|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 6 hónapja
|
|
|
BÁTORÍTÁS
"Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!"
(Ézsaiás 35:3-4)
Elég cudarul bántak Jóbbal a barátai. Elvesztette vagyonát, gyermekeit, egészségét, végül feleségét is. Szüksége lett volna bátorító jó szóra. Jöttek a barátai. Sokáig csendben, megrendülten szemlélik, hogy mi történt barátjukkal. Ezután egymást túllicitálva kezdik rábizonyítani, hogy képmutató, bűnös, akit most keményen büntet az Úr.
Ha valóban képmutató és bűnös lett volna, az ostorozó szavak bűnbánatra, megtérésre segítették volna? Aligha!
Azóta se változott sokat a világ. Kritizálunk, kárhoztatunk a gyülekezeten belül és kívül – a családon belül és kívül. Hol vannak, akik a lankadóknak erőt adó szavakat mondanak? Hol vannak, akik a tántorgó térdűeket felsegítik?
Az Ige azt is elmondja, hogy nem olcsó közhelyekkel lehet megerősíteni, akiket a félelem hatalmába kerített. A valódi vigasztalás az Úr szabadító tetteire való rámutatás. Isten hordozott bennünket a múltban, és Ő nem feledkezik el rólunk a jövőben sem. Sok esetben a nehézségek, a próbák épp a hitünket akarják erősíteni. Azt akarja, hogy tartsunk ki – még egy kicsit legyünk türelemmel, és a szabadítás itt lesz. Pál „pillanatnyi” és „könnyű” szenvedésnek nevezte azokat a nehézségeket, amiket itt és most kell elhordozni. Ezek a valóságban nagyon is hosszúnak tűnnek és embert próbálóak. Az örökkévalósághoz képest azonban rövidek és csekélyek.
Amikor ott leszünk az új Jeruzsálemben és letekintünk az arany falakról, akkor már valóban igaz lesz a „pillanatnyi” és „könnyű” kifejezés.
Addig viszont szükségünk van olyanokra, akik megértenek minket, akik bátorító szavakat mondanak. Olyan emberekre van szükségünk, akik hitelesek, mert ők is szenvedtek el nehézségeket, és el tudják mondani, hogy számukra miként adott erőt az Úr.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 5 hónapja
|
|
|
A 2009.12.08.-2010.05.09. közötti bejegyzések visszamenően megtekinthetőek a "köszönet" bejegyzésben megjelölt elérhetőségeken!
AZ ÚRNAK SZÓLÓ ÉNEK
„Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!”
(Zsoltárok 104:33)
Nehezen tudom elképzelni az életet ének-zene nélkül. Énekelünk együtt és egyedül, énekkarban és gyülekezetben. Hallgatjuk, dúdoljuk, énekelgetjük a jól ismert dallamokat. Honnan jön ez a különös igény és képesség? Miért nem tudunk meglenni zene nélkül? Racionális érveket nehezen lehetne találni, de azt érezzük, hogy szegényebb lenne e nélkül az életünk.
Nem tudom mikor, milyen dallam hangzott el először a földön. Talán már az első vasárnapon is énekben dicsérték Istent teremtői munkájának csodálatos eredményét. El tudom képzelni akár Ádámot és Évát is, ahogyan munkájuk végzése közben együtt énekelve dicsérték az Urat.
Persze az Ördögöt sem kell félteni, hamar felhasználta saját céljaira a zene érzelmekre ható erejét. A magával ragadó ritmusok és gyomor-rengető hangerő mögött eltűnt az értelmes tartalom. Az Úrnak szóló ének azonban szívből jön és értelmes üzente is van.
A Zsoltárok könyvét azért szeretem olvasni, mert nagyon emberi, őszinte módon számol be az Istenben hívő ember tapasztalatairól. Öröm, bánat, keserűség, fájdalom, hála..., mind-mind megjelenik ezekben az írásokban, melyek valójában korabeli énekek. Ezek valóban Istenhez szólnak. Neki jár a hála és dicsőség, de hozzá kell vinni keserűségünket, fájdalmunkat is.
Mindezeket elmondhatjuk imában is, de sokkal mélyebbek és tartalmasabbak megénekelve.
A legfontosabb mégis az imádó lelkület, amit gyülekezeti énekeskönyvünk egyik éneke is hűen kifejez.
„Fel, lelkem, az Urat dicsérni,
Serkenj fel és ne késlekedj!
Teljes erőddel szolgálj néki,
Mert ő az Úr, te Istened!
Mind, amit alkotott szavával,
Szüntelen áldja őt velem!
Énekkel, lanttal, hő imával
Dicsérjük őt e szent helyen!
Nem látom őt, de létét érzem
Annak, aki a kezdet s vég.
Őt hirdeti minden kis porszem,
Őróla zeng a mindenség.
Hirdeti ég s föld ékessége,
Mily nagy és bölcs az Alkotó;
Mert ami láthatatlan benne,
Műveiben meglátható.
Lelkem, imádjad nagy voltáért,
Műveinek értsd meg szavát!
Dicsérjed, ajkam, jóságáért,
Szívem, egészen őt szolgáld!”
BÉKÉS ADVENTI VÁRAKOZÁST!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2010-05-12 13:07 : .
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve
|
|
|
Csak egy köszönöm
"Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!"
(Zsoltárok 103:2)
Rohan az élet körülöttünk, és mi is rohanunk vele, utána, előle... Tesszük egyik dolgot a másik után, élünk, dolgozunk, aggódunk, sóhajtunk, örülünk, ugrálunk, táncolunk, eszünk, alszunk, "JajIstenem"-eket küldünk az ég felé, imádkozunk. Valaki hallja ezeket a futás közben fogaink közül kipréselt "Segíts meg"-eket, vagy a perceken keresztül térdeinken elmondott könyörgéseket, és válaszol. Valami történik, vagy épp nem történik, és mi már lépünk is tovább, hátunk mögött hagyva, elfelejtve a kiáltást, a választ és vele együtt Istent. Olyan ritka sokszor a hála az életünkben, mint vidám mosoly a tömött 7.20-as Szada-Gödöllői járaton.
Isten ma arra kér, hogy áldjad Őt mindazért, amit Tőle kaptál, és ne felejtsd el, mennyi mindent tett érted. Arra kér, hogy kezd a napodat egy hatalmas "Köszönöm"-mel. Ne vedd természetesnek a csapból folyó vizet, az asztalon lévő kenyeret, szeretteid mosolyát, azt, hogy tudsz lépni, futni, ugrálni. Adj mindezért hálát! Ezzel nem a Mindenhatónak teszel szívességet. Nem neki lesz attól jobb napja, hogy köszönetet mondasz az életért, hanem Neked.
Próbáld ki! Adj hálát, és hidd el, más fényben fogod látni a dolgokat; rájössz, hogy nem is olyan természetes minden, ami körülvesz téged. Akkor tudod majd igazán értékelni az egyszerű dolgokat, ha hálát adsz Istennek mindenért. Másként fogod szemlélni a szürke hétköznapokat, mert végre meglátod bennük Isten ajándékát!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2010-05-11 14:14 : .
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve
|
|
|
Kiálts az Úrhoz!
,,Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz."
(Jeremiás 33:3)
Mikor szoktunk kiáltani?
Mikor nagy veszély van, vagy félelmet érzünk, és hevesen ver a szívünk. Előfordulhat az is, hogy azt látjuk, hogy talán éppen ahhoz közelít valami katasztrófa, akit nagyon szeretünk, de Ő ebből sem érzékel semmit.
Lehet, hogy mi magunk sem fogjuk fel igazán saját állapotunkat. Kék az ég, nap ragyog, minden oly szép..., sikeresek vagyunk, és mindent, amire vágyunk, megkapjuk. Mégis, a háttérben egy gigantikus küzdelem zajlik elsősorban értem. A tét nem kevesebb, mint a lelkem feletti uralom!
Péter apostol így ír erről: ,,Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen" (1.Péter 5:8) Minden pillanatban észnél kell lennünk! Nem mindegy, hogy mit és hogyan teszünk, mert van egy ellenségünk, aki kegyetlen módon legkisebb hibánkat is kihasználja.
Pál apostol egy másik helyen hasonló figyelmeztetést ad: ,,Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Efézus 6:12)
Láthatjuk tehát, hogy nem egyszerű a küzdelem. Nem vehetjük könnyelműen a harcot, mert egy kifinomult, ravasz ellenségünk van, aki minden áron le akar bennünket győzni!
A kérdés az, hogy látjuk-e a veszélyt? Érzékeljük-e ezt a nagy küzdelmet? Lehet, hogy vannak, kik arra gondolnak, hogy nem kell dramatizálni a dolgokat. Nem kell ,,farkast" kiáltani ott, ahol csak egy kedves házi kutyus van! Igaz, nem szabad pesszimistán látni a jövőt, mert könnyen meglehet, hogy amit várunk rossz, be is következik! Mégis, fontos, hogy reális módon ítéljük meg helyzetünket. Lássuk meg a veszélyt, de ne essünk kétségbe! Fogadjuk meg az Ige tanácsát: kiáltsunk az Úrhoz!
Ő arra vágyik, hogy jöjjünk az Ő védelme alá. Biztosan tudja, hogy egyedül nem lennénk képesek szembeszállni az ellenséggel, ezért ajánlja fel a segítséget!
Vajon igénybe vesszük-e ezt a lehetőséget? Megfogjuk-e kinyújtott kezét? Vagy elég biztosak vagyunk magunkban és úgy érezzük, hogy magunk is elboldogulunk?
Semmiképpen sem szabad elbizakodnunk még akkor sem, ha biztosnak érezzük helyzetünket. Ha Hozzá jövünk, Ő megtanít bennünket mindenre, melyet most el sem tudunk képzelni. Ha Rá hagyatkozunk, csodálatos megáldja életünket, és olyan dolgok birtokába juthatunk, amelyet a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna...
,,...a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogy nem mint kérjük vagy elgondoljuk...." (Efézus 3:20)
Miért nem kiáltunk hozzá éppen most???
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2010-05-17 13:17 : .
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve
|
|
|
Isten igazsága
„Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.”
(Ézsaiás 25:1)
Az emberek sokféleképp vélekednek az igazságról. Van, hogy objektívnek gondoljuk: elvekhez kötjük, melyeket mindenek fölé kell emelni. Még többször válik az igazság szubjektívvé. Vitáink hevében ekképp fakadunk ki: “Akkor is nekem van igazam!”
És Isten igazsága? Vajon Isten igazsága milyen: objektív vagy szubjektív? Egyik sem. Ha szubjektív volna, akkor a legnagyobb zsarnok lenne, ha pedig objektív lenne, nekünk semmi esélyünk sem lenne az életre. Isten igazsága személyes: “Jézus így szólt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (János 14:6) Személyes, mert Jézus Krisztusban összpontosul, és személyes mert célja a mi megmentésünk.
Isten vágya, hogy régi terveit megvalósíthassa az emberiség és személyes életünkben. Hogy ismét visszaadhassa az örök élet minden szépségét és boldogságát: „Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az ÚR!” (7-8. versek)
Isten ma ennek a csodának a valóra váltásán munkálkodik életünkben.
Nekünk mi a célunk?
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2010-05-20 11:49 : .
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 12 hónapja
|
|
|
Ígéret
„Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.”
(Zsoltárok 34:18)
Ismét egy ígéret!
Olyan sokszor megtapasztalhattuk, ha az Úrhoz kiáltunk meghallgat bennünket. A Vele való kapcsolatunkban soha nem az a probléma, hogy nem hallja az Úr, hanem inkább az, hogy nem kérjük Őt, vagy nem jól kérjük. Sokszor eltelnek napok vagy akár hetek is, ott vagyunk a „mókuskerékbe” és rohanunk egyik helyről a másikra „tesszük a dolgunkat”, de elfelejtünk beszélgetni Vele. Ha jön valami nehézség, probléma az életünkben, akkor fordulunk csak Hozzá.
Ő szeretne a mindennapjainkban, örömünkben is velünk lenni. Ő vigyáz ránk napról napra, de szeretne szólni is hozzánk. Ehhez az kell, hogy keressük Őt, kiáltsunk hozzá. Sokszor van úgy, hogy bele vagyok mélyedve a munkámba és szól hozzám a feleségem és nem hallom meg, mert „kikapcsoltam” a külvilágot. Ilyenkor hangosabban mondja. Az Úr nem szelektív hallású. Ő a leghalkabb sóhajt is meghallja. A lényeg, hogy a szívünkből jöjjön.
Jakab apostol a következőkre figyelmeztet, könyvének negyedik fejezetének az elején.
„Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.”
Beszélgessünk Jézussal, köszönjük meg, hogy ma is felébresztett Bennünket, kérjünk a mai napra is erőt, egészséget, de ne magunkért, hanem azért, hogy mások hasznára legyünk.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
