|
Válasz:Keresztyén versek, énekek 14 éve, 7 hónapja
|
|
|
ENGEDD MOST ORCÁD SZEMLÉLNÜNK
(Baptista énekeskönyv: 394. ének)
1. Engedd most orcád szemlélnünk,
Uram, s adj kegyelmet nékünk!
Add, hogy szívünk e szent napon
A világtól ment maradjon!
Lelkünk hogy hozzád emeljük,
Erőd buzgón esdekeljük;
Hogy a hívő gyülekezet,
Atyánk, egyesülne veled.
2. Bár ma lelkünk ment lehetne
Földi gondtól, s ünnepelne!
Minden érzésünk szent lenne,
Mint az Úr napjának csendje!
Bár meglátnók dicsőséged,
Hitszemünkkel égi fényed,
Melyet egykor ránk árasztasz,
Örök szabbattal megáldasz!
3. Szívünk, lelkünk öltöztesd fel
Ártatlanság köntösével,
Hogy az ítéletnek napján
Szégyenben ne égjen orcánk!
Méltass minket kegyelmedre,
Vígy fel égi seregedbe,
Hol már jajszó nem hallatszik,
Csak üdv-hozsanna visszhangzik!
ISTEN OLTÓ-KÉSE
Szerző: Tóth Árpád
Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.
Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Keresztyén versek, énekek 14 éve, 6 hónapja
|
|
|
Ó, HOGY SZERESSELEK
(Baptista énekeskönyv: 369. ének)
1. Ó, hogy szeresselek
Hűn s igazán,
Mindjobban tégedet?
Halld meg imám!
Megváltóm, tégedet,
Megváltóm, tégedet
Mind jobban, hőn
Szeresselek!
2. Kerestem másfelé
Az üdvömet,
De szívem nem lelé
Azt, csak benned.
Segíts, hogy tégedet,
Segíts, hogy tégedet
Mind jobban hőn
Szeresselek!
3. Habár gond, fájdalom
nyom untalan,
Mégis mindenkoron
Ez lesz szavam:
Hogy Jézus, tégedet,
Hogy Jézus, tégedet
Mind jobban hőn
Szeresselek!
A SZERETET
Szerző: özv. Bathó Mihályné
A szeretet nagy gazdagság,
Boldogságot nyújtó jóság.
Istentől, ha megkaptad,
Mindig továbbadhattad.
Gazdagabb vagy bárkinél,
Ha a szeretet benned él.
Ne engedj a haragnak,
Virágot teremj a holnapnak!
Szép szavakkal add is át,
Ez boldogítja élted otthonát.
Bárhol vagy, bármerre jársz,
Te mindig adj - és mindig találsz!
Isten gondoskodik arról, akit szeret,
Ha imádkozol, szívedből árad a szeretet.
Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,
Tegye boldoggá élte napjait!
Tudom, érzed a szeretet örömét,
A békesség virága legyen mindig a tiéd!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Keresztyén versek, énekek 14 éve, 6 hónapja
|
|
|
FÁRADTAN, BŰNBE ESVE
(Baptista énekeskönyv: 178. ének)
1. Fáradtan, bűnbe esve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett,
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengnek ott.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
2. Mikor borral, olajjal
Kimosta sok sebem,
Fülembe azt suttogta:
„Enyém vagy, gyermekem!”
Én nem hallottam szebb zenét,
Melytől szívem örömre kélt.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
3. Kezén, lábán mutatta
Sok, vérző sebhelyét,
Kemény, szúró tövissel
Körített szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett!
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
4. Azóta véle járok,
A szívem néki él,
Csodás lényét megértem
Szentlelke fényénél.
A földi lét nem lesz elég
Zengnem az ő dicséretét.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
A NAGY TITOK
Szerző: Páskulyné Kovács Erzsébet
Elég! Mondtam Illéssel összerogyva
És ültem fájón, csendesen zokogva.
Elég Uram! Elfáradtam már,
S ha visszanézek sok, elvesztett csatán.
Miért volt a harc, a küzdelem?
Most leteszem elbukott életem.
Vedd el Uram és tedd, amit akarsz!
Látod, nem arattam fényes diadalt.
Pedig mennyi álom, remény
Lelkesített az út kezdetén.
Hittem, hogy az út végén mint győztes,
Emelt fővel állok meg előtted.
S most megkopott hitem rongyaiba bújva
Remegve mondom utolsó imám,
Százszorosan érezve minden kínt,
Sír bennem minden, minden ami fáj.
Mondtam, mondtam még sokáig
és én nem is tudom,
Szívem keserű forrásából,
Mily szavak buggyantak ajkamon.
S mint idétlen, ki elvesztett mindent,
Amiért már százszor fizetett,
Üres kezeim az ég felé tártam.
Isten! Én vagyok elveszett gyermeked!
Most nincs előttem út tovább,
Fáradt fejem a porba hajtom:
Te akartad, hogy higgyek Benned,
Mégis elveszett, elbukott a harcom.
És ott az útszéli homokban
Mint elszálló, könnyű fuvalom,
Valószerűtlen neszt hallottam, és
Csitult a kín, enyhült a fájdalom.
Az időtlen időből hullt reám
Az éltet adó, megújult remény,
tartalmat kapott újra az élet,
Szépséget, mint az út kezdetén.
Percről-percre új erőt kaptam,
Míg vonult előttem az emlékezet:
Isten lelke megpihent rajtam,
Mint a hórebi sziklák szirjei felett.
Mit csinálsz itt? – Kérdezte tőlem is.
Mit csinálsz itt? Lelked miért zokog?
Hát nem ismertél meg a Karmelen?
Félelemre lehet-e okod?
Tovább küldött úgy, mint ahogy Illést,
És feltárult előttem a nagy titok:
- A Karmel hegyi győzelem nagy hőse
Nem Illés volt, és nem is én vagyok.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Keresztyén versek, énekek 14 éve, 6 hónapja
|
|
|
ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK
(Baptista énekeskönyv: 401. ének)
1. Erős vár a mi Istenünk
Jó fegyverünk és pajzsunk.
Ha ő velünk, ki ellenünk?
Az Úr a mi oltalmunk.
Az ős ellenség
Most is üldöz még,
Nagy a serege,
Csalárdság fegyvere
Nincs ilyen több a földön.
2. Erőnk magában mit sem ér,
Mi csakhamar elesnénk;
De küzd értünk a hős vezér,
Kit Isten rendelt mellénk.
Kérdezed: Ki az?
Jézus Krisztus az,
Isten szent Fia,
Az ég és föld Ura,
Ő a mi diadalmunk.
3. E világ minden ördöge
Ha elnyelni akarna,
Minket meg nem rémítene,
Mirajtunk nincs hatalma.
E világ ura
Gyúljon bosszúra:
Nincs ereje már,
Reá ítélet vár:
Az Ige porba dönti.
4. Az Ige kőszálként megáll,
Megszégyenül, ki bántja;
Velünk az Úr, táborba száll,
Szentlelkét ránk bocsátja.
Kincset, életet,
Hitvest, gyermeket
Mind elvehetik,
Mit ér ez őnekik?
Miénk a menny örökre!
ADY ENDRE: A REFORMÁCIÓ
Ködös, borongó õsz napján, ma ünnepet ült az Istent keresõ szabad emberi lélek.
Ködös ez az õsz. Mintha ránk nehezedett volna négyszáz esztendõknek minden borongása. Sötétlik, fellegzik. Az égen szomorú ború. Nehéz, kísérteti a levegõ. Azt mondják, hogy az emberi lelket megkísértik ismét alvilági árnyak. Sokan a gályarabok énekét is hallják. Arbues is szitkozódik valahol mélyen - így beszélik… Én látom a ködöt, s gyenge szemmel is átszegezem. Hallani azonban még mindig csak a diadalmas himnuszt hallom. „Erõs várunk nékünk az Isten!…”
És hallom azért, mert én újra bízom az emberi lélek rendeltetésében. Mert engem szívóssá, erõssé tett ez a köd.
Mondani fogják, hogy a vallás fanatikusa vagyok. Pedig engem csak véletlenül környékeztek világosult lelkek. Én a reformációban nem új vallások összeütését, hanem az emberi lélek diadalát látom!
Hogy ez az ünnep csendes, kicsi volt, annak a terjedõ köd az oka. Így van, így van. De hogy ezt az ünnepet mégis megülték, ez a világosság ködbe-boríthatatlan dicsõsége. Így van, így van!… És így fog lenni örökké! …
Ködös, borongós õsz napján, ma, nem egy vallás hívei ünnepeltek. A mai ünnep mindannyiunké volt, kiket rettenteni akarnak a ködben gomolygó árnyak…
Nem félünk, mert az emberi lélek, az ember, lenyûgözhetetlen, és énekeljük:
ERÕS VÁRUNK NÉKÜNK AZ ISTEN!…
(Szabadság 1900. november 1.)
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Keresztyén versek, énekek 14 éve, 5 hónapja
|
|
|
VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT
(Baptista énekeskönyv: 380. ének)
1. Végig megálld a nagy tusát!
Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, mit félre tett neked,
A koronát, az életet!
2. A célra fuss, hogy mennybe juss,
Ott vár reád az égi juss!
Az út oda bizton vezérl,
Krisztus az út, Krisztus a cél.
3. Ne csüggedj el, Ő felemel,
Új erőt ád, csak bíznod kell!
Ha gondodat mind ráveted,
Segíti vinni terhedet.
4. Bízzál, ne félj, a Krisztus él!
Ő hűn szeret és megsegél:
Csak higgy, és ő lesz Mestered,
Urad s mindenben mindened!
CSAK A CÉLRA NÉZZ !
Szerző: Pecznyik Pál
Versenypályán
futó ember
csak a célra nézz,
mérhetetlen
öröm vár rád,
ha majd célba érsz !
Bár a Sátán
sok akadályt
gördít majd eléd,
de Jézus szól:
veled megyek,
hogy a célt elérd!
Hű Megváltóm,
Ha így biztatsz,
Boldogan futok,
Tudom Veled :
Tűzön, vízen,
Célhoz juthatok!
Futásomhoz
Nap, nap után,
Te adj új erőt,
Célhoz érve
Leboruljak
Szent Atyám előtt !
Mily öröm lesz
Meglátnom majd
Lelkem fényhonát,
S abban eddig
Még nem látott,
Szebbnél szebb csodát!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Válasz:Keresztyén versek, énekek 14 éve, 5 hónapja
|
|
|
CSEND HONOL A FÖLDÖN
(Baptista énekeskönyv: 543. ének)
1. Csend honol a földön, égben;
Örök trónján ül az Úr!
Ám de ének kél a mennyben
Mikor hozzánk elindul.
Poklok réme mélybe hull már;
Értünk Isten földre száll.
2. Eljön az Úr, esdve várjuk,
Hozza drága kegyelmét.
Teljesíti ősi vágyunk:
A világnak ad békét.
Dicső nevét zengi föld, ég.
Áldja Őt a mindenség!
3. Őt hirdeti Kérub ajka,
Szárnyas Szeráf díszben áll.
Dicső fényben Isten trónja,
Angyalsereg hangja száll:
"Szent az Isten, Halleluja!
Jön az Úr Halleluja!"
CSEND
Szerző: ifj. Bartha Sándor
A sötét, a mélység eloltja lámpását
s bevonja, öleli fekete vén társát,
a Földet.
Ülök fent az ormon s mellém telepedik
a csend, amely csak amúgy sötétlik
az éjben.
Madárdalolás, erdősusogás,
lélekmelegítő patakcsobogás
már nincsen.
Nincs pásztorsíp magasztos zenéje,
nincs kolompok érces csengetése.
Minden, minden elhal, lassan visszavonul,
s lelkemre magányos, sötét bánat szorul,
félek.
Félek a másnap sötétlő titkától,
félek a jövő bizonytalanságától,
félek...
Félek a naptól, a virágos réttől,
irtózom az üde levegőtöl,
égtől, kéktől, zöldtől, avartól,
s a friss, reggeli harmattól.
Miért?
Miért e sok kétely,
irtózat, s bűnös métely?
Mi ez?
Hol van a mindenségnek Atyja,
aki most engem megnyugtatna,
kérdem.
És ekkor az égen, mely sűrű és sötét
megjelenik egy sebhelyes, fényes kéz
és ír.
Írja az igét, az igazat, a valót
és szólít, hogy imádjam a mindenhatót.
És hív:
ember, kit nyom a bűnnek terhe,
ki a világi fáradtsággal telve
élsz,
állj meg bűnnel telt utadon.
Jöjj hozzám, nálam van nyugalom.
Félsz?
Ne félj! Én mindig elkísérlek,
csöndes nyugalmammal átölellek téged
csak jöjj!
Jöjj hozzám, gyermekem,
bűneidet én mind elveszem.
Kiáltsd: Ó, Uram, Teremtőm, Istenem,
a Te kezedbe teszem életem,
hogy megváltsd.
Az ormon most még sűrűbb a csend.
Csend van kint és csend van már bent
a lélekben, az életben, a tájban,
a sűrű, fekete éjszakában.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
