|
Hit nélkül tetszenél Istennek? 12 éve, 5 hónapja
|
|
|
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik”
(Zsidókhoz írt levél 11:6)
A zsidókhoz írt levél tizenegyedik fejezete a hitről szól. Itt találjuk azoknak a bibliai embereknek a sorát, akiket egy dolog kapcsolt össze, a HIT. Olyan hit Istenben, ami képessé tette őket arra, hogy földi életük során előnyökről tudjanak lemondani, áldozatokat, szenvedést, sőt a halált is felvállalják Isten ügyéért.
Ma keresztyén világban élünk, bizonyára jól ismerjük ezt a jelszót: „Keresztyén Magyarország”. Ahogyan régen természetes dolog volt, hogy az emberek a párt tagjai voltak, s rendszeresen pártgyűlésre jártak, ma éppolyan természetes, hogy a lakosság többsége keresztyén, és rendszeresen templomba, gyülekezetbe jár. Ma divat vallásosnak lenni.
A vallásosság és a hit szerencsés esetben együtt járnak, de sajnos nem midig van ez így. Jézus szavait így olvashatjuk Lukács evangéliumában: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Lukács 18:8). Jézus újbóli visszajövetele előtt, az ige szerint, habár vallásosak lesznek az emberek, de a hit mégis hiányzik majd nagyon sokak szívéből.
A hit az, ami kedvessé tesz minket Isten előtt. Hit nélkül nem lehet az Úrnak „tetszeni”, vagyis semmilyen áldozat, tett vagy vallásos cselekmény nem tehet bennünket kedvessé Isten előtt. A vers így folytatódik: „hinnie kell, hogy ő létezik…”. Ennek a kritériumnak nagyon sok ember megfelel. Nagyon keveseknek nincs ugyanis valamiféle istenképe. Sokan hisznek Istenben, vagy egy valakiben, aki hatalmasabb az embernél, valakiben, aki mindent irányít, kormányoz.
Az ige azonban még egy kritériumot megfogalmaz: „hinnie kell, hogy... megjutalmazza azokat, akik őt keresik”. Itt úgy látjuk Istent, mint aki jutalomban, illetve ezzel együtt büntetésben részesít majd minden embert. Ennél a pontnál többeknek komoly gondja támad. Nem hiszik ugyanis, hogy Isten ítéletet fog hirdetni a történelem végén. Sokan úgy élik életüket, - sajnos még keresztyének is, mint akik nem hiszik, hogy tetteikért majd felelniük kell a Mindenható Isten előtt. A Biblia viszont világosan tanít erről: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Korintus 5:10).
A hit nem csak ezt jelenti: elhiszem, hogy van Isten. A hit ezt is jelenti: mivel hiszem, hogy Isten szeretetből megváltott engem, viszontszeretetem kifejezése jeléül engedelmeskedem akaratának. Élő hitből fakad az a felismerés is, hogy nem rendelkezem önmagammal:
„Avagy nem tudjátok-é, hogy … nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Korinthus 6:19-20).
„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1Péter 1:18-19).
Hinni, hogy Isten az én Uram, s így Ő az én parancsolóm is, ez a HIT. A hit továbbá az a kéz, amivel ebben a nyomorúságos világban Istenbe kapaszkodhatunk, s amely felemel minket a Mindenható dicsőséges jelenlétébe!
Imádkozzunk azért, hogy élő hitünk legyen Megváltó Istenünkben, s merjünk engedelmeskedni akaratának.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
"Hamar eljövök!" 12 éve, 4 hónapja
|
|
|
Ádvent a várakozás ideje.
Kétezer évvel ezelõtt is a várakozás hangulata töltötte be a választott népet, Izráelt. Várták a Messiást. A bibliánk Ó-és Új Szövetsége között van egy üres oldal, amely Isten négyszáz éves hallgatásáról beszél. Azonban tudjuk a történelmi adatokat figyelve, hogy miközben Isten hallgatott, - dolgozott, és elõkészítette az Õ fia megérkezésének a színterét.
A görög birodalom hódításai elfogadtatták a világgal a görög nyelvet. Az Úr Jézus és az apostolok korában ismert világban görögül beszéltek. Az evangélium kezdettõl fogva görögül terjedt és késõbb az Új Szövetség is görögül íródott.
A római birodalom megalkotta a határok nélküli Pax Romana-t, ahol szabadon és jól lehetett utazni mert kiépített országutak kötötték össze a nagy világvárosokat. Így a Krisztus evangéliuma kezdettõl fogva szabadon és határok nélkül terjedhetett. Vallásilag kialakultak azok a csoportok Izráelben, amelyek létrehozták a messiásvárás hangulatát.
A farizeusok, akik a törvény megtartása által akarták siettetni a Messiás érkezését, a saduceusok, akik az áldozatok gyakorlásában látták a megoldást, az esszeneusok, akik a világtól való elvonulást választották, és így akartak közelebb kerülni Istenhez, várva a megígért szabadítót, és végül ott vannak még a zelóták, akik karddal a kezükben siettették volna a Messiás érkezését.
Az idõknek teljességekor, amikor már minden elõ volt készítve, Isten kibocsátotta a mi világunkba az õ fiát Jézust, a megígért Messiást. A kibocsájtás nem akkor történt, amikor az emberek elvárták volna, hanem akkor, amikor Isten jónak látta.
Ma egy új adventben élünk. A gyülekezet, a mennyország menyasszonya vissza várja a võlegényét. A színteret ismét Isten, a történelem ura készíti. A közös nyelv, a minden téren érzékelhetõ globalizáció, a gyülekezet terjedése a világon, és az antikrisztus megjelenésének a látható, érzékelhetõ jelei, mind-mind színtér-elõkészítés mennyei terv
szerint, isteni irányítással, mert a mennyei võlegény visszajövetele igen biztos.
Mi a gyülekezet dolga a várakozásban?
A menyasszony készül. Tisztogatja a ruháját, a szíve és elméje a võlegény szavaival táplálkozik, a tekintete pedig a mennyekre van szegezõdve. Az idõknek teljességekor pedig, ami tudjuk, érezzük, hogy már közel van, létrejön a nagy találkozás.
"Így szól az, aki ezekrõl bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!"
(Jelenések 22:20)
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Közeledő ünnep 12 éve, 4 hónapja
|
|
|
Régóta foglalkoztat a gondolat: Hány rétege van a karácsonynak? Meddig jutunk el, hol akadunk el?
Érkeznek a reklámok: újságban, interneten, levélben. Töltse a karácsonyt távoli tájakon! Ajándékozzon wellnesst! Önre várnak az ünnepi árak! Látvány, csillogás, elkoptatott hanglemezek, felszín. Költekezz, fogyassz, te vagy a fontos, érted van minden! Takarítsunk, tegyünk túl a szomszédokon, ragyogjon a ház, készüljön el a gondosan összeállított menü, a mennyezetig érő fa alatt szépen becsomagolt ajándékok sorakozzanak! Hogy közben halálra fáradunk, idegesek, feszültek leszünk, kiürül a pénztárcánk – akár karácsonyi hitelt is vehetünk fel –, nem baj, „egyszer van karácsony”, kibírjuk!
Az időjárás hálás beszédtéma. Lesz-e fehér karácsonyunk? Mert azért az az igazi! „Úgy jöjj, karácsony, ahogy illő, fehér mezőkkel, hulló hóval! S mi várunk csillogó fenyőkkel, almával, aranydióval” – szól a régi hanglemezről. Hangversenyek, előadások, vendégség. Futunk egyik helyről a másikra, le ne késsünk sehonnan. Gyűjtjük az élményeket! Megtörtént, kipipálhatjuk. A hallottakat befogadni, átérezni, megvalósítani már nincs idő.
Vannak sötét rétegek is. Kiégettség, reménytelenség. Sok éven át ritkán múlt el úgy az ünnepi ügyelet, hogy ne lett volna öngyilkosjelölt, kórházba dugott beteg kisgyerek, vagy gondoskodásra szoruló öreg. És még ennél is szomorúbb volt, hogy sokan sírva mondták a kórházban felállított karácsonyfa mellett énekléssel, bibliaolvasással, beszélgetéssel töltött szenteste után, hogy itt sokkal jobb, mint otthon.
Kányádi Sándor versét idézem:
„idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok”.
Mit keresünk, mit várunk, mit kapunk? A vége csalódottság, kiábrándultság, keserűség. Erről szól a mai ember ünnepe?
Igen, ha szomorúan legyint: „sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet”.
Igen, ha abban a tudatban él valaki, hogy „üres az istálló s a jászol”.
Sodródunk mi is a tömeggel, és úgy teszünk mindent, ahogy illik? Elakadunk a tárgyak, események idilli hangulatában? Vagy a karácsony valami mástól lesz a szeretet ünnepévé? Mennyire határozza meg gondolkodásunkat, viselkedésünket, hogy tudjuk, nem üres a jászol?
Lehet, hogy nem gazdag bölcsekként állhatunk meg a gyermek előtt, mert semmink sincs. Elfogyott a türelmünk, a figyelmességünk, a kedvességünk, a szeretetünk. A megrémült pásztorok miután meglátták a gyermeket, mindenkinek elmondták, amit róla hallottak. A félelmük bátorsággá vált. Számunkra is ez a megoldás. Sietve induljunk, hogy lássuk a gyermeket, majd lássuk az értünk szenvedő Megváltót! Maradjunk a közelében, időzzünk vele, hogy a rá jellemző gondolkodásmód és szándék uralkodhasson bennünk is!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Jézus - Isten ajándéka 12 éve, 4 hónapja
|
|
|
„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
(Lukács 2:10-12)
Jézus, akiről a próféták jövendöltek, Dávid király városában, Betlehemben született meg. A testet öltött Ige, Isten ajándéka nemcsak egy szűk körnek vagy csoportnak született meg, hanem az egész világnak. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) Hála Istennek a kimondhatatlan ajándékáért! Boldogan emlékezünk meg Krisztust születéséről. Nagy öröm tölt el minket, mert van Megváltónk és Üdvözítőnk! Immánuelnek hívják, ami azt jelenti, hogy Isten nem ellenünk, hanem velünk van! Ellenünk lehetne, de szeretetével hozzánk fordul, és ajándékot ad nekünk.
Ha ma megkérdezzük az embereket, minek az ünnepe a karácsony, akkor a leggyakrabban ilyen válaszokat hallhatunk: A szeretet ünnepe, az ajándékozás ünnepe, a család ünnepe, a fenyőfa ünnepe stb. És természetesen a mi szeretetünk ünnepe, és a mi ajándékozásunk ünnepe, és a mi családunk ünnepe. Mert ilyenkor legalább néhány napig igyekszünk elviselni vagy szeretni egymást. Ilyenkor mi készítünk és mi várunk ajándékot, és ilyenkor, ha egyébként egész évben nem sokat törődünk is egymással, rájövünk arra, hogy mégis csak vannak rokonaink, akiket felkeresünk vagy meghívunk. Tehát a mi ünnepünk. Magunkat ünnepeljük karácsonykor. Erről árulkodik a szükségesnél sokkal dúsabban terített asztal is.
Éppen ezért nézzük meg azt, hogy Isten igéje mit mond arról, valójában minek az ünnepe hát a karácsony?
1) Isten igéje szerint karácsony az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe. Tehát nem a szeretet ünnepe úgy általában, mivelhogy úgy általában szeretet nem létezik. Mert azt olvassuk az igében, hogy maga Isten a szeretet. És nem lehet még a mi egymás iránti szeretetünk ünnepe sem, mert amíg Isten szeretete alapjaiban meg nem változtat minket, addig képtelenek vagyunk arra, hogy igazán szeressünk. Karácsony tehát a mindenható, szent Úr Isten irántunk való meg nem érdemelt, felfoghatatlan, mérhetetlenül nagy szeretetének az ünnepe. Annak a szeretetnek az ünnepe, amely lehajolt abba a mélységbe, ahova mi zuhantunk önhibánkból, amely szeretet kiemel innen minket, lemossa rólunk azt a sok szennyet, amivel beszennyeztük magunkat, amely szeretetből Isten új kezdést engedélyez, és visszaemel magához, ahonnan kiestünk. Így olvassuk ezt az igében: "Abban lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát elküldte Isten a világba, hogy éljünk általa." Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, ahogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Ez a szeretet Jézus Krisztus életébe került.
2) A második, amit az ajándékozásról mondottunk. A karácsony nem az ajándékozás ünnepe, hanem a karácsony egyértelműen az Isten nekünk készített ajándékának az ünnepe, vagyis Jézusnak az ünnepe. Ő az Isten ajándéka. Nem fenyőünnep, hanem születésnap. Az emberré született Jézus Krisztus születése napja, ami neki nagy szenvedés volt, nekünk azonban kimondhatatlan öröm és ajándék, mert Ővele és Őérette kaptunk vissza mindent, amit elveszítettünk a bűn miatt. Amikor mi karácsonykor ajándékokat adunk egymásnak, erre az Isten nagy ajándékára emlékeztessen bennünket. Olyan sok kedves, tiszta, őszinte, szép vonása is van a mi karácsonyi ajándékozásunknak. Ugyanakkor olyan sok csúnya és tisztátalan is keveredik bele: sok képmutatás, kényszer, sokszor még számítás is.
Jézus Krisztus, akinek a születését ünnepeljük, Úr, minden hatalom az Övé! „…nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi 2:9-11) Jézus Krisztus Úr, ez azt jelenti nekem, hogy minden bizonytalanságom megszűnt a jelenlétében. Hozzá tartozom, ezért védelem alatt vagyok, és naponta eligazító szavát közli velem.
Jézus, aki egy betlehemi istállóban született, majd a golgotai keresztfán meghalt bűneinkért és feltámadott, valóban Úr. Csoda volt Szentlélektől való fogantatása, születése, munkája, kereszthalála és feltámadása! Ő Úr! Hatalmas Úr, és mi a szívünk királyává koronáztuk Őt, uralma alatt élünk. Jézus nem emberi módon lett szívünk királya, hanem a hit és a bűnbánat útján!
Ha eldöntöttük, hogy csak Neki fogunk szolgálni, akkor kötelezzük is el magunkat arra, hogy harcolni fogunk a bennünk lakozó bűn és a minket szorongató kísértések ellen. Ha a világ akadályokat gördít is elénk, ne hátráljunk meg. Harcoljunk és élünk! Mert csak az él, aki harcol is és győz is. Aki Jézust, az Isten karácsonyi ajándékát elfogadta, annak a csüggedésben reménysége lesz, és ha néha-néha meg-megcsapja is az, hogy értelmetlen már az élete, vagy céltalan, vagy minek van itt, újra és újra világosságot kap, és meglátja, hogy mire akarja őt még használni Isten. A feszültségek között is békessége van, mert Ő minden ember békessége, és a csalódások után mindig újra bizalmat nyer tőle. Jézus lesz az életében az a biztos pont, akiben mindig megfogódzhat, az a szilárd talaj, ami soha meg nem inog. Mindig vele marad, életének minden pillanatában, a halálunk pillanatában is, amikor mindnyájan egyedül lennénk egyébként, és azon túl is, az örökkévalóságban.
Karácsony az Isten szeretetének az ünnepe. Karácsony az Isten ajándékának, Jézusnak az ünnepe. Isten kínál ajándékot nekünk. Aki ezt az ajándékot visszautasítja, azon csakugyan nem lehet segíteni.
Lukátsi Vilma „Ádventi gondolatok” című versrészletében így ír erről.
„Hited talán csak egy kicsi mécses,
Pedig hit nélkül várni nem lehet!
És az, aki nem az Urat várja,
Nem is sejti az igaz ünnepet!
Nem fenyő alatt van az ajándék!
Az Ajándék, aki volt valaha,
Azt az ISTEN adta a világnak:
Nekünk született egyszülött FIA!”
A Messiás eljött! Legyen áldott az Isten, hogy így szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! Miután a megváltást végbevitte, a mennybe ment, de onnan visszatér hozzánk, hogy országába elvigyen minket.
Áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánok!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Maradjatok meg az én szeretetemben! 12 éve, 4 hónapja
|
|
|
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.”
(János 15:9-10)
Kívánhatna-e nekünk ennél jobbat Isten Fia erre az új évre? De kívánhatna-e ennél nehezebbet Isten Fia az újjászületett embernek? Hiszen ez nem kevesebbet jelent, mint parancsolatai megtartását. Azt jelenti, hogy mi akkor maradunk meg szeretetében, ha azt megtartjuk, amit ő mondott nekünk. Ő pedig azt mondta (és mondja), hogy: úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket! Ez egy nagyon régi parancsolat számunkra. Régi, mert már annyiszor olvastuk-hallottuk, de mindig csak erre a hiányosságunkra hívja fel a figyelmünket, amikor a szeretetről olyan könnyen lemondunk. De Isten Fia nem véletlenül erre akarja felhívni a figyelmünket egy új év kezdetén, hiszen az ő szeretetében való megmaradást ennek a parancsolatnak a megtartása is jelenti.
Jézus Krisztus szeretetét, barátságát bírni itt a földön azt jelenti: Szeretni a másikat! Ennek megélése jelenti Isten Fiával azt a közelséget és közösséget, ami itt a földön embernek csak megadathat: barátjának lenni Jézus Krisztusnak. Isten Fia barátságát elfogadni, az őiránta való engedelmességben élni, parancsolatai megtartásában, elvárásai megélésében; ez elhívásunk lényege. Megmaradni mindabban, amit Isten Fia elvárásként támaszt felénk. Megmaradni Isten Fia szeretetében, megmaradni abban a bizalomban, amivel odafordul felénk naponként.
Kevés ez? Vagy nagyon is sok? Ez mindig a lelkiállapotunktól függ. Ez mindig annak a függvénye, hogy mennyire vesszük komolyan, vagy mennyire nem vesszük komolyan az elkötelezettségünket. Azt mondja Jézus, hogy nem mi választottuk az ő barátságát, hanem ő választott ki minket azért, hogy gyümölcsöt teremhessen az életünk őbenne, hogy legyen mit mutatnia, adnia az életünknek mások felé.
Az elmúlt hetekben testben-lélekben készülődtünk, vártuk karácsony ünnepét. Vártunk és reménykedtünk, s valamiféle titokzatos vágy fonta át szíveinket, érzéseinket: mi is adni akartunk valamit azoknak, akiket szeretünk. Mert mi nagy ajándékot kaptunk az Úr Jézus Krisztus születésével, mely úgy lesz maradandó életünkben, ha továbbadjuk másoknak. Ez a szeretet – ha magunkban tartjuk, kisebbedik, ha megosztjuk szaporodik, növekszik. Az Ige így fogalmaz: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (1 Pt 4:10).
Az új esztendő első napjait, heteit éljük. Minden nap ajándék. Vajon bölcsen tudjuk-e felhasználni? Élni tudunk-e a hétköznapok lehetőségeivel, embertársaink, barátaink, szomszédaink, munkatársaink között? „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3:20)
Jézus Krisztus a szívünk ajtaja előtt áll 2012-ben is. Még vár, türelmesen áll, bebocsátásra várakozva. Nyiss ajtót kedves Olvasó, engedd be Őt! Egy-egy veszteség által Ő szól. Terveid sorra romba dőlnek, hirtelen betegség miatt a szokásos életviteledet nem folytathatod – Ő zörget. Minden azon múlik, elér-e füledig zörgetése, hívó szava. Ő ma még várja, hogy a bajokon, problémákon keresztül felismerd Őt, meghalljad szavát, mert szólni akar hozzád. Bebocsátást vár életedbe, szívedbe. Ma még hív, ma még vár. Lehet, hogy holnap már késő, de itt van még a ma, a jelen. Éljünk vele! Jézus Krisztus mondja: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10:10)
Mi áll előttünk ebben az évben? Egy részét nem tudjuk. Egy része pedig be van írva a naptárainkba, és készülhetünk rájuk. De amiknek ott kell lenniük ezek felett az elkövetkezendő alkalmak és események felett, azok ezek a krisztusi szavak: "Maradjatok meg az én szeretetemben..." és "...szeressétek egymást!"
Bácsi Sándor:
ÚJÉVI FOHÁSZ
Hatalmas Isten, ím, elődbe állunk,
S mikor feléd száll szívünk hő imája,
Bűn terhe nyom és a sok-sok mulasztásunk
Megmérhetetlen irgalmad kívánja,
Te megbocsátó irgalmad kívánja.
Tudod Atyám, a lelkünk gyönge, fáradt,
Keresztje alatt sokszor roskad porba,
Gyáván remeg tán, a Sátán ha támad,
Karod védjen, ha jönne ránk a próba,
Te adj erőt, ha jönne ránk a próba.
E földi élet millió veszéllyel,
Bajjal van telve. Légy te hű vezérünk,
Fényoszlopoddal világíts, ha éjjel
Borul reánk, hogy a vészben ne féljünk.
Te légy velünk, s bátoríts, hogy ne féljünk.
És hogyha lelkünk vakmerően szárnyal
Fénykábítottan, tőled messze úton,
Féltő szerelmed tüzes ostorával
Vess néki gátat, óh, hogy el ne bukjon,
Te állítsd ott meg, óh, hogy el ne bukjon.
Olyan erőtlen, oly gyarló a lelkünk,
Csak kérni is, ami javára válna.
De adj vágyat, hogy utadat kövessük,
Indítsd a lelkünk buzgó, hő imára,
Te adj választ a buzgó, hő imára.
Békés, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
