélyeztetné. A szekularizált társadalomban való élet a hívõknek okozhat kényelmetlenséget, akár szenvedést és megpróbáltatást is, de aki kitart a hitben, az az üdvösség ígéretét nem veszíti el.
A nap éneke:
Ó NE FÉLJ NE RETTEGJ
1. Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok,
Ím, e szó utamra csillagként ragyog.
Felhők közt, mint napfény, úgy tör át szavad:
Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
2. A liliom elhervadhat és a rózsaszál,
Napfény elborulhat, ám egy bizton áll:
Jézus éltem üdve, én napsugaram,
Nem távozik tőlem, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
3. És utam sötét bár s környez sok veszély,
Hangját egyre hallom: Gyermekem, ne félj!
S majd ha fönn a mennyben meglátom Uram,
Ujjongva kiáltom: Nem, Ő nem hagyott magam!
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 1. hétfő 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Uram, mindennap.”
Zsoltárok 88:9–10
(Kol 1:5; 2Móz 14:15–22; Mt 5:33–37)
A 88. zsoltár olyan ember imádsága, aki már régóta súlyos betegség fogságában vergõdik, és naponta könyörög gyógyulásért, de Isten mindeddig nem teljesítette kérését. Már a halál közelségét érzi, Isten iránti bizalma mégsem fogy el: tovább könyörög. Az Újszövetségben a kánaáni asszony hite hasonlítható ehhez. Az ilyen hitû ember lehet, hogy nem nyeri el, amiért imádkozik, de ennél sokkal nagyobb a jutalma: magát Istent nyeri meg, és benne valójában mindent megnyer.
A nap éneke:
TÉGY FOGLYODDÁ
1. Tégy foglyoddá, Uram,
Akkor szabad leszek;
Késztess megadni önmagam,
Győzelmet úgy veszek!
Ha küzdve küszködöm,
A földre roskadok,
De ha karod lesz börtönöm,
Akkor erős vagyok.
2. Szívem gyáván remeg,
Úgy hajlik, mint a nád,
Amíg Benned nem lelte meg
Parancsoló Urát.
Míg láncra nem vered,
Boldogtalan, sivár;
De hogyha szolgád lesz Neked,
Akkor üdvöt talál.
3. Lelkem mindjárt alél,
Nem tölti tűz, se hit,
Míg benne égi tűz nem kél,
S szolgálni nem tanít.
Vezetni úgy tudok,
Ha Szentlelked vezet.
Zászlóm fennen csak úgy lobog,
Ha fúj leheleted.
4. Majd úgy uralkodik,
S nyer lelkem égi trónt,
Ha Néked hódol a porig,
Ha mindenről lemond.
Vész és vihar között
Úgy áll végig híven,
Ha Nálad békén kikötött,
S mindvégig ott pihen.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 2. kedd 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál.”
Zsoltárok 71:23
(Mt 13:44; ApCsel 2:32–40; Mt 5:38–48)
A 71. zsoltár olyan ember imádsága, aki nemcsak nyomorúságot szenvedett, de Isten szabadítását is tapasztalta már. Ezért amikor ismét bajba jut, így tud imádkozni: „Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyébõl is újra fölhozol engem.” (20. vers) Még nem látja a szabadulás útját, de tudja, hogy van Megváltója, ezért nem szorult helyzetén kesereg, hanem ujjongó énekkel és ujjongó lélekkel várja Isten szabadító tettét.
A nap éneke:
ÖRÖMÖM
1. Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be,
És mindent, mindent adj meg énnekem,
Mi lelkem Hozzád vonja, Hozzád kösse!
Tekinteted kísérjen szüntelen!
2. Ha nem mint győztes járulhatok Hozzád,
A vereségem mégis elviszem,
S lehajol szánva a megsebzett szívhez
A Te irgalmad, Jézus, szelíden.
3. Örömöm hálás, ujjongó dalával
Ha Eléd, Jézus, nem siethetek,
Elsírhatom a bánatomat Néked,
Koldulva biztató tekinteted.
4. Bűnnel borított arcom fölemelni
Hozzád, Te tiszta, szent, ha nem tudom:
Szabad szent lábad előtt leborulnom
Vétkesen és szegényen, Jézusom.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
