|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
Gyönyörûséges utak!
„Az ö utai gyönyörûséges utak és minden ösvénye: békesség! ”
(Példabeszédek 3:17)
A Biblia olvasása és figyelmes hallgatása közben feltétlen rádöbbenünk arra, hogy Isten csodálatos bölcsességével állunk szemben. Ezzel az Isten Lelke által ihletett Szentírással teljesen megváltozhat minden embernek személyes élete, de a családi és társadalmi élete is! A Példabeszédek könyve sajátos módon tükrözi az igazi bölcsességet. Salamon király Istentõl kérte és kapta a bölcsességet és az mint Kijelentés áll elõttünk. Nagy baj, hogy sokszor nem törõdünk azzal, hogy micsoda gazdagság áll rendelkezésünkre a bölcsesség irodalomban. Ennek értéke mögött minden egyéb messze elmarad, Isten beszéde szerint. Igénkben gyönyörûséges utakról értesülünk, valamint olyan ösvényekrõl, amelyek mind: Békesség! Merem hinni azt, hogy mindenkit érdekelnek ezek és járni szeretnénk azokat ebben az esztendõben is. Sokan járnak a földi élvek és gyönyörök útjain, melyeket távolról sem nevezhetünk gyönyörûségeseknek, sem békességeseknek. Igénk alapján lássunk meg egy néhányat Isten örök bölcsességének gyönyörûséges útjaiból és békességes ösvényeibõl, hogy azokon járjunk boldogan ez évben.
1. A HIT ÚTJA.
Istennek csodálatos ajándéka a hit. Általa rálépünk egy útra, amelyen járva gyönyörködhetünk az Istennel való közösségben, a szellemi javakban és a maradandó kincsekben. A hit elõtt megnyílnak a Szentírásnak mélységes titkai. Mindazok, akik ezen az úton járnunk boldogan valljuk elõdeink millióival, hogy ez gyönyörûséges út! Ezen az úton nincsen unatkozás egyhangúság, amint azt a hit nélküli ember képzeli. Ezt az utat csodálkozással és lelki gyönyörködéssel járjuk és mindenkinek mondjuk, - az életunt fiataloknak és elaggott idõseknek egyaránt! – hogy a hit útjának gyönyörûsége minden képzeletet felülhalad! Ezen az úton nincsen csalódás! Próbáld meg járni azokat kitartóan, hogy gyönyörüségeit élvezhessed.
2. AZ ENGEDELMESSÉG ÚTJA.
Nagyon sok lelki erõ és bölcs meggondolás van a helyes engedelmességben. Igen gyönyörûséges út az Istennek való engedelmesség! Ahol hit van, ott az engedelmesség is megvalósul. Ezen az úton naponként elõbbre jutni a cél felé, számtalan csodálatos megtapasztalás létezik. Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus engedelmes volt az Atya iránt a kereszthalálig! Végig járta ez utat és beigazolta részünkre az Ige ezen állítását is. Így tudott az Atya gyönyörködni Õbenne. Naponként engedelmesen cselekedni Atyánk akaratát és azt életünkkel is bizonyítani, igen áldott dolog. Így mi is nyilván gyönyörûségesnek találjuk az engedelmesség útját.
3. A SZOLGÁLAT ÚTJA.
Mindig volt és napjainkban is van sok olyan ember aki nem tud szolgálni. Istennek az tud szolgálni, aki önként, szeretetbõl rendelkezésére állva, az Õ szolgája lett! Elõször is azt tapasztaljuk meg, Istennek szolgálni szabadságot és sok gyönyörûséget jelent. Megnyertük a tiszta lelki öltönyt, az üdvösség ruháját, ami annak a jele, hogy Isten elfogadott minket! Igy most már az Õ nevében szolgálni tudunk a mások javára is! Ez a gyönyörûséges szolgálat útja! Annyi örömöt ad számunkra, hogy a legnehezebb feladatokat is gyönyörûségesnek találjuk. Urunk dicsõ országában teljessé lesz ennek a szolgálatnak gyönyörûsége. Testvérem, szolgáljuk buzgóan a mi Urunkat, Istenünket!
4. A SZERETET ÚTJA.
Az, ahogyan Isten jött hozzánk és ahogyan ma is közeledik az emberhez, a szeretet útja! Ez örökre gyönyörûségessé avatta számunkra is a szeretet útját, amelyen járhatunk. Jézus megüresítette magát mennyei dicsõségétõl és szolgai formát vett fel, hogy nékünk szolgáljon. Ez a szeretet útja! A szeretet útján járva mi is sok örömöt és gyönyörûséget tapasztalunk. Errõl az útról ezt írja Pál apostol: "...és egy kiváltképpen való utat mutatok néktek!" (1Kor12:31). Megváló Urunk is ezt parancsolja, hogy a szeretet útján járjunk!
Jézus tanítványaihoz illik, hogy a szeretet útján is kövessék Õt. Az Õ Szava szent parancs, melyet követni kell! Az Õ útjai mind gyönyörûségesek és békességesek.
Kegyelmes Istenünk segítsége által járjunk mindannyian hûséggel ezeket a gyönyörûséges utakat, hogy Õbenne gyönyörködõ szívvel, boldogan és gyõztesen örök hazánkba érkezzünk!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 3 hónapja
|
|
|
A vasárnap megszentelése
Ésaiás 58:13 szerint "az Úr napja gyönyörûséges, szent és dicsõséges. "
Mit tehetnénk annak érdekében, hogy valóban az lehessen számunkra is? Hogyan szentelhetjük meg a vasárnapot?
* Tekintsük az Úr napjának! ("szent" = az Úr számára elkülönített)
* Ha csak lehet, tegyük félre hétköznapi feladatainkat.
* Menjünk el a gyülekezetbe, s vegyünk aktívan részt az istentiszteleteken.
* Tudatosan figyeljünk az Úrra, mint akik tudjuk, hogy van üzenete hozzánk. Ismerjük föl azt, válaszoljunk is rá imádsággal és döntéseinkkel.
* Találjunk alkalmat a családi közösség ápolására, pl. a gyermekekkel való beszélgetésre, játékra, olvasásra.
* Közben a pihenésre is lesz alkalmunk. Azt is tapasztalni fogjuk, hogy a lelki megújulással, a békességgel együtt jár a fizikális megújulás is.
Az újszövetségi idõk gyülekezete számára a vasárnap - az Úr Jézus dicsõséges feltámadásának emléknapja - tölti be azt a szerepet, amit a szombat jelentett az ószövetségi nép számára. A vasárnap megszentelése az Úr Jézushoz tartozásunk egyik látható jele.
Hogyan telnek a vasárnapjaid, kedves olvasóm? Ne gondold, hogy csak pihenésre van szükséged! Az Úrral való közösségre még annál is jobban. Újszövetségi népének ajándékul adta az Úr a vasárnapokat, a gyülekezeti alkalmakat. Határozd el, hogy ebben az évben megtartod, megszenteled, örömmel fogadod a vasárnapokat. Tapasztalni fogod, hogy a vasárnapok feltámadt és élõ Ura - döntésedre válaszul - meggazdagítja életedet, adni fog örömöt, békességet, új testi és lelki erõt, egy egész hétre valót.
Halleluja, legszebb hajnal
(Baptista énekeskönyv: 399. ének)
1. Halleluja, legszebb hajnal,
Szebb, mintsem azt gondolnám;
Nincs ma szívem telve bajjal,
Isten áldott szent napján!
Bensőm örvend boldogan,
Mert ma kedves napja van.
2. Lelkemnek nyugalomnapja
Ez az áldott vasárnap.
Bűnhomályt ez szétoszlatja,
Tőle minden áldást kap.
Üdvösségnek órája,
Mely a szívet átjárja.
3. Mennyi jót ád nékem Isten,
Azt én el sem mondhatom!
Égi harmat éltet engem,
Felüdít, ha szomjazom;
Életkenyér vár reám
Isten gazdag asztalán.
4. Nyugodjatok, földi dolgok,
Én ma másként dolgozom!
Rólatok ma én lemondok,
És az Úrban megnyugszom.
Úgysem illik, hozzám ma,
Más mint szent szolgálata.
5. Áldd meg szolgáidnak szavát,
Te nyisd meg az ajkukat!
Meg ne vessék tanítását,
Kik ma hallják szavukat!
S ha gyermekid esdenek,
Atyánk, mond rá ámened!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve, 3 hónapja
|
|
|
Készség a bizonyságtételre
"Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdetõ nélkül?"
(Róma 10:13-14)
Minden újjászületett hívõ igehirdetõ. A bennünk élõ Szentlélek világosítja meg elõttünk a Szentírás jelentését, de megtapasztalásaink, és életélményeink sokféleségébõl is az õ segítségével értjük meg Urunk velünk kapcsolatos tervét. Lelki látás, az igéhez szabott gondolkodás és életvitel a bizonyságtevõ élet alapja.
Az igehirdetés vallástétel. Tanúskodás az ige mellett, vagy ahogyan ezt Pál apostol itt is írja: "az Úr felõl". Ahogy telnek az évek, egyre tisztábban látom, hogy az Úr Jézussal való kapcsolaton fordul meg minden. Szívesen törölnék írásaimból mindent, amit nem tõle tanultam, vagy nem róla szólt. Úgy látom, az a bajunk, hogy Õt nem ismerjük eléggé.
Az újjászületés bizonyítékai között elsõk között van a készség a bizonyságtevésre. Az új élet túláradó öröme, a "hazaért", megtért lélek szabadsága és az Úr Jézus tanítványaiban élõ küldetéstudat a belsõ meggyõzõdést hallható, látható, másokat is érintõ üzenetté varázsolja.
És akkor ér célt az üzenet, amikor a tõlünk hallott bátorításra, valaki segítségül hívja az Úr nevét. Milyen nagyszerû terv! Mi vallást teszünk róla, hogy akik hallják, segítségül hívják...és üdvözülnek...
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve
|
|
|
Nem vagy egyedül!
„Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Elveszi rólad az ÚR az ítéletet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől félned. Azon a napon így biztatják Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”
(Zofoniás 3:14–17)
Virágvasárnap felbuzdulása, hangulata érhetõ tetten a zofóniási igében – s talán több is. Biztatás hangzik felénk, bátorítást kapunk attól az Istentõl, aki idõtõl és kortól függetlenül ma is oda akar állni mellénk. Jelen akar lenni abban az élethelyzetben, amelyben vagyunk. Kísérni szeretne minket próbáink, nyomorúságaink, gyengeségeink útján; segíteni és ajándékozni akar: örömöt, erõt, hitet. Örülni akar nekünk és velünk!
Virágvasárnap különleges a helyzetünk; ez a nap olyan hegycsúcsra repít minket, amelyrõl lehet visszatekinteni és elõrenézni is. De elõször meg kell állnunk, hogy ne a csalóka látvány ejtsen rabul bennünket. Szemlélõdhetünk, hogy a mélyben rejlõ dolgok is felszínre kerüljenek.
Jézus bevonul Jeruzsálembe. Hozsannázó tömeg ünnepli az érkezõ Királyt; ágakat vagdalnak, levetik felsõruháikat. Látszólag minden az ember rendezése szerint történik. Mintha Jézus örülne ennek, hiszen õt, a Királyt, Isten küldöttét megilleti ez a dicsõség. Mi azonban megijedünk, s kiáltani szeretnénk: Uram, vigyázz! Baj lesz belõle! Ez csak hangulat, amely néhány nap alatt elillan a szívekbõl! A most bevonulót hamarosan kiveti magából a város s annak lakói, a kereszt karnyújtásnyira van csupán; nagypéntek sötét árnyékot vet.
Jézus életének emberi csúcspontja ez a pillanat. Utána következik az isteni rendezés, amely az ember értelme számára elfogadhatatlan. A látható dicsõség helyett az elfogadható ajándék, az egyedüli kivezetõ út az emberiség számára. Itt és most hisszük-e, hogy minden, még ez is értünk történik? Azokért, akiknek csak szalmaláng-lelkesedésre futja – vagy még arra sem… Különleges, csodálatos és érthetetlen ez a benne kételkedõnek és a benne bízónak egyaránt.
Zofóniás felhívása utat mutat, az egyedüli esélyt: a kegyelmes Isten mentõ szeretetét. Neki lehetõsége, sõt joga van arra, hogy megítélje és elhagyja a bûnben élõ embert, aki ítéletet érdemel Jósiás idejében, Jézus korában és ma is. Hûtlenségünk, hitetlenségünk életünk tragikus valósága, s következménye utolér bennünket. Nem maradhat megtorlatlanul a sok mulasztás, amely tönkreteszi Istenhez és egymáshoz való viszonyunkat. Azok a rendezetlen helyzetek ezek, amelyeket magunkban hordozunk, s amelyek nehéz súlyként nehezednek ránk most is. Valamit kezdeni kell velük, nem halogatható tovább a változtatás. Vállalni kell bűneinket magunk és egymás elõtt.
Isten elõtt azonban mindenkor le kell tennünk álarcainkat. Vállalnunk kell magunkat, mert õ is vállal mindenkit. Hittel kell elfogadnunk és továbbadnunk az egyetlen lehetõséget. Kiáltva kell megélnünk az igazi örömhírt: jön, itt van, velünk van! Jelenléte új helyzetet teremt; elveszi az ítéletet, eltávolítja az ellenséget. Nem kell többé félned, elcsüggedned! A hozsannázó tömegben, az élet zajában hallhatod, értheted, elfogadhatod ezt a drága lehetõséget. Veled vagyok! Nem vagy egyedül! Mennyire szükségünk van erre mindannyiunknak!
Szeretnénk megállítani az idõt. De jó volna, ha Jézus nem vonulna el, ha nem menne tovább! Mi a kereszt nélkül is el tudnánk képzelni a folytatást. Jézus azonban elõrenéz. Minket is erre tanít. Nemcsak virágvasárnap, de állandóan ad egy-egy lehetõséget, egy kis szigetet viharban lévõ életünkben, amelyre felkapaszkodhatunk, hogy erõt gyûjtsünk, és tovább tudjunk lépni.
Sokan úgy gondolják, hogy akkor van velük az Isten, ha gondtalan az életük, ha csak jó dolgok történnek velük, ha egészségesek. A Biblia azonban azt tanítja – s mi is azt tapasztaljuk –, hogy az élet próbákkal és szenvedésekkel teli. Jézus arra hívja övéit, hogy mindegyikük vegye fel a maga keresztjét. Példájával oktat, hogy lássuk meg a kereszt értelmét. Õ a szamárháton az emelkedett hangulat és a lárma közepette is tudta: az emberért vállalnia kell a Golgota eseményeit, Isten nehéz, de embermentõ akaratát.
Mi már sokkal többet tudunk, mint a próféta. Kétezer év távlatából, az események ismeretében nekünk könnyebb a dolgunk, mint Jézus kortársainak. S valóban így van? Sokszor hallottam és megtapasztaltam: mi visszafelé látunk helyesen. Életünket, az abban megélt eseményeket csak megfelelõ távolságból látjuk reálisan. Csak így érthetõ az élet. Jézus jelenléte azonban nemcsak ezt kínálja, hanem sokkal többet: vele elõre tekinthetünk. Nemcsak emberi reménységünk optimizmusával, hanem a vele való teljes közösségben. Megszólító, hívó szeretetével ezt akarja megcselekedni velünk is. Bevonult Jeruzsálembe, bevonul az életünkbe, hogy elvezessen az örök életre.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
(Hit)Életünk a mindennapokban 13 éve
|
|
|
Fedezd fel a húsvéti sírt!
Ha Krisztus nélkül éled az életed, akkor ellenállhatatlanul rád tör majd a kilátástalanság. A sziklával lepecsételt sorstalanság. És ekkor így szólsz: Túl sok a probléma, nem tudok rajta változtatni. Fogoly vagyok a saját házamban. Nincs életcélom. Nincsen munkám. Nem szeret senki. Olyan zűrzavaros a világ. Csukott sír a jelen... Depresszió telepedett lelkemre. Magányos vagyok. Menekülnél a sötétség szőtteséből... De merre van a kiút?
És ekkor úgy gondolod, hogy találtál valami egérutat. Lerészegedsz, de csak néhány órára szűnik meg a belső üresség kongása... Aztán belövöd magad, hátha a kábítószerek ködös paradicsomában felejthetsz, de az ébredés után még nagyobb reménytelenségben találod magadat, s remeg tested-lelked. S ekkor beköltözik elmédbe az öngyilkosság gondolata. És így sóhajtasz: Nincs már semmi remény számomra. Nem vagyok fontos senkinek. Nem érdemes tovább így élni. Valami hiányzik az életemből. Nincsen kiút.
Pedig van kiút... Fedezd fel a húsvéti sírt! A szikla el van hengerítve... Mert nem sötétség az élet, nem zárt terek kongása a jelen, és nem egy megváltatlan élet szomorú záró akkordja a sír... Van folytatás, mert Krisztus Jézus miérettünk "szállt alá a poklokra", s nem maradt ott, hanem "harmadnapon halottaiból feltámadt"... Tudd meg, hogy igenis számítasz valakinek... Istennek, aki örökkévaló szeretettel szeret téged. Aki elküldte e világba az egyszülött Fiát, hogy megismerhessük "őt és a feltámadásának erejét".
Minden egy csapásra megváltozik, ha térdre hullsz a Feltámadott előtt, és hozzá kiáltasz segítségért. Ő már régóta szeretne belépni szívedbe, hogy betöltse az üres teret... Te magad lehetsz az Isten megszentelt temploma. Fedezd fel a húsvéti sírt! A szikla el van hengerítve, Jézus győzött a bűnök felett, "engesztelő áldozat lett bűneinkért", feltámadásával összezúzta az ördög minden fegyverzetét. Így szól az Írás, az Isten "...újjászült minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által az élő reménységre".
Ma még térdre lehet hullni lábai előtt! Mert csak a térdre hullás és a bűnvallás ereje nyitja meg azt az utat, mely az örökkévalóságba vezet. Ez a üres húsvéti sír évezredes üzenete.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Pünkösd után 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
Az Úr akaratából az idén is megünnepeltük Pünkösdöt. Ismét elolvastuk, hirdették nekünk lelkipásztoraink, és mi meghallgattuk, akkor hogyan történt, mik voltak az elõzmények, milyen kísérõ jelenségek voltak, milyen nyelveken beszéltek, stb. Beszéltek a zúgó szél jelentõségérõl, a tûzlángokról, a nyelveken szólásról, annak biblikus értelmezésérõl és használatáról. Hallgathattunk továbbá a jóeli prófécia beteljesedésérõl, a Szentlélek korszakáról és a Szentlélek munkájáról. Részletesen vagy érintõlegesen, de hallottunk tanítást ezekrõl a dolgokról. Ezeket az igei érdekességeket és a belõlük levonható lelki tanulságokat mind-mind érdemes meghallgatni és megszívlelni.
(Az első Pünkösdkor történtekről olvasható részletesebb írás, a 2111 Szada, 2010. májusi számának 17. oldalán)
Nem baj az, ha ugyanazokat a dolgokat, talán egy frissebb csomagolásban újból kaptuk, és nem baj, ha ébresztgetjük egymás lelkiismeretét emlékeztetés által. Végül is biblikusan járunk el, ha ezt tesszük.
Azt gondolom, hogy a Szentlélek munkája az első Pünkösdkor nem a kitöltetést kísérõ jelenségekben volt, utalok itt a tanítványokon megnyugvó tüzes nyelvekre, a felházat betöltõ zúgó szélre, a más nyelveken prédikálásra, és a különös viselkedésre, amit látva, többen azt gondolták, hogy a tanítványok részegek. Ezek csak kísérõ – figyelemfelkeltõ jelek voltak.
A Szentlélek igazi munkája akkor mutatkozott meg, amikor félénk hívõk megteltek bátorsággal, szenvedéllyel, megjelentek a vallásos tömegek elõtt és hirdették nekik, hogy a Názáreti Jézus a Messiás. Nyíltan rámutattak a hallgatók bûnére, szembesítették õket az igazsággal, megvádolták õket a Krisztus megölésével. Nem féltették az életüket, nem aggódtak azon, hogy esetleg a hallgatóságban valakik zokon veszik a hallottakat.
A Szentlélek munkája akkor mutatkozott meg, amikor Péter igehirdetésére háromezer hallgató a szívében megkeseredett, és õszintén kérdezték, hogy mit tegyenek. Amikor pedig választ kaptak, azonnal és örömmel tették azt, amire fel lettek szólítva.
A Szentlélek munkája ma is ott mutatkozik meg, ahol világosan hirdetik a megfeszített és feltámadott Krisztust, ahol szószékekrõl és személyes tanácsadásban nyíltan beszélnek a bûnrõl és annak örökkévaló következményérõl. A Szentlélek ott munkálkodik, ahol nem vizezik fel és teszik olcsóvá, vagyis megtérés nélkülivé a kegyelmet, hanem ha valaki a bûnbánat szomorúságával, a Szentlélek meggyõzõ ereje alatt elkeseredett szívvel kérdezi, hogy mit tegyen, olcsó vigasztalások helyett, megtérésre szólítják fel a bûnöst, és igei eligazítást biztosítanak neki.
A Szentléleknek van egy általános munkája e világért, amelyet csak ő végezhet el, mert ő mindenütt jelen van, minden embert ismer és minden embert szem előtt tart. Feltámasztja a lelkiismeret szavát, vágyat ébreszt az evangélium után. Előkészíti az ige hirdetőjét arra, hogy elmondja, mit tett Isten a bűnösért. Előkészíti az ige befogadására azt, aki hallani fogja. Hitet támaszt benne Isten szava felé. A Szentlélek az emberek üdvösségéért munkálkodik. A Szentlélek ugyanakkor védelmezi ezt a világot, hogy a gonosz el ne harapóddzon (2Thessz 2:7). Ugyanebben szerepe van az egyháznak is, hiszen az egyház munkája visszatartja a bűn elhatalmasodását. A Szentlélek segíti az egyházat, hogy úgy működjön a világban, mint só és világosság.
Vajon hogyan telt el az idei Pünkösd ünnepe?
- Úgy, hogy elhívott szolgái félénk szívvel léptek a szószékre és a templomba járó nép kedvére hirdették szenvedély nélkül azt, amit hallani akarnak?
- Úgy beszéltünk a Krisztusban elnyerhetõ kegyelemrõl, hogy elfelejtettünk említést tenni a kegyelemre szorultság okáról, a bûnrõl?
- Vajon továbbra is gátolni fogjuk a Szentlélek munkáját azzal, hogy feloldozzuk a bûnei miatt bánkódó lelket, még mielõtt átélné Isten bocsánatát az újjászületésben?
- Tudott-e a Szentlélek pünkösdi erõvel munkálkodni közöttünk ezen az ünnepen és ezután?
- Voltak-e, ha nem is háromezren, de legalább ketten vagy hárman…?
- Emlékezünk-e még az apostoli parancsra? : „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5:18)
Remélem, hogy Isten Lelkétől vezérelt, megerősítő, minden igazságra vezető, áldott pünkösdi ünnepünk volt, és megértettük, Jézus nem csak egy újabb szép ünnepet, vagy az Ő emlékét hagyta ránk, hanem önmagát, a Szentlélek által. Így akar egészen közel jönni, bejönni a szívünkbe, hogy más emberré legyünk.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
