|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
JÉZUS PÉLDÁJA
„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.”
(Zsidókhoz írt levél 12:1-2)
Hadd tegyem hozzá a 3. verset: ”Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” Az előző fejezet után – amely felsorol egy tucatnyi „neves” hívő embert – most itt áll néhány tanács és egy példa: nézzünk Jézusra és kövessük példáját.
Miben ad példát számunkra Jézus? Több jó válasz is lehetséges. Példát adott abban, hogy hogyan lehet emberként, mint Isten képmásaként élni. Bemutatta, hogy lehet győzni a kísértések és a bűn felett. Hite, hűsége és engedelmessége szintén példaértékű.
Amit legfőként kiemelhető innen, az a „pálya-futás”. A hit embereinek és Jézusnak az élete azt mutatja, hogy van értelme ennek a futásnak. A sok lemondás és szenvedés után Isten országa vár ránk. Volt értelme Jézus szenvedésének és halálának, mert Isten trónjának a jobbjára ült.
Mondhatjuk, hogy mi nem a jutalomért futunk. Nem az arany utcák és a gyöngykapuk, vagy a korona miatt vagyunk keresztyének. Természetesen nem érdekből követjük az Urat (remélem), de ott fenyeget bennünket is a veszély: elfáradunk. Vagy ahogyan az Ige mondja: „lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek”.
Jézus majdnem belefáradt a küzdelembe. Még ő is vért izzadva küzdött. Majdnem feladta. Hogy mi adott neki mégis erőt? Egyrészt az erőt ő is felülről kérte és kapta. Ezt megtehetjük mi is. Másodszor letette minden terhét az Atya lábához. Hátizsákkal nem lehet könnyen futni. Mi mégis sokszor ezt tesszük és hamar elfáradunk. Harmadszor, Jézus nem engedett a bűn csábításának, ami be akarta hálózni, hanem állhatatos maradt mindvégig. Látta a célt, látta az értelmét áldozatának.
Mi sokszor azért fáradunk el, mert letérünk a pályánkról. Megállunk, mert valami eltereli figyelmünket. Teszünk egy-két kitérőt, vagy netán visszafelé indulunk el. Lehet, hogy túlzottan a „sporttársakra” figyelünk, vagy a „közönségre”. A végén már azt sem értjük, mit keresünk a pályán.
Szomorú, de mindez megtörténhet. Ezért mondja a Szentírás: nézzünk Jézusra! Ő a példa és a cél is egyben. Ha őt követjük, lesz erőnk, lesz motivációnk, és ha elcsüggednénk, megfáradnánk, erőt ad a következő lépésekhez.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
AZ ELLENSÉGGEL SZEMBEN
„Ha éhezik, aki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet.”
(Példabeszédek 25:21)
A mai világban sok rosszakaratú emberrel találkozhatunk, és részükről legkülönbözőbb módon érhet bennünket akarva-akaratlan sérelem és bántás. De ez mégsem egyenlő azzal a gyűlölettel, melyről itt Salamon beszél.
De vajon ki volt Salamon ellensége?
Arról tudunk, hogy Dávidot, az édesapját halálra kereste Saul, ám Salamon a legnagyobb békességben uralkodott. Nem volt földi hatalom, aki szembeszállt volna vele, sőt azt olvassuk más népek vezetőit is lenyűgözte az a bölcsesség, mellyel rendelkezett és szebbnél szebb ajándékokat hozták neki. „Amikor ő látta mindezt, tudniillik Salamon bölcsességét,… az álmélkodástól még a lélegzete is elállt. (2Krón.9:3)
De ha az egész életét nézzük, azt látjuk ő is elesett, ő is vesztett csatát. Az a földöntúli erő teperte a földre, aki mindannyiunk igazi ellensége. Pál apostol így beszél róla:
„nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.” (Ef 6:12)
Fontos, hogy meglássuk és megértsük, hogy a Sátán a leggyengébb pontunkat keresi, hogy elbuktasson. Az egyetlen mód, ahogy ellenállhatunk neki, az Jézus módszere: Amikor elfogják, igaztalanul megvádolják, leköpdösik, megverik, majd mintegy bűnözőt kivégzik és mit válaszolt minderre: imádkozott kivégzőiért (Luk.23:34).
Később István, az első vértanú is ugyanígy tett (Apcsel.7:60). Bebizonyítva, hogy az ellenséget semmi más nem győzheti le, csupán az isteni szeretet.
Így, ha ma megpróbál az ellenség felhasználva a körülményeket, vagy környezetedet, mielőtt bármit tennél, vagy mondanál, gondolj Jézus példájára és imádkozz:
„ATYÁM! BOCSÁSD MEG NEKIK; MERT NEM TUDJÁK MIT CSELEKESZNEK”
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
EGYMÁST ERŐSÍTVE
„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.”
(1. Thessz 5:11)
Pál és a thesszalonikai gyülekezet szinte fél szavakból is megértették egymást. „Jó” gyülekezetnek számított, példás hitük volt, örömmel fogadták Isten Igéjét és várták az Urat.
Megmutatták, hogy egymás vigasztalása és építése ebben a Krisztust váró reménységben is kell, hogy működjön.
Az emberi test hasonlatát nagy előszeretettel használja az apostol, amikor a gyülekezetnek, vagy a gyülekezetről ír. A példa szerint Krisztus az egyház feje, maga az egyház pedig a test.
Mi mindannyian egy-egy tagjaként kapcsolódunk az egész testhez. Többnyire a lelki ajándékok szemszögéből ismerjük a különböző tagok szerepét és fontosságát, de a mélyben más is meghúzódik.
Valóban nagy ajándék az, hogy különbözőek vagyunk és más-más képességgel, ajándékkal rendelkezünk, mert így mindenki testre szabottan szolgálhat, miközben értékeljük mások ajándékait. Természetesen, az emberi testnek is vannak látványos és rejtett részei, de nem mondhatjuk, pl. azt, hogy nekem nincs szükségem a májamra, mert az úgy sem látszik… A kevésbé megbecsült részek is nagyon fontosak és rögtön megérezzük a jelenlétének hiányát vagy betegségét.
Mindenkinek helye van a Testben, mert Krisztus hívott el, és tett gyermekeivé bennünket. Talán a személyes elhívásunk nagyobb felelősséget ró ránk, de minden tagnak együtt kell működni a többivel.
Azt is természetesnek vehetjük, hogy egyik-másik testrészünk hamarabb elfárad, épp ezért is jó odafigyelni ilyen szempontból is egymásra.
Mindannyiunknak szüksége van a megerősítésre, bátorításra, vigasztalásra, és ha ez nem a gyülekezettől jön, megkeressük máshol, talán rossz helyeken.
A test példájánál maradva a legfontosabb dolog, hogy mi csak egymáshoz kapcsolódva vagyunk Krisztus testének a tagjai. Együtt mozdulunk, együtt haladunk célunk felé. Lássuk meg ma a testvérben a „test-vért”, Krisztus testének tagját, és vigaszaljuk, bátorítsuk, építsük egymást.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 6 hónapja
|
|
|
INDULJ HAZAFELÉ…
„Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.”
(Lukács evangéliuma 15:18)
Van, hogy csak haza akarsz menni. Nincs igazából szükséged semmire, csak egyre, az otthonodra. De ha becsukod magad mögött a kis lakás ajtaját, kattan a sok biztonsági zár, és reméled, hogy ezzel kicsuktad a mögötted lévő világot, rájössz, hogy valami még hiányzik. Nem vagy otthon. Nem érzed igazán hazádnak a „négy fallal” körülvett lakóparki lakást, vagy a kertes házat, vagy a bérház sokadik emeletének félreeső zugában lévő kis szobát. Valahogy nem az igazi. Hazaértél, de mégsem vagy otthon.
Vagy nem mersz hazamenni? Úgy érzed, nem fogadnának tárt karokkal, és csak azt kéne hallgatnod, amit már te magad is tudsz, amire már te is rájöttél, hogy hibáztál? Hogy bűnös vagy, hogy eljátszottad mindenedet, és neked nem jár még egy esély? Ő tud mindenről. Ismeri gondolataidat, hogy még azon töprengesz, mihez is kezdj életed romba dőlt tégláival. Ő tudja, miken mentél keresztül.
Ennek ellenére vár rád. Atyád minden nap kimegy a keresztútra, hátha jössz, hátha rájöttél, hol van az otthonod. Hátha elhiszed róla a valóságot, hogy Ő más, mint amilyennek sokan gondolják, hátha rájössz, hogy neked magadnak kell Őt megismerni ahhoz, hogy igazán dönteni tudj jó és rossz között. Atyád minden nap vár, és még a nevedet is belekiáltja az éjszaka csendjébe. Azért, hogy egyszer útra kelj, elindulj Felé csomagok nélkül úgy, ahogy vagy. Azért, hogy végre elindulj haza.
AMINT VAGYOK, CSAK ÚGY JÖVÖK
(Baptista énekeskönyv: 217. ének)
1. Amint vagyok, csak úgy jövök.
Nem az erőm, a Te erőd,
A véred mossa le a bűnt,
Isten Báránya, ím, jövök!
2. Amint vagyok, Te elfogadsz,
A bűntől megszabadítasz,
Hit által nékem üdvöt adsz,
Isten Báránya, ím, jövök!
3. Amint vagyok, nincs akadály:
Tetőled semmi el nem zár.
Tied vagyok egészen már,
Isten Báránya, ím, jövök!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-10-27 20:36 : .
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 6 hónapja
|
|
|
ESÉLY AZ ÉLETRE
„A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.”
(Példabeszédek 15:4)
Úgy érzed, neked is jogod van ahhoz, hogy odavágj. Miért is ne?! Nincs is jobb dolog annál, mint a kezed ügyébe eső tárgyat odavágni a másikhoz. És valóban, a tárgyak nagyon szépen repülnek, és az esetek nagy többségében környezetüket átrendezve meg is érkeznek rendeltetési helyükre. És utána minden rendben? Jobban érzed magad? Lerendezted azt, amiért helyváltoztatásra ítélted a hozzád legközelebb lévő tárgyat? Vagy inkább szavakat szeretsz útjukra engedni, hogy iszonyatos sebességgel szállva mindent és mindenkit leromboljanak, megsebesítsenek, nyomorékká tegyenek maguk körül? Mondd, és utána Te jól érzed magad?
Persze, sokkal könnyebb „dobálózni”. Ezt valahogy sehol senkinek nem kellett tanulnia. Ez úgy jön belőlünk, ez a természetes, a szokásos, a „normális”.
Nézd, ma itt van egy másik út.
Nem a legkönnyebb, de kapsz egy lehetőséget, hogy kipróbáld, és utána eldöntsd, hogyan tovább. Ma itt a lehetőség, hogy hagyd a tárgyakat és a kemény szavakat a földön, és ne vágd oda senkihez. Ma itt a lehetőség, hogy mosolyogva fogadd azt az embert is, aki nem a legkedvesebb a számodra. Kapsz egy lehetőséget most arra, hogy kipróbáld, milyen inkább nyugodtan visszakérdezni – hátha valamit félreértettél, hiszen az éremnek is két oldala van –, mint rögtön becsapni az ajtót magad mögött, hogy ne is lásd azt, aki hozzád mert szólni. Ma esélyt kapsz arra, hogy különleges légy, mert másként reagálsz a dolgokra, mint ahogy természetedből jönne.
Ha ezt az utat választod ma, akkor szelíden, mosolyogva fogsz továbblépni, és nem sértődsz meg mindenen. Ha bántanak, nem fogod magadra venni, hanem lehullik rólad, mint a megsárgult őszi falevél a félig kopasz fákról. Ha elindulsz, meglátod, hogyan lehet élni úgy, hogy másnak is életet adsz. Mindezt egy kedves szóval, egy mosollyal, egy öleléssel, vagy egy hozzá nem vágott tárggyal.
Gyere, ma próbáld ki ezt az utat! Nem biztos, hogy ha így döntesz, minden csettintésre fog menni; de sokkal jobban fogod érezni magad, mert ma igazán élni fogsz, és összetört lelked gyógyulni kezd; holnap pedig már egy lépéssel ez lesz a természetesebb válasz. Ne feledd, a sötét oldal nem erősebb, csak könnyebb.
És ha segítségre van szükséged, hogy hogyan is indulj neki ma ennek az útnak, Jézus vár. Mert Ő „amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (Ézs 53:7)
És mindezt Érted tette.
Azért, hogy ma ezt az utat válaszd!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 6 hónapja
|
|
|
HELYES SÁFÁRKODÁS
"Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai."
(1. Péter 4:10)
Különbségek, ajándékok, szolgálat, önzetlenség, sokféleség, jóság, felelősség, Isten kegyelme - pedig mi azt hittük, hogy a sáfárság egyszerű dolog.
Isten nem egyhangúságot, hanem változatosságot szerető Isten. Bár Isten nagyon szereti az egységet, az egyformaság nem Tőle ered. A Szentlélek, amikor ajándékot ad, nem az egyformaságra, hanem a különbözőségben megnyilvánuló egységre törekszik. Mi emberek a történelemben nagyon sokszor megpróbáltuk már egyformává tenni embertársainkat azzal, hogy kategóriákba soroltuk őket, hogy könnyebb legyen kezelni azt a csoportot, amit emberiségnek hívunk. Nincs két egyforma ember, és mi ettől szenvedünk. Nem lehet ennyi különböző lényt kezelni, irányítani. Valamilyen rendszerbe kell őket sorolni, hogy egyáltalán átlátható LEGYEN. Isten nem törekszik arra, hogy egyformává tegyen bennünket, különben nem különböző ajándékokat kapnánk Tőle.
Isten nagy felelősséget vállal, amikor nem egyforma embereket akar látni. Azonban az egy céllal rendelkező emberek idővel hasonlítani kezdenek egymásra, mégsem lesznek egyformák.
Isten különbségeket enged meg az ajándékaival közöttünk, de nem azért, hogy annyi felé szaladjunk, ahányan vagyunk, hanem azért, hogy az egyik feleslege pótolja a másik hiányát. A különböző ajándékoknak egy céljuk van: szolgálni vele másoknak. Mindenki kapott, de mindenkinek vannak igényei, gyengeségei, amelyeket az erőseknek kötelességük hordozni. Amiben az egyik gyenge, abban a másik erős... Így lesz a különbözőségből egység.
Hogyan lehet Istennek sokféle kegyelme? Nem akkor kegyelmes Isten, amikor büntetést érdemelnék, de mégsem hajtják azt végre rajtam?
Isten akkor is a kegyelmét gyakorolja felettünk, amikor segít megelőzni egy bűnt, amire a hajlam, sőt már a késztetés is jelen van. Az egyik ismerősöm egyszer nagyon időszűkében volt, mert robogott felé a szakdolgozat leadási határideje. Mit gondol ilyenkor a leghívőbb ember is? Mivel nem tisztességtelen dologra kellene az idő, nem is tűnne olyan nagy csalásnak elmenni az orvoshoz, és beteget jelenteni. Neki is eszébe jutott, de úgy döntött, hogy az egyenes úton halad tovább.
Isten kegyelmes velünk akkor is, amikor engedi, hogy úgy hagyjunk el egy bűnt, hogy arról még mások nem tudnak. Nekünk érdekünk így elhagyni vétkeinket, mert senki nem szeret lehajtott fejjel közlekedni.
Isten akkor is a kegyelmével látogat meg bennünket, amikor úgy hagyhatunk el bűnöket, hogy arra már mások figyelmeztettek, mert nekünk már nem tűnt fel, hogy baj van.
Isten kegyelmes velünk, amikor csak mások életében szembesülünk vétkekkel és nekünk azokat nem kell elkövetni ahhoz, hogy rájöjjünk a tanulságokra, mert mások már túl vannak ezen, nekünk csak tanulni kell belőle.
Az is kegyelem, amikor mi magunk követtünk el valamit, és Isten úgy kezel bennünket a bűnbánat és bűnvallás után, mintha sohasem vétkeztünk volna, és lehetőséget ad arra, hogy ezután ne vétkezzünk abban, aminek a tanulságát és fájdalmát egyszer már elviseltük. Túl drága lenne, ha sebeket okoznánk a bűnnel magunknak, de még csak nem is tanulnánk belőle. Leginkább ne kövessük el a rosszat, ha még azt sem tudjuk belőle megtanulni, hogy ez nem válik a hasznunkra. A kegyelmét Isten azokra árasztja, akik megutálták a bűnt.
Isten sokféle kegyelme annyira sok, hogy nem is lehet számba venni. Péter azt tanácsolja, hogy ezzel a sokféle kegyelemmel tanuljunk meg jól sáfárkodni. Ha Isten ennyire kegyelmes sokszor és sokféle módon, akkor nekünk ezt értékelni kell.
Éljünk, és ne visszaéljünk vele!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
