|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 11 hónapja
|
|
|
Van aki melléd áll
„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.”
(5. Mózes 31:6)
Kedves Olvasó! Miután elolvastad ezt az igét, kérlek, hunyd le a szemed egy néhány pillanatra, és emlékezz vissza a magad mögött hagyott napokra! Milyen óriásokkal kellett megküzdened? Milyen kihívást, problémát, feladatot, gondot rótt ki rád a nagybetűs élet? Némelyiken túljutottál, némelyik talán nem is volt olyan hatalmas, amikor a közelébe értél, mint amilyennek korábban gondoltad. Volt, amelyik legyőzött, de volt, amelyik csak a fegyverszünetet tudta kiharcolni tőled, és vár rád jövő héten egy újabb összecsapás.
És most, gondolj a következő napokra. Milyen óriások állnak szembe veled előreláthatóan? Mikkel kell még megküzdened? Talán munkahelyi problémák, talán anyagi gondok; esetleg saját magaddal, vagy társaiddal nem vagy békés helyzetben. Nem tudom, de egyet igen. Nyisd ki újra a szemed, olvasd el a fenti igét, és Te is tudni fogod: nem vagy egyedül. Az élet nehéz, sokszor értelmetlennek, irreálisnak tűnik, de Valaki ma reggel és minden reggel melléd áll, és nem marad el tőled.
Isten, a Hatalmas, a Győztes, a Mindenható ma is biztosít arról, hogy nem kell egyedül harcolnod életed óriásai ellen. Ő veled megy az úton, melletted küzd a csatában, és nem kell attól félned, hogy lemarad valahol félúton. Ő nem fog soha az óriások pártjára állni, minden nap melletted indul a harcba. Ma is Ő szól hozzád ezen az igén keresztül!
Hát hallgass rá, ne félj!
Légy erős és bátor!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2010-05-27 16:08 : .
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 11 hónapja
|
|
|
NAPI FOHÁSZ!
Uram nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére. Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. Segíts engem a helyes időbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének elsőrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez. Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak át fussak az életen, hanem értelmesen osszam be napjaimat. Észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. Őriz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell, hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések, az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk. Küld el hozzánk a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni. Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb, és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk. Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek. Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől. Ne azt add nekem amit kívánok, hanem azt amire szükségem van. Uram taníts meg a kis lépések művészetére.
Ámen!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 11 hónapja
|
|
|
Veled van az Úr!
„Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.”
(1. Sámuel 3:19)
Sámuel Isten ajándéka volt mind szülei, mind népe számára. Édesanyja sokáig imádkozott egy gyermekért, és az Úr megadta neki kérését. Megszületett Sámuel, Izrael egyik kimagasló prófétája. Szilárdan állt, és bölcsen tanácsolta a népet egy kritikus történelmi időszakban. Mi volt sikerének kulcsa? Isten volt vele, és semmit sem engedett földre hullani az Úr igéiből.
Te is egy ajándék vagy, hidd el bátran. Lehet, hogy nem úgy érzed, de tudd, Isten megismételhetetlen csodája vagy a világ számára. Maga Isten akarta, hogy világra jöjj, és felnövekedj, mert számít Rád! Különleges célja van életeddel, amit csak te tudsz betölteni.
A te feladatod ma az, hogy meghívd Istent az életedbe, és vele indulj el mától fogva minden nap az utadon. Ő nem fog nemet mondani, és veled marad, ahogy Sámuellel. Maradj te is Isten mellett, ez a siker kulcsa, és figyelj üzenetére! Figyelj arra, mit mond neked, amikor naponta ezt a naplót olvasod. Figyelj rá, mit akar üzenni embertársaidon keresztül, és figyelj rá, amikor kezedbe veszed a Bibliát, ne engedd, hogy kárba vesszen az Ő szava!
Isten azt akarja, hogy sikeres legyél. Azt akarja, hogy győztesen állj óriásaid felett, hogy bátran tudj menni Vele életed útján akkor is, ha nem tudod, hová vezet a következő lépés. A te dolgod, hogy fogadd be Őt az életedbe lakótársként, engedd meg, hogy veled maradjon minden napon!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 11 hónapja
|
|
|
Fáradtság
Fáradtság – ez az érzés egyikünk elõtt sem ismeretlen. Már a kisiskolás roskadozik a hátizsákja alatt, amelyben könyveit, iskolaszereit cipeli. De az anyák, feleségek is rendszerint mind a két kezükben táskát, reklámszatyrot visznek. Még jó, ha néha le tudnak ülni a buszon, a metrón. De mindannyiunknak ismerõs a férfi is, aki munkája végeztével rohan a másodállásba… Sokan talán irigylik az öregeket, gondolva, milyen jó nekik. Pedig legtöbbször betegség vagy álmatlanság miatt azzal kelnek fel: „Jaj, de fáradt vagyok…”
A fáradtság nem más, mint erõtlenség. De akkor mit lehet tenni? Erõforrás után kell nézni! Jézus ezzel a szelíd szóval hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…” (Máté 11:28) Éppen ezt az erõforrást kínálja! Sokan tapasztalták már, hogy Jézussal járva megtanuljuk csendesen hordozni a terheket, tudva, hogy nem a „sors” üldöz minket, hogy Isten nem próbál meg bennünket erõnkön felül, hanem azt akarja, hogy gondjainkkal, bajainkkal õhozzá forduljunk.
De menjünk mélyebbre. Jézus ezzel a hívással azokra is gondol, akiket utolértek bűneik, akik rádöbbentek a bűn szolgaságára, vagyis arra, hogy nem a jót teszik – amit akarnak tenni –, hanem a rosszat… Akik szabadulni akarnak egy-egy olyan „rossz szokástól”, amely megkeseríti életüket, emberi kapcsolataikat. Akik komolyan igyekeznek új életre, de mindig elbuknak, vergõdnek. Akik tehát nem akármibe fáradtak bele, hanem a bűnnel való harcba. Biztos, hogy sok terhünk van, de a legnagyobb teher: a saját romlott szívünk, természetünk.
Nézzünk például egy kutyát, amelyet három méter hosszú láncon tartanak. Az állat talán meg is szokja, hogy ennyi a mozgástere. De ha el akar szabadulni, egyszerre érzi a lánc szorítását. Nem megy neki. Vagyis: minél komolyabban akarsz megváltozni, valami rossz szokást elhagyni, annál inkább átéled tehetetlenségedet. Ez az igazán nagy teher, és ebbe fáradtak bele azok, akiket Jézus hív…
Bár sokan vennék komolyan: Jézus nemcsak hív, de ígér is – és ad is nyugalmat, erõt! Gondoljunk bele, milyen más lenne a világ körülöttünk, ha mi, keresztények elfogadnánk Jézus hívását és ajándékait, a nyugalmat és az erõt! Ha ezt tudnánk sugározni környezetünkre a sóhajtozás és panasz helyett! Ha „kívánatos” lenne az életünk a világ elõtt! A Római levél 8:19 szerint: „…a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.”
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 11 hónapja
|
|
|
Hála legyen!
„Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek tett fogadásidat”
(Zsoltárok 50:14)
Sík Sándor:Te Deum
Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
Ünnepek múltával
Karácsony lázában éltünk egész adventben, üzletekbe loholtunk, lakást takarítottunk, fõztünk, terítettünk, mosogattunk, és végül a karácsony elmúlt. De hogyan múlt el? Nyomtalanul, üresen, rezignációval?
Íme egy valahonnani vallomás: „A lelkész mondott valamit a testté lett igérõl, de annyira felfoghatatlan ez az egész, amikor a kemény realitások világában vergõdünk, és most már – a szilveszteri kijózanodás után – az új esztendõ feladataira kell koncentrálni. Tényleg, mi is lehet az a testté lett ige? De kár, hogy nincs idõm foglalkozni vele. Újra itt vannak a gondok, s még ki sem aludtam magam. Nem tudom, miért, de máskor az étel is jobban ízlik, az alvásnak is jobban örülök, most az egész idõt üresebbnek éreztem. Mindegy, megvolt, megy a verkli tovább.”
Nem kevesen vannak, akik némi lelki csalódottsággal néznek vissza az ünnepekre. Mintha nem sikerült volna a megfelelõ ajándékot eltalálni, mintha szürkébbre sikerült volna minden, és még a „Mennybõl az angyal” is hamisan csengett. A zaklatott szív pedig képtelen elénekelni a „Csendes éjt”, s nem elsõsorban a majdnem kiénekelhetetlen magasság miatt…
Miért is lehet bennünk csalódottság, üresség, netán rezignáció? Mert idén is elõfordulhatott, hogy a lényeget vétettük el. Nehéz ugyanis szavakba önteni azt a hallatlan, felfoghatatlan tényt, eseményt, hogy az Isten Fia beleszületett ebbe a romlott, kificamodott, egyre jobban torzuló világba. Ezt nem lehet egyetlenegy ünnepi istentiszteleten megérteni, s ezt nem lehet csupán egy átmeneti hangulati elemként kezelni. Erre rá kell csodálkozni, ezzel foglalkozni kell. S abban, hogy ez mennyire sikerül, több tényezõ játszik kiemelkedõen fontos szerepet.
Bizonyos dolgok megértéséhez, felfedezéséhez idõre van szükség. A többi gyümölcshöz hasonlóan a Lélek gyümölcseinek is van érési ideje. Éppen ezért baj, hogy a modern ember annyira kapkodós. Igen elszomorított, amikor valaki azt mondta nekem, hogy életében egyszer volt templomban, de akkor sem történt semmi. Márpedig neki erre tovább nincs ideje. Alighanem nevetséges lenne, ha valaki egy pillanat alatt akarna mérnökké válni, és ezzel a felkészültségével hidat akarna építeni. Hagyjunk tehát magunknak idõt arra, hogy Isten dolgaival méltóképpen foglalkozzunk! Ám ezeknek a lelki igazságoknak a meglátásához idõre van szükségünk.
A templom az a tér, amely a maga felszenteltségében biztosítja a keresõ lélek számára a lényeglátás esélyét. Ez nem zárja ki az otthoni bibliaolvasást, elgondolkodást, imádságot, de a felszentelt tér nagyon komolyan hat az emberi lélekre. A templom életterében még a leghitetlenebb turista is elcsendesedik, és – sokszor öntudatlan – szellemi lélegzéssel szívja magába az adott tér üzenetét, akár a freskók, boltívek, ablakok, akár a fény formájában. Csak néz, és ha lát, akkor megtelik a lelke a matérián messze túlmutató távlatokkal. Ez igaz még egy kevésbé díszes, puritán templomra is. S ezért sem mindegy, hogy a templombelsõ terének mi a rendje. Hiszen a felszentelt tér is segít közvetíteni a karácsony lényegét.
A témának, az idõ és a tér keretében világosan, sokoldalúan megfogalmazottnak kell lennie. Ha nem jelenik meg érthetõen elõttünk, a lélek nehezebben találkozik a világossággal. A téma pedig nem más, mint Jézus Krisztus születése, ami a világosság megjelenését ragyogtatja fel a számunkra. A világosság eloszlatja a halál sötétségét, megvilágítja életutunkat, a dolgok e világi helyzetét, s a fontosat fontosnak mutatja, a lényegtelent lényegtelennek. A világosságot nem érdemes a kékesen villódzó fénylõ szerkezettel felcserélni, mert az igazi világosság látást ad, a negatív fény pedig vakít.
S így vetõdik fel az emberi felelõsség, az „én” akarata, keresése, szándéka, vagyis a saját felelõsségem. Mielõtt hitbeli szegénységrõl panaszkodna bárki is, vizsgálja meg magát: adott-e magának elegendõ idõt arra, hogy lelkében megérjenek Isten dolgai? Elegendõ idõt, hogy a mag gyökeret verjen, szárba szökkenjen, beérjen? Elmélyült-e igazán az Isten dolgaiban? Vagy csak felületes rohanás volt az ünnep?
Elegendõ idõt adunk-e magunknak? Milyen gyakran panaszoljuk: nincs idõnk!
Nincs idõnk? Biztos?
A felmérések szerint a lakosság átlagban sok-sok órát tölt a televízió elõtt. Mi lenne, ha ennek a naponta tévénézésre használt idõnek csupán a 10 %-át Isten dolgaira fordítanánk? Lehet, hogy ebbõl futná az elegendõ idõre?
Nagy szerepe van az akaratunknak, hiszen valóban kísértés az, hogy templom helyett otthon maradjunk. Ráadásul arra is hivatkozhatunk, hogy a televíziós istentiszteletet nézzük meg. Igaz, közben kávézunk, cseng a telefon, vagy zúg a villanyborotvánk, esetleg fütyülni kezd a kuktaedény… S azt hisszük, hogy megfelelõ térben nézzük, halljuk Isten igéjét. Zeneértõ barátaim sokszor elmondták, s magam is tapasztaltam, hogy egészen más egy koncert élõben, színházteremben, tisztességgel felöltözve, mint papucsban, pizsamában a tévé elõtt. Egészen más a templomi istentisztelet: a már említett felszentelt térben van „valami”, illetve Valaki. Ez nem zárja ki azt, hogy olykor felvételrõl, otthon is megnézzek vagy meghallgassak egy-egy koncertet, de nem biztos, hogy akkor is olyan elementáris erõvel hat majd rám a zene. A focirajongónak is nagyon fontos, hogy jelen legyen a meccsen, mert a tv elõtt már csak mûsor az egész, és nem élõ történés. (Természetesen a betegeknek, akadályoztatva levõknek mégis nagyon jó az a lehetõség, hogy otthonukban is megszólal az ige egy messzi szószékrõl.)
Adjunk magunknak idõt arra, hogy Isten dolgaival foglalkozzunk, s ezáltal az elvetett mag gyökeret eresszen, s legyen ideje megérni, gyümölccsé válni. Gyõzzük le lustaságunkat, s jussunk el a templom szent terébe, ahol minden kellék képi nyelven szólítja meg a szívünket, lelkünket, és mindez visszahat az értelmünkre is. Koncentráljunk a szent témára, ahogyan az igében megjelenik, s annak tartalmát engedjük szétáradni a szívünkben.
Kívánom, hogy az ünnep ne elmúljon, hanem a maga szent tartalmával tovább folytatódjon az életünkben, amire nagy szükségünk van!
ÜNNEPEK UTÁN
Szerző: Herjeczki Géza
Elmúltak mind az ünnepek.
Néped eljött, ott volt, Rád figyelt.
S Te szóltál velünk.
Most már tekints kegyelmesen ránk,
s szerelmed hívja szárba,
s bontsa kalászba az igemagvakat!
Éltess, mert jönnek már a hétköznapok,
s nem vár az idõ, a föld, a gép!
Munkánk végzéséhez is
Te adsz erõt:
fölvenni és letenni,
gyõzni és megpihenni.
Bátor munkásai vagyunk a földnek,
hiszen miénk, mert nékünk adta Isten.
S míg munkáljuk az emberiség javát:
éhséget csillapítunk,
ruhát szabunk,
békét kötögetünk,
nem feledjük
mi legfontosabb:
az evangéliumot;
hogy Isten szeret,
hogy Fiát elküldte nékünk,
hogy Jézus életét adta értünk.
Jöjj Mester!
Annak, ki minket így szeret
itt a helye közöttünk.
Jöjj, hétköznapjainkban is
foglald el a fõhelyet!
Jöjj fénysugár, s vezess!
Veled boldog a földi élet,
s Veled miénk a Menny is.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
