„Népem pedig jóllakik javaimmal – így szól az Úr.”
Jeremiás 31:14
(Kol 1:19; Péld 29:18–25; 2Kor 1:12–24)
Ha gyorsan megtelünk valamivel, az veszélyes. A megelégedettség, a célt érés gyakran baljós. Mert bár egyik oldalról látni benne az örömet, de másik oldalról éppen annyira látni benne a folytatás hiányát is. Nem jó a korai megelégedettség, hiszen tudjuk, az élet – és fõleg a hívõ élet – is csak a folytonosságban, az állandó növekedésben, a naponkénti megújulásban tud mûködni. És hogy ki az, aki mindezt mozgatja, aki újra és újra feladatokkal és célokkal lát el? A vasárnap üzenetét már teljesen elfelejtettük. De a megmaradt egy szó is elég: Krisztus…
A nap éneke:
ÁLDJUK ISTENT AZ ÚJ ÉVÉRT
1. Áldjuk Istent az új évért,
Magasztaljuk hűségét!
Zengje ajkunk hangos szóval
Hálás szívünk énekét!
2. Bízzuk újra egész évünk
Az Úr Jézus Krisztusra!
Tőle várunk üdvöt, békét,
Mert ő Isten szent Fia.
3. Élő hittel bízzunk benne!
Gazdag kézzel áldva áld.
Aki őrá hagyja sorsát,
Nem lát sohasem hiányt.
(Utolsó bejegyzés a témakörben)
|