|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik”
(Zsidókhoz írt levél 11:6)
A zsidókhoz írt levél tizenegyedik fejezete a hitről szól. Itt találjuk azoknak a bibliai embereknek a sorát, akiket egy dolog kapcsolt össze, a HIT. Olyan hit Istenben, ami képessé tette őket arra, hogy földi életük során előnyökről tudjanak lemondani, áldozatokat, szenvedést, sőt a halált is felvállalják Isten ügyéért.
Ma keresztyén világban élünk, bizonyára jól ismerjük ezt a jelszót: „Keresztyén Magyarország”. Ahogyan régen természetes dolog volt, hogy az emberek a párt tagjai voltak, s rendszeresen pártgyűlésre jártak, ma éppolyan természetes, hogy a lakosság többsége keresztyén, és rendszeresen templomba, gyülekezetbe jár. Ma divat vallásosnak lenni.
A vallásosság és a hit szerencsés esetben együtt járnak, de sajnos nem midig van ez így. Jézus szavait így olvashatjuk Lukács evangéliumában: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Lukács 18:8). Jézus újbóli visszajövetele előtt, az ige szerint, habár vallásosak lesznek az emberek, de a hit mégis hiányzik majd nagyon sokak szívéből.
A hit az, ami kedvessé tesz minket Isten előtt. Hit nélkül nem lehet az Úrnak „tetszeni”, vagyis semmilyen áldozat, tett vagy vallásos cselekmény nem tehet bennünket kedvessé Isten előtt. A vers így folytatódik: „hinnie kell, hogy ő létezik…”. Ennek a kritériumnak nagyon sok ember megfelel. Nagyon keveseknek nincs ugyanis valamiféle istenképe. Sokan hisznek Istenben, vagy egy valakiben, aki hatalmasabb az embernél, valakiben, aki mindent irányít, kormányoz.
Az ige azonban még egy kritériumot megfogalmaz: „hinnie kell, hogy... megjutalmazza azokat, akik őt keresik”. Itt úgy látjuk Istent, mint aki jutalomban, illetve ezzel együtt büntetésben részesít majd minden embert. Ennél a pontnál többeknek komoly gondja támad. Nem hiszik ugyanis, hogy Isten ítéletet fog hirdetni a történelem végén. Sokan úgy élik életüket, - sajnos még keresztyének is, mint akik nem hiszik, hogy tetteikért majd felelniük kell a Mindenható Isten előtt. A Biblia viszont világosan tanít erről: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Korintus 5:10).
A hit nem csak ezt jelenti: elhiszem, hogy van Isten. A hit ezt is jelenti: mivel hiszem, hogy Isten szeretetből megváltott engem, viszontszeretetem kifejezése jeléül engedelmeskedem akaratának. Élő hitből fakad az a felismerés is, hogy nem rendelkezem önmagammal: „Avagy nem tudjátok-é, hogy … nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Korinthus 6:19-20). „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1Péter 1:18-19). Hinni, hogy Isten az én Uram, s így Ő az én parancsolóm is, ez a HIT. A hit továbbá az a kéz, amivel ebben a nyomorúságos világban Istenbe kapaszkodhatunk, s amely felemel minket a Mindenható dicsőséges jelenlétébe!
Imádkozzunk azért, hogy élő hitünk legyen Megváltó Istenünkben, s merjünk engedelmeskedni akaratának.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-06-24 10:47 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.”
(Zsoltárok könyve 46:2)
Sokféleképpen el lehet énekelni egy éneket. Unottan és érdektelenül, de szívből és átélve is. A szívből jövő énekléskor végiggondoljuk a mondanivalót és mintegy imát vagy hitvallást gyakorolunk énekünkkel. Mai zsoltáridézetünk is egy olyan ének, melyet csak szívből és meggyőződéssel lehet kimondani.
„Erős vár a mi Istenünk”. Többnyire így ismerjük a zsoltár vezérgondolatát. Luther Márton által a zsoltár feldolgozása a reformáció „harci dala” lett.
„Erős vár a mi Istenünk, / Jó fegyverünk és pajzsunk. / Ha ő velünk, ki ellenünk?/ Az Úr a mi oltalmunk. / Az ős ellenség / Most is üldöz még, / Nagy a serege, / Csalárdság fegyvere, / Nincs ilyen több a földön.” – mondja a jól ismert ének első versszaka. A zsoltár és az ének is arra utal, hogy életünk komoly harc, és veszedelem, melyben egyedül Istenre számíthatunk.
Valóban, egy olyan Istenünk van, aki minden típusú bajban oltalmat és biztonságot jelent. Háborús időkben magas hegyekre épült várakba zárkóztak az emberek, mert ott voltak a legnagyobb biztonságban. Erről meg is voltak győződve, mert egyébként nem mentek volna oda.
Tudunk-e bízni annyira Istenben, hogy hozzá meneküljünk? Nincsenek-e olyan „váraink”, ahol bár biztonságot keresünk, de Isten nincs ott. Izrael életében Isten számtalanszor igazolta, hogy megoltalmazza az övéit a veszedelemtől, ha benne bíznak. Elrejt, megvéd, győzelmet ad.
A harcunk egyre hevesebb, mert ősi ellenségünk fokozottan törekszik legyőzésünkre. Mit tehetünk ellene? Legyen a válasz Luther énekének második versszaka:
„Erőnk magában mit sem ér, / Mi csakhamar elesnénk, / De küzd értünk a hős vezér, / Kit Isten rendelt mellénk. / Kérdezed: ki az? / Jézus Krisztus az, / Isten szent Fia, / Az ég és föld Ura, / ő a mi diadalmunk.”
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 10 hónapja
|
|
|
„És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk.”
(János evangéliuma 17:22)
Isten, közösségben létezik, a Szentháromság közösségében: Atya, Fiú, Szentlélek. A főpapi imádságban Jézus erre az egységre utal, amikor azt mondja: „amiképpen mi egy vagyunk.”
Azért imádkozik életének egyik legkritikusabb, legnehezebb szakaszában, hogy követői eljussanak az egymás közötti egységre. Ha Jézusnak az egységért kellett a leginkább imádkoznia, akkor ez azt jelenti, hogy az egyik legnagyobb veszélyforrás a keresztyének számára az „egység nélküliség”. Valóban így van, sokszor nagyon nehéz az egység megvalósítása.
Az egység előfeltétele egymás elfogadása, a szeretet megélése a közösségen belül. Mivel azonban a bűn mindannyiunkat megrontott, így szeretetünk elsősorban nem a másik ember felé, hanem önmagunk felé irányul. Az önszeretet pedig nem alkalmas a közösség építésére. Az egység megvalósítása tehát az önző én megtagadását, háttérbe szorítását követeli. Ezt a lépést pedig csak az őszintén megtért keresztyén tudja meglépni, Isten állandó segítségével.
Amikor Jézus azért imádkozott, hogy követői legyenek egyek, amiként Ő, az Atya és a Szentlélek egyek, akkor gyakorlatilag azt kérte, hogy követői minden erejükkel kapaszkodjanak Istenbe. Az egység ugyanis csak ezen az úton érhető el.
Ma a keresztyének más-más egyházakhoz tartoznak, pedig azt mondják, hogy ugyanazt az Istent szeretik, követik. Ha ez így van, miért nem együtt imádják az Istent? A mennyben nem lesznek különböző felekezetek, ott mindannyian a Bárány egységes nyájának tagjai leszünk. Az egy Isten ténye szemben áll a sok, egymással szemben álló egyházak valóságával. Isten Lelke egységet teremtő hatalom. Ahol harcok, széthúzás van, ott nem a Szentlélek munkálkodik. Sokszor ugyanannak az egyháznak a hívei között sem tapasztalható meg az az egység, amiért Jézus könyörgött a Gecsemáné kertben. Sok tanulnivalónk van még!
Jézus beszél arról, hogy a benne hívők legnagyobb missziós küldetésüket akkor töltik be, amikor az egymás közötti és az Istennel való egységre törekszenek. Jézus azt mondja, hogy ez az egység hitre ébresztő az Istent még nem ismerő emberek között.
Az egység a szeretetet gyakorlati megvalósítása. Ahol egység van (nem egyformaság!), ott szeretet van; ahol szeretet van, ott Isten jelen van, mert Isten a szeretet. Törekedjünk önös érdekeink helyett a bibliai alapokon nyugvó, Istent kereső egység kialakítására keresztyén hittestvéreinkkel. Így lehetünk leginkább az Ő bizonyságai a körülöttünk lévő világban.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.”
(Rómabeliekhez írt levél 6:22)
A szimbólumoknak nagy ereje van. Kifejeznek valamit. Emlékeztetnek, reményt adhatnak. A szabadságnak is vannak szimbólumai. Szinte minden nemzet használ valamilyen szimbólumot, melyek a szabadságuk elnyerésére emlékezteti őket. Egy szobor, egy oszlop, egy tér vagy emlékmű. Szinte bármi lehet. A lényeg, hogy emlékeztessen a dicső múltra, a hősökre, áldozatokra, a győzelemre.
A keresztyének „szabadság-szobra” az a kereszt, melyen Jézus függött, ahol a bűn rabszolgaságából megváltott.
A szabadságnak ára van. Egy rabszolga önmagát képtelen megszabadítani. Nincs lehetősége, nincs hatalma, nem tud annyit dolgozni, hogy keresetéből megváltsa magát, mivel vagy ingyen, vagy éhbéren dolgoztatja gazdája. A szabadságát tehát valaki másnak kell megváltani, egyébként semmi esélye nincs.
A Sátán – a világ legnagyobb rabszolgatartója – mivel valódi hatalommal nem rendelkezik, ezért csalással, megtévesztéssel tartja fogva övéit. Elhiteti az emberekkel, hogy az az igazi szabadság, amit ő kínál fel. Múló örömöket, felelősségtől, szabályoktól mentes életet ajánl, megad bizonyos dolgokat, melyek hiúságunknak, önző természetünknek tetszenek. Mindeközben észre sem vesszük, hogy „luxusbörtöne” foglyai vagyunk.
A Biblia azt mondja, hogy Krisztus kiszabadított a bűn (Sátán) rabságából. A végtelen nagy árat is kifizette minden emberért.
A kérdés az, hogy mihez kezdünk ezzel a szabadsággal. Tudjuk-e elfogadni, értékelni, megélni ezt az új életet, vagy visszasírjuk a „húsos fazekakat”?
Az Egyiptomból szabadult izraeliták, bár jogilag szabadok voltak, szívükben még mindig szolgák maradtak. A hosszú vándorlás ideje alatt próbálta velük Isten megértetni, hogy mi az ő szabadító tervének a lényege. A Bárány vére által megtapasztalták a megtisztulást, a bűnterhektől való megkönnyebbülést. A szolgálat közben egyre közelebb kerültek Istenhez, végül Isten bevitte őket az ígéret földjére.
Ma is ezt teszi velünk Isten. Szabaddá tesz, vezet a megszentelődés útján végül bevisz az országába. Pál ezt akarja olvasóiban tudatosítani. Higgyük el, hogy Krisztusban valóban szabadok vagyunk a bűntől. Ha pedig ez így van, tanuljunk meg élni ezzel a lehetőséggel, hogy Isten hű szolgái lehessünk.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-07-15 13:41 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”
(Pál apostol 2. levele Timótheushoz
1. rész, 7. vers)
Pál apostol, Isten hűséges szolgája Timótheusnak, fiatal munkatársának írja ezeket a gondolatokat. Timótheus nagyjából harminc éves lehetett. Efézusban teljesítette az Istentől rábízott szolgálatot. Efézus városa az ókorban az óriási lehetőségek városa volt (anyagi és szellemi téren egyaránt). Timótheusnak nem volt könnyű feladat a meghalt és feltámadt Megváltóról bizonyságot tenni ezen a helyen. Az apostol támogatni szerette volna Krisztus fiatal bizonyságtevőjét, s egyben emlékeztetni őt arra, hogy csak úgy tud helytállni szolgálata helyén, ha Annak az erejére (Lélekre) támaszkodik, Aki őt szolgáltra hívta el. Ha figyelmesen olvassuk a fenti igeverset,négy fontos kifejezést találunk,amelyek a keresztyén ember szolgálatát jellemezhetik.
1. Félelem
Pontosabb fordítás szerint: félénkség, gyávaság. Isten megváltási tervét nem félénken, gyáván kell képviselnünk, még akkor sem, ha a társadalom előtt nem népszerű a „Krisztus evangéliuma”. A lényeg, hogy mi tudjuk, sőt meg vagyunk győződve arról, hogy Krisztusra lenne szüksége minden embernek ezen a világon. Akkor is, ha ők ezt még nem látják, vagy másként gondolják. Az első tehát a bátorság, a bizonytalanság legkisebb jelét is nélkülöző határozottság Isten oldalán!
2. Erő
Ez az erő nem erőlködés, ügyeskedés, próbálkozás, de nem is erőszakosság.
A félénkség és gyávaság helyett Isten erővel ruház fel bennünket a szolgálatra. Ezzel a határozottsággal és lendülettel kell végeznünk a ránk bízott feladatokat. Mi a győztes oldalon állunk! Krisztus a kereszten legyőzte a Sátánt. A küzdelem kimenetele biztos: Isten a győztes! Ezzel a bizonyossággal kell képviselnünk Isten üzenetét. Az embereknek Krisztusra van a legnagyobb szükségük. Ne engedjük, hogy elhitesse velünk a világ azt, hogy ennél sokkal fontosabb, hogy ki a miniszterelnök, vagy milyen mosóport használunk. Ezek mind huszadrangú kérdések ahhoz képest, hogy Krisztussal milyen a kapcsolatunk! Ez az, amit mindennél hangosabban kellene hirdetni! Ennek hirdetéséhez Isten erőt ad!
3. Szeretet
Ez a szó a görögben az agapé, vagyis a feltételhez nem kötött, isteni szeretet. Isten hírnökének nem csak az a feladata, hogy a megváltás örömüzenetét mindent elsöprő erővel hirdesse, hanem az is, hogy az emberek felé páratlan, a világban nem tapasztalható szeretettel forduljon. Isten a szeretet. Aki az Ő nevében jár el, csak a szeretet eszközeivel végezheti munkáját. Isten az agapé szeretetről tett bizonyságot, amikor engedte, hogy bűnös emberi kezek keresztre feszítsék fiát, Jézus Krisztust. Ha Isten gyermekei vagyunk, ez a lelkület fog megmutatkozni az emberközi kapcsolatainkban is.
4. Józanság
Szükségünk van a tisztánlátásra, mert körülöttünk minden egyre zavarosabbá válik. A Sátán arra törekszik, hogy eltakarja az emberek szeme elől az igazságot. Isten gyermekének nagyon világos látásra van szüksége (lelki látás), hogy pontosan azt tegye, úgy éljen, hogy azzal Istennek szolgáljon, s ne tévedjen vakvágányra. Csak úgy tudunk másokat Istenhez vezetni, ha világosan látjuk a Krisztushoz vezető utat. Ebben segít a Szentírás bennünket: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsoltárok 119:105)
Isten legyen segítségünkre, hogy az Isten megismert és megtapasztalt szeretetéről félénkség (gyávaság) helyett, erővel, szeretettel és józansággal tudjunk bizonyságot tenni a környezetünkben élők felé. Ne feledjük: az embereknek Krisztusra van a legnagyobb szükségük, s mi ismerjük Őt!
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-07-17 19:11 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 10 hónapja
|
|
|
„Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.”
(Zsoltárok könyve 32:8)
Ez a zsoltár Dávid tanítása; egy bűneit bánó, Istentől eltávolodott, de hozzá visszavágyó, őszinte ember imája. A zsoltár első verseiben beismeri, hogy nem mindig járt egyenesen, Isten előtt vállalható módon. A kanyargós utakon nem találta örömét, sőt szenvedés volt a része.
Az Úr előtti bűnvallás, mint szívéről lehulló kövek szabadították fel őt a korábbi nyomás alól.
A nyolcadik vers Isten szava a hozzá visszatért gyermekéhez. Elmondja, hogy a tőle jövő bölcsesség és tanítás nélkül az ember csak kanyargós utakon jár. A Sátán az orránál fogva vezeti azt az embert, akit nem Isten oktatott, és aki nem az Ő tanítása alapján éli az életét. A Mindenható segítsége nélkül az ember nem találja meg azt az utat, amelyen járnia kellene (az élet útja), amely a boldogság útja. Isten kell, hogy megtanítson, Ő kell, hogy bölccsé tegyen!
Isten az ő igéjén keresztül tanít.
„A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.” (Zsoltárok 119:130)
„Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.” (Példabeszédek 2:6)
A Biblia naponkénti olvasása, tanulmányozása által jut el az ember Isten útjainak a megismerésére, az igazi, mennyből jövő bölcsesség megismerésére. Ez az, amit felkészít a kanyargós, csapdával teli út elkerülésére.
Az alapigéből az is kiderül, hogy az isteni bölcsesség nem valami elméleti ismeret, tudomány, hanem cselekedet is; a helyes úton való járás képessége. A Biblia világosan beszél arról, hogy aki Isten „tudományára” taníttatik, annak az élete megváltozik, engedelmes lesz Urához: „Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.” (Példabeszédek 4:5)
„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9:10)
„A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat” (Példabeszédek 10:8)
A „szemeimmel tanácsollak téged” kifejezés más fordítás szerint: „szemem rajtad nyugszik”, vagy „rajtad lesz a szemem” egyrészt arra utal, hogy a bűneiből Istenhez megtérő emberre az Úrnak szüntelen gondja van. Nem történhet vele semmi olyan, amiről az Atya ne tudna. Minden dolog, ami vele történik, az előbb a Mindenható Isten elé kerül. Másrészt biztosítja az embert arról, hogy az út folyamán állandóan számíthat Isten tanácsolására. Nem hagyja őt egyedül, hogy járja az útját meggyőződése szerint, hanem folyamatosan őrködik felette, tanácsolja, hogy lába folytonosan a „boldogság ösvényén” járjon.
Jó lenne, saját okosságunk helyett Isten bölcsességére vágynunk. Kérjük az Urat, tanítson meg bennünket is az igazi bölcsességre, s támaszkodjunk arra a nap minden percében. „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.” (Példabeszédek 3:7)
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
