|
Keresztyén versek, énekek: Áradat 13 éve, 11 hónapja
|
|
|
A TENGER ÁRJA
(Baptista énekeskönyv: 277. ének)
1. A tenger árja bármily nagy,
Jó Atyád téged el nem hagy.
Ő mérte ki az óceánt,
És tőle függ a nagy világ.
Megtartja népét szüntelen,
Mert Jézus Úr a tengeren.
2. Ha csónakodba lép az Úr,
A zúgó tenger elcsitul.
Ő csendre inti szíved is,
Ha gondjaid közt rátekintsz,
Nem nyelhet el a félelem,
Mert Jézus Úr a tengeren.
FOHÁSZ
(Szerző: Komlósi Gizella)
Fekete karját tárta ki az ördög
s lett belőle özönvíz a földön
rút leplét rázva cibálja a fákat
menekül előle ember s az állat.
Fohászt nem hallja zeng kacagása
fodrozó habok közt szállt alája...
templom kerengőn lélek harang járja
bennreked a fájdalom tengernyi sárban.
S ha majd karzaton Ave Maria szól
kísérje lelked a lágy dallamot.......
kérd: költözzék béke vízivilágba
tünjön az ember örök gyarlósága.
|
|
Mi-Sa
|
|
Utolsó szerkesztés: 2010-06-07 16:38 : .
|
|
|
Keresztyén versek, énekek: Lelki béke 13 éve, 10 hónapja
|
|
|
MÁR KERESZTEM VÁLLRA VETTEM
(Baptista énekeskönyv: 321. ének)
1. Már keresztem vállra vettem,
S érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy; árva lettem,
Honja-vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém!
2. Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen bú, mely könnyet adjon,
Míg kegyelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.
3. Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el,
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell!
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya?
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál, menny fia?
4. Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bevezet majd szent Urad!
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándoréleted,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.
LELKI BÉKE
(Szerző: Dévényi Erika)
Állandóan ott van veled a félelem
Folyton megremegteti a szívedet
A baj mögötted lépdel, nem tágít
Követ téged, mint egy sötét árnyék
A híreket, csak úgy tudod várni már
Hogy előre hallod a rossz hír hozóját
A megcsörrenő telefont remegő kéz veszi fel
Már nincs bizakodás, hogy a vonal jót felel
A dolgok néha rosszak, s tenni kell dolgunkat
Hisz te is tennéd, mert meg van az akarat
De ezek itt körülötted nem jobbíthatók
Emberi akarással nem megoldhatók
Hiába a szerető cselekedni vágyás
A tett nem más, mint röpke tűzgyújtás
A parázs mindig a mélyben marad
Soha nem hagyva nyugodalmat
S amikor újra fellobban a láng
Az elkeseredés még mélyebbre ránt
Megint át kell élned a tehetetlenséget
A szív mélységében a keserűséget
Úgy érzed, a jó dolgok elrohannak melletted
S te nem tehetsz mást, csak nézheted
Mindenki célba ér, de te ott maradsz
Szíved nehéz súlyával te nem haladsz
Úgy kéne segítség, hisz a te szíved is nehéz
De már nem a régi az anyai ölelés
Erőd csak abból az emlékből merítheted
Amit a régmúltból őrzött meg örökre a szíved
Nincs elég könnyed, hogy megsirasd a képet
Amelyet látsz, ha a jövőt nézed
Hogy testvéred nem fut kitárt karodba
S mamád már nem régi önmaga
Jönnek a kérdések, újra meg újra
Miért kísért az árnyék, miért nem hagy magadra
Olyan ez, mint egy keserű, rossz álom
Melyből már régóta az ébredést vágyod
Válaszra várunk, mit ember nem adhat
Valaki más hozhat csak nyugalmat
Ha Őt keresed, meg is találod
Nála megélheted legboldogabb álmod
Hiszen ha egy árnyék követ téged
Hogy el tudd veszíteni mást nem tehetsz
Be kell állnod egy dús fa árnyékába
Ott meg tudsz pihenni, békét találva
Hisz nehéz cipelned, hát tedd le a kereszted
Hisz ez a kereszt a te árnyadó fád lehet
Csak ott lelheted meg a lelki békédet
Csak ott élhetsz meg egy pillanatnyi csendet
S abban a pillanatban csukott szemeden át
Megláthatod a sok embert, ki melletted áll
Már ott állnak veled férjed s gyermekeid
Kik a sötétben áldott fénysugaraid
S kell, hogy észre végy még valaki mást
Hisz láttad a hiábavaló emberi akarást
Ki -ha mindenki rohan is-, ott van melletted
S gondterhelt világodban vigaszt nyújt neked
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Keresztyén versek, énekek: Várlak Uram! 13 éve, 4 hónapja
|
|
|
VÁRLAK URAM, JÖJJ HOZZÁM
Szerző: Lakatos Péter
1. Várlak, Uram, jöjj hozzám.
Hívlak, kérlek szólj hozzám.
Tudod, Rajtad kívül nincs más nekem,
Kiben bízhatnék, Tiéd egész életem.
Tiéd minden tisztelet, örökké!
2. Csak Benned bízom, Uram, egyedül,
Te megtartod életem.
Ismerem hangodnak szelíd szavát,
Csak szólj és indulok.
Tiéd minden tisztelet, örökké!
3. Látlak már Téged mint győztes Királyt.
Hallom angyalok kórusát.
Éneklem én is, hogy szent vagy Uram,
Szent vagy Istenem,
Tiéd minden tisztelet, örökké!
ADVENT
Szerző: Guti Tünde
Nekem mit jelent az advent?
Nem a gyertyák fényét,
Hanem messiási díszben
Jézus visszatértét.
Nekem mit jelent az advent?
Nem meleg kalácsot,
Hanem égi szeretettel
Érkező világot.
Nekem mit jelent az advent?
Szívben várakozást.
Lelkem vágyik látni Jézust,
Boldog találkozást.
Nekem mit jelent az advent?
Minden teljesedik!
Mit próféták megígértek,
Krisztus megjelenik!
Nekem mit jelent az advent?
Nem a versfaragást,
De az Úr jelenlétében
Csendes megmaradást.
S neked mit jelent az advent?
Illatos koszorút?
Látsz-e gyertyafényen túlra?
Várod-e a Fiút?
BÉKÉS ADVENTI VÁRAKOZÁST!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Keresztyén versek, énekek: A nagy titok 13 éve, 3 hónapja
|
|
|
FÁRADTAN, BŰNBE ESVE
(Baptista énekeskönyv: 178. ének)
1. Fáradtan, bűnbe esve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett,
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengnek ott.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
2. Mikor borral, olajjal
Kimosta sok sebem,
Fülembe azt suttogta:
„Enyém vagy, gyermekem!”
Én nem hallottam szebb zenét,
Melytől szívem örömre kélt.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
3. Kezén, lábán mutatta
Sok, vérző sebhelyét,
Kemény, szúró tövissel
Körített szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett!
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
4. Azóta véle járok,
A szívem néki él,
Csodás lényét megértem
Szentlelke fényénél.
A földi lét nem lesz elég
Zengnem az ő dicséretét.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
A NAGY TITOK
Szerző: Páskulyné Kovács Erzsébet
Elég! Mondtam Illéssel összerogyva
És ültem fájón, csendesen zokogva.
Elég Uram! Elfáradtam már,
S ha visszanézek sok, elvesztett csatán,
Miért volt a harc, a küzdelem?
-Most leteszem elbukott életem.
Vedd el Uram és tedd, amit akarsz!
Látod, nem arattam fényes diadalt:
Pedig mennyi álom, remény
Lelkesített az út kezdetén.
Hittem, hogy az út végén mint győztes,
Emelt fővel állok meg előtted.
S most megkopott hitem rongyaiba bújva
Remegve mondom utolsó imám,
Százszorosan érezve minden kínt,
Sír bennem minden, minden ami fáj.
-Mondtam, mondtam még sokáig
és én nem is tudom,
Szívem keserű forrásából,
Mily szavak buggyantak ajkamon.
S mint idétlen, ki elvesztett mindent,
Amiért már százszor fizetett,
Üres kezeim az ég felé tártam.
Isten! Én vagyok elveszett gyermeked!
-Most nincs előttem út tovább,
Fáradt fejem a porba hajtom:
Te akartad, hogy higgyek Benned,
Mégis elveszett, elbukott a harcom.
- És ott az útszéli homokban
Mint elszálló, könnyű fuvalom,
Valószerűtlen neszt hallottam, és
Csitult a kín, enyhült a fájdalom.
Az időtlen időből hullt reám
Az éltetadó, megújult remény, tartalmat kapott újra az élet,
Szépséget, mint az út kezdetén.
Percről-percre új erőt kaptam,
Míg vonult előttem az emlékezet:
Isten lelke megpihent rajtam,
Mint a hórebi sziklák szirjei felett.
- Mit csinálsz itt? Kérdezte tőlem is.
- Mit csinálsz itt? Lelked miért zokog?
Hát nem ismertél meg a Karmelen?
Félelemre lehet-e okod?
- Tovább küldött úgy, mint ahogy Illést,
- És feltárult előttem a nagy titok:
- A Karmel hegyi győzelem nagy hőse
Nem Illés volt, és nem is én vagyok.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Jöjj el égi fény! 12 éve, 10 hónapja
|
|
|
ISTEN FÉNYLŐ DICSTRÓNJÁTÓL
(Baptista énekeskönyv: 163. ének)
1. Isten fénylő dicstrónjától
Jöjj, Szentlélek, jöjj hozzánk!
Prófétáktól ígért áldást,
Kérünk, újból hozd le ránk!
Szívünk jobban lángra lobban,
Hogyha átjársz, égi tűz,
Bűntől tépett szövetséget
Lángod újból összefűz.
2. Sok aggódó szolgád kérdi:
Meddig késel, jössz-e már?
Hogyha vársz még,
Nálad nélkül rombol, pusztít a halál.
Szívünk jobban összedobban,
Ha betöltesz, égi tűz,
Szétszóródott félénk nyájat
Erőd újból összefűz.
3. Ha a Szél zúg s felhő támad,
Újból éled a remény;
Hozzád száll hát imádságunk:
Jöjj el, jöjj el, égi fény!
Így a szívünk, újult szívünk
Buzgósággal érted ég;
Angyalkarral énekeljük:
Istené a dicsőség!
PÜNKÖSD
(Ismeretlen szerző)
Oldjad meg nyelvünket, és azt az ihletet,
Amelyből millió vértanú született
Gyújtsd pünkösdi lángra,
Hogy eltévedt nyájad, az igazi utat
Ismét megtalálja.
Arénára roskadt vértanuk szent vére.
Omolj a hitetlen világ tengerére,
Rázd meg a szíveket!
Taníts meg bennünket lángoló nyelveddel
Mi az: a szeretet…
Pünkösd rózsákkal legyen telve a föld,
Krisztusnak öröme minden szívet betölt…
Pünkösd áldott napja
Csüggedő lelkünkben, magasztos emléked
Hitünk felgyullasztja.
Vezessetek minket, ti dicső seregek,
Akik lelkendezve, énekelve mentek,
Krisztusért halálba.
Hogy sóvárgó lelkünk az ígéret földjét,
Ismét megtalálja.
Sejtelmünk a jövő zúgó szárnyát hallja,
Szállj fölénk Szentlélek hófehér galambja;
Lelkünket szenteld meg,
Mert földi életünk, örömét, békéjét,
Találja meg benned.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Vezess minket! 12 éve, 9 hónapja
|
|
|
VEZESS MINKET
Baptista Énekeskönyv: 459.ének
1. Vezess minket, ó, nagy Isten,
Földi vándorutunkon!
Gyengék vagyunk, Te hatalmas,
Hordozz erős karodon!
Nagy Megmentő, nagy Megmentő,
Légy Te pajzsunk, fegyverünk!
2. Nyisd meg az üdv kőszikláját,
Életvizet adj nékünk!
Oltalmazz tűzoszlopoddal,
Ha zord pusztán átmegyünk!
Égi manna, égi manna,
Tápláld bágyadt népedet!
3. Ha a Jordán partján állunk,
Készíts utat a folyón,
Hogy mehessen Kánaánba
Fáradt néped át azon!
Hálaének, hálaének
Száll majd hozzád akkoron.
A KERESZT VONZÁSA
Szerző: Schvalm Rózsa
Mint hullámok hátán hánykódó hajót,
Céltalan sodort magával az élet,
De az ősznek hajnalán erőtelen,
A kereszt rögös útján partra vetett.
A hajnali égbolton, fény derengett,
Vonzott a távolban feltűnő kereszt.
Valaki kézen fogott és vezetett,
A kereszt alatt, végre megpihentem.
Akkor ott, tudtam, hogy célba érkeztem,
Minden terhet, mi nehéz volt letettem.
Megújult erőt, s új életet nyertem,
Óemberi énemet levetettem.
Új emberként élem már az életem,
Béke honol szívemben és lelkemben.
Feltámadott Urunk nyomában járva,
Most már az Isteni fénysugár vezet.
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
