|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
2009. október 31. Szombat
„Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit "törvénye" által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.”
Róma 3:21-28
(Zsolt 86:16; Róm 5:1; Kor 1:29; Gal 6:13-14; Ef 2:9; Jel 9:1–12)
Korunkban szinte minden megváltozik. A megszokott életvitel már a múlté. Új utak épülnek – figyelnünk kell az útbaigazító táblákra, különben eltévedünk a megszokott úton is.
Új pénzérménk van – figyelni kell, nehogy a húszas helyett kétszázassal fizessünk. Nyomtatványok kitöltésekor, ügyintézések során – egyre jobban kell figyelnünk, mert félrevezethetőek vagyunk!
Lelki életünk, hitünk környezete is jelentősen megváltozott – figyelnünk kell, különben eltévedünk!
A reformáció ünnepén jöjjetek, kérjünk az Úrtól éberséget, figyelmet, készséget és képességet észrevenni a jó utat, és felismerni a rosszat! Nem járhatjuk a „megszokott” utakat! A szabadulás érdekében minden erőt be kell vetnünk! Erősnek látszik az ellenfél, de a mi Segítőnk sokkal erősebb!
Emlékezzünk a hősökre! 1517-re, a reformáció bajnokaira, hőseire, áldozataira. Hitelődeink mindent vállaltak hitükért, szabadságukért, a változásért.
Álljunk meg az igazi Hős, Jézus Krisztus előtt! Jöjjetek, nézzünk fel Jézusra, hitünk fejedelmére! Ő, a mi Utunk, Igazságunk, és Életünk.
Deformálódott életünket hozzuk Urunk elé, hogy legyen általa megszentelt emlékezésünk ezen az ünnepen, melyen újra megerősödhetünk a reformáció idején felfedezett örömhírben. Békességben vagyunk az Istennel, mert Jézus áldozata által megbékélt velünk. Így tekint ránk most, és így fog ránk tekinteni majd egykor is. Csupán hinnünk kell ezt, elfogadnunk, és akkor ránk vonatkozóan is valósággá lesz.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
2009. november 1. Vasárnap
„Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”
Jakab 4:10
(Zsolt 75:8; Hab 2:9–14,19–20; Kol 1:21–23)
Érdekes módon a reformáció ünnepe és a halottakra való emlékezésünk egybeesik. Mindkettőnek a komoly intelme: „Alázzátok meg magatokat…” Ez pedig nem valami önmarcangolás, hanem „kereteink” meglátása és az Isten „magasztalása”, nagynak, a „kereteken kívülinek” látása és megvallása – itt kezdődik a hit, és ennek „koronája”: az Úr „felmagasztal titeket”.
Most, halottak napján is emlékezzünk elődeinkre, őseinkre! Lássuk meg életükben az Úr munkáját akár hívők voltak, akár nem! Mert az Úr munkája az is, mikor a szülők fel nevelik tisztességgel a gyermekeiket, és az is, mikor munkáját az ember becsülettel elvégzi. Vegyünk példát tőlük! De vonjuk le a tanulságokat is, okuljunk hibáikból, tévedéseikből! Tisztítsuk meg az emlékezés visszapillantó-tükrét!
Gondoljunk magunkra is! Nekünk is el kell majd távoznunk. A visszapillantó-tükörben magunkat is néznünk kell; az ősökhöz viszonyítva is, de önmagunkkal szemben is. Változtunk sokat, és még fogunk is. De mire…? Egyedül az üdvösségre való változás őriz meg. Ma, ne csak halottaidra gondolj, hanem a halálra is: a magad halárára. Hiszen az nem más, mint a menny kapuja.
„Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!” (Zsid.lev 13:27)
„Halottak napja: visszapillantó-tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz, azok már nem előznek.”
(Bertók László: Halottak napja, részlet)
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
2009. november 2. Hétfő
„Az Úr eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.”
Zsoltárok 98:9
(Ján 5:30; 1 Ján 2:18–29; Kol 3:18–4:1)
Koncentráljunk erre a szóra: „eljön”. Mondhatjuk múlt időben: eljött, de nem ítélettel, hanem kegyelemmel. Eljön ma is igéjében és erejével. S el fog jönni még egyszer, de már azért, hogy ítéletet mondjon. Különös íze lehet éppen mai életünkben ennek a két szónak: „igazságosan” és „pártatlanul” fog ítélni. Ítéletében semmi érdek nem lesz! Vessük alá magunkat ítéletének ma, hogy akkor felmentést nyerhessünk!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
2009. november 3. Kedd
„Ellenségeink fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát.”
Nehémiás 6:16
(ApCsel 9:3–5; Máté 26:36–41; Kol 4:2–6)
Isten népének mindig voltak ellenségei is. Ebben az igében azokról van szó, akik a babiloni fogság után gátolták a jeruzsálemi templom újjáépítését. De talán azt is mondhatjuk – gondoljunk például Gamáliel tanácsára! –, hogy a történelem folyamán nekik is többször fel kellett ismerniük, hogy az egyház építése Istentől van. Ezért mondta Jézus, hogy az általa épített egyházon semmi nem „diadalmaskodik!” Nekünk csak azt kell kérni, és arra kell vigyázni, hogy ne az „ellenségek”, hanem az „építők” között találtathassunk!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
2009. november 4. Szerda
„Az Úr ezt mondta Gedeonnak: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség.”
Bírák 6:23–24
(Ján 14:27; Márk 13:30–37; Kol 4:7–18)
Ott és akkor Gedeonnak személyre és esetre szóló ígéret hangzott el: ne félj, nem halsz meg. Krisztusban ez az ígéret kiszélesedett, és mindenkinek szólóvá lett! Életünk pedig ezért az ígéretért hálás szolgálattá lehet, békességéből élve neki „oltárt építeni”, szolgálni mindennap – az örök béke és élet jegyében.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Kegyelem, napról - napra 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
2009. november 5. Csütörtök
„Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
1 Mózes 3:6
(Róm 5:17; Zsid 13:1–9; Kol 3:12–17)
A „bűneset” bizony ismétlődő történet is! Bennünket is sok minden „csábít”, és nekünk is sok minden „kívánatos”, ami pedig tilos és bűn!
S nemcsak mi eshetünk el, hanem magunkkal sodorhatunk másokat is, akik velünk, körülöttünk élnek. A végső napra tekintés s még inkább „Isten őrizzen” minket ma is – nemcsak a bajoktól, hanem az eleséstől, bűntől is.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
