|
2011. november 2-3. szerda-csütörtök 12 éve, 6 hónapja
|
|
|
2011. november 2. Szerda
„Elõtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet!”
5.Mózes 30:19
(Jn 14:6; Mt 5:1-12; Róm 3:21–28; Jób 32:1–22)
Isten azt akarja, hogy az ember ne önfejûen, hanem igéjének kinyilatkoztatását követve tegyen különbséget jó és rossz között. Ha azt fogadja el jónak, amit az ige jónak nyilvánít, akkor az élet útján jár. Ha nem, akkor a halál ösvényére téved.
A nap éneke:
A SZÍVEMET ÁTADOM ÉN
1. A szívemet átadom én.
Ó, nézd, leteszek mindent lábad elé,
Mi nélküled benne volt, kár és szemét.
Uram, szívemet átadom én.
2. A szívemet átadom én.
Ó, nézd, könyörög lelkem új életért,
És elhiszem, üdvömért véred elég.
Uram, szívemet átadom én.
2011. november 3. Csütörtök
„Megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezõket.”
Zsoltárok 107:9
(Jn 6:48; Ézs 32:1–8; Jób 38:1–21)
A zsoltáros olyanokról beszél, akik Isten igéjének kinyilatkoztatását figyelmen kívül hagyva mindig a maguk belátása szerint döntöttek jó és rossz kérdésében. Életük így jutott sivatagi körülmények közé: víz és élelem híján kitikkadtak, erejük elhagyta õket, tehetetlenül roskadtak magukba, várva az elkerülhetetlen véget. Ám Isten egyszer csak megszánta õket. Eltekintett attól, hogy miért jutottak ide, és lehajolva hozzájuk – noha teljesen érdemtelenek voltak erre – „megetette” és „megitatta” õket, azaz új élet lehetõségét nyitotta meg számukra. Az embernek nem is lehet más reménysége, csak az, hogy Isten jóságos, és nem a törvény, hanem a maga igazsága szerint bánik a nem igazakkal, az elesett bûnösökkel.
A nap éneke:
JÖJJ AZ ÉLET VIZÉHEZ
1. Jöjj el az élet vizéhez,
Nélküle szomjas a szív!
Átok alól szabadulsz itt,
Hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
2. Jöjj újulásra, e vízben
Új a hit és szeretet.
Eltűnik itt, ami régi,
S kezded az új életet.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
3. Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked,
S árad az élet belőled,
Kútfeje lesz a szíved!
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 4. péntek 12 éve, 6 hónapja
|
|
|
„Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét!”
Zsoltárok 118:25
(1Kor 3:6; Lk 22:49–53; Jób 40:1–5)
Nincs olyan mélysége az emberi bûnnek, amelybõl ne lehetne reménységgel Istenhez kiáltani. Tehetetlenségünk belátása és a meghallgatás reményével való kiáltás az elsõ mozzanata megigazulásunknak.
A nap éneke:
Ó SEGÍTS JÉZUS
1. Ó, segíts, Jézus, Te fény vagy és élet!
Nézd, jön az éjszaka, nő a setét.
Felvonul ellenem, bármerre térek,
Rám hozza félelmes, zord seregét.
Nézd, hogyan tervezi már örök vesztem,
Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen.
Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen.
2. Ó, segíts győzni, ha bűnöm feltámad,
S érzem magamban az indulatot,
Mást nem is látok, csupán vétkes vágyat,
Nincs ember bűnösebb, mint én vagyok!
Ébressz a szívemben mély, igaz szégyent,
Bűnt, vágyat mosson el szent, tiszta véred!
Bűnt, vágyat mosson el szent, tiszta véred!
3. Ó, segíts győzni, hogy rád hagyjam utam,
Csak neked hódoljon szív, akarat!
Úgy várjam hangodat lent, porbahulltan,
Kész legyen szívem, ha hív a szavad!
Önmagam számára hadd haljak én meg,
Hadd legyen életed bennem az élet!
Hadd legyen életed bennem az élet!
4. Ó, segíts győzni, ha cselt vet a Sátán,
S mint a Te angyalod jár idelent,
Jöjj akkor, Mesterem, és ne hagyj árván,
Lássa szívem, mi a bűn, mi a szent!
Lelkem vezérlő Szentlélek, úgy várlak,
Ó, segíts, nélküled megcsal a látszat!
Ó, segíts, nélküled megcsal a látszat!
5. Ó, segíts győzni, hogy őrt álljak ébren,
Hisz Te, nagy őriző, nem szunnyadsz el!
Támogasd halk imám ott fenn az égben,
Ígérted, szószólóm, védőm leszel!
Ébressz fel engem, ha elnyom az álom,
Adj erőt híven az őrhelyen állnom!
Adj erőt híven az őrhelyen állnom!
6. Ó, segíts győzni, ha szétfoszlik minden:
Csak pornak, semminek látom magam,
Már erőm kérni és esdeni sincsen,
Megriadt őz lehet ily hangtalan!
Ám ha a sóhajom még keres Téged,
Köss velem, Jézusom, új szövetséget!
Köss velem, Jézusom, új szövetséget!
7. Ó, segíts győzni, míg elnyerem Nálad,
Jézus, a mennyei, győzelmi jelt!
Új, örök énekem dicsérve árad,
Rólad, a győztesről ujjongva zeng.
Hű szíved akkor én vég nélkül zengem,
Áldalak, Jézusom, mert győztél bennem!
Áldalak, Jézusom, mert győztél bennem!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 5. szombat 12 éve, 6 hónapja
|
|
|
„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
2.Thesszalonika 3:16
(Zsolt 20:8; ApCsel 17:16,22-34; ApCsel 5:1-11)
Sokszor tör fel belõlünk a sóhaj, amikor békéért fohászkodunk ebben a békétlen világban, pedig valójában félünk a nyugalomtól, a csendtõl. Talán ezért vesszük körbe magunkat számtalan feladattal, és ezért merülünk bele az élet zajos forgatagába. Kritikusan figyeljük a másikat, s ezernyi okot találunk a háborgásra. Életkörülményeinket okoljuk a békétlenség, a rendezetlenség, a hangzavar miatt, mert félünk magunkba tekinteni. Pedig elõször a szívünkben kellene rendet tennünk; saját magunkkal kellene békét kötnünk, s ehhez a békesség Istene nyújthat segítséget.
A nap éneke:
ADJ IGAZ BÉKÉT
1. Ó, Krisztusunk, adj igaz békét nekünk,
A Te áldott békességed,
Mit soha a világban meg nem lelünk;
Add, miként azt megígérted!
Ó, krisztusi békesség, légy a miénk,
Hintsd áldásod szét a földön!
2. A Te békéd nélkül csak zord a szívünk,
A szeretet-tűz elhamvad;
Rút viszály kél, bármerre széttekintünk,
Nemzet nemzet ellen támad.
Ó, krisztusi békesség, légy a miénk,
Hintsd áldásod szét a földön!
3. A Te békéd nyújt lelki vigasztalást,
A háborgó szívnek csendet;
E békesség megszüntet viszálykodást,
S baráttá tesz ellenséget.
Ó, krisztusi békesség, légy a miénk,
Hintsd áldásod szét a földön!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 6. vasárnap 12 éve, 6 hónapja
|
|
|
„Többet ér az engedelmesség az áldozatnál.”
1.Sámuel 15:22
(Róm 16:19; Mt 18:21–35; Fil 1:3–11; Zsolt 22:23–32)
Hányszor hisszük és mondjuk mi is Saullal: „Teljesítettem, amit az Úr meghagyott.” (1Sám 15:13) Pedig csak részben hajlottunk az Úr szavára. Hamar megtaláljuk a kiskaput, amelyen át megkerülhetjük Isten törvényét. Csakhogy az engedetlenségnek következményei vannak: elmérgesedett emberi kapcsolatok, harag, eltávolodás, hidegség és közöny, széthúzás, betegség és halál. Ha nincs hit, nincs engedelmesség, nem segít a templomba járás, a pénz és a koszorú sem.
A nap éneke:
Ó, BÁR MEGTARTHATNÁM
1. Ó, bár megtarthatnám törvényed,
És néked élnék szüntelen!
Serényen járhatnám ösvényed,
S el nem hagynám azt hűtelen!
Hogy szavad lenne Istenem,
Teher helyett öröm nekem,
Teher helyett öröm nekem!
2. Ó, vajha én minden beszéded
Komolyan megfigyelhetném,
S ami nincs tetszésedre néked,
Bárcsak mindazt megvethetném;
Segíts, Uram, hogy énbennem
Akaratod végbe menjen,
Akaratod végbe menjen!
3. Ó, lenne bár igéd vezérem,
Világom és irányadóm,
Legvégső szóm, zsinórmértékem,
Buzdítóm és tanácsadóm;
Hogy felismerve jót s igazt,
Szilárd lennék és tenném azt,
Szilárd lennék és tenném azt!
4. Bár mindig hinnék szent igédben,
Minden körülmények között,
Engedelmes lennék egészen
Beszédednek minden fölött;
Magamnak azt engedve meg,
Amit igéd megengedett,
Amit igéd megengedett!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 7. hétfő 12 éve, 6 hónapja
|
|
|
„Mit ér a bölcsek bölcsessége, ha megvetették az Úr igéjét?”
Jeremiás 8:9
(1Kor 1:24; Hós 12:1–7; Jób 42:1–6)
„Még a gólya is az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és daru is vigyáz, mikor kell megjönnie…” (Jer 8:7) – mondja Isten. Csak az ember rohan összevissza, kapkod fûhöz-fához, mert nem találja élete értelmét, mert nem fedezi fel, miért van a földön, mert nem látja meg Istenét, mert nem fogadja el teremtettségét. Pedig a teremtmények között õ a legokosabb, és õ, az ember gyûrte hatalma alá az egész földet, mégis boldogtalan.
A nap éneke:
ISTEN, Ó, TE BÖLCSESSÉG
1. Isten, ó, Te bölcsesség,
Fel nem érlek ésszel téged!
Minden szép s mi ékesség,
Téged hirdet földön, égen.
Mégis gyarló emberszemmel
Rád tekintni ki merészel?
2. Örvend a nagy mindenség,
S téged dicsér körforgása;
Fennen zeng a széles ég:
Bölcs az Isten, nincsen mása!
S lám, a messzi ég határa
Nyugszik az ő bölcs karjába’!
3. Ó, ember, te föld pora,
Tán az Istent készülsz mérni?
Múló idők vándora,
Alkotódat megítélni?
Két kezeddel eget fogni,
Abba gőggel behatolni?
4. Isten, jó és bölcs Atyám,
Add megértnem szent Igédet!
Mindig csak rád hallgatván,
Részem lesz majd az ígéret.
Bár még színed el van rejtve,
Téged áldlak reggel, estve!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 8. kedd 12 éve, 6 hónapja
|
|
|
„Minden test csak fû, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fû, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.”
Ézsaiás 40:6,8
(Mt 24:35; Jer 19:1–4,10-13; Jób 42:7–9)
Igen, arról van tapasztalatom, hogyan hervad el a virág, hogyan leszek egyre gyengébbé és öregebbé; hogy az élet miként fogy el. Az „örökrõl” még sejtelmem sincs. Csak hitem van és reménységem.
A nap éneke:
ADJ ÚJ ERŐT, URUNK
1. Adj új erőt, Urunk,
Ó, nyújtsd ki szent kezed,
Igéddel ébressz holtakat,
Szívünkbe gyújts tüzet!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet,
S az áldás a miénk!
2. Adj új erőt, Urunk,
Az álmot űzzed el,
Mécsünknek pislogó tüzét
Lelked gerjessze fel!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet,
S az áldás a miénk!
3. Adj új erőt, Urunk,
Gyógyírt vár a beteg,
Éhségünk, szomjunk csillapítsd,
Töltsd ránk Szentlelkedet!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet,
S az áldás a miénk!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
