|
2011. augusztus 27. szombat 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messzirõl megismeri a fennhéjázót.” Zsoltárok 138:6
(Mt 23:9; Jn 12:44–50; Róm 15:22–33)
Megalázni embertársunkat a legnagyobb vétkek egyike, hiszen õ is éppolyan teremtmény, mint mi. Fennhéjázóként beképzelt magatartást tanúsítani egyet jelent az Istenrõl való megfeledkezéssel. Õ a mindenség Ura, életünk ajándékozója. Mire lehetnénk büszkék? Mindent tõle kaptunk. Leborulva imádhatjuk.
A nap éneke:
HORDOZNI KERESZTEM
1. Uram, úgy szeretnék sokat tudni Rólad,
Szívemmel, lelkemmel felfogni valódat,
Betelni Szentlelked áldott erejével,
Hordozni keresztem alázatos szívvel!
2. Megismerni Téged, ez az örök élet,
Amit kezdek élni már e földön Véled,
Amelynek szépségét szem sohasem látta,
Fül nem hallott róla, szív meg sem gondolta.
3. Te hajolsz le hozzám csodás kegyelemmel,
Atyai szíveddel, megtartó kezeddel,
Te, dicső Teremtő, hozzám, a porszemhez,
Krisztusban megváltott drága gyermekedhez.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 28. vasárnap 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Térj meg Istenedhez, tartsd meg hûségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben!”
Hóseás 12:7
(Róm 9:4–5; Lk 19:41–48; Róm 9:1–8,14–16; Zsolt 64)
Tékozló fiúknak és tékozló lányoknak hangzik Urunk hívása, hogy meghalljuk, ha távolra kerültünk, ha hátat fordítottunk, ha ködös ingoványba tévedtünk, és elveszítettük a célt. Vissza lehet indulni a disznóvályútól a kiskapuban kitárt karokkal váró mennyei Atyához! Lehet mondogatni az úton hazafelé: „Atyám, vétkeztem ellened és az ég ellen, és nem vagyok méltó…” – s akkor boldogít majd a törvény, éltet a remény, és a golgotai kereszt tövében örök életre szabadulunk.
A nap éneke:
FÁRADTAN, BŰNBE ESVE
1. Fáradtan, bűnbe esve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett,
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengnek ott.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
2. Mikor borral, olajjal
Kimosta sok sebem,
Fülembe azt suttogta:
„Enyém vagy, gyermekem!”
Én nem hallottam szebb zenét,
Melytől szívem örömre kélt.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
3. Kezén, lábán mutatta
Sok, vérző sebhelyét,
Kemény, szúró tövissel
Körített szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett!
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
4. Azóta véle járok,
A szívem néki él,
Csodás lényét megértem
Szentlelke fényénél.
A földi lét nem lesz elég
Zengnem az ő dicséretét.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2011-08-28 15:31 : .
|
|
|
2011. augusztus 29. hétfő 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Mielõtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.”
Ézsaiás 65:24
(Mt 17:20; Róm 11:1–12; Mt 10:16–26)
Sportolók közül néhányan imádkoznak, keresztet vetnek a rajtnál. Minden új nap egy futás rajtja, pedig sok keresztyén indul álmosan, csukott szemmel, alvó aggyal és lelassult szívvel; nem figyelnek sem Istenre, sem egymásra, akikkel pedig együtt futnak, egy pályán harcolják a hit harcát. Ami a legnagyobb baj, hogy nem figyelünk a vezényszóra, a karmesterre, a rendezõre, hogy földi utunk tiszta és mennyei utunk biztos legyen.
A nap éneke:
HA FÖLDI UTAD VÉGET ÉR
1. Ha földi utad véget ér,
Hogy állsz az Úr elé?
Két úr szolgája nem lehetsz,
Ma el kell végre döntened,
Hogy életed kié!
2. A Sátán sok-sok jót ígér,
Az útján csalfa fény,
De meg kell látnod, hogy becsap,
Mit ő nyújthat, csak kárhozat;
Nem lesz többé remény.
3. Az Úr Jézus hív, jöjj hamar!
Őbenne béke vár.
Eltörli minden vétkedet,
A mennyben ád majd lakhelyet,
Lelked üdvöt talál.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 30. kedd 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Igaz-e Isten elõtt a halandó? Alkotója elõtt tiszta-e az ember?”
Jób 4:17
(Róm 5:8; Lk 21:5–6,20–24; Mt 10:26–33)
Jogos lehet Elifáz kérdése, mert bûnösök vagyunk, „akár a többi nép”. Tiszták sem lehetünk, mert a kísértõ – nevéhez méltóan – óráról órára, napról napra elbuktat, bemocskol, sárral dobál és összezavar mindenkit. Az igaz Jézus Krisztus azonban még minket is megigazít, hogy felismerjük és énekeljük: „Ámulok, hogy õ, az ártatlan mit tesz értem…”
A nap éneke:
TISZTÍTSD MEG SZÍVED
1. Tisztítsd meg szíved Jeruzsálem népe,
Hogy megtartassál, mosódj hófehérre;
Karmazsin színű bűneidből tisztulj,
Hogy ki ne pusztulj!
2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára,
Mert igen nagy volt váltságodnak ára;
Ártatlan omlott Királyodnak vére,
Térj meg kedvére!
3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban,
Részed így nem lesz mennyek országában!
Vedd fel a harcot, vedd fel a keresztet
Vagy üdvöd veszted!
4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen,
Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben;
Inkább fonj gyarló tested ellen ostort,
Sem hogy bemocskold!
5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel,
Rútat ne illess, mit a lelked szégyell;
Jót cselekedjél mindenekkel bőven
Minden idődben!
6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit!
Ördög ha üldöz, e világ ha rémít,
Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban,
Véled az Úr van!
7. Tisztítsd meg szíved, Krisztus szent egyháza,
Urunk miattad pogány ne gyalázza;
S hogy megtartassál, nosza újulj végre,
Szent papi népe!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. augusztus 31. szerda 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Azért nincs még végünk, mert nem fogyott el az Úr irgalma: minden reggel megújul.”
Jeremiás Siralmai 3:22–23
(Jak 5:11; Jn 4:19–26; Mt 10:34–39)
A vég közel lehet, de sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk. Ezért nincs idõ és lehetõség a haragra, a gyûlöletre, a szeretetlenségre. Nincs mód irgalmatlanságra és kegyetlenségre, mert a tanítvány tudja: az irgalmas Isten várja, hogy szavára igent mondjunk, akaratát elfogadjuk. A mai napon is erre vár! Ez a perc is lehetõség a hozzá térésre – ne mulasszuk el!
A nap éneke:
AZ ÚR IRGALMA VÉGTELEN
1. Az Úr irgalma végtelen,
Ezt folyton érzem én,
Ha bár nincs semmi érdemem,
Ő mégis hord kezén.
2. Nincs arra szó, sem gondolat,
Mi jóval áld az Úr,
Ha lankadok, Ő szárnyat ad,
És terhem mind lehull.
3. Sok itt a bűn és küzdelem,
Az orkán zúgva dúl,
De minden vészben tengeren
Megtart, megvéd az Úr.
4. Ha véget ér az életem,
Új otthont nyújt az ég,
Ott még szebb hangon zenghetem
A Bárány énekét.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. szeptember 1. csütörtök 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
„A ti szemetek boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.”
Máté 13:16
(Péld 20:12; Róm 11:13–24; Mt 10:40–42)
A tanítványok szeme nem volt boldog, mert aggódva látták, hogy néhány haluk és néhány kenyerük van csak. Meg is kérdezték: mi az ennyinek? Az apostolok füle sem volt boldog, mert hallották az írástudók fenyegetését és Jézus háromszori bejelentését szenvedésérõl és haláláról. De mindenkinél boldogabban tágult szemük a Feltámadottra, és boldogan hallották: „Tegyetek tanítvánnyá mindenkit!” A legboldogabbak pedig azok, akik ma is hallgatják és megtartják beszédét.
A nap éneke:
Ó, BÁR MEGTARTHATNÁM
1. Ó, bár megtarthatnám törvényed,
És néked élnék szüntelen!
Serényen járhatnám ösvényed,
S el nem hagynám azt hűtelen!
Hogy szavad lenne Istenem,
Teher helyett öröm nekem,
Teher helyett öröm nekem!
2. Ó, vajha én minden beszéded
Komolyan megfigyelhetném,
S ami nincs tetszésedre néked,
Bárcsak mindazt megvethetném;
Segíts, Uram, hogy énbennem
Akaratod végbe menjen,
Akaratod végbe menjen!
3. Ó, lenne bár igéd vezérem,
Világom és irányadóm,
Legvégső szóm, zsinórmértékem,
Buzdítóm és tanácsadóm;
Hogy felismerve jót s igazt,
Szilárd lennék és tenném azt,
Szilárd lennék és tenném azt!
4. Bár mindig hinnék szent igédben,
Minden körülmények között,
Engedelmes lennék egészen
Beszédednek minden fölött;
Magamnak azt engedve meg,
Amit igéd megengedett,
Amit igéd megengedett!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
