|
Az evangéliumhoz méltó élet 12 éve, 8 hónapja
|
|
|
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig az Istentől. Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.”
(Filippi 1:27-30)
A hiteles élet a legjobb bizonyítvány. A keresztyén gyülekezeteket a méltatlanul viselkedők miatt éri a legtöbb bírálat. Hányszor hallottuk már nem hívő ismerőseinktől a jól bevált kifogást, hogy elegük van a képmutató hívőkből. Ilyenkor nehezen találjuk a szavakat, hogy mit is mondhatnánk, de talán nem is nagy szavakra van szükség, hanem példamutató életre. Milyen is az evangéliumhoz méltó élet? Ez a szentírási szakasz ezt is magában rejti. Pál szerint az evangéliumot valló emberekhez a következők illenek:
1. Egység.
Megállunk-e egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangéliumért.? Az első keresztyénekről azt olvassuk, hogy „egy szívvel, egy lélekkel” együtt voltak. Nem hiába „kedvelte őket az egész nép” (ApCsel 2:47), a gyülekezet pedig erőteljesen növekedett. Ez illik tehát hozzánk, evangéliumi hívőkhöz: egy Lélek, egy érzés, egy akarat, egy küzdelem a hitért. Krisztus evangéliuma az alázatot és az egységet munkálja. Ahol civakodás és széthúzás van, ott a „világ evangéliumát” követik, ami az ellentéte a jézusi mintának.
2. Bátorság.
„Semmiképpen meg nem rémültök.” A jó hír bátrakká tesz. Az evangélium hirdetéséhez nem illik a félelem lelke, hanem az erő és határozottság. Legyünk mindig készek számot adni a bennünk élő reménységről! Ellenfeleket is említ az ige. Harc van az evangélium körül, ellenkező emberek, ellenkező vélemények. Mintha a levegőben éreznénk az ellenállást. Az ellenség képviselői bátran és határozottan lépnek fel, mintha igazuk volna, de ne féljünk tőlük!
3. Vállalni a szenvedést.
Az első hívőknek nagy árat kellett fizetniük a hitükért. Nekik nemcsak annyi adatott, hogy higgyenek, hanem az is, hogy szenvedjenek Krisztusért. Jézus mondta: ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ma is ára van az evangélium hirdetésének és követésének, ha nem is annyira látványos, mint kezdetkor. Készek vagyunk-e megadni az árát? Ha vállaljuk az evangéliummal járó hátrányokat, lenézést és megvetést, akkor számíthatunk a jutalomra. „Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk.” (Róm 8:17)
Bátorítson minket a gondolat, sőt töltsön el méltóságtudat, hogy „ugyanabba a küzdelembe álltunk be”, amibe a próféták és az apostolok! Aki az evangéliumhoz méltóan küzd, az evangéliumhoz méltó tisztességet és jutalmat nyer. Fogjunk össze tehát, és harcoljunk együtt, bátran, mert ez illik a mi Urunkhoz és hozzánk!
LÉGY JÉZUS KRISZTUS HARCOSA
(Baptista énekeskönyv: 384. ének)
1. Légy Jézus Krisztus harcosa,
És bátran állj elő!
Már leng a kereszt zászlaja,
Vár rád a harcmező.
Ne tétovázz tovább,
Halld meg a kürt szavát,
Mely bátorító harci jel,
Fel, lelki harcra fel!
2. Vedd fegyveredet, s harcba állj,
Mint egykor Gedeon!
A bűnnek bátran ellenállj,
Az Úr áll jobbodon!
Az égi seregek
Mind téged védenek.
A harcban mindig légy erős,
Hisz véled küzd a Hős!
3. Csak vidd kereszted válladon,
Végig türelmesen!
Ha Sátán rád tör támadón,
Jól őrködj szíveden!
A bűntől óvd magad,
Légy végre már szabad!
Küzdj hittel, bátran, lelkesen,
És vár a győzelem!
4. Vedd föl az Ige fegyverét,
Ez biztos oltalom!
Ez megsegít, bármerre mégy,
Vízen és szárazon.
Az üdv sisakja véd,
Ha bánt az ellenség.
A bűn nyila nem járja át
A hit erős pajzsát.
5. Az Úrnak Lelke bátorít,
Mint egykor Dávidot,
Hogy bátran küzdj, ő megtanít
Jól forgatni kardod.
Nem tart soká a harc,
Mindvégig hűn kitarts!...
Fönt Isten adja néked át
Az életkoronát.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Hálaadás (1.rész) 12 éve, 7 hónapja
|
|
|
Adjatok hálát mindenért – mindenkor!
„Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”
(Zsoltárok 103:2)
Beköszöntött az évnek az a szakasza, amikor a baptista közösségekben országszerte hálaadó napokat tartanak. Minden gyülekezet évi programjában ott van az őszi hálaadónap dátuma. Ezen a napon a szomszédos, az egy körzetbeli gyülekezetek meghívják egymást közös ünneplésre, Isten áldásainak számbavételére és együttes hálaadásra. Ilyenkor igyekszünk végig gondolni az évet, melyek azok a dolgok, amikért különösen hálásak vagyunk.
Mi is a hálaadás és kinek van erre szüksége?
A hálaadás teljes emberi lényünk cselekedete és viszonyulása az élő Istenhez! Hálával tartozunk, mert tudjuk, hogy ezen a világon minden, ami körülvesz bennünket, az Ő ajándéka. Tőle kaptuk életünket, Tőle kaptunk gondoskodást, kegyelmet, lehetőséget az örök életre is. A hálaadás egy minőségi mutató. Megmutatja az Istennel való kapcsolatunk szorosságát. Ha Isten áll életünk középpontjában, ha figyelünk rá, akkor szívünk, gondolataink megtelnek hálával. Isten csodálatos ajándéka az Ige, melyen keresztül Ő szól hozzánk, és segít minket abban, hogy ne csak hallgatói, hanem cselekvői legyünk annak.
Az egész teremtettségnek az Ő nevét kell dicsérnie. Erre nem Neki van szüksége, hanem nekünk gyarló embereknek. Miértünk van a hálaadás lehetősége. Miközben azt gondoljuk, hogy Istennek adunk vissza valamit, újból mi magunk válunk megajándékozottá.
Amikor hálaadással közeledünk az Úr felé, fontos átgondolni, hogy ki elé jövünk. Fontos visszatekintenünk és meglátnunk azokat az ajándékokat, amelyekkel elhalmozott bennünket. Fontos észrevennünk azokat a pontokat, ahol az Ő kegyelme őrzött meg és segített át. Fontos felismernünk az Ő áldott kezét az eseményekben. Végül rendkívül fontos, hogy magunkat is megvizsgáljuk, hiszen nem lehet Isten szemét egy hála áldozattal „kiszúrni”. Nem lehet egy év engedetlenségét egy ünnepi áldozattal kiegyenlíteni. Istent egyedül az érdekli, hogy hallgattunk-e az Ő szavára. Az eddigiekből is következik, hogy a hálaadás nem egy ünnepi alkalomra korlátozódik, hanem ennek folyamatosan jellemeznie kell az életünket.
A hétköznapi életben alig fogjuk fel, hogy sokkal többet kapunk, mint amennyit adunk, és hogy életünk csakis a hála révén gazdagodhat. Ha be akarod vetni a hála erejét, gyakorolnod kell. Minél több hálát érzel, annál több szeretetet adsz, annál többet kapsz. Hálás vagy jó egészségi állapotodért? Vagy csak akkor foglalkozol vele, ha a tested megbetegszik vagy megsérül? Hálás vagy, ha sikerül kialudnod magad? Vagy készpénznek veszed, és csak akkor foglalkozol a dologgal, ha álmatlanságban szenvedsz? Hálás vagy a szeretteidért, amikor minden rendben van velük, vagy csak akkor beszélsz a kapcsolataidról, ha valami probléma adódik? Hálát adsz mindennap azért, hogy életben vagy?
Minden szabad pillanat egy újabb alkalom, hogy hálás légy, és megsokszorozd a dolgokat, amiket szeretsz. „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” – olvashatjuk az 50. zsoltárban.
Micsoda ígéretet kaptunk! Megláthatjuk és átélhetjük Isten szabadítását. Mint ahogy azok a megváltottak is megláthatták és átélhették, akik a Sion hegye körül összegyülekezve Isten nagyságos dolgait magasztalták. Ezeknek hálaadó énekeit tolmácsolva írja Ézsaiás próféta könyvében: „Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!” (Ézsaiás 12:2-5)
Légy hálás! A hála nem kerül semmibe, de sokkal többet ér, mint a világ összes gazdagsága! Mert a hála a világ minden kincsével képes megajándékozni, hiszen mindent megsokszoroz! Kívánom, hogy a mi hálaadásunk őszintén tükrözze Istennel való kapcsolatunkat azért, hogy az Úr megáldhasson minket!
Siklós József: Hálaadás
Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.
Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...
Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.
Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicső országodba!
Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük ma mindnyájan a hála himnuszát!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Hálaadás (2.rész) 12 éve, 7 hónapja
|
|
MIÉRT ADJUNK HÁLÁT?
Spurgeon, a “prédikátorok fejedelme” azt mondta a hálaadással kapcsolatban: “Isten nevének magasztalását és a hálaadást figyelmesen kell ápolni, mert ez megóv attól, hogy imáinkat az önzés fátyla vonja be.” Így, hálaadó napok idején újra lelepleződünk önmagunk előtt, hogy mennyire nem figyelünk a hálaadásra, pedig nap, mint nap ezernyi okunk van az Urat dicsérni.
A Biblia sok igéjében kapunk felszólítást, hogy konkrétan miért magasztaljuk Istenünket, és adjunk hálát, mert méltó rá. Fontos kijelentések ezek, amelyek Isten szeretetére emlékeztetnek, vagy kegyelmének gazdagságát tárják fel, amit Jézus Krisztusban adott minden ember megmenekülése érdekében. Ide sorolhatók az Ige- és imaéletünkkel kapcsolatos igék is, valamint bûnről, bûnbánatról és bocsánatról, tisztaságról, az Úr házáról és sok kegyelmi eszközről tudósító mennyei híradások is. Amikor valaki meghallja ezen igék neki szóló üzenetét és bûnbánat ébred szívében, megtér és újjászületik, akkor öröm van a mennyben, de öröm van itt a földön az Úr népe között is. A Baptista Gyülekezetekben fontos hála ok minden egyes bemerítési alkalom, mely tanúsíthatja Isten kegyelmének ma is érvényes voltát. “Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.”
(Ef 1:3)
Hálaadásra való ok az is, amivel testi életünket megáldja teremtő Urunk, földi javak, amikkel megélhetésünkről gondoskodik. A 65. Zsoltár néhány verse nagyon szépen összefoglalja a gondviselés áldásait. “Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről. Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod. Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad. Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat. Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.” (Zsolt 65:10–14)
Hálaoltárainkkal éppen ezeket az áldásokat jelenítjük meg, amikért dicsérjük az Urat, és örömmel emlékszünk vissza az év során tapasztalt mennyei segítségre.
Istenünk – olykor csodás módon – megadott minden szükségeset, esetleg még annál is többet, persze felelősséggel ránk bízva a többletet. Ha tovább tudtuk adni az ilyen módon ránk bízott javakat, újabb hála kelhetett emberek szívéből Isten iránt.
Pál mindenkor mindenért hálára buzdít bennünket. Ez már sok, gondoljuk méltatlankodva, amikor a klíma-, energia-, gazdasági, erkölcsi és oly sokféle válság jut eszünkbe. És akkor még nem is szóltunk a személyes életünk nehézségeiről – hogy lehetünk ezekért hálásak?
Pál apostol ugyancsak sok küzdelem és megpróbáltatás közepette vitte Jézus Krisztus evangéliumát szerte az akkor ismert világba, és mégis örömmel és hálával volt tele a szíve, mert a legfontosabbra tekintett: “Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4:15–18)
Ha megértenénk, hogy minden nehézséggel is az örökkévalóságra készít bennünket hû Urunk, akkor valóban mindenkor mindenért hálát adnánk Istennek. Munkálja ki bennünk ezt a lelkületet Jézus Krisztus!
HÁLAADÓ ZSOLTÁR
„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensôm az ô szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérôl. Aki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. Könyörülô és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû. Nem feddôdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen magas az ég a földtôl, olyan nagy az ô kegyelme az ôt félôk iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tôlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülô az atya a fiakhoz, olyan könyörülô az Úr az ôt félôk iránt. Áldjátok az Urat minden ô teremtményei, az ô uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!”
(Zsolt 103:1-13,22)
Kárász Izabella: HÁLÁT ADOK
Hálát adok azokért
A titkon mondott imádságokért,
Amiket az Ige diadaláért küldtek…
Hálát adok azokért
A titkon épült oltárokért,
Amik viharok fergetegében le nem dűltek.
Hálát adok azokért,
Akik megtartották a hitet.
A népért,
Amely éretted küzdelemre ment,
A békéért,
Amiben könnyű lett a kereszt.
A háláért,
Aminek hangja, szava nincs!
…Az igáért,
Amelyik könnyű,s jó bilincs.
Hálát adok,
Mert szépség van a szavak mögött,
Mert szép a lélek,
Amikor megnyugszik két kezed között,
Hálát adok,
Bár erre nem vagyok érdemes.
Hálát adok,
Mert megszentelted szövetségedet.
– Uram! Ma szép, ma jó, ma szent a lélek szava
Mert benne cseng a hála diadala,
Mert benne cseng az örök felmagasztalás,
Dicsőség Istennek és hálaadás!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2011-09-15 15:35 : .
|
|
|
törölve 12 éve, 7 hónapja
|
|
|
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2011-09-17 17:06 : .
|
|
|
Hálaadás (3.rész) 12 éve, 7 hónapja
|
|
|
Én is hálát adok!
Minden embernek van miért hálát adni, de csak az alázatos ember hálás. A maga részére nem követel, hanem csendes megelégedéssel hálás azért, amivel Isten õt megáldotta. A gõgös emberek pedig mindig hálátlanok. Ha baj éri õket, azért mindig másokat okolnak, ha sikert érnek el, az az õ élelmességüknek az eredménye. A tapasztalat is igazolja azt, amit az 50. Zsoltár 23. Versében olvasunk. „Aki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.”
A bûntõl való megszabadulás a legnagyobb jutalom, amiben a hitetlen ember nem részesülhet. A hálás szív megoltalmaz az elcsüggedéstõl és elzárkózottságtól. Elûzi a szomorúság és békétlenség sötét felhõit. Dicsérjük az Urat mi is bánkódás helyett. Amikor az élet gondjai körülvesznek, gondoljunk Isten csodás segítségére: ha veszély fenyeget, gondoljunk a Mindenható Isten szeretetére, Aki nem feledkezett el rólunk. Pál apostol is ezt mondja: „Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1Thessz 5:18).
Illatos virághoz is hasonlítható a hála: de a virágot is gondozni kell. Aki Isten dolgait figyelemmel kíséri és megérti, hogy mit cselekszik érte szeretet által, rájön arra, hogy mindig van miért hálát adni. Ezért mondta a zsoltáríró: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl. Aki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” (Zsolt 103:2-3).
De miért mondja, hogy el ne feledkezzél? Azért, mert az ember hajlamos arra, hogy elfeledkezzen. A hitetlen embernek nehezebb a hálaadás, mint a hálátlanság. Természetesnek veszi az áldást, de önzése miatt a dicsõséget is magának tulajdonítja és nem Istennek. Emlékezzünk csak gyermekkorunkra, amikor édesanyánk biztatására is olyan nehéz volt kimondani, hogy köszönöm. Meg tudjuk-e hálálni azt például, hogy Isten személyválogatás nélkül adja áldását úgy az igazakra, minta gonoszokra: levegõt, esõt, napsütést, egészséget és a próbák között lelki békét? Isten velünk van akkor is, amikor mi azt gondoljuk, hogy elhagyott minket.
Jobban ismer bennünket, mint mi önmagunkat. Egy misszionárius beszélte el, hogy súlyos gyomorbántalmakban szenvedett, miközben a hazai anyagi támogatás sem érkezett meg idejében és így egy egész hónapig csak tejjel és zabpehellyel táplálkozott. Amikor ezt elbeszélte, egy orvos barátja azt mondta neki, hogy szerencsés volt, hogy nem kapta meg idejében a pénzt, mert az ilyen betegséget zabpehely-kúrával gyógyítják. Ha a pénzt megkapta volna, a nehezebben emészthetõ ételekkel a gyógyulást megakadályozta volna. Ez is okot adott a hálaadásra.
De a leghálásabbaknak azért kell lennünk, amirõl Pál apostol beszél: „Hálákat adván az Atyának, aki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából és általvitt az õ szerelmes Fiának országába. Akiben van a mi váltságunk az Õ vére által, bûneinknek bocsánata” (Kol 1:12-14).
Adtunk-e már mi is hálát Istennek az Õ kimondhatatlan ajándékáért? (2Kor 9:15).
Herjeczki Géza: SZÉP MA AZ ÉLET
(Zsoltárok 98:1 alapján)
Új éneket zengeni jertek az Úrnak!
Az Úrnak énekelünk.
Már messze az éjszaka, itt van az új nap.
Az új nap új dala száll.
Most félre a gondokat!
Szálljon a hála!
A hála töltse szívünk!
Mert itt van az Isten és szép ma az élet!
Az élet Véle csodás.
Új ének hangja
(Baptista énekeskönyv:9.ének)
1. Új ének hangja Istenünknek zengjen!
Méltó, hogy áldja Őt a nagyvilág.
Föld minden népe vígan énekeljen,
Mert jó az Úr, ki éltet, üdvöt ád!
2. Ujjongva szálljon, zendüljön az ének,
Így mondjon ajkam bátor hitvallást!
Szent nevét áldjam, míg e földön élek,
Dicsérjem Őt, a győztes nagy Királyt!
3. Zengje az ég, és harsogja a tenger,
Hirdesse zúgva: Krisztus visszajön!
Majd térdre hullva hódol minden ember,
És népe ajkán árad szent öröm.
Losonci Léna: KÖSZÖNÖM, URAM
Uram, éreztem, szóltál hozzám
– így szólítottál: gyermekem! –
templomodban megérintettél,
hol némán hajtottam fejem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, tudom, kiválasztottál,
veszni bárányod nem hagyod.
Mikor fájdalomban gyötrődtem,
Te bekötötted a sebem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, fényt adtál a látásra,
örülni szép természeten.
Csodálni égen-földön látszó
hatalmadra nyitod szemem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, engedtél új tavaszt még,
megtartottál kegyelmesen.
Virágszirmoknak záporában
látom, irgalmad végtelen.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, vezess Szent Lelked által,
ne lakjon bennem félelem.
Golgotán, Fiad szent vérével
megmentette az életem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, ingó hitem táplálod,
ajkamra szót adsz szüntelen.
Igéddel hadd hirdessem másnak:
tart még a földi kegyelem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, engedd, hogy küldetésem
teljesítsem hálatelten.
S ha erőm fogyva Hozzád térek,
végső sóhajom ez legyen:
– Köszönöm, Néked, Istenem!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Reformáció és Krisztusvárás 12 éve, 6 hónapja
|
|
|
A szív megújulása
Minden év októberének vége felé sokat hallunk a reformációról, de keveset arról a belső megújulásról, amelyet tulajdonképpen a reformáció jelent. Ezt a ma is igen időszerű reformációt már az ószövetségi próféták is sürgették. Például Ezékiel, akinek ezt ígéri Isten: "Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek" (Ez 36:26).
Isten eredeti elgondolásához képest elferdült, eldeformálódott az ember gondolkodása, értékítélete! Ennek kellene az eredeti istenképűségre reformálódnia. Isten akarja ezt a deformálódott szívet reformálni, visszaalakítani az eredeti formájára, és ezt tanácsolja: "Változzatok el a ti értelmetek megújulása által!" (Róm 12:2)
Megújulást jelent a szív reformációja. A próféta idézett igéje szerint Isten ígéri és egyben kínálja is mindenkinek ezt az új szívet. Az édenben az volt a természetes, hogy isteni természete volt az embernek. A szív reformációjában ezt az elveszített isteni természetet kínálja fel Isten, s ebben a természetben az elveszített édent, az elveszített boldogságot.
Hogyan lehet az enyém a reformáció szellemi, lelki öröksége? Meg kell térnem, újjá kell születnem. A történelmi reformáció vaskos félreértése az, ha valaki azt állítja, hogy mindent Isten cselekszik, nekem semmi tennivalóm nincs. De mi az a minden, amit Isten cselekszik? Kinek kell megtérnie, nekem, vagy az Istennek? A tékozló fiú példázatában az Istent jelképező atya otthon volt, s ő várta, hogy térjen meg, térjen haza, aki eddig nélküle élt. Ő teremtette meg az atyai házat, a legnemesebb értelemben vett egyházat, ő hárította el megtérésem, hazatérésem akadályát, bűneim adósságát Jézus Krisztus váltsághalála árán. Ez az a minden, amit Isten a maga részéről megtett. De megtérnem, hazamennem nekem kell.
Következetes dolog, hogy elsődleges emberi válaszom a kegyelemre a hazamenetel, a megtérés lehetőségére a hit. Hiszen ha nem hiszem, akkor meg sem mozdulok abba az irányba, mely Istenhez vezet. De a hitet végre is kell hajtanom: amit hiszek, azt cselekednem kell; ami rajtam áll, azt nekem kell megtennem! Senki sem mehet haza helyettem.
A megtérés megfordulást jelent. Arccal Isten felé, és háttal az Isten nélküliség, azaz az istentelenség felé. A megtérés nem befejezése a keresztyén életnek, hanem a kezdete. Tehát a szív reformációjának a folytatása az "új életben járás" (Róm 6:4).
A megtért ember nem járhat a régi életben, mert Krisztus "azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt" (2Kor 5:15).
Állandó korrekcióval, helyesbítéssel történik az új életben járás. Mint aki kerékpáron vagy autóval megy: állandóan korrigálnia kell a kormánnyal, ha úton akar maradni, ha nem akar kátyúba vagy árokba borulni. Luther Márton azt mondta, hogy a nagy megtérés, a nagy irányváltás után "mindennap meg kell térni, mindig reformálódni kell".
A mennyei cél felé vezető utunkon csak egyetlen akadály lehet, hogy az új szív ajándéka a miénk legyen. S ez az egyetlen akadály: mi magunk vagyunk, ha Isten kimondhatatlan ajándékát nem fogadjuk el. Egy régi, kedves ének arra biztat: "Fogadd Jézust a szívedbe, életed megmentőjét! Benne van az örök élet, s ez az élet lesz tiéd".
Vajon ezen úton járva, mit hoz a jövő?
Adventhez közeledve, Krisztus második eljövetelét várva, karácsony ünnepére készülve, és már az újesztendőre is gondolva sokan kérdezik ezt maguktól, egymástól. Viszont vannak, akik nem gondolnak erre. Csak a mának élnek, ma akarják jól érezni magukat. Ez a biztos, a holnap bizonytalan. Ez a szemlélet mindig felelőtlenséget és erkölcsi hanyatlást szül.
— Van, aki ijesztő jövőt lát maga előtt, vagy képzel maga elé, és menekül sokszor valamilyen mámorba. Ne is kelljen gondolni a holnapra.
— Van, aki bizonytalannak látva a jövőt, s benne saját helyzetét, megpróbálja bebiztosítani magát minden módon. Így tett a bibliai gazdag is, amikor azonban a következő éjszaka meghalt, nagy vagyona semmit nem segített rajta.
Jézus Krisztus felkészítette a benne hívőket a jövőre. Egyrészt tájékoztatott arról, hogy az Ő második eljövetelét megelőző korban a gonoszság elhatalmasodik, másrészt biztosított minket, hogy a világ kormányát változatlanul Ő tartja kezében, és gondja van az övéire. Ha tehát Krisztus hívő népe a jövőre gondol, nem felejti, hogy a mi Urunknak adatott minden hatalom mennyen és földön. A benne hívőknek Ő biztos jövőt készített, amit senki el nem vehet, és el nem ronthat. A benne bízókat megőrzi minden körülmények között, és áldássá teszi a világ számára.
A jelen sok szomorú tapasztalata ellenére is reménykedve nézzünk a jövőbe. Mert a jövő nekünk azt hozza, amit a mi szerető Urunk elkészített. S a jövő végső soron Őt magát hozza.
ADVENT megjön az idén is. És megérkezik hamarosan nem csak az Üdvözítő közénk jövetelének emlékünnepe, a karácsony, hanem az Ő visszajövetelének várva-várt és/vagy rettegett napja is.
Milyen úton járunk? Megújult/megreformált szívvel, készen várjuk eljövetelét? A válasz rajtunk múlik.
Kívánom, hogy minél többen mondhassuk; „Igen Uram, amikor eljössz, én kész leszek ! Mert máris készen vagyok. Jövel Uram Jézus !”
„Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!”
(Zsolt. 33:20-22)
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
