|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek.
Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
(János 14:1-3)
Ez az ige Jézus egyik legfontosabb kijelentése. Az Ő visszajövetelének ígéretét tartalmazza, ami minden korban a keresztyén ember legnagyobb reménysége volt. Az Újszövetség minden huszonötödik verse Jézus Krisztus második eljövetelére vonatkozik. Ebből is látszik, milyen fontos volt ez az ígéret a korabeli keresztyének számára.
Ma sincs ez másként. Keresztyénségünket ezen a világon kell megélnünk, mégis a nehéz órákban Jézus visszajövetelének határozott ígérete ad erőt. Egy olyan világ ígérete ez, amely mindenben sokszorosan felülmúlja azt, amiben most élünk. Pál apostol ezekkel a szavakkal fejezte ki Isten eljövendő országának csodálatosságát: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”
(1Korinthus 2:9)
Ez az ország Jézus Krisztus második eljövetelével veszi kezdetét.
Kérdezhetnénk, miért nem valósult meg eddig ez az ígéret. Jézus ajkairól majdnem kétezer évvel ezelőtt hangoztak el ezek a szavak, s az ígéret még nem teljesedett. Mi garantálja, hogy ezek után megvalósul? Jézus türelemre szólít bennünket, ezt mondja: „ne nyugtalankodjék a ti szívetek…” e helyett inkább higgyünk Istenben. Majd arról biztosít bennünket, hogy az Atya házában sok lakóhely van, tehát nem kell attól félnünk, hogy helyszűke miatt maradunk ki onnan. Hogy még nem jött vissza, annak csupán egy oka van: „a hely még nem készült el”.
Lakóhely ugyan van, Jézus mégis azért ment el, hogy helyet készítsen nekünk. Sőt az ő visszajövetelét akkorra ígéri, amikor már a hely elkészült számunkra a mennyben. Nem különös, hogy Jézusnak helyet kell készítenie, holott Isten házában már akkor sok lakóhely volt? Milyen helykészítésről beszél Jézus? Nem a fizikai hely előkészítéséről van itt szó, hanem sokkal inkább lelki helykészítésről.
Jézus biztosít bennünket arról, hogy Isten országában (házában) van elégséges hely ahhoz, hogy akár az egész emberiség elférjen. Ha valaki mégsem jutna be, akkor annak nem a fizikai helyszűke lesz az oka. Isten országába ugyanis nem lehet akárhogy, akármilyen jellemtulajdonságokkal bejutni. A Jelenések könyvében így olvasunk erről:
„És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.”
(Jelenések könyve 21:27).
Életünknek, jellemünknek át kell formálódnia Krisztus képmására ahhoz, hogy Jézus magával vihessen bennünket visszajövetelekor Isten országába.
A helykészítés tehát nem más, mint Jézus értünk végzett közbenjárói szolgálata, életünk, jellemünk csiszolása, alakítása. Ha engedelmeskedünk akaratának, s hagyjuk, hogy formáljon bennünket, akkor alkalmassá tesz bennünket Isten országára (Filippi 1:6).
Imádkozzunk azért, hogy Jézus formálhasson bennünket az Ő akarata szerint, hogy már itt kiábrázolódjék bennünk Mesterünk képmása. Ő hamar visszajön! Felkészültünk az Ő fogadására? Ma még nem késtünk le semmiről, de nincs vesztegetni való időnk! Kérjük az Urat, hogy a mennyben számunkra fenntartott helyre készítsen fel bennünket.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
„… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
(Máté evangéliuma 28:20)
Tanítványság nem létezik tanítás és tanulás nélkül. Márpedig a Jézus kiküldő parancsából merített felhívás azt feltételezi, hogy küldetésünk több, mint embereket őhozzá vezetni.
Ha Jézus első követőit nem neveli tanítvánnyá, aligha létezne ma keresztyénség. A növekedés, a szolgálat, a küldetés mind meghalt volna. Tanítványok nevelése nélkül csak egyhelyben toporgó egyházzá lennénk.
A hitet és a hitéletet is lehet tanulni, bár úgy a hit, mint a megváltozott, megszentelt élet Isten ajándéka. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy még a legszentebb ismeretek sem kerülnek be „maguktól” elménkbe. A tanulási és tanítási folyamatban aktív, tudatos részvételre van szükség. Jézus misszióparancsa semmi újat nem mond, viszont azt szeretné, ha céltudatosan folytatnánk megkezdett munkáját. Ismereteket lehet hinteni az idők végezetéig, de ez nem egyenlő a tanítással.
Anélkül, hogy mély teológia kutatásba bocsátkoznánk , figyeljük meg hogyan tanított Jézus!
Nem egyházszervezéssel töltötte idejét, hanem maga mellé vett egy tucatnyi különböző férfit és eltöltött velük néhány évet. Az elhívásuktól kezdve tanította őket Isten országáról és a szolgálatról. A képzés végén nem oklevelet, vagy tisztséget kaptak, hanem önállóan a Szentlélek vezetése mellett végezték az emberhalászás, a lélekmentés nagyszerű szolgálatát.
A bemerítés / keresztség egy fontos állomás a tanítvánnyá válás folyamatában, mégsem ez a végcél. Előtte szükségesnek tartjuk a bibliai alapelvek megtanítását, és azt hogy ezeket a szövetségkötésre készülő személy gyakorolja is a mindennapokban. Azt mondjuk, hogy a bemerítés / keresztség után ott a napi bibliatanulmány, a gyülekezeti alkalmak, képzések, programok sokasága, ahol tovább fejlődhetünk.
Mégis hiányérzetem van. Úgy tűnik, hogy mivel megspóroljuk a megfelelő tanítást és felkészítést sok a „koraszülött hívő”, akik éretlenül lettek bemerítve / megkeresztelve, és sok az olyan „hívő”, aki nem képes önállóan tanulni és fejlődni külső segítség és késztetés nélkül.
A jézusi út nem programokról és tananyagról szól. Egy sokkal merészebb, de kétségtelenül hatékonyabb tanítási formát választott.
„Azután felment a hegyre, magához szólította azokat, akiket akart, és ők hozzá mentek. Kiválasztott közülük tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni…”
(Márk 3:13-15)
A tanítás kötelessége arra szólít, hogy Jézushoz hívjuk az embereket. Legyünk velük, mutassuk be példánkkal mit jelent Krisztus követőjének lenni. Vonjuk be őket Krisztus jelenlétébe, hogy elsősorban tőle tanuljanak. Majd felkészítve és felhatalmazva küldjük el őket, hogy a lánc meg ne szakadjon…
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-09-19 14:21 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
"Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll."
Jakab 5:9
Ne sóhajtozz! Pedig van miért panaszkodnunk, és sokszor jogosan. Ahogy nyitott szemmel járunk-kelünk a világban, nem győzzük megérteni, felfogni, de egyszerűen még csak megszámolni sem, hogy mennyi-mennyi panasz van az emberek száján. A sok jajt látjuk a televízióból, halljuk a rádióból, olvassuk az újságokban és a legmodernebb interaktív médiából, az internetről is árad. Online panaszkönyvek általánosan és külön témákra kihegyezve. Politika, szórakozás, tanulás, szolgáltatások, egészségügyi problémák, pénzügy… 2009. szeptember 6-ig 3 millió panasz érkezett egy bizonyos cégcsoporttal kapcsolatban az illetékesekhez. És a legújabb: már kézikönyvben is tanítanak minket panaszt tenni. Mit tegyünk, ha…? Kihez fordulhatunk, ha…? Milyen apróságokra kell odafigyelnünk, amikor…? Szinte törvényszerű, hogy ez az áradat nem kerülheti el a családi és a gyülekezeti közösségeinket sem. De biztosan jó ez, még ha meg is van rá az okunk?
Ne sóhajtozzatok egymás ellen! Amikor haragszunk, először hallgatunk. Majd jobb lesz… Majd megváltozik. Meg jó is várni, hogy bocsánatot kérjen, hogy megalázkodjon, hogy kiengeszteljen. Alig várom. A hallgatás jó büntetés lehet, elég csak sóhajtani, nem szólni. A másik úgyis érti. Mert értenie kell (?), hiszen pont akkor és pont úgy sóhajtok, hogy értse. Ó, hány szívettépő sóhajt hallottunk és hallattunk már, mire történt valami. Csak pont ez a baj, a várakozás, a hallgatás. Mert bénít. Nem visz a megoldás útjára. Nincs kommunikáció, nem beszéljük meg. Nincs szó az érzelmeinkről, a szívünkbe ne lásson senki! Mert olyat látna, hogy még… Marad a duzzogás, és kialakulnak a játszmák. Hála az égnek, legalább vannak szabályok. Így legalább mindenki tudja, mi a dolga, és amikor már muszáj, teszi is. De lehet-e muszájból szeretni?
Ne sóhajtozzatok egymás ellen, mert jön a Bíró! Jézus Urunk a Bíró. Ez a mai evangélium. Mert az ítélkezik fölöttünk, aki önmagát adta értünk; aki a helyettesünk, a védőügyvédünk; aki már készíti a helyet, mert alig várja, hogy velünk legyen újra és mi vele lehessünk. Ott mindenkivel együtt lehetünk, aki Őt szereti; így egymással is. De tudunk majd együtt lenni, ha egészen addig csak sóhajtoztunk, csak játszmákat játszottunk? Krisztus követésében az a legjobb, hogy felszabadít minket ezek alól. Őszinték lehetünk, megnyílhatunk, szerethetünk, mert elfogadhatjuk egymást. Ahogy mi Krisztusban vagyunk, ahogy életünk minden hibáját Ő javítja ki, úgy teszi ezt minden Benne bízóval, Őt követővel. És ha van miért sóhajtanod a másik ellen, tudd; ez csak azért van, mert Jézusnak még várnia kell rá, ahogy rád is másban.
Hát ezért ne ítélj, ne sóhajtozz, csak szeress és bocsáss meg!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”
(2 Korintus 7:10)
Furcsának tűnhet, hogy egy apostol, aki ódákat zengett a filippieknek az örömről (Fil 4:4), itt pedig a szomorúsáról, mint isteni erényről beszél. Persze ennek a szomorúságnak más az oka, mint ami miatt úgy általában szomorkodni szoktak emberek.
Szinte mosolyogni való, hogy milyen apróságok miatt mekkora siralmakat tudunk produkálni, akár a kisgyerekek. Elszakadt a kedvenc ruhám! Jaj, kijött egy pattanás, hogy nézek ki! Már megint odaégett az ebéd!…
Pál az Isten szerint való szomorúságon azonban nem a külső, hanem a belső rossz tulajdonságaink feletti bánkódást érti. Arra hívja fel figyelmünket, hogy ne azért bánkódjunk, mert ’elírtunk’ valamit, hanem mert a nyers modorunkkal ismét fájdalmat okoztunk valamely szerettünknek.
Tudjuk a korinthusiak, akikhez ez a levél szól sokféle bűnt követtek el. Amit nem azért említ Pál, hogy később a XXI. század keresztyénei megvetéssel nézzenek rájuk. Az apostol nem is a bűneik miatt feddi őket, hanem mert nem akarják felismerni, beismerni és elhagyni azokat.
Nem az Istent szerették, hanem az ösztöneikből jövő cselekedeteket, ezért nem is akarták leküzdeni azokat. Sőt, néhányan mikor Pál feddését hallották, megsértődtek és az apostolra kígyót-békát kiáltottak.
De a többség, ahogy a folytatásból kiderül, megérezte a féltő szeretetet, mely Pált e sorok megírására késztette:
„S íme, éppen ez a ti Isten szerint való szomorúságotok milyen nagy buzgóságot ébresztett bennetek, sőt mentegetőzést, méltatlankodást, félelmet, vágyódást, buzgólkodást és a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy ti ártatlanok vagytok a dologban.”
(2 Kor 7:11)
Ahogy olvassuk voltak, akik leszámoltak rossz szokásaikkal, ami az egyik hittestvérnél megütközéshez, a másiknál vágyódáshoz vezetett. Ilyen volt Jézus tiszta élete is. A farízeusoknak kihívás, a vámszedőknek meghívás.
Igen, mert senki sem szereti, amikor hibáival szembesítik, de Isten nap, mint nap így próbál minket nevelni. Ráébreszteni arra, hogy szeretne kezébe venni és formálni, alakítani.
Persze ma nem Pált küldi el, hanem a családunk valamely tagját, egy szomszédot, egy hittestvért, munkatársat, vagy a körülményeket alakítja úgy, hogy vegyük észre; még több jót szeretne nekünk adni.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
"Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra."
(János 4:35)
Egy olyan társadalomban élünk, ahol jelek vesznek körül, azaz jelekből sok mindent kiolvasunk, értelmezzük őket, és jobb esetben engedelmeskedünk nekik. Vannak barátaim, akik úgy rendezik az életüket, hogy állandóan jeleket kérnek Istentől, igéket, és minden történést jelként fognak fel. Vannak emberek, akik a horoszkóp jelzései szerint lépnek ki a házukból, és így fogadnak a lottón, vagy ilyen módon keresnek maguknak társat. Csupa jelek és jelzések között élve a keresztyén ember elgondolkodik.
Jézus olyan jelekre irányítja a figyelmünket ebben az igeszakaszban, amelyek félreértelmezhetetlenül arra utalnak, hogy a környezetünk megérett a róla szóló üzenetre. Vagyis megvan a nyitottság az Isten dolgai iránt, hiszen egy "globális falu" keretei között élünk, ahol internet, telefon köt össze minket. Nyitottság van olyan szempontból, hogy szívesen hallgatnak megtérési történeteket, mert egy hiteles változást látnak benne. Kíváncsiak arra, hogy mitől más a te életed, és miért azt eszed amit, miért pihensz vasárnap stb. Az életmódunk mindig kérdésekre ad alkalmat és ez jó is.
Azonban van egy másik helyzet, ami miatt inkább elfordulnak tőlünk az emberek. Amikor ülünk az épületeinkben és csak elvagyunk magunknak. Amikor bennfentesek közössége leszünk. Amikor csak névleges keresztyének vagyunk, akkor langymeleg állapotunkban nem vesszük észre a fehérre érett mezőket.
A mező; - a te környezeted ma.
Látni fogod-e a nyitott embereket?
Észreveszed-e a jeleket?
És elmondod-e mitől más a te életed?
Igaz, neked is nehéz.
Te is beteg vagy, és neked is van anyagi gondod?
De tudod-e azt is, hogy van egy feladatod?
Meglátni az Isten kezének jelét a saját életedben, és másokkal is megkedveltetni ezt az életmódot. Ezért, legyenek a napjaid különleges napok.
ÉRETT MEZŐS NAPOK.
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-10-10 11:50 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-e vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogyha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”
(Márk 13:35-37)
Mit jelent vigyázni, készen lenni?
Talán annyi válasz van, ahány ember. Figyeljük az égboltot, hogy mikor tűnik fel a Jézust takaró felhő? Készítsünk össze egy riadócsomagot, amely segít átvészelni a nagy nyomorúság napjait? Minden hírt, ami a jelekkel foglalkozik, gyűjtsük egy dossziéba?
Sorolhatnék még egy sor dolgot, amik nem rosszak önmagukban, de nem válaszok Jézus felhívására.
Amikor katona voltam, a legsúlyosabb vétségek között tartották számon, ha valaki az őrségben elaludt. Miért nem volt szabad elaludni? Mert bármelyik pillanatban jöhet az ellenség, és szükség van az éberségre.
Jézus arra figyelmeztet, hogy ne találjon aludva. Akkor sose aludjunk? Lelkileg semmiképpen se!
Amikor alszol, megszűnik a kapcsolatod a külvilággal. Nem tudod, mi történik veled, s te sem veszel részt semmiben. Inaktív vagy teljes mértékben. Rajta kaptad már magadat azon, hogy ott voltál valahol, de csak testben?
Ehhez hasonló a lelki alvás. Ott vagy az istentiszteleten, de nem jutnak el a szavak a szívedig. Gyülekezeti tag vagy, de nem teszel, nem vállalsz semmit. Családtag vagy, de nem lehet számítani rád. Keresztyénnek gondolod magad, de nincs aktív kapcsolatod Jézussal. Bódult, bénult állapotban vagy, csak egy mikronnyira a lelki haláltól.
A jó hír az, hogy most még felébredhetsz! Holnap már nem biztos…
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
