|
Édesanyák köszöntése 13 éve
|
|
|
Gerzsenyi Sándor: Anyám
Ajándékul adott téged Isten,
Ahogy földnek adta a napot:
Aranynál is drágább vagy te nékem,
Az Úr Istennek érted hálát adok.
Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.
Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatod nem felejtem el:
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.
Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád:
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.
Virágcsokor helyett - Igecsokor
„Boldogok, akiknek tökéletes az útjuk, akik az ÚR törvénye szerint élnek.
Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt…”
Zsoltárok 119: 1-2
„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.
Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!”
Zsoltárok 119:9-10
„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
Áldott vagy te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre!”
Zsoltárok 119:11-12
„Ajkam fölsorolja szád minden döntését.
Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek.”
Zsoltárok 119: 13-14
„Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre.
Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.”
Zsoltárok 119: 15-16
„Az Úr törvénye tökéletes, Felüdíti a lelket.
Az Úr intő szava határozott, Bölccsé teszi az együgyűt.
Az Úr rendelkezései helyesek, Megörvendeztetik a szívet.”
Zsoltárok 19:8-9
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.”
2 Timótheus 3:16
Az ároni áldás:
„Áldjon meg téged az ÚR,
és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az ÚR,
és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az ÚR,
és adjon neked békességet!”
4 Mózes 6:24-26
Áldás a IV. századból
Legyen az Úr előtted…
… hogy megmutassa mindig a helyes utat.
Legyen melletted…
… hogy ölelő karjával védjen.
Legyen mögötted…
… hogy alattomos támadásoktól is megvédjen.
Legyen alattad is…
… hogy kimenthessen az ellened vetett csapdákból.
Legyen benned…
… hogy megvigasztaljon szomorúságaidban.
Legyen körülötted…
… hogy minden bánatot felfoghasson.
És legyen fölötted szüntelen áldásával.
Így áldjon meg Téged, a mindenható és irgalmas Isten,
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
Gerzsenyi Sándor: Zsoltáros köszöntő
Az Úr legyen megőrző Pásztorod!
Nem látsz hiányt soha, míg őt szolgálod.
Kik benne bíznak, mind-mind boldogok!
Ő legyen néked üdvöd, boldogságod!
Ha szomorú lesz szíved, ő bezörget
Hozzád, és megújítja hitedet.
Megsokasítja elfogyó erődet:
Az Igazság szent ösvényén vezet.
Ő akkor is oltalmad, őriződ,
Ha rádborulna a halál árnyéka…
Élj igaz szívvel Istened előtt:
A hűségben csak így lehetsz te példa.
Csordultig lesz a szíved boldogsággal,
Hisz égi irgalom, jóság vezet.
Az Úr házában lelked égbe szárnyal…
Örökké őrzi, áldja éltedet.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Mennybemenetel napja 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Jézus, szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta az apostoloknak, hogy ő él. Amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: ’Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.’ Ők megkérdezték tőle: ’Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?’ Így válaszolt: ’Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.’ Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: ’Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.’ Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel.”
(Apostolok Cselekedetei 1:2-14)
„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”
(1.Korinthus 15:19)
Mennybemenetel napja.
Úgy is mondják, hogy áldozócsütörtök, de legjellemzőbben azt mondhatjuk, hogy az „elfelejtett ünnep”.
Megdöbbenve hallottam a napokban, hogy vannak olyan keresztyén gyülekezetek, ahol a lelkipásztor most próbálja összeszedni a gyülekezetet, hogy ezen a napon újra tartsanak istentiszteletet, mert már évtizedek óta nem volt istentisztelet.
Mennybemenetel napja? Megemlékezünk róla, mert benne van a Bibliában? Egyáltalán: milyen gyakorlati jelentéssel bír ez a nap a mai kor keresztyén embere számára? Talán ott találjuk meg, ott értjük meg a mennybemenetel napjának a valódi jelentését, hogy a Krisztushit az nem csak elvárás Istennel szemben, nem is csak valami jövőbeni, majdani váradalom, hanem mindkettő. Mindkettő a maga helyén. A maga idejében. És erről beszél a fenti ige üzenete is. Hogy Krisztusba igenis bele lehet kapaszkodni. Komolyan lehet venni jelenlétét, jelenvalóságát az életünkben, a mi világunkban, az egyházunkban, a gyülekezetünkben is. Ugyanakkor komoly átgondoltsággal kell tudatosítanunk magunkban, hogy a Krisztusvárás ádventi időszakában élünk, amikor test szerint nincs jelen a Mester. Más viszonyok, szabályok vonatkoznak hát keresztyén életünkre, mint a Krisztust test szerint ismerő tanítványokra vonatkoztak hajdanán. És ez mégsem valami tudathasadásos helyzet! Ez maga a keresztyén létforma a Krisztus mennybemenetele utáni és a Krisztus visszajövetele előtti korban.
A mai korban is. A mi korunkban is. A mi életünkben is!
... hát itt van a mai nap, a mennybemenetel napjának gyakorlati fontossága!
Csak ez az élet! – hangzik a korinthusi levél igei gondolata.
Vagy ahogy ezt a hozzáállást értelmezhetjük másként: Élj a mának! Mennyire, de mennyire hódit manapság ez az életfilozófia! Hatására ilyen és ezekhez hasonló magatartásformák vesztek el, váltak megmosolygottá, mint: türelem, várakozás, lemondás, ... és még sorolhatnánk. Helyükbe a fogyasztás bálványai léptek: Vedd és vidd! Használd! Élvezd, de azonnal! Szerezd meg, de mihamarabb!
Nem ér már rá a mai ember Istenen, meg valami mennybe ment Krisztuson gondolkodni, elmélkedni! Nem ér már rá a mai kor elfoglalt, rohanó embere vasárnap a templomban ájtatoskodni, ... nem beszélve a hétköznapokról, ... például egy csütörtök délelőttről, vagy délutánról, mint a mai nap is.
... és ha mégis, akkor is, ... valahogy ez az „azonnal szemlélet” befurakszik, betör a hitbe, az emberi lelkek istenkeresésébe is. „Hiszek Istenben, ha most, ha azonnal meggyógyulok!” – mondja az egyik. „Hiszek Istenben, ha most, ha rögtön helyre is áll a lelki békém, vagy a családi harmónia!” – mondja a másik.
... már nincs hit a megszentelődésben, a tudatosan felvállalt és bejáratott keresztyén életútban, az egyre mélyebben és komolyabban megismert Krisztusban. Már csak a most van! A „most”-ban pedig egy elvesztett, vagy soha nem is ismert Krisztus hiánya ég az emberi lelkekben.
Csak a halál utáni élet! - vezet félre gyakran a világ valóságától elszigetelődni szándékozó vallásosság gondolkodásmódja, - hiszen így is értelmezhetjük a Korinthusi igeverset
Leginkább temetéseken, temetői igehirdetésekben hallunk erről a valóságos, de egyáltalán nem kizárólagos keresztyén reménységről, hogy az üdvösség a földi lét lezárultával lesz a hívő emberé. Pedig az ige bátran meg is fordítható: „Ha csak a halál utáni életünkben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk!” Mert a reménység, a keresztyén ember reménysége nem korlátozódik sem csak erre a néhány földi évtizedre, sem pedig csak a halál utáni létre.
Pál apostol itt arról tesz bizonyságot, hogy a keresztyén embernek reménysége van, és pedig földi élete során ugyanúgy, mint halála után: a megváltó, megtartó Krisztus Jézusban! A szélsőségesség tehát félrevezet! A végletes kizárólagosság minket magunkat zár ki Krisztus közeléből. Mennybemenetel napján végig kell gondolnunk és el kell fogadnunk azt az emberi logikával nehezen megfejthető csodát, hogy noha szemeinkkel nem láthatjuk az Urat, azaz test szerint nincs jelen, az életünkkel mégis egészen és valóságosan közel lehetünk Hozzá!
Az egész élet! – ez is ennek a korinthusi igeversnek a gondolata.
Az egész életem Krisztushoz tartozik! A test szerinti létem is, meg a most még fel nem térképezhető módon megvalósuló lélek szerinti létem is. És hiszem, hogy mindkettőben Isten elkészítette számomra az Ő megnyugtató, megváltó, megtartó kegyelmét! Ez az Istenben minden idői korláton átlépő meggyőződöttség sugárzik abból az egyszerű mondásból, melyet manapság – talán nem is véletlenül – már egyre ritkábban emlegetnek az emberek: „Úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és úgy imádkozz, mintha rögtön meghalnál!”
Igen! Az egész élet benne van ebben! A földi lét becsülete és azzal egyidejűleg az öröklét becsülete. De hová tűnt el, hová foszlott el mára, mai korunkra ez a becsület? Bizony erre is áll, hogy az ember, aki Isten előtt feladta a becsületet, aki Istennel felmondta a Krisztusban megragadható szövetséget, az rövidesen kitelik az emberi becsületből is, az hamarosan elveszíti emberi szövetségeseit is. Ugyanis Isten bíz meg minket egy egész életre szóló megbízatással. S aki e megbízatást szánt szándékkal visszautasítja, az Isten előtt megbízhatatlan emberré válik. ... s nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy egy Isten előtt megbízhatatlan ember mire jut emberi megbízatásaiban is!
Befejezésül! – ami még nyitva áll előttünk, mint kapu az életbe, ... az a bizalom! Az egész életünkbe biztonságérzetet, belső bizonyosságot hozó bizalom. Az a gyermeki bizalom, hogy habár nem látom Őt, Ő mégis itt van! Hiszen megígérte!
Egy kedves énekkaros kórustársam mesélte, aki gyülekezetében tanítja a vasárnapi iskolás gyerekeket, hogy erőlködve próbálta elmagyarázni azt, hogy Jézus felment a mennybe, látták Őt a tanítványok felemelkedni, eltávolodni, amint a mennyek országának messzeségébe távozik, de azért közel marad az emberekhez, azért találkozhatunk vele. Bár messze van. A gyerekek egy darabig kérdő értetlenséggel néztek rá, aztán egyszer csak az egyik kisgyerek szeme felragyogott, és azt kérdezte: „... és az nem lehet, hogy azért nem látjuk Jézust, mert olyan közel van hozzánk?!”
... de hát nem ezt mondja Ő maga is mennybemenetele előtt kétkedő tanítványainak? „... íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!”
Igen, velünk, velem, veled is! Itt, egészen közel. Egy egész életen át!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Pünkösd 12 éve, 11 hónapja
|
|
|
A Szentlélek kitöltetésének ünnepe.
“Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
(Apostolok Cselekedetei 2:1-13)
Feltámadása után negyven nappal Jézus fölment a mennybe, de távozása elõtt megígérte a tanítványainak, hogy elküldi hozzájuk a Szentlelket, mint Istentõl érkezõ Segítõt, Krisztusnak bizonyságtevõjét, a bûnöknek leleplezõjét, az igazságnak lelkét, aki állandóan velük marad, és vezetni, tanítani, irányítani, tanácsolni, vigasztalni fogja õket és bennünket.
Tíz nappal késõbb Isten Fia be is teljesítette ígéretét, mert a Jeruzsálemben összegyûlt tanítványokról azt olvassuk, hogy mind megteltek Szentlélekkel. A Szentlélek akkor és ma is vezeti, tanítja, irányítja, tanácsolja, vigasztalja Istennek gyermekeit, ha igénylik ezt, és figyelnek rá. A Szentlélek jelenléte a hívõ keresztyénekben megváltoztatta és meghatározta egész életvitelüket, és megváltoztatja, meghatározza a mi életvitelünket is.
Négy dolog kiemelhető, ami a Szentlélek bennünk lakozására utal.
1. A Szentléleknek a bennünk való lakozása új azonosságot teremt. Isten fiaivá lettünk, amely a Szentlélek által való újjászületésnek az eredménye. “Valakik pedig befogadták Õt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek…”,(Ján 1:12) Az Úr Jézus határozottan hirdette a Szentlélektõl való újjászületés szükségességét, mint az Isten országa meglátásának és az oda bejutásnak elengedhetetlen feltételét. Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába. (Ján 3:5)
2. A Szentléleknek a bennünk való lakozása egy új közösséget hoz létre. Magával az Atyával Jézus Krisztus által, Jézus Krisztussal és az Õ testével, a gyülekezettel.
3. A Szentléleknek a bennünk való lakozása új felelõsséggel is jár. Mivel többé nem vagyunk a magunkéi, hanem az Övéi, és az Õ testéhez a gyülekezethez tartozunk, ez a hozzá és a gyülekezethez való tartozás új felelõsséget ruház ránk hívõ keresztyénekre.
4. A Szentléleknek a bennünk való lakozása egy új életstílust követel, amely alárendeltségen, engedelmességen alapszik Isten akarata, vezetése iránt. Többé nem élhetünk úgy, ahogyan az újjászületésnek pillanatáig éltünk, viselkedtünk, beszéltünk, gondolkodtunk, éreztünk, cselekedtünk. Mindennek meg kell változnia, a mi értelmi világunknak, a mi akaratunknak, és a mi érzelmi világunknak is.
Kedves testvéreim, barátaim, akik olvassátok ezeket a sorokat. Ha változást szeretnénk legalább az életnek ezen a négy területén, akkor alá kell rendeljük életünket teljesen a Lélek uralmának és vezetésének!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Új Kenyér 12 éve, 8 hónapja
|
|
|
Augusztus 20-ról eszünkbe jut Szent István, az államalapítás, az új kenyér, az alkotmány és a Szent Korona ünnepe. Ennek oka, hogy korántsem hosszú múltra visszatekintő nemzeti ünnepünket a 20. században minden politikai rendszer a saját elképzelései szerint alakította. Az ünneppel kapcsolatos kifejezések szaporodása, az elmúlt ötven év termése, a második világháború előtt szinte egységesen a Szent István-nap szóhasználat dominált. Miután az ünnep a körmenetből nőtte ki magát, az elnevezés adta magát. A Horthy-rendszerben annyi változás történt, hogy kibővítették az ünnepnapok számát, és Szent István-hétnek nevezték a programdús megemlékezést. 1945 után már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet. Kezdetben csak a Szent jelző fogyott el István király neve előtt, majd 1948-ban felütötte a fejét az új kenyér elnevezés, ezt pedig az 1949-től az alkotmány ünnepe kifejezés követte. Többféle verziója alakult ki: az alkotmány évfordulója, az alkotmány napja vagy akár a népi hatalom ünnepe. A hetvenes években augusztus 20-át hármas ünnepként jellemezték. A fent említett két elnevezés mellett újból megjelent István király neve is. Első királyunk és munkássága több formában köszönt vissza, a leggyakoribb az államalapítás kiemelése volt. A rendszerváltás után megmaradt a sokszínűség, az alkotmány ünnepe elnevezés talán a legmegkopottabb a sorban, helyette Szent István személye kapott újból jelentőséget. Azért az ezredforduló vége is tartogatott egy – ez idáig utolsó – újítást, megszületett a Szent Korona ünnepe, bár használata nem tudott valódi gyökeret verni.
A fenti rövid bevezető után a továbbiakban, a kenyér, az „Új Kenyér” kifejezéssel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani, keresztyén megvilágításban.
„Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké…” (János 6:51)
A kenyér nem egyszerűen az emberi fáradságos, verítékes, szorgalmas munka eredménye, hanem mindent megelőzően az Isten ajándéka. A munka a miénk, de az áldás Istentől van. Mindnyájan ismerjük azt a fájdalmat, amelyet az emberi munka értelmetlensége, hiábavalósága, vagy eredménytelensége okoz. Ezért az aratás bősége, az új kenyér valósága mindig az Isten csodája, legalábbis ezt akként kellene megélnünk mindnyájunknak. Az új kenyérért való hálaadás alkalma arra buzdít minket, hogy merjünk rácsodálkozni az új kenyérben Isten gondviselő, megtartó szeretetére.
A tavalyi esztendőben sok kedvezőtlen, viszontagságos időjárási, illetve természeti körülmény veszélyeztette országunk kenyerét. De végül mindezek ellenére mégis csak lett aratás, lett új kenyér, ha nem is annyi és olyan, mint amennyit és amilyet vártunk, reméltünk és szerettünk volna. Ehhez képest az idén jobb körülmények között, bár változó minőségi eredményt hozva zajlott le az aratás. Éppen ezért méginkább indokolt a hálaadás az új kenyér áldásáért. A zsoltáros szavaival bízunk és buzdítunk: „Jertek és lássátok Isten tetteit!” Az Úr asztalára helyezett úrvacsorai kenyér egyrészt hirdeti nekünk Isten gondviselő, földi életünket tápláló, megőrző szeretetét – másrészt pedig emlékeztet Jézus Krisztus megtört testére az Ő engesztelő halálával, mellyel számunkra bűnbocsánatot, üdvösséget, örök életet szerzett.
Isten tettei a mindennapi kenyér és az Élet Kenyere, vagyis Jézus Krisztus engesztelő áldozatának csodájában hálaadásra és önmegalázódásra késztető módon tárulnak szemünk elé. És nekünk mondhatatlanul szükségünk van személyiségünk épsége, egészsége megőrzése végett is a hálaadásra és alázatra. A hála derűssé teszi a lelket, az alázat pedig megőriz minden túlzástól és mértéktelenségtől.
Az „Új Kenyér Ünnepe” akár pogány aratóünnep is lehetne, ha pusztán csak a földi búzát érlelő isteni kegyelmet ünnepelnénk, amelyet lisztté őrölnek, hogy megsüssék belőle az esztendő új kenyerét. Jól lehet az aratásért is valóban hálával tartozunk a mindeneket tápláló és mindenekre gondot viselő Istennek, de a kenyér, mint az élet szimbóluma, a jézusi jelképek közé számláltatott. Ezért ez nem csak az aratásért való hálaadás évenként megújuló alkalma, hanem a hitbéli elmélyedés, a hívő töprengés és meditáció áldott lehetősége is.
Mikor a tanítványok megkérték Jézust, hogy ugyan tanítsa őket imádkozni, akkor Jézus megtanította nekik a Miatyánkot, belefoglalva a mindennapi kenyér iránti kérést. Azonban a görög eredeti szöveget bátran lehet úgy is fordítani, vagy értelmezni, hogy a holnapi kenyerünket add meg nekünk ma. Pál apostol teszi hozzá, hogy a hit a remélt dolgok valósága, mint például a holnapi kenyér. Vagyis az imádságos kérés azt jelenti, hogy Isten ígéreteinek beteljesülését add meg nekünk ma. Erre csak a koronát teszi fel Jézus, amikor azt mondja, hogy: „Én vagyok a mennyei kenyér, amely az Égből szállott alá. Valaki eszi az én testemet, nem éhezik meg soha.”
Vagyis jóllehet az aratás valódi aratás, a frissen sült, új búzából való kenyér pedig az idei esztendő első kenyere, ami méltó a hálaadásra önmagában is, de a menyből alászállt Krisztus maga a hit holnapi kenyere, amelyet a hívők imádságban meg kell nyerjenek még ma. Hálaadásban és szüntelen imádságban kell tehát megszegnünk az ünnepi kenyeret, de talán nem csak ezen a napon, hanem minden egyes alkalommal, amikor a kenyér megtöretik házanként, családonként, tányéronként, mert Isten a holnapi kenyér reménysége miatt, mintegy ráadásképpen megadja és megáldja az asztalra kerülő mindennapi kenyeret is.
„Mennyi jót ád nékem Isten? Azt én el sem mondhatom!
Égi harmat éltet engem, felüdít, ha szomjazom.
Élet kenyér vár reám, Isten gazdag asztalán.”
(Baptista énekeskönyv: 399.ének,3.verse)
Dicsértessék ezért az ő szent neve mindörökké!
Pataki Edit:
Áldott kenyér
Áldott a kéz, mely a kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór,
áldott, ha földet szánt,
áldott, ha gazt irt, permetez,
ha gépeit az életért vezényli éj-nap hét határt.
Áldott a kéz, kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág, ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit, majd asztagot.
Áldott, ha csépel, s lesz mag,
szalma, pelyva és törek,
áldott, ha gépeivel – magát kímélve –
megrövidíti ugyanezt.
Áldott, ha lisztet őröl, korpát és darát,
kovászol és dagaszt, keleszt, szakajt, formáz,
kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó,
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
Áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;
legyen, ki szeg,
legyen, ki szel,
s mindig legyen mit osztani...
legyen kenyér,
legyen elég kenyér,
legyen mindig elég kenyér,
jusson mindenkinek mindig elég kenyér.
Áldott, ki szeg,
áldott, ki szel,
áldott, ki ad
(ha tettet szemrehányás nem kísér),
áldott, ki kér s ki elfogad,
s nem fintorogva válogat, és nem fecsérel,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér.
Áldott kenyér,
mely ezredekre értünk lett a kincs,
kenyér, kenyér,
legyen fekete, barna vagy fehér,
halál, ha nincs,
s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér,
s áldott a száj, ha megköszönni kész
morzsáit is...
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
