|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
AZ IGAZI VEZETŐ - KERESZTYÉN SZEMMEL
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
(Máté evangéliuma 5:16)
1. EGY FELISMERÉS – Ezzel kezdődik az igazi vezetői lét. Felismerése annak, hogy a vezetés ajándék, felelősség, lehetőség, kiváltság, művészet – valami, ami nem terem magától, nem megy magától, hanem folyamatosan invesztálni kell, folyamatosan tanulni, fejlődni és dolgozni kell érte! Ehhez pedig mintákra, példákra, tanítókra van szükség!
2. HATÉKONYSÁG – a szó legnemesebb értelmében. A vezetés nem elméleti vagy kísérleti tudomány – bár sokan annak tartják. A vezetőn múlik a vezetettek jövője, sorsa, anyagi jóléte, eredményessége, hitelessége. Sem egy vezetett ember élete, sem egy vezetett szervezet, szolgálat, főleg misszió nem lehet elméleti kísérletezés gyakorlóterepe!
A vezető dolga, feladata, kötelessége és felelőssége, hogy amit vezet, az fejlődjön, előre jusson, növekedjen, gazdagodjon. Ha ezt betölti a vezető, alkalmas a feladatára, és „hatékony”. Ha nem az, mert az eredmények elmaradnak, akkor azonnal váltani kell, amíg nem késő.
Túl sok alkalmatlan és gyümölcstelen vezető marad túl sokáig vezetői pozícióban, és többnyire csak egy krízis vagy egy tragédia mozdítja ki a helyükről. Különösen igaz ez keresztyén és gyülekezeti viszonylatban.
És ez életveszélyes! Mert az ÉLETET veszélyezteti!
3. AZ ARANYSZABÁLY – Emlékezni az aranyszabályra: amit akarsz, hogy veled tegyenek, azt tedd te is másokkal. Vezetőként talán a legfontosabb felelősség szeretni, és szolgálni a rábízatott embereket! Hogy ne csak az eredményeik legyenek fontosak, hanem ők maguk. És ezt ne csak hallják, hanem érezzék is, sőt, inkább ők mondják vezetőikről! Az igazi vezető mindig embereket vezet, és csak ezután céget, gyülekezetet, szervezetet, hivatalt…
4. LÉNYEGLÁTÁS – meg tudja különböztetni, mi a helyes és a helytelen, hogy mi működik, és mi nem. Mi hatékony, és mi nem az. Mit lehet alkalmazni az adott szituációban, és mit nem. Mit lehet átvenni másoktól, és mit nem szabad, mert ami jó volt nekik, az nem lesz jó nekünk. Tudja, mikor kell lépni, és mikor kell kivárni, mikor kell szólni és mikor hallgatni.
Ez nem elsősorban türelem kérdése – bár az is kell hozzá, nem is IQ – bár az is kell hozzá – ez egy nagyon lényeges vezetői tulajdonság: A LÉNYEGLÁTÁS.
Kevés embernek van ilyen – akinek van, az vezető!
5. CSAPAT-KÖZPONTÚSÁG – Az igazi vezetők csapatban gondolkodnak. Közösségi szemléletük van. És nem hagynak egyetlen sebesültet sem a csatamezőn! Mert mindenki számít, mindenki része a győzelemnek, mindenki egyaránt fontos – csak esetleg más a szerepe a nagy egészben. De az igazi vezető kiáll az övéiért, megvédi őket, de ha szükséges, fegyelmezni is hajlandó. De ezt következetesen teszi, az embert és a célt szem előtt tartva – és soha nem indulatból, bosszúból vagy érdekből.
6. MOTIVÁLÓ – Az igazi vezetőket nem azért követik, mert érdekük fűződik a követéshez – hanem mert inspirálja őket a közös cél. Mert hisznek a vezetőben, az általa képviselt értékekben, és önként a vezető társaiul szegődnek, mert vele együtt valami nemesnek, hasznosnak és értékesnek lehetnek a részesei. Az igazi vezetőket mindig azért követik, mert az boldoggá teszi őket, és mert a követés értelmet ad az életüknek vagy a tevékenységüknek.
„és mindent, amit cselekesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa”
(Kolossé 3:17),
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-08-31 20:17 : .
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
TANÉVKEZDÉS KERESZTYÉN SZEMMEL
"Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál,
aki nem szenvedi el az intést többé."
(Prédikátor könyve 4:13)
Szeptember elsején ismét megnyíltak az iskolák kapui, lehetőséget adva ezzel sok tízezer kis – és nagy diák számára az újbóli megmérettetésre. Nem minden diák örült ennek az eseménynek, hiszen a nyaralás emlékei vagy a gondtalan játék öröme kit ne tartana vissza?
Mégis az élet megy tovább, és ennek egyik alapfeltétele (egészséges esetben) a növekedés. A tétlenség egyúttal céltalansághoz is vezet. Azok az emberek és azok a nemzetek, melyek megvetették az egészséges küzdelmet és a munkát, elkorcsosultak és elzüllöttek. Isten az édenben már a bűneset előtt feladatot bízott az emberre.(1Móz 2:15)
Isten képességekkel áldotta meg az embert, és joggal várja el tőlünk, hogy ezeket a képességeket jól használva tegyük örömtelibbé saját és embertársaink életét. "A diák munkája a tanulás" - mondta egy kedves tanárom. A jó munka (és tanulás) nem "meló" vagy rabszolgamunka, melyen minél előbb túl kell esni... A jó szívvel végzett munkán áldás van, Isten áldása. A lustaságot, hanyagságot, nemtörődömséget Isten nem áldhatja meg. A tanulás felkészít további életünk kihívásaira, ha jól végezzük, képesít mindig újabb és magasabb szintű feladatok ellátására.
Adjunk hálát azért, mert országunkban tanulhat az, aki tanulni akar! Azonban az iskolában gyermekeinknek nem csak a tananyaggal kell megküzdeniük. Nagyobbrészt olyan gyermekek és ifjak társaságában kell helytállniuk, akik nem hisznek Istenben, más világnézetűek, legtöbbször más az életgyakorlatuk is. Nagy kihívás, hogy hogyan állják meg helyüket ebben a helyzetben, és hogyan tesznek bizonyságot hitükről.
Tudjuk, hogy a hívő gyermek sem "mintagyerek", bár sokszor ezt kérik számon tőle. Bátorítom őket, hogy nem is kell a társaik által elvárt (és ezért igen változó) mércének megfelelniük. Egy mércét kell csak komolyan venniük: Isten igéjét. "Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet." (Zsolt 119:9)
Bár nem minden hívő családból való gyermek döntött még Krisztus mellett, mégis akarva-akaratlan őt képviseli. Jól vagy rosszul. A nem hívő osztálytárs rajtuk méri le hitünk valódiságát, és annak a személynek (Jézusnak) a hitelességét, akiről ők bizonyságot tesznek (szavak nélkül is).
Nekünk felnőtteknek bátorítanunk kell gyermekeinket, hogy bátran vállalják hitüket (vagy szüleik hitét), hiszen nincs más hit vagy eszme, mely üdvösségre juttatná az embereket. Egy-egy jó osztálytársi kapcsolat utat nyithat egy gyülekezeti alkalomra való meghívásra. A gyermekek sokkal nyitottabbak még a másféle látásra, mint szüleik.
Természetesen nekünk felnőtteknek sem "zárt még be" az iskolapad, csak fel kell ismernünk, hogy egész életünk tulajdonképpen szüntelen tanulás és vizsgák sorozata. Sokszor az érett tanítvány is képes elbukni, mint például Péter (Máté 26:73-75) Bár nem keressük a vétkeket, mégis sokszor gyanútlanul belesétálunk a sátán csapdájába. Mi ilyenkor a teendő? Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna? Nem, ez nem lehet célra vezető. Ha emberek előtt leplezni is tudnánk bukásunkat, Istent nem téveszthetjük meg.
A vétkeket - legyenek bár kicsik vagy nagyok - rendezni kell. Elsősorban Istennel, de azzal (azokkal) is, aki(k) ellen vétkeztél. Szomorú dolog, hogy sokan megbuknak ezen a vizsgán, de pótvizsgára nem hajlandók elmenni... Pedig Isten készen áll a megbocsátással, és kész helyreállítani a vétkezőt. Ha a bűnt nem szégyelltük elkövetni, megvallani, rendezni se szégyelljük!
A gyermekek sokszor megszégyenítenek minket, mert nem haragtartóak, és képesek beismerni hibáikat. Mi is gyermekek vagyunk, Isten gyermekei. Isten azt szeretné, ha valóban gyermeki módon tudnánk rábízni életünket újra és újra. Az sem szégyen, ha nem tudunk mindent. A mennyben ez az állapot is megváltozik: "...most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." (1Kor 13:12)
Addig is ne szégyelljünk tanulni egymástól és Jézus Krisztustól!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-08-31 20:15 : .
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
ISTENTŐL KÉRJÜNK BÖLCSESSÉGET!
„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”
(Jakab levele 1:5)
Jakab leveléből kitűnik, hogy szereti a nyílt és egyenes beszédet. Levelében rögtön mondandójának lényegére tér. A lehető legszűkszavúbb bemutatkozás és köszöntés után bátorítja, buzdítja, tanácsolja olvasóit. Ha én is röviden szeretném megfogalmazni az igevers szövegkörnyezetének a lényegét, talán így lehetne: Isten üdvözíteni szeretne bennünket – és ennek érdekében minden eszközt felhasznál és felkínál.
Ahhoz, hogy megmeneküljünk a biztos pusztulástól HITRE van szükségünk. A Biblia szerint „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Ha nincs hitünk, nem állhatunk meg Isten előtt. Cselekedeteinkkel nem dicsekedhetünk, így egyedül a kegyelem tarthat meg bennünket. Ennek elfogadásához kell a hit. Isten kegyelmet kínál, lehetőséget ad, sőt a hitet is ő teremti meg bennünk – de hinni nem tud helyettünk. Nekünk kell megtanulni bízni benne, tőle függeni, tőle várni a segítséget. Néhány kudarc után az ember rájön arra, hogy milyen nagy szüksége van az őszinte hitre és annak növelésére, ápolására. Nem véletlenül kérték a tanítványok Jézustól, hogy növelje hitüket.
Látták a hit eredményét azok életében, akiket Jézus meggyógyított, ugyanakkor maguk is megtapasztalták, hogy mi történik, ha hitük van.
Istennek vannak sajátos eszközei a hitünk megedzésére, növelésére. Bármilyen kemény és fájó tapasztalatokat használjon is fel, lássuk be: szükségünk van a hitre.
A megpróbáltatások tüze Istenhez fordíthat bennünket, megtapasztalhatjuk kegyelmes szabadítását.
Szükségünk van a kitartásra, mert talán a várakozás teszi legjobban próbára hitünket. Mivel a hit tettekben nyilvánul meg – Jakab gondolatmenete szerint – a megpróbált hit tökéletes cselekedeteket eredményez.
Hogy mit kell tennünk hitünk kifejezéseként? Ehhez kell az Istentől jövő BÖLCSESSÉG. A hithez hasonlóan a bölcsesség is Istentől ered, de ezt nekünk is kérni, igényelni kell. Be kell látnom alázattal, hogy felülről kapjuk az erőt. El kell, hogy ismerjem Isten hatalmát, és hogy magamtól a jó véghezvitelét nem találom. Ha IMÁBAN kérem ezt a bölcsességet, Isten szemrehányás, megalázás nélkül megadja.
Ez a mennyei bölcsesség tesz képessé arra, hogy tudjam mit kell tennem ma, azért hogy hitem nyilvánvaló legyen. Ez a bölcsesség segít meglátni, hogy a hitpróbák és küzdelmek mögött ott van Isten, aki mindezeket javunkra akarja felhasználni.
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-09-14 21:16 : .
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
SZERETET ÉS ÁLDÁS
„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”
(Máté evangéliuma 5:44-45)
Jézus tanításának középpontjában tagadhatatlanul a szeretet áll. Szeretet, amely értetlenséggel találkozik világunkban.
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.”
(János 1:5)
Jézus nemcsak tanított a szeretetről, hanem élte is! Amikor azt mondta, hogy szeressük ellenségeinket, komolyan is gondolta: imádkozott azokért, akik keresztre feszítették. Azt tanította, hogy adjunk a szegényeknek, de meg is osztotta, amit ő kapott. Hirdette, hogy jobb adni, mint kapni és így is élt: csodáival emberek ezreit etette és gyógyította.
A szeretet tehát Jézus élete alapján „türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”
(1 Korintus 13:4-8)
És a szeretet igazságtalan.
Igen! Igazságtalan!
Legalábbis saját emberi fogalmaink szerint igazságtalan.
Jézus a fenti igében arról beszél, hogy imádkozzunk ellenségeinkért, mivel Isten is szereti őket! Sőt áldásokban részesíti őket! Amikor esőt hullat, nem tesz különbséget, hogy ki szereti őt és ki nem. Amikor a nap süt, akkor sugarai nem válogatják ki, hogy kinek az arcát melegítsék. Sőt, amikor Isten felhozza a napját mindenkire, abban az is benne van, hogy Isten ad életet minden élőlénynek, pedig egyesek csúnyán visszaélnek minden órával és perccel.
Isten nem kapcsolja össze a mi szeretetünket és az Ő áldását. Áldásai saját szeretetével vannak szoros kapcsolatban. Megáld, mert szeret. Az emberi életben is azt a törvényt adta, hogy viszontszeretet nem feltétele az áldásnak.
SZERETNI MAGA AZ ÁLDÁS!
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2009-09-14 21:14 : .
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 8 hónapja
|
|
|
HIRDESD AZ ÚR ÜZENETÉT!
„Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked.”
(Jónás könyve 3:2)
Jónás története az egyik legjobban ismert Bibliai történet. Sokunk szeme előtt él az Isten elől menekülő próféta különleges esete. Azonban, ha jobban magunkba nézünk, be kell lássuk, hogy mi is sokszor dacos, büszke Jónásként elfordulunk az alantasabbnak ítélt dolgoktól, menekülünk olyan feladatoktól, melyek nem felelnek meg elképzelésünknek. Majd ha nagy nehezen beláttuk, hogy nem ellenkezhetünk tovább, elindulunk ugyan, de abban nincs köszönet.
Most álljon itt csupán egy tanulság e vers kapcsán:
AZT A BESZÉDET HIRDETNI, AMIT AZ ÖRÖKKÉVALÓ MOND.
Amikor látjuk a körülöttünk egyre jobban elvaduló világot, felmerül a kérdés, vajon kell szólni, s ha kell, mit és hogyan? Valljuk be nem is olyan könnyű megvalósítani ezt az egyszerűnek tűnő dolgot. Ha az Úr üzenetét, az igazságot hirdetjük, félő, hogy kellemetlenség ér bennünket, hogy csökken a népszerűségünk. Jobb tehát hallgatni, és kivárásra játszani?
Ha a Szentírást nézzük, meg kell lássuk Isten embereinek nagyságát épp a bátor kiállásuk adta meg, hogy nem az ’úgy gondolom’, nem az ’azt hiszem’ kezdetű szólamokat hangoztatták, hanem azt mondták: ’Így szól az Úr’, vagy ’meg van írva’.
Nem Jónás volt az egyetlen, akit Isten ezzel az üzenettel bízott meg, de ő a legemberibb a próféták között. Mert… magamat látom meg személyében. Azt az elkerülő, kompromisszumot kereső valómat, amely Jónással együtt megfutamodik. Akiben ugyan ott él a szólni, a tenni akarás, de sokszor fél, és a prófétával együtt süllyed el a hal gyomrában.
És Jónás története tanít meg arra, hogy csak akkor lehetünk eredményesek, ha hűségesen, maradéktalanul elmondjuk a ránk bízott üzenetet.
Lépjünk ki végre az elszáradó tök árnyékából és szerezzünk tapasztalatot a szeretet Istenével!
Krisztus kinek-kinek megszabja "a maga dolgát" (Márk 13: 34) és mindenkitől elvárja, hogy hűséggel végezze feladatát. Magas és alacsony sorból származóknak, gazdagnak és szegénynek egyaránt van tennivalója a Mesterért. Krisztus mindenkit munkára hív. Ha nem engedelmeskedsz az Úr hangjának, ha Krisztus erejére hagyatkozva nem végzed el a számodra kijelölt munkát; ha nem követed az Ő példáját, akkor a "hűtlen és rest szolga" szavak kerülnek majd nevedhez. Ha a neked adott világosságot nem osztod meg másokkal, ha azt nem hagyod fényleni, akkor ki fog aludni a sötétségben, lelked pedig hatalmas veszélybe kerül. Isten minden igazságot ismerő emberhez szól: "Úgy fényeskedjék a ti világosságtok ... hogy dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Máté 5:16).
Add át másoknak is az igazság ismeretét!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:(Hit)Életünk a mindennapokban 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
A VESZÉLY TUDATÁBAN
„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen”
1 Péter 5:8
Naponta sok-sok veszély fenyeget bennünket. Ha például közlekedünk - akár gyalog, kerékpárral, vagy autóval - veszélynek vagyunk kitéve. De a különböző járványos betegségek is veszélyeztetnek bennünket, mint például a most aktuális H1N1 vírus. Az említett veszélyhelyzetekkel a sor sajnos nem ért véget.
Ami rajtunk áll, igyekszünk megtenni, hogy elkerüljük, megelőzzük a veszélyeket. Sok időt, pénzt és energiát fektetünk abba, hogy magunk körül biztonságot teremtsünk. Előrelátóan tervezzük a következő napot, mégis időről-időre különböző veszélyekbe kerülünk.
A fenti ige egy olyan veszélyre figyelmeztet bennünket, amire talán keveset gondolunk. Péter apostol egyfajta lelki veszélyről beszél, amit azonban nagyon szemléletesen, egy oroszlán képével illusztrál. A népi gondolkodásban az ördögöt nagyon gyakran patás lényként ábrázolták. Péter apostol, ordító, felbőszült oroszlánként mutatja be az emberiség legnagyobb ellenségét, a Sátánt, aki ráadásul „szerte jár”, s prédát keres magának.
Feltételezem, hogy ha a rádió, vagy a televízió bemondaná, hogy a környékünkön állomásozó vándorcirkusz ketrecéből elszabadult egy oroszlán, nagyon óvatosan, vagy egyáltalán nem is lépnénk ki a lakásunkból addig, amíg a kóborló vadállatot be nem fogták. Feltételezhetően sürgős, időhatáros munkáinkat is lemondanánk, elnapolnánk, mert fontosabb lenne számunkra a fizikai biztonság, mint bármi más.
Ennek az igének a kapcsán azonban arra kell gondolnunk, hogy lelki téren mindennap ilyesféle veszély fenyeget bennünket. Sátán ott van az utcákon, a munkahelyünkön, az iskolában, az utakon, s felbőszült, kiéhezett, ordító vadállatként prédát keres magának. Valljuk meg őszintén, időnként sikerül „elnyelnie” bennünket. Ekkor szoktunk indulatosak lenni, ekkor veszünk össze munkatársainkkal, a főnökünkkel, a házastársunkkal, vagy a gyermekeinkkel. Ilyenkor gyűjtünk be magunknak hetekre szóló rossz élményeket, ekkor ér bennünket anyagi veszteség, vagy éppen ekkor esünk le a lábunkról egy járványos betegség miatt. Sok-sok buktatót készít nekünk a Sátán, amiken keresztül szép fokozatosan elnyel bennünket. Ez azt jelenti, hogy eltávolít szeretteinktől és eltávolít Istentől. Sokan az alkoholba, vagy a drogok élvezetébe merülnek, ami már az „elnyelés” előrehaladott állapotát jelzi.
Ha tisztán látjuk ezt az óriási lelki veszélyt, mit tehetünk azért, hogy felkészülten induljunk el minden nap, hogy jó eséllyel védjük ki, kerüljük el az ordító oroszlánnal való találkozást?
Az ige ezt mondja: legyünk józanok, s vigyázzunk!
Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy vigyük magunkkal személyi testőrünket, Jézus Krisztust. Ő már legyőzte a Sátánt a Golgota keresztjén.
Hogyan tehetjük ezt meg? Úgy, ha minden reggel meghívjuk Őt magunkhoz az Ige olvasása, kutatása által, beszélgetünk vele az imádság nyelvén, s átadjuk neki életünk irányítását a készséges engedelmesség által.
Imádkozzunk és teremtsük meg annak feltételeit, hogy Jézus személyes testőrünk lehessen veszedelmes ellenségünkkel szemben.
Legyünk józanok, és vigyázzunk!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
