|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.”
(Jak 1:12)
A sötétség erői veszik körül az embert, hogy eltakarják szeme elől Jézust. Olykor nem tehetünk mást, mint bánattal és megdöbbenéssel telten várjuk, míg a felhő elvonul. Ezek az időszakok néha borzalmasak. Reményünk meghiúsul, és kétségbeesés kerít hatalmába minket. Ezekben a rettenetes órákban meg kell tanulnunk bízni és teljesen az elfedező áldozat érdemére hagyatkozni. Tekintsünk a megfeszített és feltámadt Üdvözítő érdemeire! Ha ezt tesszük, soha el nem veszünk. Soha! Könnyű erősnek lenni a kegyelemben akkor, amikor fény árad az ösvényünkre. Amikor viszont körülvesz bennünket a homály és sötétég, és türelmesen kell várakoznunk a reménységben, olyan hitre és átadatottságra van szükségünk, amely megkívánja, hogy akaratunk elmerüljön Isten akaratában. Túlságosan hamar elcsüggedünk, és szívünk mélyéből kérjük a próba eltávolítását, ahelyett, hogy türelemért és kegyelemért könyörögnénk a próba elviseléséhez és a győzelem kivívásához.
Akik teljes szívvel, lélekkel és értelemmel fordulnak Istenhez, nyugodt biztonságra lelnek Őbenne… Isten ismeri szükségleteinket, és azt is tudja, hogy mit vagyunk képesek elviselni. Az általa megengedett próbák és nehézségek elhordozásához kegyelme által erőt ad. Szüntelenül azért imádkozom, hogy egyre közelebb lehessek Istenhez.
A szerető Isten igyekszik kifejleszteni bennünk Lelkének drága ajándékait. Megengedni, hogy zaklatás és nehézség érjen minket, de nem átokként, hanem a legnagyobb áldásként. Minden kísértés, amelyek ellenállunk, minden bátran elviselt próba új tapasztalattal gazdagít, és elősegíti jellemünk építését. Aki isteni erővel ellenáll a kísértésnek, az az ég és Föld előtt Krisztus kegyelme hatékonyságát nyilatkoztatja ki.
Akik Isten vezetésére bízzák, és szolgálatára szentelik életünket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a problémánk, biztos tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen elhagyatottak vagyunk is, együttérző barátunk van.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-06-12 16:21 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
"Az ÚR hangja hatalmas, az ÚR hangja fenséges."
(Zsolt 29:4)
Milyen elképzelhetetlenül nagy Isten hatalma. Ő Úr menny és föld felett, és minden neki van alávetve. Hangjától megmozdul a tenger, vihar tombol, a föld megrendül. Méltó arra, hogy a "ünnepi köntösben" imádjuk és dicsérjük. Isten az, aki a világot szavával irányítja, aki a csillagokat és az eget mozgásba hozza, a nap miatta fénylik, és mindezek mellett emberek milliárdjaira visel gondot. Ez az az Isten, aki békével ajándékozza meg népét, és megáldja azt.
Számításba veszed ezt még? Gyakran mégis azt gondoljuk, hogy Isten manapság mindezekre nincs hatással. Isten nem csak a kis és nagy dolgokat tartja a kezében, hanem az életedet is. Légy bizonyos abban, hogy Isten nálad is közbe tud avatkozni, és képes hatni rád. Ezt talán nem mindig követi hangos dobszó, hanem inkább nyugalomban és láthatatlanul megy végbe. Mindezek mellett alig észrevehető, de egy idő után számodra is világossá válik, hogy Isten már régen átvette életed irányítását, hiszen Istennek mindenre van hatalma!
Hagyod hogy Isten ma is erőt és békességet adjon neked?
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.”
(Ézs 43:2)
Sokak számára a hívő élet azt jelenti, hogy bajok, veszélyek, szenvedések, fájdalmak nem érhetik az embert. Ha mégis bekövetkezik, ez két dolgot jelenthet: (1) az illetőnek nem elég erős a hite, (2) Isten nem elég hatalmas, hogy megőrizze övéit a bajoktól. Mindkét elgondolás téves. A Szentírásban sehol sem találjuk annak ígéretét, hogy egy hívő ember sohasem betegedhet meg, nem veszítheti el az állását, vagy az életét.
Jézus főpapi imájában a következőket kérte követői számára: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Ján 17:15). A „világban való maradás” nem csak azt jelenti, hogy Krisztus követői ne vonuljanak el kolóniákba „szentek táborát” alkotva, hanem azt is, hogy a világ fiaival együtt őket is érheti sok-sok szenvedés.
A fenti igevers határozottan rámutat arra, hogy másként éri a veszély azokat, aki Krisztuséi, s ismét másként azokat, akik nem hisznek Őbenne. Isten ugyanis azt ígéri, Ő ott lesz minden veszélyben, minden megpróbáltatásban. Más szóval, Isten gyermekeit nem érheti olyan veszély, amiről Ő ne tudna, sőt amelyben Ő maga is ne lenne jelen. Vezessen utunk akár vízen, akár tűzön keresztül, az Úr velünk tart, Ő ott van, elérhető távolságban.
Arra is rávilágít ez az ige, hogy Isten ellenőrzése alatt tartja a bennünket ért veszélyeket. Így olvassuk: a folyók el nem borítanak, a tűz nem éget meg. Isten szab határt a nehézségeknek, ő korlátozza a veszélyhelyzeteket. Ő mindent felügyelete alatt tart. Pál apostol is eljutott erre a felismerésre. „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (1Kor 10:13) Ezért lehetünk biztonságban veszélyek között is. Isten szerető keze őrködik felettünk, a bennünket ért eseményeket ő irányítja, pontosan megszabva a veszélyhelyzetek mértékét, személyre szabottan kimérve a próbák erősségét.
A keresztyén tehát nem abban különbözik az átlagembertől, hogy őt sohasem érik bajok. Az ő élete a Mindenható irányítása alatt áll, mert bízik Benne, s az Ő kezébe tette le életét. Éppen ezért nincs egyedül a betegágyán, vagy ha szerettei meghalnak. Nem marad támasz nélkül, ha elveszíti munkahelyét, vagy ha barátai elhagyják. Megérthetjük, hogy Isten munkamódszere az, hogy inkább segít nekünk a kihívások és a nehézségek között, mintsem megszabadítana tőlük.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."
(Máté ev. 18:19-20)
Az ember legnagyobb problémája a bűneset óta, hogy csak saját érdekeit tartja szem előtt. Egyszerűen képtelenek vagyunk önzetlen közösséget formálni bárkivel is. Az evangélium egyik nagy csodája, hogy képessé tesz bennünket az egyéni érdekeinken, más szóval önzésünkön való túllépésre.
Erre a közösségre csak Krisztus folyamatos jelenléte képesít bennünket.
Kéréseink megvalósulásának garanciája Krisztus. Az Atya, aki teljesíti kéréseinket Krisztus Atyja, aki a mi Istenünk. Csak fia közbenjárására jut el hozzá a mi fohászunk, hiszen Krisztus megtisztítása nélkül még bűneinkben lennénk. Krisztus az, aki munkálja bennünk az akarást is, hogy elhordozzuk egymást szeretetben és ne egymás hibáira tekintsünk, hanem inkább támogassuk egymást abban, hogy a hibáinkon felülemelkedjünk.
Csodálatos ígéret Krisztus részéről az, hogy elég, ha csak ketten összegyűlnek, Ő már jelen van közöttük. Ugyanakkor egy feltételt is szab az összegyűlésnek: annak Krisztus nevében kell történnie. Mit jelent ez? Elismerjük, hogy Krisztus áldozata az, ami megtisztított bennünket az önzésünktől. Mivel Ő mindannyiunkért meghalt egyikük sem tartja magát különbnek a másiknál. Sőt inkább a másikat tarja különbnek önmagánál. A Krisztus nevében történő összejövetelnek célja pedig az Isten tervének, akaratának megvalósulása, ami biztosítja egyéni boldogulásunkat is. Ebben is Krisztus a példa, aki minden körülmény között ki tudta mondani „Legyen meg a Te akaratod Atyám.”
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt,
hogy felmagasztaljon titeket annak idején.”
(1Pét 5:6)
Az alázat és a megtiszteltetés két ellentétes, egymással össze nem egyeztethető fogalom az átlagember gondolkodásában. Aki alázatos, azt nem tisztelik, akit tisztelnek, az nem alázatos.
A tiszteletre, a megbecsülésre minden ember vágyik. Sokszor gondolunk úgy a tiszteletre, mint amit csak hatalommal, ügyeskedéssel, könyökléssel, vagy esetleg harccal vívhatunk ki magunknak. Tévedésben vagyunk, ha így, ezen az úton szeretnénk tiszteletet kapni.
Az alázatos emberre gyakran úgy gondolunk, mint aki gyenge, erőtlen, tehetetlen, nem elég rátermett, meghunyászkodó, konfliktusokat felvállalni képtelen, esetleg simulékony, sunyi, hízelgő. A Biblia tanítása egészen másként mutatja be az alázatos embert.
Péter apostol felszólít, hogy „alázzátok meg magatokat!”. Ez nem választás kérdése, hanem parancsolat. Isten előtt ugyanis az emberi gőg, az akaratosság, a kevélység nem erény, hanem bűn. Isten csak annak az embernek a szívében tud munkálkodni, aki elismeri kicsinységét az Ő hatalmassága előtt, aki nem önmagára büszke, hanem Istenre néz fel (lásd: Jeremiás 9:23-24). A kevélységből ki kell gyógyulnunk! Isten országának csak akkor lehetünk lakosai, ha alázatosakká lettünk. Ezért mondja Péter apostol, hogy alázzuk meg magunkat Isten előtt, hogy majd az ítélet napján, a nagy számadáson felmagasztalhasson bennünket, vagyis bebocsáthasson az Ő országába.
A Példabeszédek könyve több helyen tanít az alázatos magatartás előnyeiről, hasznáról:
* „Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcsesség van.” (11:2)
* „Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.” (15:33)
* „Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.” (16:19)
* „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.” (18:12)
* „Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.” (22:4)
* „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.” (29:23)
Az Úr elvei sokszor teljesen ellentmondanak a hétköznapi, bevett gyakorlatnak. Az ember megérzésből nem juthat el az Istennek kedves életmód gyakorlására. Bevett, megszokott, sokszor reflexből születő cselekedeteink helyett meg kell tanulnunk az Ő akaratának engedelmeskedni. Ilyen az alázatosság is. A világban, ahol élünk nem népszerű ez a magatartás, de el kell döntenünk, hogy embereknek vagy Istennek akarunk-e tetszeni? Emberek vagy Isten dicséretére vágyunk? (lásd: Apostolok cselekedetei 5:29). Válaszunk meghatározza sorsunkat! Döntsünk jól! Döntsünk a Mindenható mellett. Hamarosan eljön a nap, amikor az Úr ítéletet hirdet. Nem lesz mindegy, hogy a Bíró milyen ítéletet mond, milyen sorsot ítél nekünk.
Kérjük az Urat, hogy a világ szokásaitól el tudjunk szakadni, s Isten elvei szerinti magatartást tudjunk kialakítani. Kérjük az Urat, tanítson meg az alázatos magatartásra, hogy „annak idején felmagasztalhasson” bennünket.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-06-21 18:56 : .
|
|
|
Válasz:Gondolatok a Biblia tükrében 14 éve, 11 hónapja
|
|
|
„Ízleljétek, és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.”
(Zsolt 34:9)
A Biblia lapjain keresztül sok mindent megtudhatunk Istenről. Nagy szükség is van az írott feljegyzésekre, mert ez a megszentelt eszköz számunkra az Isten-ismeret egyik legfontosabb forrása. Ha az Istenről alkotott képet keressük nem egyszerűen teológiai állításokat találunk, hanem emberi tapasztalatokat, melyekben megjelent az Isten.
Akinek még nem volt személyes tapasztata Istennel, az nem is ismerheti igazán. Egy dolog ismerni valakinek az életrajzi adatait, és más dolog leülni vele és beszélgetni. Erre hív a költő: "ne csak hírből ismerjük az Urat, hanem menjünk hozzá, ismerjük meg, érezzük, tapasztaljuk meg jóságát."
Szükség is van erre a bátorításra, mert nem mindig vagyunk meggyőződve arról, hogy jó az Úr. „Hogyan engedheti ezt meg Isten?” „Miért pont velem történik mindez?” Ne gondoljuk, hogy csak a hitetlen emberek kérdezik ezeket. Amikor zúgolódunk, forrongunk magunkban miközben bajokon és nehézségeken megyünk keresztül – nem feledkezünk el néha arról, hogy még mindig jó az Úr?
Azért is szükség van az igevers eme felhívására, mert nem mindig benne bízunk, nem mindig hozzá menekülünk. Hiszünk-e Isten mindnek feletti hatalmában és erejében, hogy elsőként hozzá menjünk? Magam sokszor éltem már át azt az összeroskadást, mikor a kudarcos próbálkozásaim után Istennél kerestem menedéket, aki megoldást kínált.
Bízom benne, hogy ami ma történik velünk, okot ad arra, hogy megérezzük, megtapasztaljuk Isten jóságát és szeretetét. Hozzá, és ne előle fussunk.
Mi-Sa
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
