|
2011. november 21. hétfő 12 éve, 6 hónapja
|
|
|
Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ti adjatok nekik enni!”
Máté 14:16
(Zsolt 22:27; Mt 7:21–29; Jak 5:7–12)
Szeretnénk, ha Isten egyfajta lelki svédasztalt kínálna az egész emberiség számára: mindenki jöhet, válogathat, ehet és jóllakhat, de magára vessen, aki nem él ezzel a lehetõséggel. Az ige alapján azonban szembesülnünk kell azzal, hogy Jézus felelõssé tesz minket mások táplálásáért. Nem nézhetjük tétlenül azt a lelki anorexiát, amelyben oly sokan sorvadnak, nem folyamodva tiszta, éltetõ táplálékért. Ha valóban abból élünk, amivel Jézus minket is megkínált, akkor vágyunk ezt továbbkínálni. Nem „tukmálni”, erõltetni, hanem jó szívvel és vonzó tálalásban ajánlani és természetesen szem elõtt tartani, hogy nem a tálalás a lényeg!
A nap éneke:
FÖLDRE HULLÓ ÉGI MANNA
1. Földre hulló égi manna, Isten küldte táplálék,
Megújítod napról napra, küzdő néped erejét,
Szívünk tárjuk most eléd, mint hűs harmat, hullj le arra;
Te vagy éltünk mindene, JÉZUS, ÉLET KENYERE!
2. Néped hajdan mannát evett, hosszú vándorútján át;
Tőled nyert ott forrásvizet, míg elérte Kánaánt.
Mi is hittel nézünk rád, nyisd meg számunkra a mennyet;
Kérünk, szállj e földre le, JÉZUS, ÉLET KENYERE!
3. Hosszú még az út, a pálya, melyen néped halad itt;
S a halál zord pusztasága, számos hőst megtántorít.
De él bennünk az a hit, hogy Te léssz erőnk forrása,
Jöjj, és szívünk töltsd tele, JÉZUS, ÉLET KENYERE!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 22. kedd 12 éve, 6 hónapja
|
|
|
Jézus Krisztus mondja: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?”
Máté 6:25
(Zsolt 104:14; Mt 25:1–13; Jel 21:1–7; Zsolt 126)
Ezredévek teltek el Jézus kora óta, de az emberiség központi problémái ugyanazok maradtak. A ma embere összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között él, lakik, táplálkozik, ruházkodik. Mégis, a gyomrát összeszorítja az aggodalom, ha a holnapra gondol: megélhetés! Hány végigszorongott éjszakát okozott már a gondviselésbe vetett hit hiánya! Milyen egyszerû pedig egy mennyei kézbe letenni az életünket! Milyen egyszerû, s mégis milyen nehezen tesszük meg…
A nap éneke:
GONDVISELŐ JÓ ATYÁM VAGY
1. Gondviselő jó Atyám vagy,
Ó, én édes Istenem!
Hozzád vágyom, benned élek,
Üdvöt mástól nem remélek.
Látom én, hogy minden elhagy
E világon, csak te nem!
2. Mint az alélt bús virágra
Megújító harmatot
Vérző szívem fájdalmára
Csak te hintesz balzsamot.
Könnyű sorsom terhe rajtam,
Ha imára nyílik ajkam.
3. Rám-rám derül ismeretlen
Utamon egy kis öröm,
Azt is a te véghetetlen
Jóságodnak köszönöm
Hálakönnyem tündöklése
A te neved hirdetése.
4. Gyenge vagyok, lankadoznak
Buzgóságom szárnyai,
Bármily híven vágyakoznak
Színed elé szállani;
Ó, adj erőt, hogy míg élek,
Egyedül csak néked éljek!
5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem
E mulandó életet,
Lelkem tisztán és egészen
Egyesüljön teveled.
El ne vonjon semmi többé,
Tied legyek mindörökké!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 23. szerda 12 éve, 5 hónapja
|
|
|
„Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.”
Efézus 5:19
(Zsolt 34:2; Lk 13:1–9; Mt 24:1–14)
Könnyû lenne átpasszolni ezt az igét a gyülekezeti énekkaroknak és dalos kedvû, ráérõs híveknek. Ám az igeverset „körülolvasva” (18. és 20. vers) rá kell jönnünk, hogy az Istennek való éneklés éppolyan velejárója a hívõ ember életének, mint a Szentlélek jelenléte és a hálaadás. Az ének akkor válik fontossá, amikor a szó hatalma véget ér. Mélyen és magasan, mélységben és magaslatokon egyaránt szükséges. Isten dicséretére pedig nem neki, hanem nekünk van szükségünk.
A nap éneke:
ÉNEKSZÓVAL ÁLDOM
1. Énekszóval áldom Jézust;
Értem földre szállt le Ő!
Minden vétkem átkát hordta,
Szenvedett a Megmentő:
Itt a szívem, drága Jézus,
Hódolattal átadom...
Téged nézlek, míg csak élek,
Hűen járok utadon.
2. Boldog hittel vallom Jézust:
Ő az Út és ő a Fény.
Míg csak szóra nyílhat ajkam,
Dalt csak róla zengek én.
Tőled engem, drága Jézus,
El nem téphet senki már.
Légy a lelkem biztos vára,
Mindörökké Úr, Király!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 24. csütörtök 12 éve, 5 hónapja
|
|
|
„Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik.”
János 5:22–23
(Zsolt 82:8; 2Thessz 1:3–12; Mt 24:15–28)
Azt gondolhatnánk, hogy ebben az ígéretben a Fiú presztízsének visszaállításán van a hangsúly: Jézust, aki szegényesen egyszerû földi évtizedei után csúfos halált szenvedett, felmagasztalva látja majd az ámuló emberiség. Ez is igaz, de fontosabb az ige másik üzenete: nekünk jó, értünk történik majd, hogy a Fiú kezében lesz az ítélet. Õ a garancia arra, hogy Isten kegyelmes lesz mindenkihez, akit Jézus magáénak, testvérének ismer fel azon a napon.
A nap éneke:
ÁLDOTT AZ EGEK URA
1. Áldott az egek Ura,
Szent, igaz minden szava,
Mert Fiát ím elküldte
A mi üdvösségünkre.
2. Serege az Atyának
És a szent prófétáknak
Amit kívánt s hirdetett,
Ím, mind beteljesedett.
3. Sion üdve, nagy Király,
Érettünk a földre száll,
Hogy legyen mi Megváltónk,
Istennél közbenjárónk.
4. Jövel, gyengék ereje!
Áldlak, üdvöm kútfeje.
Jöjj, egyengesd Te magad
Én szívemhez utadat!
5. Szállj hozzám, dicső Király,
Tőlem soha el ne válj,
Jöjj, tisztítsd meg szívemet,
Gyomláljad ki vétkemet!
6. Ó, élet Fejedelme,
Ha eljössz ítéletre,
Add, jobbodra juthassak,
Mint híved megállhassak!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 25. péntek 12 éve, 5 hónapja
|
|
|
„Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!”
2.Mózes 20:16
(Mt 12:36; Mt 26:59–66; Mt 24:29–31)
Nem szükséges rémhíreket terjeszteni valakirõl vagy a valóságot teljesen kifordítani ahhoz, hogy törvényszegõkké legyünk. Az igazság legfõbb ellensége nem a hazugság, hanem a hamisság. Egy kicsi ferdítés, egy információ elhallgatása felér a legaljasabb rágalmazással. A hamis kutya nem harap azonnal. Kedvesen néz, és a nem várt pillanatban támad. A hamis beszéd épp ilyen álnok és veszélyes, ezért vonja magára Isten haragját.
A nap éneke:
BOCSÁSS MEG ÚRISTEN
1. Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
Könnyebbítsd lelkem terhét!
2. Az én búsult lelkem én nyomorult testemben
Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben.
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,
Akar esni kétségbe.
3. Akarna gyakorta Hozzád ismét megtérni,
De bűnei miatt nem mer elődbe menni.
Tőled oly igen fél, Reád nézni sem mér,
Színed igen rettegi.
4. Semmije sincs néki, mellyel elődbe menjen,
Mivel jóvoltodért viszont Téged tiszteljen,
Nagy alázatosan méltó haragodban
Tégedet engeszteljen.
5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal!
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Inkább hadd dicsérjen e földön éltében
Szép magasztalásokkal!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
2011. november 26. szombat 12 éve, 5 hónapja
|
|
|
„Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törõdünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett elõször, azok pedig, akik hallották, megerõsítették ezt számunkra?”
Zsidókhoz írt levél 2:3
(Zsolt 19:12; Zsid 10:26–31; Jak 5:13–20)
A keresztyén élet nem valamiféle hobbi. Nem szabadidõs tevékenység, szellemi csemegézés. Nem dísze, kiegészítõje az életnek, hanem maga az élet. Az ige szerint a megmenekülés egyetlen lehetõsége. Mitõl kell megmenekülnünk? Az egyházi év végén, és majd az adventi idõszakban felmerülõ igék, igehirdetések egyértelmûvé teszik számunkra, hogy e történelmi korszak lezárul, és egy új kezdõdik. Isten szeretne mindnyájunkat átmenteni és egyben megmenteni. Ezért létfontosságú, hogy törõdjünk az üdvösséggel és az oda vezetõ úttal.
A nap éneke:
AJKUNK FELÉD KIÁLT
Kar: Nagy Úr, ha ajkunk feléd kiált,
Te védj meg, gyöngék vagyunk.
Ne rejtsd el arcod, tekints reánk,
Nyújtsd ki jobbod, jöjj, Urunk!
1. Ha elhagysz, lelkem nyugtalan, jöjj el már!
A hangod várom szomjasan, jöjj el már!
Az ítélettől rettegek, jöjj el már!
Jöjj gyorsan, mentsd meg lelkemet, jöjj el már!
Kar: Nagy Úr, ha ajkunk feléd kiált,
Te védj meg, gyöngék vagyunk.
Ne rejtsd el arcod, tekints reánk,
Nyújtsd ki jobbod, jöjj, Urunk!
2. Mély sivárságba dönt a bűn, jöjj el már!
Jöjj, ments meg, fényed küldd jelül, jöjj el már!
Ím, testem-lelkem szól Feléd, jöjj el már!
Jöjj, törd szét szívem szűk terét, jöjj el már!
Kar: Nagy Úr, ha ajkunk feléd kiált,
Te védj meg, gyöngék vagyunk.
Ne rejtsd el arcod, tekints reánk,
Nyújtsd ki jobbod, jöjj, Urunk!
3. Új élet célja hívogat, jöjj el már!
Te vonzz, ha léptem ingatag, jöjj el már!
Ha félek vívni harcomat, jöjj el már!
Majd terjeszd énrám jobbodat, jöjj el már!
Kar: Nagy Úr, ha ajkunk feléd kiált,
Te védj meg, gyöngék vagyunk.
Ne rejtsd el arcod, tekints reánk,
Nyújtsd ki jobbod, jöjj, Urunk!
|
|
Mi-Sa
|
|
|
|
|
Fórum
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
