|
Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
Pünkösd; - a Lélek ereje
„Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok, és lesztek nekem tanúim,
…a földnek mind végső határáig.” (ApCsel 1:8)
Pünkösd a tavaszi időszak és az egyházi év egyik fő ünnepe. A keresztyén világban valóban fontos ünnep. Beteljesítése, megerősítése a feltámadásnak, az Atyához való fölemeltetésnek, és főleg Jézus maradandó jelenlétének.
Elnevezése a görög pentekoszté, (ötvenedik) szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. Mindig a húsvéti páskabárány elfogyasztását követő hetedik héten, 50 nap letelte után ünnepelték. Ilyenkor már Palesztinában jó idõ volt az utazásra és nem csak Jeruzsálem környékérõl hanem a szülőhazáján kívül szétszóródva élõ izraelita férfiak közül is sokan igyekeztek Jeruzsálembe erre az ünnepre. Az ószövetség idején a sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt, megemlékezés arról, amikor Mózes Istentõl átvette a törvényt a Sínai hegyen. Valamint aratási ünnep; ekkor az elsõ véka árpa-lisztjébõl két árpakenyeret vittek felmutatási áldozatul.
A pünkösd keresztyén tartalmára a bibliai újszövetség, az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvének első fejezeteiben találunk utalást. Itt a Jézus Krisztus által megígért Szentlélek eljöveteléről van szó, aki szélzúgás és lángnyelvek alakjában jelenik meg az apostoloknak. Erő tölti el őket a magasságból, nyilvánosan tanúságot tesznek Jézusról, és alámerítenek háromezer embert. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az egyház történelme.
Ezen a pünkösdi ünnepen az Úr Jézus Krisztus tanítványai együtt voltak Jeruzsálemben, egy akarattal imádkoztak. Ez volt az Úr Jézus Krisztus feltámadása és menybemenetele után az elsõ pünkösd ünnepe. Mielőtt Jézus a mennybe ment volna, azt mondta a tanítványainak, hogy maradjanak Jeruzsálemben és kapják a Szentlelket, amely által kapják Isten erejét is, hogy Jézus bizonyságtevői legyenek. Miután Jézus húsvét után negyven nappal a mennybe ment, tanítványainak, akik itt maradtak a földön, nélkülözniük kellett Jézus személyes jelenlétét: tanácsait, bátorítását, irányítását. Erőtlenek voltak, talán féltek is attól, hogy mi lesz velük Mesterük nélkül.
Pünkösd ünnepén azután soha nem tapasztalt dolgok történtek:
Szél zúgását hallották, és az apostolok feje felett kis lángnyelveket lehetett látni. Átélték azt a csodát, hogy mindnyájuk szívében ott volt az Istentől kapott szeretet, és az Istennek való engedelmesség készsége. És valóban kaptak erőt. Vigasztaló, bátorító, erőt adó Szentlelket töltetett ki tanítványaira.
Kaptak erőt arra, hogy a mennyben értük és a későbbi tanítványokért szüntelenül imádkozó Jézus kezei legyenek, hogyha kell, segítsenek másoknak.
A Lélek erejével lehet bárki, aki Jézust követi, Jézus lába, és cselekedhet úgy, mint az irgalmas samaritánus. Kaphatnak Jézus mai követői erőt a Lélek által, hogy vállalják az Isten igazságát, és hirdessék az Isten szeretetét. Mert az Isten Lelke szabad emberré tehet bárkit (2 Kor 3:17). Szabaddá a szeretetre, a szolgálatra, ha el kell indulni, ahová Isten küldeni akar.
Karácsony ünnepe a legérthetőbb és legünnepelhetőbb az emberek szerint. Nagypéntek és húsvét már inkább csak azokat foglalkoztatja a hit síkján, akik szeretnék komolyan szolgálni Istent. Pünkösd ünnepével pedig a legtöbben nem tudnak mit kezdeni.
Pedig pünkösd ünnepe volt az, amikor eltűnt a tanítványok félelme és erőtlensége! Beteljesedett az, amiről Jézus beszélt nekik: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok…”(Ján 14:18). Miközben Jézus készíti az övéi számára a mennyei lakóhelyet, és készül az Ő visszajövetelére, aközben a Szentlélek által erőt ad. Leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.
Ha valaki kéri Jézustól bűnei bocsánatát, mert erőtlen lelki állapotában felismeri azt, hogy Isten nélkül élt, vétve Isten ellen, megérti, hogy az igazságosan szerető Istennek az istentelenség bűnét meg kell büntetnie. Ha elhiszi azt, hogyha ebből az állapotából nem fordul oda Istenhez, akkor az ítélet várja; - ez az ember szabad lesz. Mert Isten Lelke az embert belülről teszi szabaddá. Tud már nem vétkezni, tud hinni, tud más életet élni, tud és akar Istennek engedelmeskedni. Isten Lelke megnyitja előtte a Szentírás szavait, és kezdi érteni Isten üzenetét. Isten Lelke az, akinek a segítségével nem csak üres beszéd az, ami elhangzik egy istentiszteleten, hanem élő és ható lesz mindaz, amit hall valaki. Sőt egyszerre kilenc gyümölcsöt is terem a hívő életében Isten Lelke: Az Istentől való szeretetet, örömet, békességet, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget és önmegtartóztatást (Gal 5:22-23).
Az az ember, akiben nincsen benne az Isten Lelke, azért olyan erőtlen, lelki értelemben bizonytalan és ingatag, mert nem áll Isten Lelkének vezetése alatt. Isten, az Õ Szentlelke által bevonult az apostolok életébe. Új lelki erõt adott számukra. A gyávákból bátor szónokok lettek, és az isteni erõ képessé tette õket arra, hogy Jeruzsálemben a pünkösd ünnepét ünneplõ, különbözõ nyelveket beszélõ emberek, megértsék õket. Péter apostol igehirdetése hatásos volt. Nem okoskodott, bölcselkedett, hanem miután a tényeket felsorolta, a Szentlélek szócsöveként megtérésre, bûnbánatra szólította fel a hallgatóságot: "Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan az Úr Jézus Krisztus nevében a bûnöknek bocsánatára és veszitek a Szentlélek ajándékát" (ApCsel 2:38)
Az igehirdetés eredményes volt, mert a Szentlélek, aki erõt, bátorságot adott Péternek előkészítette a hallgatóságot, "Akik azért örömest vették az Õ beszédét, bemerítkeztek, és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek." (ApCsel 2:41)
Aki Jézussal a szívében, hitből él, azt Isten lelke vezeti, meggyőzi, irányítja, és alkalmassá teszi a szolgálatra.
Vajon nem azért olyan erőtlen sokunk élete – néha még hívő élete is – mert Isten Lelkének ereje van távol tőlünk? És vajon Isten Lelkének erejével élünk-e?
Isten nem a félelemnek lelkét akarja adni, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak a lelkét (2Tim 1:7). A hívő ember úgy éli át Jézus jelenlétét, hogy kap erőt. Az előtte álló naphoz, meg a következőhöz is, és tovább is, egészen életútja végéig. Akik Jézustól várnak mindent, még ha nagyon erőtlen emberek is, Isten segítségével erősek lehetnek, Isten ereje, Isten Lelke által. Akik gyengének érezve magukat szolgálnak Istennek, másoknak, azok átélik azt a csodát, hogy isteni erő árad életükbe. Az ilyen ember szolgálni akar a Lélek erejével, és igaz lesz életére Pál apostol hitvallása: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4:13)
Csak remélni tudom, hogy ilyen, Isten Lelkétől vezérelt, megerősítő, minden igazságra vezető, áldott pünkösdi ünnepe lesz mindnyájunknak, és megértjük, Jézus nem csak egy újabb szép ünnepet, vagy az Ő emlékét hagyta ránk, hanem önmagát, a Szentlélek által. Így akar egészen közel jönni, szívünkbe, hogy más emberré legyünk.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-06-06 16:12 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Az Úr azonban monda Sámuelnek:
Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát,
mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember;
mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van,
de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”
(1Sámuel 16:7)
Ez az ige Dávid királlyá választásakor hangzott el, amit Isten Sámuel prófétához intézett. Dávid testvérei sorra felvonultak Sámuel előtt, neki pedig ki kellett választan, hogy kit jelölt ki az Úr Izrael új királyául. A Szentírás elmondja, hogy amikor Sámuel meglátta Dávid legidősebb testvérét Eliábot, azt gondolta, ő lesz az új király Saul helyett. Minden bizonnyal Eliáb férfias vonásokkal, karakteres megjelenéssel rendelkezett. Sámuel joggal gondolhatta, hogy ő egy leendő király-alkat. De Isten szólt prófétájához, s nagyon fontos tanítást adott neki: „Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát…” vagyis ne „csak” azt lásd, ami a szemed előtt van! Még egy prófétának (Isten emberének) is szüksége volt arra, hogy figyelmeztetést kapjon arra vonatkozóan, hogy nem a látvány, a látszat a legfontosabb. Isten előtt ugyanis nem a külső a legfontosabb, hanem a belső indítékok, a szív tisztasága. Dávid nem volt magas termetű férfiú, emberileg nézve nem volt egy „jó királyalany”. Hét testvére közül ő volt a legkisebb, tekintete gyermekies vonásokat jelenített meg. Isten mégis őt jelölte ki Izrael királyának. A próféta engedelmeskedett Isten akaratának, s királlyá kente fel Dávidot.
A világban, amiben élünk a külső nagyon fontos. Természetesen van egyfajta esztétikai igényünk is, ami egészséges. Mégis úgy érzem, a hangsúly nagyon sokszor a tartalomról a külsőre tolódik. Egy közepes terméket is el lehet adni nagyon jó áron, csak kell hozzá egy igényes csomagolás, egy-két hangzatos mottó, jó hírverés. Az emberek sok mindent elhisznek, ha igaznak látják, vagy legalább is a vizuális látvány erről meggyőzi őket.
Reggel, amikor felébredünk, első utunk a fürdőszobába vezet, ahol a reggeli mosakodás után a tükör segítségével próbáljuk hajunkat, ruhánkat, azaz külső megjelenésünket elfogadható állapotba hozni. Ha állásinterjúra megyünk, alaposan megtervezzük külsőnket. A kereskedők a kirakatokat igényesen rendezik be, hogy ezzel is segítsék a vásárlókedv felébredését.
Mivel ebben a világban élünk, mi keresztények is könnyedén abba a hibába esünk, hogy csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van. A Szentírás azonban arra tanít, hogy a külső nem a legfontosabb, sőt Sátán éppen a látszatos, látványos dolgokon keresztül akar bennünket elkápráztatni, lépre csalni. A Biblia szerint az igazi érték belül van, ami a szem számára láthatatlan. Az igazi értéket csak a szívünkkel érzékelhetjük, ha szívünkben Jézus lakik! A belső szépség, a belső tartalom az, amit az Úr nagyra értékel. Ez az, ami örökre megmarad, amit magunkkal vihetünk majd Isten országába.
Isten nem képességeink szerint fogad el bennünket, hanem azért, mert segítségét várva keressük az Ő orcáját. Isten nem úgy lát, ahogyan az emberek. Nem a megjelenés alapján ítél meg bennünket. A szíveket vizsgálja, és igazságosan ítél. „Hanem erre tekintek én – szól az Úr -, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet rettegi.” (Ézsaiás 66:2). Közel van alázatos, szerény követőihez, és elfogadja őket, mert bennük a legdrágábbat látja: ők az élet viharában, a versengésben megálltak és a különböző kísértéseknek is ellenálltnak.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-06-06 16:14 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.”
(Zsid. lev. 7:25)
A fenti igében azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus üdvözíteni tudja és akarja azokat, akik általa járulnak Istenhez. Mégpedig azért, mert Jézus mindenkor esedezik/közbenjár az emberért. Erre a közbenjárásra különösen szükségünk van, mivel Isten ellensége, a Sátán, minden Krisztus követőt megpróbál, hogy tényleg mindenben követi-e a Mesterét. Ezek a próbák pedig sokszor az emberi tűrőképesség határait súrolják. Reményünk sem lehetne a megállásra, ha csak azáltal nem, hogy Jézus imádkozik értünk. Ezt tette Péterrel is, amikor elfogatása előtt figyelmeztette arra, hogy a kakas szaváig háromszor megtagadja, mindazonáltal Ő imádkozik érte, hogy el ne fogyatkozzon a hite. Péternek az esemény után eszébe sem juthatott, hogy saját egykori magabiztosságával járuljon Isten elé, hanem egyedül Jézus által, az Ő szavaiba kapaszkodva remélhette az üdvösséget.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán az imádságra, mármint saját imáinkra az Istennek, ha maga Krisztus szüntelen imádkozik értünk. Ugyan mit tudhatnánk még hozzátenni az Ő esedezéséhez? Emberi szó vajon kiegészítheti-e Isten fiának főpapi imáját? A fenti ige szerint, igenis szükség van a mi imánkra is. Krisztus szüntelen esedezése és könyörgése csak azoknak szerez üdvöt, „akik általa járulnak Istenhez”, mert Ők elfogadták Krisztus közbenjáró szolgálatát, hálásan elfogadták Krisztusban Isten kimondhatatlan ajándékát – ezt fejezi ki imájuk. Nem Istennek van rá szüksége, hanem nekünk, hogy mintegy hangot adjunk hálánknak, viszont szeretetünknek, bizony, még kéréseinkben is. Mert az ima nem elsősorban kérés, hanem hálaadás. Ezt tanuljuk a zsoltárokat olvasva és erre int Pál is, a Thesszalonikaiaknak írott levelének 5:17.-18. versében: „… szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-06-08 21:32 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.”
(Zsolt 43:5)
Könnyű erősnek lennünk a kegyelemben akkor, mikor fény árad az ösvényünkre. Amikor viszont körülvesz bennünket a homály és sötétség, és türelmesen kell várakoznunk a sötétségben, olyan hitre és átadatottságra van szükségünk, amely megkívánja, hogy akaratunk elmerüljön Isten akaratában. Túlságosan hamar elcsüggedünk, és szívünk mélyéből kérjük a próba eltávolítását, ahelyett, hogy türelemért és kegyelemért könyörögnénk a próba elviseléséhez és a győzelem kivívásához…
Isten ismeri szükségleteinket, és azt is tudja, hogy mit vagyunk képesek elviselni. Az általa megengedett próbák és nehézségek elhordozásához kegyelme által erőt ad… Megengedi, hogy zaklatás és nehézség érjen minket, de nem átokként, hanem a legnagyobb áldásként. Minden kísértés, amelynek ellenállunk, minden bátran elviselt próba új tapasztalattal gazdagít, és elősegíti jellemünk építését…
Akik Isten vezetésére bízzák, és szolgálatára szentelik életüket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki igazgatja utunkat.
Sohase felejtsük el, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk. Kiváltságunk, hogy békességünk legyen Istenben. Nincs-e okunk a hálára minden pillanatban, még akkor is, amikor láthatóan nehézségek vannak az utunkban?
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„És mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló... Az Úr pedig mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj el és én leszek majd a te száddal. Megtanítalak téged arra, amit beszélned kell.”
(2.Móz 4:10–12)
Az isteni parancs pillanatában Mózesnek nem volt önbizalma. Úgy érezte, lassú beszédű és félénk. Erőt vett rajta a tehetetlenség érzése, amikor arra gondolt, hogy neki kell Isten követévé lennie Izráel számára. De miután elfogadta a megbízatást, teljes szívvel belevetette magát a munkába, az Úrban bízva. Küldetésének nagysága megmozgatta értelmi képességeinek legjobb erőit. Isten pedig megáldotta készséges engedelmességét. Ékesszólóvá, reményteljessé és öntudatossá tette őt, alkalmassá a legnagyobb szolgálatra, amelyet Isten valaha is emberre bízott.
Tanulság ez számunkra, hogy mit tehet Isten azok jellemének a megerősítéséért, akik teljes mértékben bíznak benne és maradéktalanul alárendelik magukat az ő tanácsainak. Ha elfogadjuk az Isten által ránk mért felelősséget és teljes szívvel eleget teszünk kívánságainak, akkor elnyerjük a szükséges erőt. Ha Mózes csak a maga erejére és bölcsességére támaszkodott volna, és mohón fogadja a megbízatást, ezzel csak az alkalmatlanságát bizonyította volna. Ha az ember érzi saját gyengeségét, bizonyítja, hogy tudatában van a reá bízott munka nagyságának. Ezért Istenhez fordul tanácsért és erőért.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Annakokáért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!...”
(Zsid.lev. 3:7–8)
Isten, szolgái útján szól az
emberekhez. Figyelmezteti, inti és megdorgálja őket bűneikért. Isten mindnyájunknak alkalmat ad arra, hogy kiigazítsuk tévedéseinket, mielőtt azok meghatároznák és rögzítenék jellemünket. De ha nem engedjük meg, hogy Isten segítsen, ha nem akarunk megjavulni, akkor az isteni hatalom nem lép közbe cselekedeteink ellensúlyozására. Ha könnyebbnek találjuk azt az utat, amelyet egyszer már végigjártunk, és megkeményítjük a szívünket a Szentlélek befolyásával szemben, akkor a világosság további elvetése a legerőteljesebb ráhatást is eredménytelenné teszi.
Ha egyszer már engedtünk a kísértésnek, akkor még készségesebben megtesszük ezt a második alkalommal. Bűneink minden egyes megismétlése csökkenti erőnket, megvakítja látásunkat és tompítja meggyőződésünket... Ha hitetlen vakmerőséggel vagy balga közömbösséggel ellenkezést nyilvánítunk ki magatartásunkkal az isteni hatalom iránt, akkor azt fogjuk learatni, amit vetettünk. Keresztyén emberek sokasága gyakran csak azért jelenik meg a templomban, hogy közömbös nyugalommal végighallgassa azokat az isteni igazságokat, amelyek valamikor felkavarták a lelkét...
Akik azzal a gondolattal nyugtatják meg lelkiismeretüket, hogy akkor hagyják el gonosz útjaikat, amikor akarják, akik azt hiszik, hogy játszhatnak Isten kegyelmével, azok nagy veszélynek teszik ki magukat, vesztükre. Azt gondolják, hogy bár eddig minden befolyásukat a nagy lázadó oldalán vetették be, a legnagyobb válság pillanatában majd, amikor veszedelem veszi őket körül, egyszerűen csak vezetőt cserélhetnek. Ezt azonban nem lehet ilyen könnyen megtenni. Tapasztalataik, neveltetésük, bűnös engedékenységgel teljes életük úgy formálta személyiségüket, hogy ezt nem tudják megtenni. Ha nem fénylett volna világosság az ösvényükre, akkor más lenne a helyzet. Akkor a kegyelem közbelépne és alkalmat adna nekik arra, hogy elfogadják késztetéseit, de miután régóta visszautasítják és megvetik a világosságot, Isten végül megvonja tőlük.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
