|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 9 hónapja
|
|
|
"Íme az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
(Jelenések könyve 21:3-4)
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.
Azért nagyon nehéz a mennyről beszélni, mert a most megtapasztalt valóság kevés kiindulópontot ad ehhez. Bár ismerjük a teremtés és újjáteremtés utáni Éden leírását, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy igazán el tudjuk képzelni. Hiába nézegetünk ezer képet is egy számunkra ismeretlen helyről, az ott átélt személyes élményeket semmi sem pótolhatja. Egy-egy nyaralás, vagy utazás előtt elképzeljük a ránk váró dolgokat, magunk előtt látjuk a tájat, vagy az épületeket, meghallgatjuk mások beszámolóit… és mikor odaértünk mindezt egy pillanat alatt elsöprik a bennünket ért benyomások. Érezzük a hely atmoszféráját, az illatokat, halljuk a zajokat, megérintjük a különböző dolgokat.
János apostol által Isten azzal segít, hogy elmondja mi lesz ott, ami jelenleg itt nincs, és hogy mi nem lesz ott, ami most mindennapos.
Ami ott lesz, de most még nincs (csak a fenti szakaszra szorítkozva):
- Isten személyes jelenléte. „maga az Isten lesz velük”. Utoljára az Éden kertjében volt együtt Isten az emberrel, de most még ennél is nagyobb kiváltságunk lesz: Isten lakhelye lesz a föld. Nem lesznek akadályok, nem lesz távolság. Úgy beszélhetünk teremtőnkkel, mint most bármelyik emberrel.
Ami ott nem lesz, de itt van:
- A halál és annak minden átka. Azért nincs ott halál, mert nem lesz bűn sem. „A bűn zsoldja a halál…” mondja a Biblia (Róma 6:23). A bűn átka a halál, a könnyek, a gyász, a szenvedés minden formája. Krisztus legyőzte a halált, a lényeg mégis az, hogy a bűnt győzte le.
Végül egy elgondolkodtató dolog. Isten országának lényegi részét már most is élvezhetjük. Közösségünk lehet Istenünkkel, ill. győzhetünk a bűn felett. Mindkettőt Jézusnak köszönhetjük, mert ő az akit úgy hívtak, hogy „Velünk az Isten”, és ő az, aki hit által „elveszi a világ bűneit”. Aki hisz őbenne, „ha meghal is él”.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-07-30 15:17 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 9 hónapja
|
|
|
„Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.”
(Zsoltárok 24:4-5)
A tisztaság, őszinteség, becsületesség nem ennek a világnak az erénye. Aki sokra akarja vinni az életben, hamar rá kell ébrednie, hogy nem az imént felvázolt út vezet a csúcsra. Sokan tesznek ilyen megállapítást: „becsületes úton nagyon nehéz érvényesülni”. Ez a megállapítás teljesen igaz, valóban nagyon nehéz előre jutni, ha az ember nem nyúl becstelen eszközökhöz, megoldásokhoz.
A fenti ige azonban azt tanítja, hogy más úton nem érdemes haladni, csak a becsületes úton. Isten áldása ugyanis csak a tiszta, egyenes, becsületes úton áradhat ránk. Az igazságtól mégoly csekély mértékben elhajló ügyeskedéseket, mesterkedéseket sem tudja Isten megáldani. Az Úr áldása nélkül is lehet élni (egy darabig), de nem érdemes! A sikernek nagy ára van: az áldások nélküli élet.
Az „ártatlan kéz” kifejezés a cselekedetek tisztaságára utal, a „tiszta szív” pedig a szándék, az indítékok őszinteségére. A világosságban, egyenes úton járó ember életét tudja csak az Úr megáldani. Aki nem csak áldást nyer, ami már önmagában is óriási ajándék, hanem „igazságot a szabadító Istentől”. Ez az igazság a bűntől való megszabadítást, megigazulást, megigazítást jelenti. Jóllehet az üdvösség nem cselekedetek által nyerhető el, hanem egyedül hit által. Ez az ige azonban nagyon világosan rámutat arra, hogy a hit akkor valódi, ha a cselekedetekben megmutatkozik. Ezen a vonalon a tettek és a hit szorosan összekapcsolódik.
Imádkozzunk azért, hogy hétköznapi tetteink megjelenítsék hitünket, amellyel Istenbe kapaszkodunk. Engedjük, hogy Isten Szentlelke megtisztítson bennünket minden bűnös indítéktól. Cselekedjünk, beszéljünk, gondolkodjunk úgy, és éljünk olyan életet, amely Isten elveivel megegyezik. Teljes bizonyossággal számíthatunk az áldásokra, s ami még több ennél is, az örök életre.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 9 hónapja
|
|
|
„Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.”
(Zsoltárok 23:3)
A vidámság és a hit nem ellentétes fogalmak. Sokan úgy gondolnak a keresztyénségre, mint akik a búval bélelt, faarcú emberek közössége. Még ha a gyakorlatban sokszor így is látjuk a keresztyéneket, a Szentírás azt tanítja, hogy a Krisztusban hívő embernek minden oka megvan az örömre, a bizakodásra és a reménységre. Az Ószövetség egyik prófétája, Sofóniás azt írja, hogy Isten is örvendezik az ő gyermekei felett: „Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” (Sofóniás 3:17). Az öröm, a jókedv tehát egyáltalán nem idegen Istentől, így a Krisztust követőktől sem lehet az. A fenti ige összekapcsolja a vidámságot és az igazság ösvényén való járást. Vagyis aki Istent követi, annak minden oka megvan az örömre, a vidámságra.
Tény, hogy a világ, amelyben élünk elegendő okot szolgáltat a szomorúságra, a bánatra, vagy éppen a csüggedésre. Mi adhat okot a keresztyén embernek a vidámságra? Először is az, hogy életének van értelme és célja. Az élet értelme az, hogy Isten Lelkének segítségével nemes jellemre tegyünk szert, illetve Krisztus megismeréséhez segítsük azokat, akik még nem ismerték meg Isten nagy szeretetét. A keresztyén ember életcélja, hogy felkészüljön Jézus Krisztus visszajövetelére, az örök életre.
A vidámság második oka azon áldások sokasága, amelyekben az Úr részesíti az őt szeretőket. Isten minden nap az ő szeretetének bizonyítékaival halmoz el bennünket. Aki nyitott szemmel jár, az észreveszi az apró szeretetjelzéseket, és örülni is tud nekik. Isten áldásai megnyilatkoznak az egészség, az anyagiak, az emberekkel való kapcsolataink kiegyensúlyozottságában egyaránt.
Természetesen a keresztyén embernek is vannak küzdelmei, szomorú napjai. Isten azonban ott van, hogy megvigasztalja őket, reménységet adjon. Aki igazán Isten gyermeke, nem kerülhet vigasztalhatatlan állapotba, bármilyen nagy legyen is életének terhe. Isten gondoskodik a szomorkodó lelkének megvidámításáról, a reménység felébresztéséről.
Kérjük Istent, hogy minden élethelyzetben vidámítson meg bennünket, adjon reményt, és töltsön el a vele való bensőséges kapcsolat örömével. Legyünk készek követni őt az igazság ösvényén, ahol Ő jár, mert igazi öröm csak ezen az úton található.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-08-15 20:42 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 9 hónapja
|
|
|
„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.”
(Jób 19:25)
A fenti szavak Jób pátriárka védőbeszédnek része. Úgy gondolom soha senki sem volt közülünk olyan áldatlan helyzetben, mint ő. Mégis az Istenbe vetet hite töretlen maradt. Milyen bátorító ez számunkra is! Ha hitünk kipróbált és szilárd, jöhetnek ránk akármilyen megpróbáltatások, az megmarad, mert nagyobb a Segítő, mint a támadó.
Az igazi hit mellé nem fér kétség. Jób kijelentésében a bizonytalanságnak még a kétely legkisebb árnyékát sem lehet megsejteni. A szomorúságban, betegségben és gyászban mély meggyőződéssel mondja el azt, ami lelke mélyéről fakad: „mert én tudom!” Vajon ez az élő hit hatja át az én életemet is? Van erőm ellenállni a rám törő kísértéseknek? Vajon hétköznapi és a szentnapi hitem azonos?
Mi az, amit Jób tud? „Az én megváltóm él!” Ez az ószövetségi Szentírás egyik legmegdöbbentőbb kijelentése. Azt mondja el, ami még nem történt meg. Úgy tekint a jövőre, mint Mózes „mintha látta volna a láthatatlant” (Zsid.lev 11:27).
Hitét és reménységét Jézus Krisztus eljövendő golgotai áldozata és feltámadása erősítette. Ha biztos alapra akarunk építeni, akkor az Isten ígéreteibe vetett hitünknek olyan valóságosnak kell lennie, mint amilyen az övé volt.
Jób hite és meggyőződése található meg ebben a kijelentésében: „utoljára az én porom felett megáll”. Ebben azt foglalta össze, hogy ő egy áldozat. Nyomorában nem csak Jézus első eljövetelében hitt, hanem a másodikban is. Kijelentésében, az igazak feltámadására utal. Nagyon sok keresztyén elfogad mindent, amit a Biblia tanít, kivéve a feltámadást. A mai racionálisan gondolkodó világban ez képtelenségnek, lehetetlennek tűnik sokak számára. Pedig éppen a feltámadás teszi fel a koronát a megváltás tervére. Pál apostol így ír erről: "Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok."
(1Korinthus 15:16-17)
Jób kifejezi abbéli mély meggyőződését, hogy Isten végül igazolja hűséges szolgáit minden hamis váddal szemben. Bennünket is ért már hamis vád? Melyik fájt jobban a jogos vagy a jogtalan? A jogtalant mindig késforgatásnak érezzük szívünkben. Azonban gondolkodjunk el, vajon ez a helyes érzés? Vajon nem a jogos vádnak kellene jobban fájni? Én a jogtalan vádat jobban szeretem, mint a jogost, mert a jogtalan nem igaz, a jogos viszont az.
Jóbnak Jézus Krisztus golgotai áldozatába vetett hite adott erőt felülkerekedni az élet problémáin. Isten segítsen, hogy mi is ebben a reménységben éljünk.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-08-22 19:56 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
„Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;”
(63. Zsoltár 2.vers)
VÁGYÓDÁS ISTEN UTÁN!-fogalmazhatnám röviden az igevers gondolatát. A zsoltár első verse beszámol a zsoltár keletkezési körülményeiről. Dávid a királyi trón várományosa a tébolyodott Saul elől bujdokolva éhesen és szomjasan bolyong Júda pusztájában.
Sokan elképzelni sem tudjuk mit jelent éhezni és szomjazni, hiszen olyan természetes, hogy reggel felkelés után a csapot megnyitva folyik a víz, ha kinyitjuk a hűtőt még válogathatunk is mit együnk.
Bizony, míg valaki nincs élet és halál között nem értheti miről beszél Dávid. Míg nem éheztünk és szomjaztunk csak sejthetjük mit érzett ott a semmi közepén.
Dávid a júdeai sivatagban botorkál, majd földre rogy, és Istenhez könyörög. De nem az eledelért. Nem egy korty vízért. Számára az Örökkévaló közelsége mindennél többet jelent.
Mert a fizikai ínség eltörpül a lélek epedezése mellett. Mert lehet, hogy tele a hasad, de lelkileg már-már éhenhalsz. Megvan mindened, de lelked háborog, mint a viharzó tenger. Magad sem érted miért, de legszívesebben csak sírnál és sírnál…
Jézus azt mondja: Boldog vagy!
Mert csak azok érhetik el Őt, „akik éhezik és szomjazzák az igazságot” (Máté 5:6).
S a legnagyobb baj az, hogy sokan éppen a lelki jóllakottságuk miatt nem értékelik eléggé Őt, Megmentőjüket.
Benső békesség után vágyódnak, de mivel "teleették" magukat a világ kínálatával, soha nem jutnak el az Élet kenyeréhez, Jézushoz, mert nem kívánják.
Ha tehát akár ma, vagy bármikor lelki sivárságba jutsz, és úgy érzed nincs kiút, megtetted az első lépést a Megváltó felé, aki megelégít, ahogy Ő mondta:
„Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.” (János 6:55)
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”
(Róma 14:7-8)
Ez az ige egy nagyon fontos bibliai igazságot világít meg. Az Istenben hívő, megtért ember egész életével (ha kell halálával is) Krisztust szolgálja. A megtérés ugyanis azt jelenti, hogy az ember felhagy régi, önző szokásaival, s helyette Istennek él és szolgál.
Amikor Krisztus itt járt a földön az önzetlenség szolgálatát élte. Ahogyan Pál apostol fogalmaz: „Mert közülünk senki sem él önmagának”, mert Jézus sem önmagának élt, sőt még a halált is értünk vállalta. Így azok, akik Krisztus követői (keresztyének), ugyanezt az életcélt kell, hogy maguk elé tűzzék. Nem vagyunk Krisztus követői, ha más úton haladunk, ha más elvekre épül az életünk, a hétköznapi gyakorlatunk.
Isten úgy alkotta meg a világot, hogy az az önzetlenség és az egymás iránti készséges szolgálatra épüljön.
Egy lelki író, Ellen Gould White így írja ezt le:
„A bűn megrontotta Isten tökéletes művét, de az Ő keze írása továbbra is olvasható rajta. A teremtett dolgok még mindig hirdetik kimagasló voltának dicsőségét. Nincs sehol semmi - az önző emberi szíven kívül -, ami önmagának élne. A levegőben röpködő madarak közt, a földön nyüzsgő állatok közt egy sincs, amely ne szolgálná mások életét. Az erdő minden levele, a pázsit minden fűszála betölti rendeltetését. Minden egyes fa, bokor és fűszál olyan életelemet áraszt magából, amely nélkül sem ember, sem állat nem élhet; az ember és az állatvilág viszont a fák, bokrok és fűszálak életét szolgálja. A virágok illatot árasztanak és áldásul tárják fel szépségüket a világnak. A Nap világok ezreinek örömére ontja sugarait. Az óceán - forrásaink és kútjaink éltetője - magába fogadja a föld összes folyamát, de csak azért, hogy továbbadja. A tengerből felszálló pára záporként hull vissza: megöntözi a földet, hogy belőle élet sarjadhasson. A dicsőség angyalai abban találják örömüket, hogy adhatnak: szeretetet adnak, és fáradhatatlanul őrködnek azok felett, akik elbuktak és szentség híján vannak. A mennyei lények szeretnének közel férkőzni az emberek szívéhez. Az odafennvaló világból fényt hoznak a sötét földre. Gyöngéd, türelmes szolgálatuk által igyekeznek hatni az emberi lélekre, hogy az elveszetteket Krisztussal olyan közösségbe hozzák, amely még annál is szorosabb, mint ami őket Krisztushoz fűzi.”
Az önzetlenség, az érdek nélküli, szívből jövő szolgálatkészség idegen abban a világban, amiben élünk. Ha Krisztus követői szeretnénk lenni, ilyen életet kell élnünk. Kérjük Istent, hogy Szentlelke által formálja szívünket, gondolatainkat ebbe az irányba. Az Úr nem hagyja válasz nélkül az ilyen céllal mondott imát.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-09-04 20:47 : .
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
