|
2011. augusztus 15. hétfő 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Maga a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és õrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.”
1.Thesszalonika 5:23
(Ez 37:26; Jak 2:14–26; Mt 8:5–13)
Augustinus ismert mondása szerint nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Istenben. Vegyük észre: az ember nyugtalan. A fiatalok mindig rohannak – de az öregek is békétlenek. A nyugtalanság a szívben fészkel, belül. Tudjuk, hogy a betegségek esetében is általában az a nagyobb baj, ami belül van. Ami nem látszik, de gyötör. Az emberi nyugtalanság, békétlenség oka az, hogy elszakadtunk Istentõl. Pedig egyedül õ a békesség forrása.
A nap éneke:
HA ISTEN BÉKÉJE
1. Ha Isten békéje lakja szívemet,
Úgy dúlhat vihar ellenem,
Nagy hittel szívem zengi ez éneket:
Az Úrban, az Úrban jó nekem.
Az Úrban(az Úrban) jó nekem(jó nekem)!
Az Úrban, az Úrban jó nekem!
2. Ha sátán áll ellenem s hálókat vet,
E szó ragyog rám fényesen:
Már Jézus értem mindent elvégezett,
Vére megtisztított teljesen.
Az Úrban(az Úrban) jó nekem(jó nekem)!
Az Úrban, az Úrban jó nekem!
3. Bűnöm terhét Jézus hordta a Bárány,
Nem hagyta azt rajt’ lelkemen,
Meghalt értem ott ama kínkeresztfán,
Őt dicséri hát ez énekem.
Az Úrban(az Úrban) jó nekem(jó nekem)!
Az Úrban, az Úrban jó nekem!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 16. kedd 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Alázzuk meg magunkat Istenünk elõtt, és jó utat kérjünk tõle.”
Ezsdrás 8:21
(2Kor 11:26,30; 2Kor 6:11–18, 7:1; Mt 8:14–17)
Sokan a gõgöt nem is tartják bûnnek – az alázatot viszont szégyellik. Isten világában azonban örök törvény: Isten a kevélyeknek ellene áll, de az alázatosaknak kegyelmet ad. Jézus pedig arra int: „…tanuljátok meg tõlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívû…” (Mt 11:29) A kevélység mindig Isten ellen irányul. Az emberrel a sátán hitette el, hogy olyan lehet, mint Isten. Mária énekében ezt így olvassuk: „Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.” (Lk 1:52)
A nap éneke:
ALÁZAT AZ AZ ÚT
1. Alázat az az út,
Amelyben Megváltónk járt.
A mennybe csak az jut,
Ki követi e példát.
Csak reá nézek hát,
És szívem vágytól ég,
Hogy hasonlítsak rá,
Ki legszebb mintakép!
2. Kevély és büszke szív
Az Úrnál meg nem állhat;
Kegyelmet csak a hív
És alázatos várhat.
Ez engem arra int,
Hogy hív legyek, szerény,
S ha szeme rámtekint,
Kegyelmet nyerjek én.
3. Ha kísért dőre dölyf,
Hogy foglyul ejtse szívem,
E példa tündököl,
S én rátekintek híven.
Ez nékem új erőt
És új kegyelmet ád,
Hogy szolgálhassam Őt
Alázatban tovább.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 17. szerda 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Az Emberfia azért jött, hogy õ szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Máté 20:28
(1Sám 17:47; Jak 3:13–18; Mt 8:18–22)
Jézus azért jött, hogy szolgáljon… De ne értsük félre! Õ nem pincér, akinél „rendelhetünk”. Nem inas, aki minden kívánságunkat azonnal teljesíti. Szolgál – de nem kiszolgál. Példát mutatni jött az embertársainkkal való bánásmódra. De mindenekfelett jó pásztorként jött, és életét adta a juhaiért. Halálával megváltott ítélettõl, kárhozattól.
A nap éneke:
ÚR JÉZUS, DRÁGA MESTERÜNK
1. Úr Jézus, drága Mesterünk,
Nekünk oly szép példát adtál.
Ember lettél miérettünk,
Bár egyben Istenünk voltál.
Jó Mesterünk, Te élj bennünk;
Te vagy a példakép nekünk!
2. Úr Jézus, hozzánk érkeztél,
És annyi jót tanítottál!
Sok gúnyt szelíden eltűrtél,
Alázat-példát így adtál!
Jó Mesterünk, Te élj bennünk;
Te vagy a példakép nekünk!
3. Úr Jézus, kérünk új erőt,
Ha kísért balga büszkeség,
Mert drága kincs az Úr előtt:
Alázat, engedelmesség.
Jó Mesterünk, Te élj bennünk;
Te vagy a példakép nekünk!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 18. csütörtök 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Odavittek Jézushoz egy megszállott némát. Miután kiûzte belõle az ördögöt, megszólalt a néma.”
Máté 9:32–33
(Zsolt 25:16; Lk 11:33–41; Mt 8:23–27)
A legtöbb ember néma Isten felé. Különösen némák vagyunk bûneink megvallásának a dolgában. Pedig a némaság nem old meg semmit. Ha nem mondjuk el, akkor továbbra is ott van, fertõz, gyötör és pusztít. Tudjuk, hogy a betegség sem gyógyul meg attól, ha csupán elhallgatjuk. És úgy sem, ha elhitetjük magunkkal, hogy a bûn „ma már (!) nem bûn”. A szabadulás útja világos: „Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1:9)
A nap éneke:
BŰNTŐL SZABAD
1. Mily jó, ha bűntől már szabad,
Az Úr szolgája vagy;
A bűn szolgája gyáva rab,
A Krisztusé szabad.
2. A bűn sötétben tévelyeg,
És bajba dönt vakon;
De Krisztus kézen fog s vezet
Napfényes utakon.
3. A bűnben kín van s gyűlölet,
Mi mást, más minket öl;
Öröm köt egybe s szeretet,
Az Úr szívén belől.
4. Már szolgád lettem, Jézusom,
Ki értem meghaltál;
Más uram nincsen, jól tudom,
Mert bűnből kihoztál.
5. Légy áldott,
Krisztusom, Te nagy!
Hadd adjam át szívem:
Vedd szívesen, hogy hol te vagy,
E szív is ott legyen!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 19. péntek 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Én veled vagyok, megõrizlek téged, akárhova mégy.”
1.Mózes 28:15
(Róm 8:31; Jn 18:19–24; Mt 8:28–34)
Szeretjük az ilyen igéket. Különösen azt, hogy „õriz” Isten. Kérdés, hogy magunkkal hívhatjuk-e Istent oda, ahova megyünk? Ha bûnös, tisztátalan úton járunk, eltaszítjuk magunktól Isten segítségét. Az „õrzés” azoké, akik az õ vezetése alatt, az õ útján járnak. Vessük fel a kérdést: igénylem-e Isten jelenlétét az életemben, hagyom-e magamat õrizni…?
A nap éneke:
MINDEN HELYEN Ő VAN VELEM
1. Minden helyen Ő van velem,
Tengeren és szárazon,
Így van mondva Igéjében,
S én ezt úgy tapasztalom.
Kérditek: ki van velem?
Isten, az én Istenem!
2. Tenger, mélység, halál, ínség
El nem zárják tőlem Őt.
Nehéz harcok idején véd,
Ő nyújt vigaszt és erőt.
Álltomban s fekhelyemen,
Mindenütt Ő van velem.
3. Mondhatom, hogy Isten velem,
Ő lelkemnek Istene,
Azért soha sem kell félnem,
Rajtam nyugszik őrszeme.
Mikor Isten velem,
Kicsoda én ellenem?
4. Isten velem, ó mily öröm.
Bátor vagyok benne én,
Hiszen Tőle ered erőm,
Övé az és nem enyém.
Ne legyen-e örömem,
Mikor vélem Istenem?
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 20. szombat 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
Pál írja: Az Úr ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által ér célhoz.”
2.Korinthus 12:9
(1Sám 2:4; Fil 2:12–18; Mt 9:1–8)
Pál hitet és kijelentést kapott, hogy nagy erõvel tudja hirdetni Krisztust. De tövis adatott a testébe, talán egy betegség. Mi a „tövisekben” csak akadályt látunk, pedig Istennek ezzel is célja van! Azt akarja elérni, hogy ne magunkban bízzunk, hanem õreá hagyatkozzunk. Hogy meglássuk a magunk erõtlenségét, és kérjük, várjuk, elfogadjuk az õ erejét.
A nap éneke:
Ó! BÁRCSAK EZER AJKAM VOLNA
1. Ó! Bárcsak ezer ajkam volna,
És ezer nyelven zenghetnék:
Hirdetném Isten nagy jóságát,
És véghetetlen kegyelmét!
Azt énekelném szüntelen,
Hogy csodát művelt énvelem.
2. Ó! Miért csüggedsz el én lelkem,
Föl, föl, és meríts új erőt!
Tégy félre minden földi gondot,
Hogy tisztán állj az Úr előtt;
A szívem, lelkem mélyéből
Dicséret szálljon mennybe föl!
3. Ki áraszt énrám égi áldást?
Te, áldást osztó Istenem!
Ki véd és óv az életúton?
Te, őrizőm és védelmem!
Te hordod bűnöm terheit,
Kegyelmed óv és gyámolít.
4. Ó! Hányszor tapasztaltam eddig,
Szerelmed gazdag özönit!
És hányszor mentettél meg engem,
Lerontva Sátán tőreit!
És hogyha körülvett az éj,
Áttörte azt az égi fény.
5. Jóvoltod zengi ajkam,
Isten, amíg csak tart az életem,
Amíg csak szívem egyet dobban,
csak rólad zeng az énekem;
S ha nem lesz már szó ajkamon,
Majd dicsér végső sóhajom.
6. Halld meg, ó! égi trónusodról
E gyönge gyarló éneket,
Egykor e dicséret is szebb lesz,
Ha angyalaid közt leszek,
S majd égi karral zeng a szóm:
Dicsérlek téged Alkotóm.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
