|
Ünnepek: Óév napja 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
"Most is egy év határánál..."
Óév napja van. Sokan vidáman, zenével, tánccal töltik ezeket az órákat, ám a zene és a tánc sokszor csak a felejtés eszköze. Azt szeretnénk elfeledni, hogy voltaképpen milyen szomorú a sorsunk, hogy mulandók vagyunk. Mások talán úgy vélekednek: sok év van már mögöttünk, így jól ki kell használnunk a hátralévõ idõt. Vagy arra gondolnak: meg kell ugyan halnom, de a gyermekeimben tovább élek… Amíg magunkban gondolkodunk, nem jutunk sokra. Ha Isten nélkül vagyunk, nincs világosságunk. Így az idõ rohanását sem értjük helyesen.
Jézus a világ világossága. Nélküle nem értjük ezt az életet. Olyan az élet számunkra, mint egy néma- vagy egy idegen nyelvû film, amelyet nem szinkronizáltak. Csodálatos adottságunk, hogy tudunk gondolkozni – de hamisan látunk mindent, amíg Jézustól nem kapunk világosságot. Valljuk be: emberi gondolkodással csak oda jutunk, hogy „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk”…
Mit mond nekünk a Biblia óév napján, amikor megérint minket a mulandóság szele? A Biblia világosan kimondja a szomorú tényt: „Minden test olyan, mint a fû, és minden dicsõsége, mint a mezõ virága – és itt jön a biztató folytatás –, de az Úr beszéde megmarad örökké” (1Pét 1:24–25). Isten Igéjének döntõ üzenete nem a mulandóság és a halál, hanem elénk állítja az egyetlent, ami megmarad: az Isten beszédét. A Biblia szerint az élet kezdete az Ige (Ján 1:1). A teremtés is azzal kezdõdött, hogy Isten megszólalt, beszélt, és kimondta azt, hogy legyen… Figyeljünk fel arra, hogy Isten szava nem emberi szó, hanem „ige”. Mi az ige? Teremtõ erejû szó. Történik velem valami, amikor Isten megszólít, és beszél hozzám. Mit kapok? Nem betût, nem szavakat. A Biblia képeket használ, hogy megértesse az ige lényegét. Például az ige mag, világosság, kenyér, erõ…
Most egy év határánál állunk. Ilyenkor úgy szeretnénk a jövõnkbe látni, de Isten bölcsessége és szeretete eltakarja elõlünk a jövõt. Ez nem azt jelenti, hogy vaksötétbe lépünk. Örökké megmaradó igéjével megszólít, és kínálja a világ világosságát, Jézust. Csak egy kérdés marad: merjük-e óév estéjén a mulandóság miatt szorongó szívünkkel szembe az örök élet csodálatos ígéretét állítani?
Induljunk hát tovább vándorutunkon egy szép óév esti ének utolsó versével:
„Míg nappal van, munkálkodjunk Szeretetben, hitben! S jövõnk felõl ne aggódjunk, Mert velünk az Isten.”
Elérkeztünk hát az esztendőnek végére,
Kívánok Nektek s mindannyiunk részére:
Áldást, békességet 2011-nek évére!
Fizetésünk több legyen, mint sokaknak az éhbére,
Ne legyünk magunknak s másoknak se terhére!
Legyen minden ember Másiknak a testvére,
Üljünk minden reggel saját magunk hévére!
Ügyeljünk útjaink helyes megtételére,
Maradjon időnk kultúrára, ne csak mindig TV-re!
Legyen ruhánk nyárra, őszre, tavaszra és télre,
Igyunk pezsgőt mindenki egészségére,
Semmiképp mások sikertelenségére!
Legyen gondunk egymás megértésére,
Ki rászorul, menjünk segítségére!
Legfőképpen ügyeljünk Isten igéjére,
Homályunkból jussunk tiszta fényre!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2010-12-31 13:43 : .
|
|
|
Ünnepek: Újév napja 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
A jövendőt keressük
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz… Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük… Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét!”
(Zsid 13:8, 14-15).
Egy új esztendő még bizonytalannak tűnő kezdő lépései kopognak a végtelenbe siető idő-országúton. – Tegnap még elmúlásról beszéltünk, ma pedig, mivel kezdet van – úgy tűnik –, az idő az előrejutás, a célba érkező haladás fontos tényezője. Vajon így léptünk-e a múló és mégis cél felé siető idő útjára, hogy a mi utunknak is, a mi lépéseinknek is célja van? A cél a jövendő, az, ami már időtlen, elmúlások és újrakezdések nélküli örökkévalóság!
Jó, hogy földi életünkben az idő elmúló és újrakezdődő szakaszokból áll. És jó, ha az életünk is azt mutatja: megállás után – „nem mondom, hogy már elértem volna” – továbblépés a cél felé.
Elérjük-e a célt?
Mi erre a garancia?
Jézus Krisztus örökkévalósága! – Az, hogy aki elkezdte bennünk a jó munkálását, be is végzi. Csak engednünk kell, hogy ténykedjék az életünkben Szentlelke által, és igyekeznünk kell azon, hogy munkatársaivá váljunk! – Ebből az alaphelyzetből kiindulva vagy újrakezdve, célba érhetünk. Akkor az időnk nemcsak múlik, hanem telik, beteljesedik!
Megvan-e ez az alapod, ez a biztos kiindulási pontod?
Állj a Kősziklára és lépkedd vele végig a következő múló időt, és fokról fokra teljesedj be vele, mert ő az Út és a Cél! Legyen Élete a Te utad és úton járásod az ő élete! Akkor benne, vele és általa megtalálod a jövendőt!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Ünnepek: Március 15. 13 éve, 1 hónap
|
|
|
A Nemzeti Ünnep üzenete
Március idusa a magyar nép számára a legmagasztosabb, legreményteljesebb nemzeti ünnep.
A forradalmat elindító március 15-e azóta is nemzeti jelképünk: a szabadság kivívásának, megőrzésének és visszaszerzésének örök szimbóluma. Népünk 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogy a mindenkori államhatalom hogyan vélekedett erről. Isten, hívőben és nem hívőben egyaránt használhatja ennek a csodálatos történetnek tiszta értékeit, hogy megerősödjünk igaz elkötelezettségünkben.
Hogyan?
Kiállva Isten mellett bátran, szégyenkezés nélkül.
(„Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” - Márk 8:38)
Kiállva az ártatlanokért és elnyomottakért, ahogy Jób is tette.
(„Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője. A vaknak szeme voltam, és lába a sántának. Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam. Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.” - Jób 29:12,15-17)
Kiállva minden igazságtalansággal szemben, tudva, hogy „aki igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás.” (Kolossé 3:25)
Nem saját érdekünket és hasznunkat tartva szem előtt:
- nem a tolvajjal cimborálva (Zsoltárok 50:18),
- nem kenőpénzt várva (Ézsaiás 1:23) igyekszünk igazságocskáinkat őrizgetni.
Hanem ha hátrányunk is származik belőle pillanatnyilag, de az igazságnak mégis utat készítünk.
Így kiállni csak egyenes gerinccel és emelt fővel lehet. Az erő még akkor sem bennünk van, hanem Krisztusban. De becsületes életvitel és tiszta szív nélkül senki sem alkalmas Isten erejének befogadására. A Mindenható erejének még árnyéka sem vetülhet a zavaros és megalkuvásokkal terhes lélekre. A világ aranyszabálya: akié a pénz, azé a hatalom, az szabályoz, de keresztyénként bizonyosak vagyunk abban, hogy Isten szabályoz, hisz ő a törvényadó is. Ezért merünk, ezért tudunk kiállni. A kiállás Isten hangjának hallatása. Hit elődeink hosszú sora állt ki a lelkiismeret és vallás szabad gyakorlásáért, a gyengék és kirekesztettek felemeléséért. Ebbe a sorba kell nekünk is beállnunk!
A társadalmi kiállás egyik legfontosabb tere a sajtó. A márciusi ifjak épp ezért legelső feladatuknak tartották a sajtószabadság megteremtését. Mert nem szabad addig a sajtó, míg Istent csak bizonyos részeibe engedik be, és nem szabad addig, míg nem a védtelenek, gyengék és elnyomottak oldalán áll, és nem szabad addig, míg eltűri és szemet huny az igazságtalanságokkal szemben, és nem szabad addig, míg nem a teljes igazságot képviseli. Magyarországon sajtószabadság van, de a sajtó mégsem szabad: még nem tölti be küldetését.
Miért? Mert nem a törvény teszi szabaddá a betűket, hanem az azt megfogalmazó lélek. Aki e nélkül áll ki, hazugságba dönti hallgatóságát, olvasóit is. 163 évvel ezelőtt a szabadelvűséget nem a házastársak számában, nem a pénzügyi ügyeskedésben, nem a jogi csűrés-csavarásban mérték, hanem úgy értették, hogy a nagyra, magasztosra és nemesre törő lélek alkotásai nem csupán egy szűk társadalmi réteg joga. Mert aki Isten számára szabad, az szabad igazán: annak lelke telis-tele gyönyörű gondolatokkal, csodálatos tervekkel, tiszta szándékokkal, erős akarattal, igaz szeretettel. Az az ember Krisztusban nyert szabadságát az Istennek mint Atyának ajánlotta fel, hogy teremtsem, hogy építsen, hogy oktasson, hogy neveljen, hogy vezessen.
Nem szabadna még annak kiállnia, ki eladta magát Istenen kívül bármilyen hatalomnak, legyen az párt vagy egyház vagy cég vagy a Mammon vagy saját képmása, mely előtt tetszeleg. Ma a szabadelvűség sok esetben csak az elvek szabadságát jelenti, de nem a gyakorlatét. Ha összefognak ugyanazon szabadelvűek, már egymáshoz igazodnak, ott már nem szabadok. De a keresztyént Vezére nem kívülről, hanem bensejéből kell hogy vezérelje. Ezért szabadsága megingathatatlan: elveszthet mindent sorba, ha Krisztus megmarad neki. Ez a szabadság a hívők kiváltsága, de bátorság kell élni vele. És ez a szabadság a garanciája az örök ifjúságnak, mert ebben a szabadságban a Lélek frissességével él. A Lélek ifjúságának semmi köze az életkorhoz, a laza stílushoz, a ránctalanításhoz, a szexuális vágyhoz, a kalandozáshoz, mint ahogy ma sugallják. Mert a test megöregszik, s végül visszatér a földbe, ahonnan vétetett. De a belső ember napról napra való újulást, fiatalodást élhet meg.
Kell is a léleknek ez az ereje ahhoz az isteni feladathoz, mely minden tanítványra bízatott: "Íme, én elküldelek titeket mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!" (Máté 10:16)
Az igaz lélek örökké ifjan és szabadon áll és szól, s hangját nem veheti el senki.
ISTEN LELKE
Szerző: Novák László
Hová Isten Lelke hatolt:
Alvó ébred, éled a holt.
Eloszlik az éj homálya,
A bűneit tisztán látja.
Ki megdöbben, szíve sajog,
Oda megy, hol bűnök, bajok
Terhe lehull, semmivé lesz:
Az Úr Jézus keresztjéhez.
Hol működik Isten Lelke,
Erőt nyer a félénk, gyenge.
A tudatlan bölcsességet,
Vigaszt, kit a bánat éget.
Megújul a szív, a lélek,
Szeretet, hit, remény éled,
A szó, a tett mind azt mondja:
– Ez is Jézus megváltottja!
Isten Lelke oda tér be,
Ahol hívják várva, kérve.
Ajándékot oda vihet,
Ahol talál nyitott szívet.
Ott nyugszik meg, csak ott marad,
Hol meghódol az akarat,
Intelmének híven enged, -
Csak oda visz győzedelmet!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Ünnepek: Virágvasárnap 13 éve
|
|
|
„Jézus, Tavasz és Jeruzsálem”
Aki már járt arra az tudja, hogy utolérhetetlen élmény végignézni Galilea hegyein, megcsodálni a tóról a tájat, mert a vidék ma is úgy tárul elénk, mint egykor, úgy, ahogyan Jézus látta. Megmutatkozik az evangélium mint átélhetõ valóság, és az utazó úgy tartja kezében a Bibliát, mint egy útikalauzt.
Jézus Galileában élt, vagy ahogyan a teológia fogalmaz: nyilvános mûködésének legtöbb idejét ott töltötte. Idõrõl idõre felment Jeruzsálembe, de ezek után az ünnepi látogatások után mindig Galileába tért vissza. Jeruzsálemben úgy említik õt: „a galileai”, szûkebb hazájában így ismerik föl: „…nem az ács fia ez?” (Mt 13:55)
Galilea messze volt Jeruzsálemtõl; fenn, északkeleti irányban feküdt. A távolságot tovább növelte a samaritánusok közbeékelt vidéke, amelyet hívõ zsidó ember nagy ívben elkerült, ha útja arra vezetett volna. Galileát a pogányok vidékének, a politikai ellenállás és a forradalmak melegágyának is tartották, és az Írásban is fönnmaradt Nátánáel kérdése: „Származhat-e valami jó Názáretbõl?” (Ján 1:46) Ez a lenézett vidék azonban Jézus személyének köszönhetõen a csodák kertjévé változott. Azóta, hogy ide, egy Názáret nevû kis faluba érkezett üdvözlettel az angyal, Máriát az öröm hírével szólítva meg: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” (Luk 1:28) Hogy aztán egyszülött Fiában az Úr a kegyelmébe fogadja mindazokat, akiket a názáreti Jézus tanítása megérintett, szeretete megtisztított, akik hozzá siettek gyógyulásért.
Az evangéliumok ma is úgy hozzák elénk a galileai történeteket, hogy magunk is odakuporodhatunk Jézus lábához a sokaságban, hallgatva a Hegyi beszédet… A tömeg lélegzetvisszafojtva figyel, mert Jézus hatalommal szól. Ezzel a hatalommal tisztítja meg a leprás embert, mikor lejön a hegyrõl, és ezáltal terjeszti ki Isten irgalmát a kapernaumi pogány százados szolgájára.
De ez a vidék a terepe a tanítványok elhívásának is. Szinte látjuk, ahogyan Jézus odalép a Galileai-tó partján küszködõ, egyszerû halászemberekhez, és olyan természetes, ahogyan megszólítja õket: Kövessetek engem… És azok követték õt. A kenyér és a hal szaporításának a csodája, a leprások és a vakok gyógyítása, a viharos tenger lecsendesítése, annak átélése, hogy mit jelent a viharban Jézussal egy hajóban lenni: ez mind Galilea. Isten csodáinak kertje volt akkor, amikor Jézus ott járt.
Aztán eljött az a tavasz, amikor a virágzó Galileát egyszer csak maga mögött hagyta Jézus – mert eljött az õ ideje. Ekkor arccal Jeruzsálem irányába fordult, és elindult arra az utolsó ünnepi látogatásra, amelynek kezdete virágvasárnap volt. „…ment: virágosan, szamárháton és sírva. / A Biblia írja, / Hogy Nagypéntekre nem is gondolt, / Csak ment, ment és a szíve szomj volt” – írja Ady virágvasárnapi versében (A szamaras ember).
A nagypéntek azonban elérkezett, és ismerve a galileai évek történéseit, az irgalmasság két kézzel való szórását, azóta minden nemzedék föl kell, hogy tegye a kérdést: hol voltak akkor azok, akikkel annyi jót tett? Hiszen az ünnepre fölment Jeruzsálembe a fél ország, és mégis csak egyetlen pogány százados ajkáról futotta a bátor bizonyságtételre – a kereszt tövében: „Ez az ember valóban igaz volt.” (Luk 23:47)
Ez az elmulasztott hitvallás az, ami azóta is munkál a keresztény ember lelkében, s ami akkor is a sajátunk, ha naponta részesülünk Jézus megbocsátó szeretetében. És talán ez hajtja a keresztény embert, hogy gondolatban – modern korunkban is – végigkísérje õt a Via Dolorosa stációin, a fájdalmak útján, közben kiszûrve lelkébõl a nyüzsgõ piaci zsivajt, a békétlenséget, az értetlenséget, hogy majd megrendülten érkezzen a nyitott sírhoz, és a sírkertben biztathassa magát az angyal szavával: „Mit keresitek a holtak között az élõt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt…” (Luk 24:5–6) A zarándok maga is emlékezni próbál: mi minden történt Galileában, és végigjárja azt az utat is, akkor is, ha tudja, hogy a templomok, a tárgyak csupán jelképek és emlékeztetõk. Mert a szívünk ma is szomj, egyre csak szomj, és mindig azt várjuk, hogy „…e vén legenda megderül: / Tán kerül / Ezután is szamaras ember / Másokért küzdõ szerelemmel…
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Ünnepek: Nagypéntek 13 éve
|
|
|
Egyik oldalon az emberi butaság, féltékenység, irigység és aljasság azok részéről, akik maguknak gondolták azt a dicsőséget, hogy a zsidóság megmaradt a világban. Másik oldalon a megdicsőülés és megváltás szent eseménye. Az eredményt Isten hirdette ki, annak az üdvtervnek véghezvitele és befejezése során, amelyet már a világ teremtése előtt eldöntött szeretete által, saját akaratából és tetszése szerint, nemcsak a zsidóságra nézve, hanem az egész emberiségre vonatkozóan.
Amikor az Úr Jézus Krisztusban kijelentette magát, garanciát vállalt a megváltásra, amelyet személyválogatás nélkül, minden egyes embernek kegyelemből felkínált, és megígérte az új eget és új földet (Ézs 65:17; Jel 21:1-5), ahol az üdvösség gyönyörűségében valósul meg az ember számára Isten akarata. Isten úgy vonta be tervébe az embert, hogy rögzíti: mindennek alapja a hit, ami nem fenyegetettségből származik, hanem az ő üzenetéből, Jézus Krisztus beszéde által. Ez a beszéd pedig az Ige, maga Isten.
"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1:1)
"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1:14)
"...a te igéd igazság." (Jn 17,17)
A kör bezárult. Isten = Ige = Jézus = Krisztus = Igazság. Őt csúfolja meg az ember nagypénteken. Az aljasság, a gonoszság csúcsa a mélység legalja. Az Úr Jézus előző nap az imájában jelentette az Atyának: "...elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál..." (Jn 17:4) Kinek, kiknek, mit, hol, mikor, miért, mivel, kiért, ki ellen és kinek a dicsőségére? Kinek a felhatalmazásából, kinek a végrehajtásában és milyen indítékból? Ez a beszámoló döntő az emberiség történetében, hitéletében és üdvösségében való reménységében. Ezzel a beszámolóval Jézus Krisztus váltót állított ki az emberiség számára. Kereszthalálával pedig beváltotta, minden ember számára elérhetővé, kézzel foghatóvá tette azt az értéket, amely ennek a váltónak a fedezete: Isten léte, valósága és ígérete; az üdvösség és az örök élet maga. A végrendelet, az "utolsó szó jogán" a halál küszöbén, de a győzelem biztos tudatában, a mérhetetlen szenvedésben hangzik el Krisztus hét szava már a kereszten, ami tulajdonképpen összefoglalja mindazt, amit az Úr üzent és Jézus Krisztus elvégzett itt a földön.
A kivégzőosztagra vonatkozóan és átvitt értelemben is a feloldozás, a bűnbocsánat cselekménye: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lk 23:34) A latorra vonatkozóan, de minden bűnösre, a sohasem késő tényében a megváltás, a bűnbocsánat és az örök élet ígérete: "Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23:43) A gondoskodás, a szeretet, a tiszteld apádat és anyádat törvényi örökség: "Asszony, íme, a te fiad! ...Íme a te anyád!" (Jn 19:26-27) Az élet vize az, ami az ő áldozatában jelenik meg, aminek forrása az Atya: "Szomjazom." (Jn 19:28)
Jézus Krisztus szolgai formában folytatott tevékenysége lezárult. Elvégezte a rábízott munkát. "Elvégeztetett." (Jn 19:30) Mielőtt még a sátán ellen harcba indult, lelkét az Atyának ajánlja a hűséges Fiú: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" A döbbenet, a fizikai fájdalom felett ezt a fájdalmat az hatványozta még, hogy Jézus nemcsak az emberek által maradt magára a világ bűnével, hanem átmenetileg az Isten is elhagyta őt. " Éli, éli, lamá sabaktáni! azaz: "Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engemet?" (Mt 27:46) Elképzelhetetlenül nagy fájdalom ez, amitől Jézus Krisztus megóvott minket, mert ő soha, egy pillanatra sem hagy magunkra bennünket. Mert "Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel." (Ef 1:7) Magasztaljuk őt ezért!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Ünnepek: Húsvét 13 éve
|
|
|
Feltámadott!
Nemrég volt Karácsony; amikor az Úr Jézus születését ünnepeltük, és immár Nagypéntek, Húsvét is bekövetkezett. Tudjuk a Bibliából, próféciákból, hogy Õ azért született, hogy meghaljon helyettünk, a Golgotai kereszten. Noha óriási dolog, hogy Isten emberré lett és itt élt a földön, hozzánk hasonlóan - de bûn nélkül; azonban még nagyobb dolog, hogy meghalt érettünk!
A feltámadás kérdése, problémája minden korszakban érdekelte, s így ma is érdekli az embereket. Sokakat csak annyiban, hogy valójában volt-e, avagy lesz-e feltámadás? Másokat közelebbről is érdekel ez a tény, ezért azt is szeretnék tudni, ha volt akkor hogyan történt, ha meg lesz, hogyan fog történni, és milyen is lesz valóban a feltámadott test. Istennek Igéje elmondja mindazt, amennyit nekünk tudni kell róla, habár még sok részlet érdekelné és érdekli a kíváncsi természetû embert; de mindent nem jelentett ki az Úr.
Az Ige számunkra csak annyit mondd, hogy a meghalt Jézust a hét első napjának kora reggelén keresték azok, akik szerették, és nem találták. Kezükben volt a kenet, szívük tele volt bánattal, keserûséggel, szemük megtelt könnyel, mert akit nagyon szerettek, ím, halott. Ráadásul még a megholtat sem találják. Létezik az, hogy még a mi drága Jézusunk holttestét is elvették? Addig amíg a két férfiú fényes öltözetben melléjük nem állt, és nem közölték velük a jó hírt, míg a feltámadottat fel nem ismerték, addig életük élettelen, reményvesztett és sötétségbe süllyedt volt.
Ilyen ma is az életük mindazoknak, akik nem tudnak hinni, akik kételkednek Jézus Krisztus feltámadásában. Pál apostol nekünk is mondja: "Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi hitünk!" Nagyon elszomorító hívõ emberektől azt hallani, vigyázniuk kell, hogy ne vétkezzenek, hogy el ne veszítsék az üdvösségüket. Talán az is elõ-elõ jön ilyenkor a gondolataikban, hogy még sokat kell tennünk ahhoz, hogy a mennybe juthassunk, hogy üdvözülhessünk. Egy éneknek a sora jutott az eszembe, ami szépen kifejezi a választ erre. „Azért jött Jézus, hogy megkeressen, a kárhozattól megmentse lelkem...”
S mi lenne, ha nem támadott volna fel? Hõsi halálát ünnepelhetnénk csak. Nekünk élõ Krisztusunk van! Ezért van a három ünnep együtt a Bibliában. Születés nélkül nincs élet. Ha valaki él, az meg is hal. A legnagyobb csoda, amit egyedül csak az Úr Jézusnál, az Isten egyszülött Fiánál tapasztalunk meg, hogy Õ meghalt, de fel is támadott! “És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:8)
Jézus a keresztfán azt mondta: “Elvégeztetett!” Tehát, ami el van végezve, ahhoz nem kell semmit se hozzátenni. Milyen csodálatos: Õ szenvedett, hogy nekünk ne kelljen. Õ halt meg, hogy mi éljünk. Õ elvégezte, amiért jött! Hálásak vagyunk a Nagypéntekért, de még hálásabbak vagyunk a Húsvétért! Az új élet kezdetéért! A feltámadásért, az öröm ünnepéért. Ez a Keresztyénség. Nem csak emberi vallásosság, emberi szokások. Õ él és mi is élünk! - ez a húsvét üzenete, értelme, örömünk forrása. Ahol élet van, ott öröm van. Nem szeretjük megbántani azt, akit igazán szeretünk. Nem akarunk ellene vétkezni. Mindenben igyekszünk a kedvében járni. Hálásak vagyunk Jánosért, aki rámutatott Jézusra: “Imé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bûneit!” (János 11:29) Aki Hozzá megy, “semmiképpen ki nem veti”! Az egész világért meghalt. Azoké lesz, akik Õt magukévá teszik.
A tavasz, a sok szép virág emlékeztet az új életre. Mikor a virágot levágod a tövérõl, már megszûnik élni, elhervad, aztán ki kell dobni. Ilyen az az élet, aminek nincs kapcsolta Jézus Krisztussal, az Élettel: ott a halál munkálkodik. A János Evangéliuma 15. részében ez gyönyörûen le van írva. Õ az élet. Ha a sírban maradt volna, mindezt nem mondhatná magáról és nem lehetne reménységünk. Nekünk élõ Krisztusunk van! Ezért énekeljük ezt, minden nyelven: Halleluja és Hozsánna!
Gondolkozzunk el nagyon komolyan ezekben a napokban, amikor Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, ki tudja már hányadik alkalommal életünk folyamán, és igyekezzünk, hogy mi is e boldog és szent nép közé tartozzunk, amely meghalt a világnak, s amely részese lesz az első feltámadásnak.
Miért? Mert Jézus él! Feltámadott!
HÚSVÉTI ÉNEK
Győzelmet zengjen föld és ég,
Istennek légyen dicsőség!
Legyőzte Jézus a halált,
Ő nékünk életet talált.
Ó, Jézus, győztes jó Urunk,
Trónodnál íme, hódolunk!
Békéddel áldd meg szívünket,
Félelmektől ments meg minket!
Légy áldott! Néked éneklünk.
Halálod által élhetünk,
Győzelmed által győzhetünk,
A mennyben fenn dicsérhetünk.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
